121. Fejezet- Egy furcsa, de annál izgalmasabb nap

Csak ültem mellette és tehetetlennek éreztem magam. Nem hittem volna hogy Luke a fiúkat szereti. Az agyam ezerrel zakatolt és próbáltam visszafogni a nevetést ami akkor ki kívánkozott belőlem. Az első fiú volt akit szerettem és most kiderül hogy meleg? Az nem lehet! Ez csak egy vicc! Gyerünk Bree! Mondj valamit!

-Jól érzed magad?- szakította meg a gondolataimat Luke.
-Luke! Nézd! Tudom hogy sokat segítettem neked eddig... de ez... Gőzöm sincs hogy mit mondhatnék- a szemébe nézve nem tudtam eldönteni hogy mit akar vagy mire gondolhat. De tudom hogy akkor mire nem gondolt. Nőre!
-Tudom! De jól esik elmondani egy embernek aki nem nevet ki.
-Hát attól egy hajszál választ el... de nem teszem meg mert tudom hogy megbántanálak- mosolyogtam biztatóan.
-Szerinted nem gáz?
-Ez a huszonegyedik század! Itt még a lehetetlen is megtörténik! Lilka például leszbikus.
-Tényleg?- nézett rám értetlenül.
-Nem! De attól még megtörténhet.
-Akkor most az?
-Határozottan nem!- nevettem.
-Bree!- kopogott Kendall.
-Bejöhetsz!- mondta Luke és kinyitotta az ajtót.
-Pontosan így gondoltam én is!- morgott Kendall.
-Ne legyél már ilyen!- öleltem át szorosan.
-Nem kell félned haver!- mosolygott Luke és kilépett az ajtón.
-Mit akart?- kérdezte halkan.
-Csak tanácsot kért mert tetszik neki egy...- itt nem tudtam tovább mondani. Lehetetlen hogy eláruljam a titkát. Nem lennék rá képes- ...munkatársa.
-Hiszek neked mert szeretlek!- szorított magához Kendall.
-Én is!- mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.

~Logan szemszöge:

Csak ültem a kanapén és bámultam a tévét amikor hirtelen a fura pincérsrác leült mellém.

-Cső! Luke vagyok!- mosolygott barátságosan.
-Logan!- mutatkoztam be én is. Ahogy kezet fogtunk éreztem hogy a bőre hihetetlenül puha. Nem tudtam felfogni hogy egy ilyen srác keze nincs tele bőrkeményedésekkel meg sebekkel.
-Mit néztek?- kérdezte Luke vidáman.
-Luke! Bemutatom... Ő a tévé! Tévé! Had mutassam be Luke- ot. Ismerkedjetek nyugodtan- viccelődött bunkón James. Luke csak egy gonosz pillantást vetett rá.
-Ismerem a tévét! Képzeld nekem is van!
-Kértek valami harapnivalót?- kérdezte Lili miközben elhaladt előttem. Megragadtam a csuklóját és közénk rántottam.
-Csak téged!- mondtam és átkaroltam.
-Szép cipő!- mondta Luke Lilinek.
-Köszönöm!- mondta fura fejjel. Mindenki visszanézett a képernyőre és csendesen figyeltük a filmet. Néha nevettünk egy egy részen és jó érzés volt végignézni a barátaimon ahogy jó kedvűen nevetnek. Bár volt valaki aki kicsit furcsa volt. Luke szinte sosem nevetett velünk. Mintha aggódott volna. Végül Bree és Kendall is leült hozzánk. Az idő csak szaladt és Luke egyszer csak felállt és elköszönt. Talán sosem fogom megérteni őt.

~Bree szemszöge:

Egy kis hangulat a folytatáshoz <3 

Már mindenki fáradt volt mikor Luke elment. Kikísértem és visszamentem a többiekhez. Kendall szorosan magához húzott mintha félne hogy elveszít. Nincs félnivalója mégis így tesz. Már majdnem éjfél volt mikor úgy döntöttünk hogy ideje aludni. Felmentünk az emeletre és én egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Megengedtem a vizet és kinéztem az ablakon. A hold fénye megvilágította a hátsó kertet. Az ablakba könyökölve csodáltam a medence ezüstös fényben úszó vizét. Vajon eddig is ilyen volt a medence esténként? Egy lágy mosollyal az arcomon vetettem le a ruháimat. Ahogy beléptem a kádba halk lépteket hallottam. Nem törődve vele felkötöttem a hajam és csak hátradőltem a kádban. Az ajtó nyílására lettem figyelmes. Csodálkozva néztem fel és megláttam Kendall-t aki csak leült a kád mellé és hosszan beszélgetni kezdett velem. Az érzéseim lenyugodtak és nem gondoltam semmi másra csak arra hogy velem van és más nem számított. Talán sosem éreztem jobban magam mint akkor. A baleset mintha egy pillanat alatt eltűnt volna.

-Ideje kiszállni!- mondta Kendall. Én csak bólintottam egy kicsit és kiszálltam. Törölközőbe csavarva álltam a tükör elé ahol a hajamból kiszedte a csatot és a tükörből láttam az arcát. Tekintete olyan volt mint egy kisfiúé aki életében először szerelmes és boldog. A nyakamról eltűrte a hajam és csak egy puszit hagyott a helyén. Elmosolyodva nyomtam fogkrémet a fogkefémre. Miközben mostam a fogam érdeklődő tekintettem fürkészett.
-Mi az?- fordultam hozzá habbal teli szájjal. Kicsit vicces pillanat volt.
-Csak gondolkodok- mondta kicsit szórakozottan.
-Min?- kérdeztem és visszafordultam a tükörhöz.
-Rajtad... rajtam... és rajtunk. Mármint... Azon gondolkodok hogy minden nappal jobban csodállak. Minden amit csinálsz vagy mondasz az olyan érdekes. Te egy nem mindennapi lány vagy és ez... Érzem hogy egyszer vége lesz...- itt letettem a fogkefét és megtöröltem a számat. Láttam rajta hogy sírás közeli állapotban van.
-Kendall! Én örökké szeretni foglak!- mondtam és átöleltem. Hirtelen felkapott és bevitt a szobába ahol letett az ágyra. Ahogy körbenéztem a szobán láttam hogy a hold mindent tökéletesen megvilágít. Olyan jó volt hogy a nyitott ablakon hideg helyett kellemes meleg levegő áramlott be. Kendall leült az íróasztalomhoz és onnét nézte végig ahogy felvettem a fehérneműt a pizsit és befeküdtem az ágyba. Mikor végeztem ő mellém feküdt és megcsókolt.
-Jó éjt!- mosolygott kedvesen.
-Jó éjt Kendall!- mosolyogtam én is.

