117. Fejezet- Az erőszak nem megoldás

A másnap kicsit érdekesen kezdődött. Mindenkinek szörnyű hányingere volt. Na szép! Így akarnak bulizni a szülinapomon? Én sem voltam valami fényesen. A fiúkolesz tanulójában reggeliztünk mikor megjelent Paul hogy már jó lenne sietni. Még jó hogy összepakoltunk. Levittük a cuccunkat és beszálltunk a buszba.

-Valamit elfelejtettünk!- mondta Lilka ijedten- Állítsátok le a buszt költözzünk Kanadába változtassuk a nevünket Samanta-ra és legyünk kengurupásztorok!
-Mi ez a pánik hangulat?- nevettem.
-Felix!- kiáltott és mindenki egyszerre érezte azt amit Lilka.
-Benne vagyok! Mától hívjatok Samanta-nak!- kiáltottam én is.
-Csajok! Nyugi! Megoldjuk! Azt mondjuk Felix-nek hogy az éjszaka történt ez meg az- mondta Kendall.
-De akkor Felix kitekeri a nyakad!- öleltem át félve.
-Megvédünk!- álltak mellénk a többiek.
-Figyu! Mi nyolcan vagyunk ő meg egyedül- mondta Reila.
-Megérkeztünk!- mondta Paul és félve léptünk ki a buszból. Kendall bíztatóan szorította a kezem.
-Hát megjöttetek drágáim?- kérdezte Felix boldogan. Mindenkit megölelt a lányok közül csak engem nem. Bementünk a házba és egyből felmentünk volna a szobámba de Felix nem engedte. Becibált a szobájába és leültetett.
-Mit akarsz?- kérdeztem lesütött szemmel.
-Tudod te!- mondta és levette rólam a pólót.
-Ne haragudj de megegyeztünk valamiben! Nem vasárnap van. Szóval kérlek! És amúgy is...- itt megakadtam. Nem mertem azt mondani hogy Kendall és én már csináltuk.
-Megtörtént?- csak bólintottam- Ki volt az? Kendall?- félve bólintottam egy jóval kisebbet az előzőnél- Megölöm!- hirtelen csörögni kezdett a telefonja. Felvette és egy darabig beszélgetett valakivel. A hangja alapján egy nő lehetett- Még visszatérünk rá! Nekem most mennem kell mert a bárba megérkeztek az újoncok.
Kiment az ajtón és sietve távozott a villából. Kimentem az előszobába és már mindenki a medencénél üldögélt. Bár Logan és Kendall a kertitörpékkel eljáttszották a Hófehérke és a hét törpét. Kendall egy kiló sminkkel feszített mint hófehérke és az én ruhámban. Logan volt a boszorkány egy jóval rondábban sikerült sminkkel a képén. Vicces volt a helyzet.
-Megjött az én hercegem!- kiáltott Kendall a lányhangján ami borzasztó volt.
-Hejhó! Hejhó! Medencézni de jó!- énekelte James vidáman és Carlos még fütyülte is a dalt.
-Ments meg!- kiáltott Kendall és átkarolt. Logan letámadta és a szájába tömött egy szelet almát.
-Most megdöglesz!- nevetett Logan orrhangon.
-Kedves vagy!- forgattam a szemeimet.
-Meg... öltél...- mondta Kendall foldoklást tettetve és én elhittem.
-Kendall!- rémülten borultam rá.
-Csókold meg és életre kel!- kiáltott Carlos.
-Inkább dolgozzunk a bányában!- mondta James és belecsapott a vízbe de engem is lefröcskölt. Carlos-ra hallgatva megcsókoltam Kendall-t. Felnyitotta a szemét és értetlenül néztem az elkenődött rúzsfoltot az arcán.
-Hercegem!- mondta boldogan és megcsókolt.
-A hercegnő él! És most megöljük a gonosz banyát!- Carlos kiabálva kiszállt a medencéből és belökte Logan-t.
-Fiúk! Elég legyen! Baj van!- kiáltottam. Mindenki komolyabb lett és Kendall átölelt.
-Mi a baj?- kérdezte James aggódva.
-Felix-nek elmondtam amit kellett... mármint hogy azt... amit állítólag tettem Kendall-el. Eléggé kiakadt és ha visszajön akkor nagy baj lesz- meséltem szomorúan.
-De most hová ment?- kérdezte Reila.
-Megjöttek az új csajok a bárba és most "bejáratja" őket... Ha értitek mire gondolok- magyaráztam nekik.
-Szóval holnapig van időnk kitalálni valamit?- kérdezte Tori.
Leültünk az előszobában gondolkodni hogy hogyan húzzuk ki magunkat a bajból. Nem jutottunk túl sokra. Mire eljutott a tudatomig hogy ránézzek az időre már 23: 24 volt. Úgy döntöttünk hogy lefekszünk aludni.

