-Ha lehetne egy kívánságotok... Mi lenne az?- kérdezte Tori Mike mellkasán feküdve.
-Én azt hogy örökké ilyen összetartóak legyünk- felelte Lilka.
-Én itt akarok maradni a felhők alatt veletek!- mondta Reila.
-És te?- nézett rám Alex.
-Egy randit Nicholas Hoult-tal!- válaszoltam ábrándozva.
-Szép pár lennétek! A plakát alapján amit a szobádban találtam- nevetett Tori.
-Mindenkinek lehet egy bűnös élvezete- mondtam duzzogást tettetve.
-Lassan becsengetnek. Legalábbis a tanár szerint- nézett az órájára Reila.
-Akkor menjünk. Végre utoljára látom ezt a szőke picsát!- sóhajtottam elég hangosan.
-Legalább a nyáron nem látjuk azt a patkány képét- mondta Alex. Mikor felértünk a terembe mindenki bent volt csak a tanár nem.
-El tudom képzelni hogy mit csinál az óra helyett!- röhögtem. De amint kimondtam a tanárnő lépett be az ajtón. A haja olyan volt mint egy szénakazal és a sminkje sem volt szalonképes. Egy utolsót igazított a blúzán és a helyünkre mentünk.
-Szerinted az igazgató vagy az igazgatóhelyettes?- kérdezte tőlem Lilka.
-Az igazgató! A helyettes nő- nevettem. Egész órán nem csináltunk semmit. Mikor összepakolhattunk mindenki kapkodott. Az ajtón akartunk volna kimenni amikor megszólalt.
-Jó nyarat mindenkinek!- nyávogta a szokásos hangján amitől frászt tudnék kapni.
-Ja! Magába is! A soha viszont nem látásra!- morogtam és átmentünk a kollégiumba. Miközben pakolásztunk nekiálltunk ünnepelni. Ami annyiból állt hogy sört ittunk.
-A nyárra!- mondta mindenki és koccintottunk.
-Szerintetek idén mit csinálunk?- kérdezte Lilka.
-Tori szülinapját megünnepeljük holnap és másnap húzunk egy szállodába- válaszoltam és mindenki egyetértett.
-És tudod hová?- kérdezte Reila.
-Még nem. De csak találunk valamit. És már munkát is találtam. Még régebben kaptam egy klippforgatásra felkérést nektek meg modellszerződést- mondtam és mindenki megörült.
-Hála istennek! Nem kell Felix kedve szerint ugrálnunk- sóhajtott boldogan Tori.
~Este Lilka szemszöge:
Tori Reila és én a konyhában kávéztunk Bree pedig felment fürdeni. Elképesztően jól éreztem magam hogy végre nem nyomja a vállam a suli terhe. Ahogy beszélgettünk nem hallottunk szinte semmit. Csak a mi hangunk volt. Felix megint a bár miatt nem volt otthon szóval csak mi lányom maradtunk meg Bree rajongási ösztöne. Már kezdtem aggódni érte. Szinte mindig a laptopját bújja hogy azt az átkozott sorozatot nézze. Szerintem nem kéne mert Nicholas Hoult szerepe egy tahó gyökér. De talán kiábrándítja Bree-t. Egyszer csak a csengő hangjára lettünk figyelmesek és akkor kaptam észhez hogy a telefonomra egy SMS érkezett.
Felix: Bree ma estére egy különleges vendéget kap éjszakára! Ne szóljatok neki
Amikor kinyitottam az ajtót egyenesen Nicholas Hoult nézett velem szembe. Akkor esett le hogy Bree miért imádja annyira.
~Nick szemszöge:
Csak a parkban lógtam mint általában ha tehetem és nincs barátnőm. Az idő tökéletes. De hiányzik valami. Felnéztem az égre és megláttam a holdat. Egész szép. De szinte sose érdekel hogy milyen a hold. Akkor már kétségbeestem mert lekötött.
-Basszus! Kéne egy jó csaj!- sóhajtottam.
-Nicholas Hoult?- hallottam a hátam mögül.
-Ja!- válaszoltam de nem fordultam meg.
-Figyelj! Hallottam hogy egy szép lányt keresel!
-Ki az?- megfordultam és egy fura alak állt velem szembe.
-Tudom hogy kit keresel- felém nyújt egy képet.
A lány mosolya lenyűgöző. Még életemben nem láttam hozzá hasonlót pedig sok gyönyörű lánnyal találkoztam a forgatások alatt.