~Másnap:

A tavaszi szünet hivatalos első napján arra ébredtem hogy Kendall nincs mellettem. A telefonomra néztem és megnéztem hogy mennyi az idő. A szemem viszont megakadt azon hogy egy üzenet érkezett.

Luke: Szia! Szeretnék találkozni veled. 10 körül gyere a parkba... a kávéautomatánál várlak :)

Kicsit meglepett de aztán úgy döntöttem hogy felöltözök és kimegyek fogat mosni. Miután megtettem kimentem a konyhába ahol senki sem volt így hagytam egy cetlit hogy elmentem és ne aggódjanak.

Amikor elindultam azt éreztem hogy követnek. Kicsit megijedtem de amikor hátra néztem nem volt ott senki. Ezt már kicsit korábban is éreztem de nem törődtem vele. Mikor a parkba értem megláttam az automatánál Luke szomorú arcát.

-Szia!- köszöntem hangosan és felém fordította a fejét.
-Szia!- köszönt vissza kedvtelenül- Fogd!- nyújtott felém egy kávét.
-Köszönöm! Valami baj van?- kérdeztem amikor elvettem tőle a kávét.
-Csak... amit mondtam tegnap. Szeretném a segítségedet kérni- mondta szomorúan.
-Hát persze!- mosolyogtam.
-A főnökömmel megbeszéltem és a mai napon ott dolgozhatnál. Persze egész szépen fizetne neked és még egy ingyen vacsit is kapnál. Kérlek!- nézett rám boci szemekkel.
-Hát persze de akkor küldök SMS-t a srácoknak hogy ne nagyon várjanak haza- mondtam és már nyomkodtam is a telefonomat.
-Köszönöm!- ölelt át boldogan.
-Várj egy kicsit!- kiáltottam elég hangosan.
-Jó oké!- lépett hátra egy lépést.
-Megvan! Most már megölelhetsz!- mondtam és abban a pillanatban a nyakamba ugrott.
-Imádlak!- mondta hálásan és elindultunk a kávézó felé. Mikor beértünk egyből Luke főnökéhez mentünk aki egy kötényt adott a kezembe és mondta hogy este kilencig tart a munkaidőm és délben tarthatok ebédszünetet a többiekkel. Luke elmagyarázott mindent és beálltam a pult elé egy tálcával a kezemben. Ahogy körbenéztem láttam hogy senki sincs. Egy darabig csak beszélgettünk a pultnál amikor belépett egy ember.
-Vendég!- csapott a pultra Luke és én rögtön elindultam felvenni a rendelést.
-Kér valamit?- kérdeztem udvariasan.
-Csak egy kávét. Két cukorral és tejszínnel... Nem írja?- kérdezte értetlenül.
-Fejben tartom... Szóval egy kávé két cukorral és tejszínnel.
-Pontosan!- kedvesen mosolyogtunk egymásra és már mentem is leadni a rendelést.
-Luke! Egy kávé...
-Ne nekem mondd! És kösd össze a hajad!- mondta sietve.
-Rendben!- már fogtam is egy gumit amivel egy szoros kontyot csináltam oldalra és közben leadtam a rendelést már a jó helyre. Ahogy megkaptam a kávét már vittem is volna de valakinek nekimentem. Véletlenül fellöktem és ráborult a csésze egész tartalma.
-Nem tudsz vigyázni?- kérdezte egy mérges hang a földről.
-Elnézést!
-Greg!- kiáltott Luke és odarohant hozzánk. Felsegítette őt- Kérlek ne haragudj rá még új.
-Semmi baj!- mondta mosolyogva mikor felállt és közben a szemembe nézett.
-Had mutassam be...-mondta volna Luke de közbeszóltam.
-Briettha... de mindenkinek csak Bree- mosolyogtam.
-Én Greg vagyok. szintén itt dolgozok- mondta szintén mosolyogva.

Greg

Lekapta a pólóját és láttam hogy Luke kicsit elpirult. Én intettem a szememmel hogy "ő az?" és csak bólintott. Greg-re néztem aki a hasáról törölgette a kávét és irtó szexi volt. Kicsit belemerültem abba hogy őt nézzem. Megráztam a fejem. Mit csinálsz Bree! Neked pasid van!

-Bree! Minden rendben?- kérdezte mosolyogva Greg. Én csak elpirultam és boci szemekkel néztem rá.

-Srácok! Menjünk mert a főnök ki fog akadni- lépett közénk Luke. Úgy éreztem hogy félti tőlem Greg-et.

-Rendben!- mosolyogtam és kimentem a konyhából. Greg is jött és kicsit furcsa volt hogy póló nélkül járkál ide-oda. Senkit sem zavart és Luke is jó kedvűnek tűnt tőle.

-Rendelés csajszi!- hajított felém egy papírrepülőt Greg. Kinyitottam és egy "rántotta szalonnával" felirat volt rajta. Leadtam és visszamentem hogy felvegyem az első vendég rendelését. Most is csak kávét kért így könnyű dolgom volt. Kivittem neki és akkor észrevettem hogy egy csomó sikítozó ember rohan végig az utcán. Nem törődtem vele de amikor belépett valaki a kávézóba odanéztem és rájöttem hogy ki az.

Justin Bieber

-Helló! Fizetnék azért hogy segítsetek!- mondta rémült tekintettel. Látszott rajta hogy szüksége van ránk.

-Gyere!- intettem és bementem a konyhába. Követett és bevittem a raktárba.

-Itt biztonságos?- kérdezte.

-Gondolom igen- mosolyogtam barátságosan- Maradj itt és akkor nem lesz baj- épp kiléptem volna mikor megfogta a csuklómat és visszarántott.

-Köszönöm!- egy puszit nyomott az arcomra és elpirulva mentem ki a konyhába.

-Mi van vele?- kérdezte Greg.

-Életben marad. De kéne szólni a rajongóknak hogy nincs itt. Majd én megteszem- mondtam és kimentem a konyhából.

-Hol van Justin?- kérdezte az egyik csaj.

-Sajnálom de nincs itt. Úgy láttam hogy máshová ment...