~Kendall szemszöge:

Bree a fürdőben volt és addig felkaptam egy boxert. Féltem. Az egyetlen lány akit tényleg szeretek és nem akarom hogy egy ilyen tapló bántsa őt. Már a könnyeim potyogtak az idegességtől. Úrrá lett rajtam a pánik. Mi lesz velem nélküle? Én megőrülök ha elveszítem vagy ha csak lelki sebet ejt rajta Felix.

-Kendall! Te sírsz?- kérdezte Bree féltve engem. Törölközőbe csavarva ült le mellém. A szeméből ki tudtam találni hogy aggódik értem. Megsimítottam a vállát és próbáltam mosolyogni.
-Szeretlek!- suttogtam.
-Kérlek Kendall! Mondd el mi bánt!- a mellkasamra tette a kezét én pedig megfogtam a csuklóját és magamra húztam.
-Féltelek!- vallottam be még mindig sírva. Megsimította az arcom és megcsókolt. A derekát símogattam és éreztem hogy nem bírok magammal. Olyan csodálatos volt.
-Talán ha megtörténik elmúlik majd a gond- mondta már ő is sírva. Hatalmas szemeiből patak ként folytak a könnycseppek. Elvarázsolt a szépsége ahogy minden pillanatban amikor rá nézek.
-Nem akarlak bajba sodorni!- mondtam és felültem vele együtt.
-Én sem téged... De miért jó ha hazudunk? Előbb vagy utóbb megteszi és nem érdekli hogy mi történt. Talán ha túlesek rajta akkor nem bánt téged.
-Képes lennél értem feláldozni magad?
-Érted bármit megtennék!- a szeme elszántságtól csillogott és ez csak annyiban nyugtatott meg hogy ő beletörődött a dologba. De én még mindig féltem. Felállt és felvett egy pólót. Lefeküdt mellém és a karjaimban álomba sírta magát. Én még egy darabig fent voltam és figyeltem őt.
-Ne félj kicsim!- súgtam és végül én is elaludtam.

~Reggel Bree szemszöge:

-Boldog szülinapot cica!- hallottam Kendall lágy és dallamos hangját és éreztem ahogy a forró lehellete megérinti a nyakam. Kinyitottam a szemem és az ő arca volt az első amit megláttam.
-Jó reggelt Kendall!- mosolyogtam és megcsókolt.
-Gyere ki! Már mindenki vár- kiszálltam az ágyból és gyorsan felöltőztem.

Kendall kezét szorongatva mentem le a lépcsőről. Mindenki az előszobában volt és tényleg csak rám vártak. Köszöntek és Lilka ugrott elém.

-Boldog szülinapot!- kiáltott egy fényképezővel a kezében.

-Köszi!- mondtam és a vaku egy pillanatig elvette a látásomat. Szükségem lett volna rá mert nem láttam hogy valaki kiöntötte az üdítőt és majdnem elhasaltam de Kendall elkapott.

-Jól vagy drágám?- kérdezte aggódva.

-Jól... Köszi- mondtam nagyokat pislogva.

-Nekünk sajnos el kell mennünk boltba- mondta James.