-Ő kicsoda?- kérdeztem.
-A legjobb lányom. Nekem dolgozik- már értettem mire célzott.
-Mennyit kér egy estére?
-Mivel a legnagyobb rajondódról van szó annyit fizetsz amennyit szerinted érdemel.
-Megegyeztünk!- kezet fogtunk és a kép hátuljára leírta a lakcímét. Elég messze volt így taxit fogtam és úgy már fél órát spóroltam az időből. Mihamarabb találkozni akartam ezzel a lánnyal. A ház igazán nagy és szép volt. A csengőt megnyomtam és egy lány nyitott ajtót. Leellenőriztem a képet és rájöttem hogy nem ő az.
-Kihez jött?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Hozzá- felmutattam a képet.
-Ó! Már mindent értek! Jó sokat várattad. Gyere be!- mondta és beléptem az ajtón. Két lány lépett elém és elég kedvesnek tűntek.
-Wááá...! Bree!- sikította az alacsony barna hajú lány de a szőke befogta a száját.
-Hagyjatok! Fürdök!- kiabált valaki az emeletről.
-A szobáját megmutatom- mondta a szőke lány és felvezetett a lépcsőn. Egy ajtót nyitott ki.
-Ez az?- kérdeztem és érdeklődve néztem be az édes illatot árasztó szobába.
-Ülj le az ágyra és majd jön. Bree siess!- kiabált a szoba másik oldalán található ajtó felé.
-Mondtam már hogy fürdök! Ha nem tudnád nem szeretem elsietni!- morgott az ajtó másik oldalán a számomra még ismeretlen nevű lány.
-Akkor én itt hagylak!- mondta a másik lány és becsukta az ajtót. Végre jobban körbenézhettem. A szoba nem kicsi de nem is túl nagy. Bár a szekrénye jó nagy helyet foglal. Az ágyán ültem és mikor hátranéztem saját magamat láttam. Méghozzá az Eleven testek plakátján. Bár én máshogy emlékeztem Teresa-ra. Édes volt. Hát ilyen lenne egy rajongóm szobája? Ahhoz képest hogy prostié egész normális a berendezés. A plakátot bámultam. Teresa neve helyén a Briettha név volt olvasható. Elmerültem a párosunk szépségében. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy a kilinccsel babrál valaki. Oda néztem és a lány állt ott egy szál fehérneműben. Élőben jobban nézett ki mint a képeken. Egy hatalmasat sikított és becsapta az ajtót.
-Minden rendben?- kérdeztem és felálltam az ágyról. Az ajtóhoz léptem.
-Csak álmodok! Csak álmodok! Csak álmodok!...- mormolta halkan de mégis tisztán érthetően.
-Kopp-kopp- az ajtón kopogtattam és próbáltam kinyitni de nem engedte. A másik oldalról nyomta az ajtót.
-Mit keresel a szobámban?- kérdezte idegesen.
-Engem ide küldtek. Figyelj! Nem csinálhatod ezt sokáig. Előbb vagy utóbb ki kell hogy gyere. Ott nem alhatsz.
-A fenébe! Magyarázd meg hogy mi a francot csinálsz a szobámban?- kinyitotta az ajtót és akkor végignéztem rajta. A fehérnemű annyit takart amennyit nem kellett volna. Egy dolog járt a fejemben. Csak ne álljon fel!
-Gyere ki és megbeszéljük. Amúgy cuki a szobád. De megmagyaráznád a plakátot?- mosolyogtam ő pedig elájult. Még szerencse hogy eltudtam kapni. Lefektettem az ágyra és úgy figyeltem őt. Basszus! Milyen kurva jól néz ki! Meglepő hogy egy ilyen lány a rajongóm. Na jó! Nem meglepő mert én jól nézek ki és a rajongóim is jól néznek ki. Legalább is akikkel találkozok. Vagy lefekszek velük. Ahogy megsimítottam az arcát elmosolyodott. Lassan pislogva nyitotta ki a szemeit.
-Csak álmodok?- kérdezte halkan én pedig felültem az ágyon.
-Nem! Ébren vagy. Méghozzá velem- próbáltam visszafogni magam nehogy túl nagy legyen az arcom. Általában a viselkedésemmel ijesztem el a csajokat.
-Mennyit fizettél értem?- kérdezte és ő is felült.
-Azt mondták fizessek annyit amennyit szerintem megérdemelsz.