-Ugyan kérlek! Ezt csak azért mondod hogy eltereld a figyelmünket és csak a tiéd legyen Justin!- kiabált velem a csaj.
-Figyelj! Tudom hogy szeretitek de szerintem nem kéne mindenhová követni! Ha fontos nektek akkor hagyjátok hogy legyen egy kis magánélete.
-Majd lesz! Ha összeházasodik velem.
-Sok sikert!- mondtam elég bunkón és elkezdtem kilökdösni őket a kávézóból.
-Segítek!- mosolygott rám Greg és kipucoltuk a terepet.
-Kijöhetek?- kiabált Justin.
-Igen!- nevettem és kilépett.
-Kössz hogy segítettetek. Cserébe megkérlek hogy szerepelj a legújabb klippemben mint a barátnőm- lépett hozzám.
-Kedves hogy felajánlod de nem...
-Megadom a számom. Ha meggondolnád magad- leírta a számát egy lapra amit nekem adott.
-Rendelsz valamit?- kérdezte Greg.
-Ha már itt vagyok szeretnék egy kávét három cukorral és tejszínhabbal.
-Azonnal hozom- mondta Greg és bement a konyhába. Justin felült egy asztalra és rám nézett.
-Mire készülsz?- kérdeztem de csak énekelni kezdett.

Édes volt tőle hogy énekelt de nekem viszont dolgoznom kellett. Rá mosolyogtam és nekiálltam felvenni néhány rendelést. Igazából sosem szerettem Justin-t de jó zenéi vannak. Ahogy járkáltam ide-oda láttam hogy követ a szemével.

-Mit művel?- kérdezte Greg.
-Énekel- válaszoltam.
-Ebédszünetben nincs kedved...-próbálkozott Greg de Luke közénk állt.
-A főnök szólt hogy beszélgetés helyett inkább dolgozzatok!- mondta eléggé mérgesen.
-Nyugi Luke! Megyünk már!- nevettem és ott hagytam a fiúkat.

~Luke szemszöge:

Kezd elegem lenni Bree-ből. Ha így halad még elcsábítja előlem Greg-et. Ezt nem hagyhatom! Greg az enyém és nem veheti el tőlem senki. A pultnál támaszkodtam és figyeltem a vendégeket. Egy férfi intett hogy rendelni szeretne így oda mentem hozzá.

-Mit parancsol?- kérdeztem.
-Kaphatnék egy kávét?
-Rendben! A szokásos ugye? Két cukor és tejszín.
-Igen.
-Luke!- szólt Bree.
-Mi van?- fordultam felé.
-Annál az asztalnál rendeltek egy salátát. Kivinnéd?
-Tedd meg te! Nekem is van dolgom- ott hagytam és bementem leadni a rendelést.

~Bree szemszöge:

Nem értettem hogy miért olyan bunkó velem Luke. Elméletileg én segítek neki hogy összejöhessen álmai pasijával. Nem tudtam sokáig foglalkozni ezzel mert egy csomó dolgom volt. Épp kivittem a salátát amikor belépett Logan az ajtón.

-Szia Bree!- köszönt kedvesen.
-Szia Logan! Kérsz valamit?
-Egy kávét elvitelre. Úgy tűnik hogy leleplezték a hollétünket.
-Tessék?- léptem a pult mögé.
-Eddig mindenki úgy tudta hogy otthon pihenünk Los Angelesben de most már az újságok is tudnak róla hogy Londonban vagyunk- mutatott egy újságot amin Kendall és én voltunk a címlapon.
-Ez lehetetlen! Pedig annyira vigyáztatok. Szinte senki sem ismert fel titeket. Leszámítva a sulinkat de ők meg nem foglalkoznak veletek- értetlenül szorongattam az újságot- Ráadásul nem is ez a jó profilom!
-De szerintem jó kép lett- mondta és leült egy székre a pultnál.
-Bezzeg ha te lennél rajta Lilkával akkor nem lenne ekkora a szád!
-Nem hát! Büszkébb lennék rá... Lili dögös csaj és imádom- mondta büszkén.
-Örülök hogy ti is jól megvagytok.
-Tényleg! Veletek mi a helyzet?
-Jól megvagyunk de Kendall féltékenysége kicsit idegesítő.
-Beszéljek vele?
-Megtennéd?- felcsillant a szemem.
-Te! Mit keres itt Justin Bieber?
-Énekel.
-Értem... Végül is tök normális hogy egy világsztár csak úgy jókedvből fogja magát és énekelni kezd egy kávézóban.
-Ugye? Igazából csak megköszöni nekünk hogy megvédtük a rajongóktól.
-Nem! Ez még így se stimmel. Nem vall rá...
-Felkért hogy szerepeljek vele az új klippjében.
-Na ez már rá vall!
-Tessék a kávé- odaadtam neki és csak mosolygott. Arra vártam hogy elmenjen de nem tette.
-Mi az?- nézett érdeklődve.
-Elvitelre kérted. Azt hittem sietsz.
-Dehogy! Csak a csészéből nem szívesen iszok... tudod a bacik miatt.
-Megértelek.
-Szóval?
-Mi az?
-Mit válaszoltál a forgatással kapcsolatban?
-Még nem mondtam semmit. Igazából nincs kedvem szerepelni egy klippben.
-Ne csináld! Ez egy jó alkalom arra hogy te is híres legyél mint én- húzta ki magát büszkén.
-Ki mondta hogy híres vagy? A főutcára néz ez a kávézó. Forgalmas hely. Ha itt nem ismernek fel akkor sehol.
-Persze New Yorkban más volt. Pedig ott még nagyobb a forgalom.
-Ez nem az a hely szóval ne várd az emberektől hogy sikítva rohanjanak utánad hogy aláírást kérhessenek.
-Ki mondta hogy elvárnám ezeket? Csak a lányoktól.
-Ebédszünet csajszi!- kiáltott Greg és a fejemhez vágott egy rongydarabot.
-Remek! Ez jó alkalom hogy végre beszélhessek... Nem érdekes ez nem rád tartozik- mondtam Logan-re nézve.
-Nekem mennem kell. Üzensz valamit Kendall-nek?- kérdezte Logan.
-Csak azt hogy ne aggódjon miattam tudok vigyázni magamra még ha nem is látszik és nagyon szeretem.
-Átadom. Szia!
-Szia Logan!- intettem a pultból és egy jó nagyot sóhajtottam.
-Bree! Nincs kedved velem ebédelni?- kérdezte Luke.
-Persze!- mosolyogtam és levettem a kötényt- Greg! Vegyél fel egy pólót! A végén még megfázol.
-Nem tetszenek az izmaim?- kérdezte nagyzolva.
-Hát ha még lennének!- belecsíptem a hasába és láttam hogy Luke nem nagyon örül annak hogy kikezdek a jövendőbeli pasijával.
-Gyere!- mondta Luke és bementünk a konyhába. Egy dobozt adott a kezembe.
-Mi ez?
-Az ebéd. Minden nap kapunk ilyet- mondta lenézően. Belenéztem a dobozba és tele volt számomra ismeretlen és teljesen szabálytalan alakú sütikkel. Töltöttünk mellé kávét és leültünk a konyhapultra.
-Ezek azok a sütik amik nem sikerültek jól?
-Igen!- mondta és beleharaptam az egyikbe.
-Végül is nem olyan gáz.
-Figyelj! Érzel valamit Greg iránt?
-Hogy mi? Dehogy! Tudod hogy barátom van.
-Rendben! Szeretném ha távol tartanád magad tőle. Láttalak titeket a pultnál enyelegni.
-Az nem az volt aminek láttad. A leendő homokos társadat nem szedném el tőled...
-Most már homokos? Miért vagy ilyen lenéző?
-Nem vagyok lenéző Luke! Figyelj! Nem akartalak megbántani... Tudod én örülök...
-Minek? Hogy szeretem őt de nem mondom el neki? És mégis mi jó származna neked abból hogy ha összejönnék vele? Hiszen Greg nem is illik hozzám. De tudod mit? Szeretem őt... Mondd meg neki!
-Szerintem nem kell.
-Mi?
-A... hátad mögött- mutattam a megszeppent Greg felé.