-Akkor mire vársz?- nem értettem mi történt. A lány arca olyan volt mint egy angyalé. A tekintete ártatlan és tiszta volt. "Mi van veled öreg? Itt egy jó csaj és nem teszel semmit? Akkor legalább mondj valamit te barom!"
-Tetszik a plakát- mondtam ő meg elkezdte bámulni.
-Köszönöm!- mellé ültem és átkaroltam.
-Ha nem akarod nem kényszerítelek. Ez az este már megér nekem több százezer fontot.
-Nem érdemlek annyit. Még csak hozzám se értél- a kezemmel a válláról hátrafésültem és lágyan megcsókoltam a helyét. A bőre édes gyümölcsös illatú volt.
-Most már hozzád értem- a szemébe nézve arra gondoltam hogy mit lép ezek után.
-Ennél többet érdemelsz. Szeretném ha nem csalódnál egy rajongódban- kezét végigvezette az arcomon és lassan közeledett felém. Én lefagyva és remegve vártam hogy mire készül. Basszus! Még nem volt ilyen velem soha! Sok lányt szerettem már de ilyet még nem éreztem. Az ajkai hozzáértek az enyéimhez és félelmetesen nagyot dobbant a szívem. Éreztem hogy érte bármit megtennék és képes lennék meghalni érte. Meg akartam védeni őt minden rossztól. Egyszerűen annyira édes volt hogy könnyek szöktek a szemembe.
-Jól vagy?- kérdezte halkan.
-Jól? Remekül!- válaszoltam és ő lefeküdt az ágyra.
-Essünk túl rajta- sóhajtott és megfogtam a csuklóját.
-Miért vagy ilyen? Azt hittem én vagyok a kedvenced.
-Igen de nem ilyen körülmények között képzeltem. Nem akarom hogy fizess. Én pénz nélkül is megteszem.
-Akkor kérj tőlem valamit. Bármit megadok.
-Segítséget szeretnék kérni.
-Mondd csak!- megszorítottam a kezét.
-A barátnőimmel elszeretnénk költözni minél hamarabb. Úgy gondoltuk hogy már holnap után.
-Erő kéne vagy hely?
-Ha nem nagy kérés mindkettő.
-Hogy mondhatnék nemet ennek a mosolynak?- kérdeztem és lefeküdtem mellé. Egymással szemben voltunk így tökéletesen láttam a teste minden részét.
-Tudsz egy helyet ahol ellehetnénk? A pénz nem érdekes mert eddig volt bőven időnk gyűjteni.
-A szálloda ahol én lakok tetszene.
-Mi a neve?
-Stars- amint kimondtam lefagyott az arcáról a mosoly.
-Baj van?- megérintettem az arcát.
-Nem. Csak egy ilyen nevű helyről álmodtam még régebben.
-Ez furcsa. Én minden álmomat elfelejtem.
-Én csak erre emlékszek. Hosszú és bonyolult álom volt. De valamiért szeretem. Olyan erős és független voltam mint még soha. De más nevem volt álmomban. Corin Richardson.
-Az a Richardson? A Street boys Richardson?
-Igen. Az ő lánya voltam.
-A lánya? Hű! Jó életed lehetett. És mesélj! Én is ott voltam?
-Sajnos nem. De jó lett volna.
-Miért?- közelebb húzódtam hozzá hogy érezhessem a teste melegségét. Átkaroltam.
-Mert... Nem is tudom! Melletted talán más lett volna a történet.
-Szerinted átírhatjuk együtt az álmodat?- ne már! Ezt tényleg én mondtam? Lassan olyan leszek mint egy rossz buzi!
-Csak ha szeretnéd- az ajkai közel voltak az enyéimhez így kihasználtam az alkalmat hogy lophassak egy csókot. Ez a lány elvette az eszem! Korábban nem mondtam semmi nyálas dolgot de amikor megláttam őt minden megváltozott. Még a legártatlanabb lányokat is túlszárnyalta egy mosolyával. Létezik olyan ember aki gyűlöli?
~Bree szemszöge:
"Jézusom! Ez tényleg velem történik? Nicholas Hoult az ágyamban van és életemben először örülök hogy kurva lettem." Ezek a gondolatok villantak át az agyamon miközben Nicholas fölém hajolva csókolt. Kissé furcsa volt hogy pont a kedvenc színészemmel voltam egy ágyban. Nem így képzeltem el az első éjszakámat vele. De örülök hogy valami olyan történik velem aminek a hasznát is vehetem. A segítségével megszökhetünk Felix fogságából és szabadok lehetünk.
-Olyan édes vagy- mosolygott és akaratlanul én is elmosolyogtam.
-Jó tudni- mind ketten nevetni kezdtünk.
-Meleg van nem?- kérdeztem és elkezdtem a pólója alját markolászni.
-Levehetem ha akarod- egy huncut mosollyal jeleztem hogy tegye meg. Lemászott rólam és lehúzta a pólót.
-Nem is rossz- mondtam és én is felültem.
-Kezd kibújni belőled az ördög. Ez tetszik!- ellenállhatatlan volt a mosolya.
-Akkor gyere ide!- megfogtam az övcsatját és magamhoz húztam. Lefeküdtem az ágyra és megpróbáltam kihozni belőle a férfit. Kíváncsi voltam rá hogy mit lép.
-Lehet neked nemet mondani ha ilyen sok ruhában vagy?
-Ha neked sok akkor mondd meg hogy mi az amit nem akarsz rajtam látni.
-Hát...- gondolkodott egy darabig aztán átkarolt és kicsatolta a melltartómat. De ez nem volt elég. Közben megcsókolt. Beletúrtam a hajába ami irtó puha volt egy pasihoz képest.
-Így már jobb?- kérdeztem mikor lecsúsztatta a vállamon a két melltartópántot. Kihúztam belőle a kezem.
-Sokkal- mosolygott és mélyen a szemembe nézett- Most valami olyat kapsz tőlem amit egyikünk sem felejt el... még halálunk után sem.
Az az éjszaka varázslatos volt. Nick minden pillanatban figyelt hogy mindketten élvezzük a dolgot. Talán az volt az első alkalom amikor tényleg élveztem a munkát. Nem is munkának tűnt. Sokkal inkább egy olyan éjszakának amikor életem szerelmével először érezzük egymást. Másnap reggel felébredtem és Nick még mellettem szuszogott. Olyan édes volt hogy könnyek szöktem a szemembe. Gyorsan felkaptam egy pólót és nyomtam egy puszit az arcára. Nem ébredt fel. Gondoltam csinálok neki reggelit. Megérdemli hiszen olyan kedves volt velem. Lementem a lépcsőn és a boldogságtól végigtáncoltam az előszobán egészen a konyháig. A lányok hagytak egy cetlit amire leírták hogy elmentek piát venni estére. Kávét bezzeg nem hagytak! Gyorsan elkezdtem főzni egy kávét közben pedig próbáltam kitalálni hogy mit enne szívesen. Sok választás nem volt. Müzli tejjel vagy tej müzlivel. Két tálba töltöttem müzlit és tejet. Beledobtam egy-egy kanalat és leültem az asztalhoz. Még nem főtt le a kávé. Amikor felnéztem az asztaltól Nick volt az első amit megláttam. Kómásan lépkedett le a lépcsőn félmeztelenül.
-Jó reggelt kis kómás!- mosolyogtam és felálltam az asztaltól.
-Szia szépség!- átkarolta a derekam és megcsókolt.
-Csináltam reggelit- mutattam a tálakra.
-Nem kellett volna ennyire megerőltetned magad- mondta ironikusan.
-De van kávé- odaléptem a bögrékhez és levettem kettőt.
-Az az én pólóm?- kérdezte és leülte az asztalhoz.
-Oh! Tényleg! Bocsi!- rá néztem ő meg csak mosolygott.
-Neked jobban áll mint nekem- ezen csak mosolyogtam. Kitöltöttem a kávét és letettem az asztalra.
-Hozok cukrot is- elindultam volna a szekrényhez de megfogta a csuklómat és az ölébe ültetett. A kezét végigvezette az állvonalamon és megcsókolt. Nem értettem miért kaptam.
-Köszönöm az estét.
-Nincs mit!- felálltam és elvettem a cukrot a felső polcról.
-Muszáj már kora reggel elcsábítanod?
-Miért?- csak akkor esett le hogy a póló alatt nem viselek semmit. Hogy eltereljem a figyelmét témát váltottam- Ma este bulizunk a D.P.-ben ha gondolod gyere te is. Felveszünk a V.I.P. listára.
-A Dark Paradise? Annak rohadt drága a foglalója.
-Felix állja. A főnökünk és egyben a perverz nevelőnk. Jössz vagy nem?
-Gondolom te is ott leszel.