Sziasztok! Először is köszi a 2 komit. Másodszor pedig nem duplázok a komik tartalma miatt ;) Ezt ne nekem köszönjétek hanem a komizóknak. 2 komi és folytatom. Puszi: Sarah :* <3

120. Fejezet- Szabadulás

Hajnalban arra ébredtem hogy a nevemet suttogja és közben simogatja a kezem. Mikor kinyitottam a szemem Felix volt az első amit megláttam. Kicsit megijedtem.

-Szia!- köszönt halkan.
-Szia!- mondtam a takaróval eltakarva a fél arcom.
-Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani!- mondta és látszott rajta hogy tényleg megbánta.
-De miért tetted?
-Mert szeretlek!- vallotta be és egy virágcsokrot tett le az asztalra.
-Mi óta?
-Amikor betöltötted a tizenhatot és először táncoltál nekem a bárban. Plyan gyönyörű voltál hogy elvarázsoltál. És nem akartam hogy másé legyél. De többet ártottam mint kellett volna.
-Tény hogy hülyeséget csináltál de tudod hogy már szeretek valakit.
-Tudom! És éppen ezért szeretném jóvá tenni a dolgot. Kendall-t megkértem valamire de egyenlőre te még nem tudhatsz róla semmit.

Felállt és kiment a szobából. Értetlenkedve néztem körbe mikor megláttam hogy Kendall mellettem alszik. Egy széken ült és az ágyamra hajtotta a fejét. Olyan aranyos volt hogy nem bírtam megállni hogy ne simogassam meg a fejét. Sajnos felébresztettem.

-Baj van?- kérdezte kómás fejjel.
-Semmi! Aludj csak tovább- mondtam mosolyogva.
-Ááá... Most már nem menne.
-Hát... Igazából nekem sem- hajtottam le a fejem.
-Mi ez a virág?- kérdezte Felix csokrára célozva.
-Felix hozta. Nemrég ment el.

~Az utolsó nap a kórházban:

Mindent elintéztünk és mindenki jobban érezte magát. Egy darabig még pihennünk kell de azt otthon is megtehetjük csak pár hét múlva vissza kell menni hogy kiszedjék a varratokat. A folyosón vártuk hogy kijöjjön a nővér és aláírhassuk a papírokat.

-Hála istennek hogy elmennek! Már elegem volt magukból!- lépett hozzánk megkönnyebbülve a doki.
-Hát valahogy így érzek én is!- mondta James.
-Itt vannak a papírok- lépett ki a nővér és aláírtunk mindent.
-Ezt is megértem! Legalább már nem tehetnek tönkre semmit- nevetett a doki és elment.
-Hát nem ő a kedvenc orvosom!- jegyezte meg Lilka.
-Nekem se!- mondta a nővér és elment.
-Csá mindenkinek!- köszönt el Carlos és James majd jókedvvel távoztunk onnét.
-És most tudjátok mi jön?- kérdezte Carlos.
-Mi?- kérdezte James.
-Egész szünetben iszunk!- mondta sunyi tekintettel.
-Nem!- mondtuk egyszerre.
-Ha már nem piálhatunk akkor csak egy kávéra menjünk be valahova- javasoltam.
-Nem! Egy darabig csak egészséges dolgokat kaptok!- ölelt át Kendall.
-Akkor egy narancslé?- kérdezte Lilka.
-Én a szőlőlevet szeretem! Attól lila lesz a nyelvem!- mondta Carlos.
-Hol érzed magad? Az oviban?- kérdeztem nevetve.
-Nézzétek!- mondta James és a nyelve tiszta lila volt. A kezében megláttam a szőlőlevet és Kendall-re néztem.
-Ugye te nem kezded?- kérdeztem szinte könyörögve hogy ne legyen olyan gyerekes mint ők.
-Szőlőlé!- kiáltott Logan és letámadta volna Carlos-t de James lefogta.
-A varratok miatt kérlek fogd vissza magad. De csak ha azt akarod hogy ne essen baja Carlos-nak- oktatta ki Logín-t.
-Menjünk már!- mondta Tori és mindenki elindult a kávézó felé. Mikor megláttak minket a kávézóban nagyon megörültek. Az egyik legjobb barátom is ott dolgozott.

Luke (az árvaházban ismertem meg és a gyerekkori szerelmem)

-Bree!- mondta boldogan Luke és megölelt.

-Szia Luke! Ezer éve nem láttalak!- mondtam és viszonoztam az ölelést.

-Istenem milyen gyönyörű lettél mióta nem láttalak!

-Köszönöm! Te sem vagy valami ronda!

-Khmm...- állt közénk Kendall.

-Ja igen! Luke! Had mutassam be Kendall-t. Ő a barátom!

-Igen! A barátja vagyok!- mondta Kendall és megcsókolt.

-Kendall! Te féltékeny vagy?- kérdeztem egy sejtelmes mosollyal.

-Nem! Csak nem akarom hogy lenyúljanak tőlem!- mondta és megint megcsókolt.

-Kendall Schmidt? Jé! A húgom imád téged- nevetett Luke.

-Tényleg! Hogy van Zora?- kérdeztem.

-Mi rendelnénk!- kiabált James az asztaltól.

-Máris viszem!- kiabált vissza Luke.

-Majd még beszélünk- mondtam és mi is csatlakoztunk a többiekhez.

-Hogy ez a pincér mekkora gyökér! Nem kértünk semmit de kihozza? Ennél még én is értelmesebb vagyok!- mondta James megvetően.

-Csak az én drága barátnőm elvette az eszét!- mondta Kendall de úgy hogy mindenki hallhassa.

-Nem kell kiabálni! Itt is hallom- mondta Luke az asztal mellett állva.