-Ez alap. Előadok egy dalt a barátnőm tiszteletére. Az ő szülinapja lesz.
-Akkor viszek ajándékot.
-Jó nagyot- leültem az asztalhoz.
-Azt neked viszek!
Nem feleltem csak elkészítettem magamnak a kávét. Csendesen megettük a müzlit és megittuk a kávét.
-Nekem sajnos mennem kell. De tizenegyre ott leszek a D.P. előtt- mondta Nick és felállt.
-Várj! Gyors felkapok valami ruhát és visszaadom a...- elindultam a lépcső felé de megint elkapta a csuklómat.
-Ne! A tiéd lehet. De ha nem kell este add vissza. Ez egy ígéret hogy megint találkozunk.
-Rendben!- magához szorított és megcsókolt- Mielőtt elmennél... Tartozok egy vallomással. Én nem az a lány vagyok akinek te hiszel. Annyira sem vagyok tökéletes amilyennek hisznek. Egészen eddig egy álomvilágban éltem mióta láttalak az Eleven testekben. Őrülten beléd zúgtam. De nem vagyok biztos abban hogy jó ötlet lenne egy olyan lánnyal találkoznod nyilvános helyen aki olyan előélettel és hírrel rendelkezik mint én.
-Bree! Nem érdekel mit mondanak! Elfogadlak ilyennek és te leszel az én kis kurvám.
-Ez nagyon kedves!- hallottam Nick mögül Reila ironikus hangját.
-Reila!- mondtam idegesen és megfordultunk. A lányok és Mike megkövülve álltak előttünk.
-Cső lányok! Haver!- köszönt Nick és kezet nyújtott Mike-nak. Kezet ráztak és elindultunk az ajtóhoz.
-Nick! Eljössz a szülinapi bulimra?- kiabált a lépcsőről Tori.
-Persze!- kiabált vissza és felém fordult- Köszi mindent!
-Én tartozok köszönettel!- a szeme csillogott a nap fényében. Közelebb lépett hozzám és átkarolta a derekam. Lágyan megcsókolt én pedig beletúrtam a hajába.
-A bulin találkozunk. Légy jó!- mondta Nick miközben olyan szorosan ölelt mint még soha senki.
-Vigyázz magadra!
-Hát persze!- még egy puszit nyomott az arcomra és elment. A boldogságtól sírni tudtam volna de csak mosolyogva integettem neki. Néha megfordult hogy dobjon egy puszit de pár lépés után már nem láttam.
-Szeretlek!- mondtam halkan és bementem a házba. Mindenki kíváncsi tekintettel fordult felém.
-Na milyen volt az este?- kérdezte Reila.
-Én hallottam. Basszus! Ez a srác már tudhat valamit- mondta Tori pimasz mosollyal.
-Édesem te az enyém vagy! Nem eresztelek el olyan könnyen!- mondta Mike és megcsókolta.
-Szereted mi?- kérdezte Lilka és megérintette a vállam.
-Jobban mint eddig!
Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok. Ha tetszett írjátok meg komiba vagy jelezzétek Facebook-on. A következő részben indítok egy játékot. A komitokban kifaggathatjátok Bree-t az életéről és minden apró hülyeségéről. Bármi kérdésetek van hozzá írjátok le és a következő részben választ kaptok rá. És ezt bevezetem minden résznél. Szóval a következő résztől kérdezhettek. Puszi: Sarah :*
-Kopp-kopp- az ajtón kopogtattam és próbáltam kinyitni de nem engedte. A másik oldalról nyomta az ajtót.
-Mit keresel a szobámban?- kérdezte idegesen.
-Engem ide küldtek. Figyelj! Nem csinálhatod ezt sokáig. Előbb vagy utóbb ki kell hogy gyere. Ott nem alhatsz.
-A fenébe! Magyarázd meg hogy mi a francot csinálsz a szobámban?- kinyitotta az ajtót és akkor végignéztem rajta. A fehérnemű annyit takart amennyit nem kellett volna. Egy dolog járt a fejemben. Csak ne álljon fel!
-Gyere ki és megbeszéljük. Amúgy cuki a szobád. De megmagyaráznád a plakátot?- mosolyogtam ő pedig elájult. Még szerencse hogy eltudtam kapni. Lefektettem az ágyra és úgy figyeltem őt. Basszus! Milyen kurva jól néz ki! Meglepő hogy egy ilyen lány a rajongóm. Na jó! Nem meglepő mert én jól nézek ki és a rajongóim is jól néznek ki. Legalább is akikkel találkozok. Vagy lefekszek velük. Ahogy megsimítottam az arcát elmosolyodott. Lassan pislogva nyitotta ki a szemeit.
-Csak álmodok?- kérdezte halkan én pedig felültem az ágyon.
-Nem! Ébren vagy. Méghozzá velem- próbáltam visszafogni magam nehogy túl nagy legyen az arcom. Általában a viselkedésemmel ijesztem el a csajokat.
-Mennyit fizettél értem?- kérdezte és ő is felült.
-Azt mondták fizessek annyit amennyit szerintem megérdemelsz.
-Akkor mire vársz?- nem értettem mi történt. A lány arca olyan volt mint egy angyalé. A tekintete ártatlan és tiszta volt. "Mi van veled öreg? Itt egy jó csaj és nem teszel semmit? Akkor legalább mondj valamit te barom!"
-Tetszik a plakát- mondtam ő meg elkezdte bámulni.
-Köszönöm!- mellé ültem és átkaroltam.
-Ha nem akarod nem kényszerítelek. Ez az este már megér nekem több százezer fontot.
-Nem érdemlek annyit. Még csak hozzám se értél- a kezemmel a válláról hátrafésültem és lágyan megcsókoltam a helyét. A bőre édes gyümölcsös illatú volt.
-Most már hozzád értem- a szemébe nézve arra gondoltam hogy mit lép ezek után.
-Ennél többet érdemelsz. Szeretném ha nem csalódnál egy rajongódban- kezét végigvezette az arcomon és lassan közeledett felém. Én lefagyva és remegve vártam hogy mire készül. Basszus! Még nem volt ilyen velem soha! Sok lányt szerettem már de ilyet még nem éreztem. Az ajkai hozzáértek az enyéimhez és félelmetesen nagyot dobbant a szívem. Éreztem hogy érte bármit megtennék és képes lennék meghalni érte. Meg akartam védeni őt minden rossztól. Egyszerűen annyira édes volt hogy könnyek szöktek a szemembe.
-Jól vagy?- kérdezte halkan.
-Jól? Remekül!- válaszoltam és ő lefeküdt az ágyra.
-Essünk túl rajta- sóhajtott és megfogtam a csuklóját.
-Miért vagy ilyen? Azt hittem én vagyok a kedvenced.
-Igen de nem ilyen körülmények között képzeltem. Nem akarom hogy fizess. Én pénz nélkül is megteszem.
-Akkor kérj tőlem valamit. Bármit megadok.
-Segítséget szeretnék kérni.
-Mondd csak!- megszorítottam a kezét.
-A barátnőimmel elszeretnénk költözni minél hamarabb. Úgy gondoltuk hogy már holnap után.
-Erő kéne vagy hely?
-Ha nem nagy kérés mindkettő.
-Hogy mondhatnék nemet ennek a mosolynak?- kérdeztem és lefeküdtem mellé. Egymással szemben voltunk így tökéletesen láttam a teste minden részét.
-Tudsz egy helyet ahol ellehetnénk? A pénz nem érdekes mert eddig volt bőven időnk gyűjteni.
-A szálloda ahol én lakok tetszene.
-Mi a neve?
-Stars- amint kimondtam lefagyott az arcáról a mosoly.
-Baj van?- megérintettem az arcát.
-Nem. Csak egy ilyen nevű helyről álmodtam még régebben.
-Ez furcsa. Én minden álmomat elfelejtem.
-Én csak erre emlékszek. Hosszú és bonyolult álom volt. De valamiért szeretem. Olyan erős és független voltam mint még soha. De más nevem volt álmomban. Corin Richardson.
-Az a Richardson? A Street boys Richardson?
-Igen. Az ő lánya voltam.
-A lánya? Hű! Jó életed lehetett. És mesélj! Én is ott voltam?
-Sajnos nem. De jó lett volna.
-Miért?- közelebb húzódtam hozzá hogy érezhessem a teste melegségét. Átkaroltam.
-Mert... Nem is tudom! Melletted talán más lett volna a történet.
-Szerinted átírhatjuk együtt az álmodat?- ne már! Ezt tényleg én mondtam? Lassan olyan leszek mint egy rossz buzi!