-Remek! Akkor hallhatod ahogy beverem a...- akadt ki Kendall de leállítottam.

-Kendall ne! Luke csak egy barát!- csillapítottam le.

-Ha tudni akarod az étlapra gondoltam és nem a rendelésre!- nézett Luke James-re elég gonoszan.

-Fiúk ne már! Nemrég szabadultunk a kórházból de már kiveritek a balhét?- sóhajtott Lilka.

-Mi? Kórházban voltatok?- kérdezte rémülten Luke.

-A rendeléssel törődj pincérfiú!- ölelt át Kendall.

-Lilka jól mondja! Kendall te meg hagyd abba! Aranyos a féltékenységed de már kezd idegesíteni- bosszankodtam. Végül az lett hogy mindenki rendelt valamilyen gyümölcslevet és nyugodtan beszélgettünk tovább.

-Mi a terv a szünetre?- kérdezte James.

-Én szeretném az én drága barátnőmet védeni ezektől a fura alakoktól!- kiáltott Kendall a pult felé ahol Luke egy poharat törölgetett.

~Luke szemszöge:

Mikor megláttam Bree-t nagyon örültem mert jó barátom volt a nevelőotthon óta. Bár lehet hogy több mint barát. Gyönyörű lány de szerintem a pasija egy barom. Nem tudja felfogni hogy csak barátok vagyunk. Az első barátnőm ő volt de most már nem szeretem úgy mint régen. Talán el kéne mondanom hogy más lettem? Lehet hogy nem ártana.

-Fizetnénk pincérfiú!- kiáltott Bree nagyképű pasija.

-Megyek!- mondtam unottan és odamentem hozzájuk- Hagyjátok! A vendégeim voltatok!

-Nem kell a szánalompiád! Nesze! Itt a pénz és kussolsz!- lökött meg Kendall. Legszívesebben képen töröltem volna de nem tettem mert nem vagyok olyan. Mindenki kiment kivéve Bree.

-Sajnálom a történteket! Nem tudom hogy mi ütött belé. Jól tudja hogy bolondulásig imádom őt- mondta szomorúan.

-Egy ilyen klassz csajt jogosan félt. Figyelj! Ha valamikor ráérsz átmehetek? Te annyit törődtél velem régebben és most is csak te vagy az egyetlen akiben megbízhatok.

-Persze! Most úgy is ráérek mert szünet van- mosolygott kedvesen.

-Mikor találkozzunk?

-Gyere át este. Iszunk meg ilyenek és közben megismerhetik azt az oldaladat amit mindenki imád.

-És a pasid?

-Ne aggódj miatta! Elintézem- megölelt és kiment a többiekhez. Ahogy visszamentem a pulthoz kicsit rosszul éreztem magam a történtek miatt.

~Bree szemszöge:

Ahogy kiléptem az ajtón éreztem hogy Kendall mérges így megöleltem. Elmondtam neki hogy tényleg nincs mitől tartania aztán haza mentünk ahol csak egy levelet találtunk.

Lányok! Egy darabig nem leszek itthon mert el kell utaznom munka miatt.

Felix 

-Rendelünk pizzát?- kérdeztem kapásból mikor elolvastuk.

-Ja!-vágta rá mindenki és Reila rendelt addig mi leültünk az előszobába filmet nézni.

-Mindjárt hozzák- mondta Reila és csatlakozott hozzánk.

-Ez mind szép és jó hogy továbbra is együtt maradtunk. De most nem kéne megtérni vagy valami?- kérdezte James.

-Nem!- mondtuk egyszerre. Meghozták a kaját és egész estig nem csináltunk semmit. Egyszer csak azt hallottuk hogy valaki csenget. Az egész házat elsötétítettük így mikor Tori elhúzta a függönyt mindenki elkezdett jajgatni.

-Ne már! Nem vagytok vámpírok!- röhögött Tori.

-Kinyitom!- mondtam mikor már másodszor csengettek. Az ajtóhoz estem szó szerint és kinyitottam.

-Zavarok?- kérdezte Luke megilletődve.

-Dehogy! Gyere csak!- mondtam és beengedtem.

-Bree! Ez mit csinál itt?- kérdezte Kendall.

-Nyugi! Csak beszélgetni szeretne velem- mondtam és felrángattam az emeletre.

-Én is megyek!- mondta Kendall és utánunk jött.

-Nem! Sajnálom Kendall de négy szem közt szeretnénk beszélgetni- mondtam halkan és megöleltem.

-Maradok az ajtónál- mondta Kendall és szúrós pillantást vetett Luke-ra.

-Ha ez megnyugtat... Szeretlek Kendall!- megcsókoltam és bementem a szobámba én is. Becsuktam az ajtót és leültem Luke mellé.

-Bree! Baj van!- mondta szomorúan.

-Mi?- kérdeztem félve a választól.

-Szerelmes vagyok...

-És ez miért baj?- kérdeztem megszorítva a kezét.

-Mert egy munkatársam.

-Ez aranyos!

-De fi... fi...

-Mi?- néztem rá értetlenkedve.

-Ő egy fi...

-Ő egy micsoda?- erre csak köhögni kezdett és közben motyogott valamit- Luke! Úgy nem tudok segíteni ha nem mondod el.

-Ő egy fiú- sóhajtott. Erre nem készültem fel.

-Hát... ez...- nem bírtam egy értelmes szót se szólni. Luke meleg lenne? Az lehetetlen!

Sziasztok! Köszi hogy legalább 1 komi jött. De most be kell keményítenem! 2 komi után jön a következő rész. És ha egy héten belül jön akkor nem lesz duplázás... Mármint a 2 nem lesz duplázva. Ne feledjétek! Ez nem tőlem függ! Puszi: Sarah :*

Kérdés (sztorin kívül)

Most mi van? Érdekel bárkit is a folytatás? Végül is nem muszáj írnom ezt a blogot... Miattatok írom, de ha nem jön 1 komi legalább, akkor muszáj lesz befejeznem... Amit nem szívesen teszek meg, mert még egy csomó ötletem van. Ne hogy már nekem kelljen könyörögni egy k*va komiért!!! -.-" Nem is fogom megtenni! Ha írtok én is írok! Ennyi! Csak ennyit akartam. Puszi: Sarah :*

(ezt facebook-on nem osztom meg, hogy megtudjam, hány ember látogatja ténylegesen a blogot)

119. Fejezet- Egy elszállt remény, ami visszatér

~Kendall szemszöge:

Visszamentem a kórházba és a váróban ott ült mindenki. Szomorúan néztek rám mindannyian.

-Kendall!- állt fel Reila- A műtétnek vége.
-És mi van vele?- kérdeztem reménykedve.