-Csak ha szeretnéd- az ajkai közel voltak az enyéimhez így kihasználtam az alkalmat hogy lophassak egy csókot. Ez a lány elvette az eszem! Korábban nem mondtam semmi nyálas dolgot de amikor megláttam őt minden megváltozott. Még a legártatlanabb lányokat is túlszárnyalta egy mosolyával. Létezik olyan ember aki gyűlöli?
~Bree szemszöge:
"Jézusom! Ez tényleg velem történik? Nicholas Hoult az ágyamban van és életemben először örülök hogy kurva lettem." Ezek a gondolatok villantak át az agyamon miközben Nicholas fölém hajolva csókolt. Kissé furcsa volt hogy pont a kedvenc színészemmel voltam egy ágyban. Nem így képzeltem el az első éjszakámat vele. De örülök hogy valami olyan történik velem aminek a hasznát is vehetem. A segítségével megszökhetünk Felix fogságából és szabadok lehetünk.
-Olyan édes vagy- mosolygott és akaratlanul én is elmosolyogtam.
-Jó tudni- mind ketten nevetni kezdtünk.
-Meleg van nem?- kérdeztem és elkezdtem a pólója alját markolászni.
-Levehetem ha akarod- egy huncut mosollyal jeleztem hogy tegye meg. Lemászott rólam és lehúzta a pólót.
-Nem is rossz- mondtam és én is felültem.
-Kezd kibújni belőled az ördög. Ez tetszik!- ellenállhatatlan volt a mosolya.
-Akkor gyere ide!- megfogtam az övcsatját és magamhoz húztam. Lefeküdtem az ágyra és megpróbáltam kihozni belőle a férfit. Kíváncsi voltam rá hogy mit lép.
-Lehet neked nemet mondani ha ilyen sok ruhában vagy?
-Ha neked sok akkor mondd meg hogy mi az amit nem akarsz rajtam látni.
-Hát...- gondolkodott egy darabig aztán átkarolt és kicsatolta a melltartómat. De ez nem volt elég. Közben megcsókolt. Beletúrtam a hajába ami irtó puha volt egy pasihoz képest.
-Így már jobb?- kérdeztem mikor lecsúsztatta a vállamon a két melltartópántot. Kihúztam belőle a kezem.
-Sokkal- mosolygott és mélyen a szemembe nézett- Most valami olyat kapsz tőlem amit egyikünk sem felejt el... még halálunk után sem.
Az az éjszaka varázslatos volt. Nick minden pillanatban figyelt hogy mindketten élvezzük a dolgot. Talán az volt az első alkalom amikor tényleg élveztem a munkát. Nem is munkának tűnt. Sokkal inkább egy olyan éjszakának amikor életem szerelmével először érezzük egymást. Másnap reggel felébredtem és Nick még mellettem szuszogott. Olyan édes volt hogy könnyek szöktem a szemembe. Gyorsan felkaptam egy pólót és nyomtam egy puszit az arcára. Nem ébredt fel. Gondoltam csinálok neki reggelit. Megérdemli hiszen olyan kedves volt velem. Lementem a lépcsőn és a boldogságtól végigtáncoltam az előszobán egészen a konyháig. A lányok hagytak egy cetlit amire leírták hogy elmentek piát venni estére. Kávét bezzeg nem hagytak! Gyorsan elkezdtem főzni egy kávét közben pedig próbáltam kitalálni hogy mit enne szívesen. Sok választás nem volt. Müzli tejjel vagy tej müzlivel. Két tálba töltöttem müzlit és tejet. Beledobtam egy-egy kanalat és leültem az asztalhoz. Még nem főtt le a kávé. Amikor felnéztem az asztaltól Nick volt az első amit megláttam. Kómásan lépkedett le a lépcsőn félmeztelenül.
-Jó reggelt kis kómás!- mosolyogtam és felálltam az asztaltól.
-Szia szépség!- átkarolta a derekam és megcsókolt.
-Csináltam reggelit- mutattam a tálakra.
-Nem kellett volna ennyire megerőltetned magad- mondta ironikusan.
-De van kávé- odaléptem a bögrékhez és levettem kettőt.
-Az az én pólóm?- kérdezte és leülte az asztalhoz.
-Oh! Tényleg! Bocsi!- rá néztem ő meg csak mosolygott.
-Neked jobban áll mint nekem- ezen csak mosolyogtam. Kitöltöttem a kávét és letettem az asztalra.
-Hozok cukrot is- elindultam volna a szekrényhez de megfogta a csuklómat és az ölébe ültetett. A kezét végigvezette az állvonalamon és megcsókolt. Nem értettem miért kaptam.