-Az üvegen keresztül láthatod- mondta és az üveghez léptem. Bree édesen aludt.
-Az orvosok csodának tartják hogy még életben van- mondta Tori.
-És meggyógyul?- kérdeztem.
-A leányzó erős és gyönyörű! Magamra emlékeztet- mondta az orvos és mindenki furán nézett rá.
-Szóval túléli? És a többiek?
-Lili jól van ahogy James is. És Carlos...- itt megállt.
-Mi történt?- kétségbe estem és Reila megszorította a kezemet.
-Most már javult az állapota. De még mindig baj van. Viszont szerencse hogy a kés nem volt olyan nagy mert szervet nem érintett. A hasizmai nagyobb kárt szenvedtek.
-Már ha Carlos rendelkezik olyannal!- nevetett Tori.
-Na!- lökte meg Reila- Bemehetek hozzá?
-Menjenek!- mondta a doki és mindenki elindult kivéve én.
-Jössz?- kérdezte Logan.
-Inkább itt maradok!- mondtam és csak bólintott. Bementek az ajtón én pedig egyedül maradtam.
-Bemehet hozzá de vigyázzon! Egy ilyen műtét után nem szabad felzaklatni...- mondta a doki de mire végigmondta én már ott sem voltam. Becsuktam magam után az ajtót és leültem az ágy mellé. Bree olyan édesen aludt hogy nem volt szívem zavarni. Egy kicsit nyugodtabb voltam hogy már nem halhat meg. De Carlos még mindig aggasztott. Mi lesz ha nem éli túl? Talán befellegzett a bandának.

-Kendall!- hallottam Bree hangját.
-Itt vagyok!- mondtam és megfogtam a kezét.
-Sajnálom!
-Megmentetted az életemet. Köszönettel tartozok neked! Ne sajnáld!
-Ahogy ismerlek aggódtál értem- nevetett erőtlenül.
-Ilyen az ember ha szerelmes. De miért tetted meg?
-Hogy is mondtad? Ilyen az ember ha szerelmes- utánozta a szavaimat.
-Nem is tudod hogy mennyire örülök hogy semmi bajod. Nemrég gondolkodtam egy kicsit rólunk és azt akarom hogy tudd... Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben.
-Kendall! Ezzel én is így vagyok. Amíg nem ismertelek addig csak voltam. De most már van egy célom amit mindenképp el akarok érni.
-És mi az?
-Új életet akarok! Valahol máshol. A lányokkal megbeszéltük hogy elköltözünk ha Tori betöltötte a 18-at.
-Gyertek velünk! Tavaszi szünet végén úgy is elmegyünk.
-Ez jól hangzik...- az ötletemtől fellelkesedett és elég magas lett a pulzusa.
-Bree! Kicsim! A doki azt mondta hogy nem szabad felizgatnod magad.
-...de az ötleteddel van egy kis baj! Torinak a nyári szünet első napján van a szülinapja.
-Akkor majd kitalálunk valamit. Addig van még időnk. És van egy jó hírem! Felix megígérte hogy nem bánt téged.
-Ez komoly?
-Igen!
-Úgy örülök! Csók?
-Kaphatsz!- válaszoltam és oda hajoltam hozzá.

~Tori szemszöge:

-Kopp-kopp!- léptem be az ajtón.
-Tori! Kit látnak szemeim!- mondta vidáman James.
-Jól vagy?- kérdeztem miközben leültem hozzá.
-Most hogy túl vagyok a műtéten jobban köszi!
-Figyelj! Amit a műtét előtt mondtam az nem számít és...
-Ne! Fejezd be Tori! De pontosan mit is mondtál?
-Azt hogy... hoztam neked gumicukrot.
-Gumicukor! A kedvencem... De most nem szabad ennem ilyet.
-És sunyiban?
-Arról nem volt szó- mondta és elvette tőlem a gumicukrot.
-Te mindig tudod hogy mi kell nekem- mondta gumicukorral teli szájjal.

-Örülök hogy legalább ebben segíthetek.
-Tudod mit szeretnék?
-Mit?- néztem rá értetlenkedve.
-Ha örökké így mosolyognál és ha a barátnőm lennél.

-James! Én...
-Mit mondasz?
-Azt hogy igen!- mondtam boldogan és megcsókolt.
-Mától az enyém vagy és senki sem vehet el tőlem!

~Bree szemszöge:

Ahhoz képest hogy egy hajszálon múlt az életem egész jól vagyok. Szerettem volna sétálni de az ápoló nem ajánlotta a friss varratokkal való mászkálást. Kendall viszont kitalálta hogy egy kerekesszékben kicsempész a kertbe és ott szívok egy kis friss levegőt. Beleültem a székbe a segítségével és már "száguldottunk" is.

-Fiatalember! Mégis mit művel?- kérdezte az ápoló.
-Bree friss levegőt akar és én megadom neki mert joga van hozzá!- állt mellém Kendall.
-Fél óra!- mosolygott az ápoló.
-Elég lesz. Akkor egy óra múlva jövünk!- mondta szemtelenkedve Kendall és továbbmentünk.
-Dilis vagy!- nevettem.
-Érted bármit!- ő is nevetett. Kimentünk az ajtón és megláttam a kórház kertjét ami csodálatos volt.

-Hogy tetszik?- kérdezte Kendall.
-Elképesztő!- mondtam csodálkozva.
-Gondoltam hogy bejön majd ha meglátod. Pont olyan csodálatos mint te.
-Köszönöm!
-Én köszönöm még egyszer hogy megmentettél. Nagyon szeretlek!
-Én is téged!- mondtam és megcsókoltam. Egy darabig beszélgettünk és nagyon jól éreztem magam vele. Kendall sokat hülyéskedett ami elterelte a figyelmemet mindenről. Ezért szeretem őt annyira. Elindultunk vissza a kórházba és összefutottunk a srácokkal. Látni lehetett rajtuk hogy boldogok.
-Mi ez a nagy boldogság?- kérdezte Kendall.
-Na ki tért vissza a halálból?- fordult meg Carlos egy kerekesszékben- Bulizni akarok és addig tekerni ezt a biciklit amíg el nem fáradok!- csapott Reila hátsó felére.
-Csak lassan a testtel nagyfiú!- nevetett James szintén egy kerekesszékből.
-Mi van itt? Kerekesszékes találkozó?- kérdezte a doki- Mi lenne ha máshová mennének? Van egy üres szoba ahol nyugodtan beszélgethetnek. Ja és holnapután meglesznek az utolsó vizsgálatok aztán tűnjenek haza!
-Na! Ez is a kedvességéről lesz híres!- röhögött Logan és Lilka vállára tette a kezét.
-Szia Lilka!- mondtam és odagurultam hozzá.
-Srácok! Ugyanaz jutott eszetekbe mint nekem?- kérdezte sunyi és gyerekes mosollyal Carlos.
-Kerekesszékes verseny?- kérdeztük egyszerre és mindenki szerzett magának egyet.
-3...- kezdte a visszaszámlálást Reila.
-2...- folytatta Logan.
-1... RAJT!- kiáltottuk egyszerre.

Úgy kezdtük tekerni a kerekesszékeket mint a hülyék. Az összes folyosón végigszáguldottunk és közben jókat nevettünk. Szerencsére nem löktünk fel senkit de a nővérek elég csúnyán néztek a nővérpultoknál. Aztán Carlos és James kitalálták hogy menjünk le a lépcsőn. Hála az égnek sikerült őket lebeszélni a lépcsőről és helyette lifteztünk. Csak egyesével tudtunk lemenni ezért még a liftért is meg kellett küzdeni. Mikor mindenki leért folytattuk a versenyt. Én vezettem mert én voltam az első aki leért a lifttel. Az összes szinten voltunk de aztán szembetalálkoztunk a dokival.

-Nem bírunk az energiával?- kérdezte mérgesen.
-De igen! Igazából magát kerestük hogy megmondjuk hogy tiszteljük magát és a munkáját. És csodáljuk magát amiért annyi életet ment meg nap mint nap. Ja és hogy igazán remekül áll önnek a köpeny- puncsoltam a dokinak.
-Hát...- húzta ki magát büszkén- Az igazság az hogy...- kezdett beszélni de nem érdekelt minket és ott hagytuk miközben magában beszélt.
-Szép volt!- csapott a tenyerembe Tori.

-Jók vagyunk!- mondta James és megcsókolta Torit.
-Ti most...- néztem rájuk és közben értetlenkedve mutogattam rájuk.
-Igen!- mondta boldogan James és megint megcsókolta.
-Gyerekek! Vacsi nem most van!- takarta el a szemét gyerekesen Carlos. Reila nevetni kezdett és megölelte.
-Srácok én kezdek álmos lenni- mondta James és ásított egyet.
-Gyere kicsim! Megyünk csicsikálni- mondta Tori és bevitte a kórterembe.
-És mi mit csináljunk?- kérdezte Lilka.
-Még egy körre nincs időnk mert már eléggé elment az idő. Mi lenne ha mi is aludnánk egyet?- javasoltam és ásítottam egyet.
-Akkor hajrá!- mondta Carlos és a felesleges kerekesszékeket ott hagytuk. Kendall segített visszamászni az ágyra és betakart.
-Jó éjt hercegnőm!- mondta és megcsókolt.
-Jó éjt hercegem!- mosolyogtam és lehunytam a szemem. Az álom egy pillanat alatt elnyomott. Úgy tűnik hogy a kerekesszékes verseny eléggé lefárasztott.

Sziasztok! Hát igen! Úgy tűnik hogy nem hal meg senki :D mivel összejött a 2 komi itt a meglepi és remélem tetszik majd. Főleg azért remélem mert én csináltam. És ne feledjétek! 1 komi és jön a következő rész ;) Puszi: Sarah :* <3

Folytatás: Jó néhány rész múlva ;)

118. Fejezet- Küzdelem az életért

~James szemszöge:

Amikor Bree összeesett minden elcsendesült. Az agyam kitisztult és csak a méreg maradt amit Felix iránt éreztem. Bántotta az egyetlen embert akit szeretek. Ezt nem hagyhatom! Felix ledermedt mikor látta hogy mit tett. Kendall karjaiban feküdt életjelet nem adva. Bree még így is gyönyörű volt.

-Bree!- kiáltott Lili és odarohant. De valamiért az oldalához kapott és ő is összeesett.
-Lili!- kiáltott Logan és az ölébe vette- Most azonnal hívjatok mentőt!
-Hívom!- mondta Tori és remegve emelte fel a telefont. Már én is remegtem de Bree miatt.
-Most meghalsz!- kiáltottam és nekiestem Felix torkának.
-James! Ha megfojtod te sem leszel jobb nála!- kiabált Reila Carlos-t ápolgatva.
-Rossz emberrel kezdtél ki Maslow!- mondta Felix és behúzott egy hatalmasat.
-Áú! Az orrom!- tapogattam az említett testrészemet. Mikor ránéztem Bree-re már nem is érdekelt az orrom. Vissza akartam ütni de lefogta a kezem.
-Megállj!- kiáltott Tori. Mindannyian rá néztünk és egy pisztolyt tartott a kezében. Láttuk rajta hogy nem igazán tudja hogy mit csinál. Felix tudta hogy nem mer csinálni semmit és odament hozzá.
-Hogy mi?- kérdezte és véletlenül elsült a pisztoly. Sajnos pont engem sikerült eltalálnia és pont a combomba. Fájdalmamban letérdeltem és Bree-re néztem.
-Sajnálom! Én eddig bírtam- mondtam de próbáltam nem elájulni.
-A négy bohócból kettő! Szép arány és még csak tíz óra sincs!- mondta Felix. Megszólalt a csengő és a mentősök léptek be.
-Mi történt?- kérdezte a mentős.
-Semmi! Csinálják a dolgukat itt emberek élete foroghat kockán!- kiabált sírva Kendall.
-Rendben!- bólintott az egyik mentős és elvittek minket a kórházba ahol azonnal ellátták a sebeinket.

~Kendall szemszöge:

Mikor e mentősök elmentek a lányokat elküldtem a kórházba hogy vigyenek a srácoknak néhány dolgot. Felix orrából ömlött a vér és nagyon mérgesnek tűnt. Féltem hogy mire lehet még képes. Logan megpróbált beszélni a fejével de nem hallgatott rá.

-Figyelj! Bree ártatlansága nem nagy dolog! Főleg hogy Kendall...- próbálta tovább Logan.
-Ugyan már! Ez még arra se jó hogy magát kielégítse nemhogy másokat!- röhögött rajtam Felix és elszállt az agyam.
-Kendall ne!- fogott le Logan- Így is elég embernek esett baja.
-Igazad van!- leültem a kanapéra és Felix egy üveggel a kezében vágódott le mellém.
-Mit tettem!- mondta kiborulva.
-Mi?- néztünk Felix-re.
-Megöltem az egyetlen lányt akit évek óta szerettem!- mondta és belekortyolt az üveg tartalmába.

~Tori szemszöge:

A kórházban voltunk Reilával és arra vártunk hogy infót szerezzünk a srácokról. Az hogy Lilka rosszul lett elég furcsa és érthetetlen. A nővérpult előtt ittam a kávét és idegesen néztem a fel-alá járkáló embereket. Hirtelen egy nővér zavarta meg a figyelmem. Nem hozzám beszélt de hallottam amit mondott.