-Köszönöm az estét.
-Nincs mit!- felálltam és elvettem a cukrot a felső polcról.
-Muszáj már kora reggel elcsábítanod?
-Miért?- csak akkor esett le hogy a póló alatt nem viselek semmit. Hogy eltereljem a figyelmét témát váltottam- Ma este bulizunk a D.P.-ben ha gondolod gyere te is. Felveszünk a V.I.P. listára.
-A Dark Paradise? Annak rohadt drága a foglalója.
-Felix állja. A főnökünk és egyben a perverz nevelőnk. Jössz vagy nem?
-Gondolom te is ott leszel.
-Ez alap. Előadok egy dalt a barátnőm tiszteletére. Az ő szülinapja lesz.
-Akkor viszek ajándékot.
-Jó nagyot- leültem az asztalhoz.
-Azt neked viszek!
Nem feleltem csak elkészítettem magamnak a kávét. Csendesen megettük a müzlit és megittuk a kávét.
-Nekem sajnos mennem kell. De tizenegyre ott leszek a D.P. előtt- mondta Nick és felállt.
-Várj! Gyors felkapok valami ruhát és visszaadom a...- elindultam a lépcső felé de megint elkapta a csuklómat.
-Ne! A tiéd lehet. De ha nem kell este add vissza. Ez egy ígéret hogy megint találkozunk.
-Rendben!- magához szorított és megcsókolt- Mielőtt elmennél... Tartozok egy vallomással. Én nem az a lány vagyok akinek te hiszel. Annyira sem vagyok tökéletes amilyennek hisznek. Egészen eddig egy álomvilágban éltem mióta láttalak az Eleven testekben. Őrülten beléd zúgtam. De nem vagyok biztos abban hogy jó ötlet lenne egy olyan lánnyal találkoznod nyilvános helyen aki olyan előélettel és hírrel rendelkezik mint én.
-Bree! Nem érdekel mit mondanak! Elfogadlak ilyennek és te leszel az én kis kurvám.
-Ez nagyon kedves!- hallottam Nick mögül Reila ironikus hangját.
-Reila!- mondtam idegesen és megfordultunk. A lányok és Mike megkövülve álltak előttünk.
-Cső lányok! Haver!- köszönt Nick és kezet nyújtott Mike-nak. Kezet ráztak és elindultunk az ajtóhoz.
-Nick! Eljössz a szülinapi bulimra?- kiabált a lépcsőről Tori.
-Persze!- kiabált vissza és felém fordult- Köszi mindent!
-Én tartozok köszönettel!- a szeme csillogott a nap fényében. Közelebb lépett hozzám és átkarolta a derekam. Lágyan megcsókolt én pedig beletúrtam a hajába.
-A bulin találkozunk. Légy jó!- mondta Nick miközben olyan szorosan ölelt mint még soha senki.
-Vigyázz magadra!
-Hát persze!- még egy puszit nyomott az arcomra és elment. A boldogságtól sírni tudtam volna de csak mosolyogva integettem neki. Néha megfordult hogy dobjon egy puszit de pár lépés után már nem láttam.
-Szeretlek!- mondtam halkan és bementem a házba. Mindenki kíváncsi tekintettel fordult felém.
-Na milyen volt az este?- kérdezte Reila.
-Én hallottam. Basszus! Ez a srác már tudhat valamit- mondta Tori pimasz mosollyal.
-Édesem te az enyém vagy! Nem eresztelek el olyan könnyen!- mondta Mike és megcsókolta.
-Szereted mi?- kérdezte Lilka és megérintette a vállam.
-Jobban mint eddig!
Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok. Ha tetszett írjátok meg komiba vagy jelezzétek Facebook-on. A következő részben indítok egy játékot. A komitokban kifaggathatjátok Bree-t az életéről és minden apró hülyeségéről. Bármi kérdésetek van hozzá írjátok le és a következő részben választ kaptok rá. És ezt bevezetem minden résznél. Szóval a következő résztől kérdezhettek. Puszi: Sarah :*
Kis Sarah miért van az hogy minden pasi egyformának tűnik a történetben először vagy bukó vagy kedves. Miután közelebb kerül a főszereplőhöz mind kedves lesz és úgy olvad mind a fagyi 40°C-ban. Néha nézhetnéd a pasikat más nézetből is hiszen nem csak egy személyiségű pasi létezik többféle alakban.
VálaszTörlés