-Doktor úr! Jöjjön gyorsan! A két lánynál problémák merültek fel!- a hangja remegett és ideges volt.

Hirtelen minden a feje tetejére fordult. Az orvosok mindent eldobva rohantak a műtő felé ahol Bree és Lilka volt.

-Kis hölgy!- hallottam a recepciós hangját.
-Igen?- kérdeztem félve.
-A fiú akit behoztak... Azt mondta hogy egy Tori nevű lányt keres.
-Én vagyok az! Mondja! Hogy érzi magát?
-Menjen be hozzá!- mondta és bementem a kórterembe. James éppen aludt.

Leültem mellé és csak figyeltem ahogy szuszog. Olyan aranyos volt hogy újra beleszerettem. Észrevette hogy ott vagyok és lassan megfogta a kezem. Nagyokat pislogva kinyitotta a szemeit és rám mosolygott.

-Szia Tori!- köszönt erőtlen hangon.
-Szia James! Hogy vagy? Készen állsz a műtétre?- kérdeztem halkan.
-Talán. De hogy vannak a többiek?
-Még a műtőben vannak. Carlos-ról nem tudok semmit.
-És Bree?
-Hát...

Jobbnak láttam ha hallgatok. Tudom hogy mennyire szereti Bree-t és nem akarom hogy kétségbe essen. James nagyon fontos nekem és sosem okoznék neki fájdalmat így témát váltottam.

-Képzeld! Jövő héten kezdődik a tavaszi szünet- próbáltam leplezni hogy elég rossz a helyzet így mosolyogtam.
-Tori! Kérlek mond el hogy mi a baj- James kétségbeesetten szorította meg a kezem.
-Nyugodj meg kérlek! Még a műtőben van... De nem mondják biztosra hogy...- itt nem bírtam folytatni. James aggódása engem is elkeserített. A szívem szakadt meg hogy így kell látnom őt. Sajnos tudom mit érez. Én is ebben a helyzetben voltam amikor akaratlanul megsebeztem őt. A szemében ragyogtak a könnyei ami még helyesebbé tették őt.
-Tori! Mi lesz vele?
-Nem tudjuk!
-Ez nem lehet igaz! Ez nem történhet meg!

-Nagyon sajnálom James!- mondtam és megszorítottam a kezét. Ő magához húzott és megölelt.
-Ugye nem hal meg?
-James! Erősnek kell lenned! Ja és még valami. Az orrod is megrepedt egy picit.
-Mi? Csak viccelsz! Ugye?

-Őmm... Hát persze!

-Ilyennel ne viccelődj! Kérlek!
-Rendben!

Hirtelen éreztem ahogy a zsebemben rezegni kezd a telefonom. Reila küldött SMS-t.

Reila: Tori kérlek gyere vissza! Nagy baj van! Carlos!!!

-Sajnálom James de mennem kell!

-Baj van?

-Hát így is fogalmazhatunk!

-Gyere ide egy kicsit!

-Rendben!

-Tudod nekem az orvos azt mondta hogy nem biztos hogy sikerül a műtét. Szóval megtennél nekem valamit?

-Hát persze!- közelebb húzott magához és megcsókolt. Az egész világ megszűnt körülöttünk. James úgy csókolt mintha ugyanúgy érezne irántam mint én iránta.

-Talán utoljára tehettem meg ezt bárkivel.

-Nos James! Készen áll a műtétre?- lépett be az orvos.

-Szeretlek James!- mondtam és vártam hogy reagáljon de kitolták a szobából. Talán soha nem tudom meg hogy ő mit érez irántam. De az utolsó csókját nekem szánta. Kiléptem az ajtón és végigmentem a folyosón és minden olyan üres és szürke volt. Az hogy megtudtam hogy James-nek komoly baja is eshet miattam elvette az életkedvem.

-Tori! Végre itt vagy!- szorított magához Reila.

-Nos hölgyeim! A fiatalember már kijött a műtőből de még mindig súlyos az állapota. Sajnos csak 31% az esélye hogy meggyógyul.

-Miért 31? Általában kerek százalékot szoktak mondani- néztem értetlenkedve.

-Igen! De az az 1% a biztatás- mondta a doki és elment.
-Hát ennek meg ki adott orvosi diplomát? A müzlis dobozban találta vagy mi?- jegyeztem meg.
-31%!- mondta Reila és a nyakamba borult.
-Tudom!- mondtam szomorúan.
-Lányok!- hallottam Kendall hangját a bejáratból. Jaj ne! Most mit mondjak neki?

~Kendall szemszöge:

Amikor megláttam Tori-t azonnal tudtam hogy baj van. Odamentem hozzájuk és csak szomorúan néztek rám.

-Baj van ugye?- erre Tori csak bólogatott.

-Nem akarom elhinni!- mondtam.

-Sajnálom Kendall!- lépett hozzám Reila.

Megfordultam és kimentem az ajtón. Nem hittem a fülemnek. Bree nem hagyhat itt! Nekem szükségem van rá! A kórház kertjében szebbnél szebb virágok nyíltak ami Bree-re emlékeztetett. Carlos James Lilka és Bree az én hibámból kerültek ide amit sosem bocsátok meg magamnak. Nem kellett volna visszajönni! Oxford számomra mindig is tele volt veszélyekkel és bonyodalmakkal. Ha hallgatok az eszemre akkor maradok Los Angeles-ben és élem nyugodtan az életem. Bár lenne egy időgépem! Akkor nem kéne aggódnom a barátaim miatt. De akkor nem ismerném Bree-t. Ez lenne az egyetlen veszteségem. Ő minden napomat bearanyozta csak annyival hogy tudom hogy létezik. De ki tudja meddig! Amióta híres lettem senki sem szeretett úgy mint ő. Minden lány Kendall Schmidt-et akarta a BTR-ből. Ő volt az első aki magamért szeretett. És most lehet hogy elveszítem. Én abba beleőrülök! Nélküle nem tudom elképzelni az életemet. Nem tudom felfogni hogy eddig hogy bírtam ki egyedül. Bármi is legyen én örökké szeretni fogom őt! Bree! Álmomban sem hittem volna hogy létezik olyan csodálatos lány mint ő...

Szisztok! Remélem tetszett a rész! Most már tényleg új webcímen lesz megtalálható. Ne feledjétek "onedirectionalathataron2.blogspot.hu" :) és egy kis meglepetés is lesz ha legalább 2 komi lesz. 1 az alap az új részért 2. a meglepiért. Vajon összejön még na? Ez csak tőletek függ! ;) Puszi: Sarah :* <3