-Ja... Nemsokára jövünk- mondta Kendall és egyedül hagytak.

-Remek!- sóhajtottam és bementem a konyhába. Unottan készítettem magamnak kávét és leültem az asztalhoz. Belekortyoltam a kávéba és valaki csengetett. Azt hittem hogy Felix lesz az így eléggé félve nyitottam ajtót. Megkönnyebbülve láttam hogy csak Harry az.

-Hát te?- néztem rá értetlenül.

-Csak azért jöttem hogy boldog szülinapot kívánjak- mondta szokatlanul kedves mosollyal.

-Köszi- mondtam és rácsaptam az ajtót. Megint csengettek és sóhajtva kinyitottam- Mi az?

-Bejöhetek?- kérdezte és majdnem fellökött ahogy bement.

-Persze... mert megengedtem!- kiabáltam utána. Ezt a pofátlanságot!

-Nem is érdekel az ajándékod? Na szép!- mondta és elindult a szobám felé.

-Harry! Azonnal lejössz onnan!- kiabáltam fel az emeletre.

-Mit mondtál? Nem hallom. Rossz a ház akusztikája- ordított feltehetően már a szobámból.

-Adok én neked olyan akusztikát hogy megemlegeted!- kiabáltam miközben felmentem. A szobám ajtajából csak annyit láttam hogy a szekrényem tetejéről levesz egy dobozt.

-Boldog szülinapot!- odaadta.

-Nem akarom tudni hogy hogyan csempészted ide!

-Pedig olyan jó sztori. Főleg hogy éjszaka mindig nyitva hagyod az ablakot. Nem nyitod ki?- kérdezte.

-Nem!- neki vágtam a dobozt és kimentem- Takarodj ki!- ordítottam.

-Jól van na! Csak annyit kérek hogy nyisd ki!

-Rendben! De akkor gyere le!- mondtam és elkezdtem lökdösni a lépcső felé.

-Megkérhetlek hogy ne lökj le a lépcsőről?

-Menj már!- lementünk.

-Most?

-Ül!- mutattam a kanapéra. De ő ezt úgy vette hogy ott ahol van így leült a földre- Oda!- mutattam megint a kanapéra. Végre leültünk és megint a kezembe nyomta a dobozt.

-Nyisd ki!- sóhajtottam és lassan kinyitottam.

Amikor megláttam a gyűrűket elkapott a nevetés. Nagyon szellemes ajándék de nem értettem hogy mire akar célozni.

-Ezt nektek vettem mert elnézést szerettem volna kérni. Az egyik a tiéd a másik pedig Kendall gyűrűje. Remélem tetszik!

-Köszi Harry! Nagyon tetszik- nevettem még mindig.

-Gondoltam.

-Kérsz egy kávét?

-Ha nem gond akkor igen.

Csak mosolyogtam és kimentem a konyhába. Nem sokkal hogy megcsináltam a kávét meghallottam a fiúk vidám éneklését. Szó szerint berontottak.

-...music sounds better whit you-u baby...- énekelték de amint meglátták Harry-t elhallgattak.

-Végre megjöttetek!- mondtam boldogan és odaadtam a kávét Harry-nek.

-Ez meg mit keres itt?- kérdezte Kendall.

-Csak elnézést szeretnék kérni a viselkedésem miatt- állt a fiúk elé Harry- Idióta voltam és nem kellett volna. Kendall! Sajnálom!

-Haragszok rád... De remélem hogy nem csinálsz ilyet többé- nézett Kendall a szemébe.

-Mi van?- kérdezte James- Te ezek után megbocsátasz neki?

-Elém állt és bocsánatot kért. Nem bízok benne de megbocsátok neki. Remélem tényleg komolyan gondolod- nézett csúnyán Kendall.

-Őmm... Srácok! A szülinap- szólt közbe Tori.

-Igaz!- mondta Kendall- Ez a tiéd- ő is egy dobozt adott amit abban a pillanatban kinyitottam.

-Úr isten Kendall! Ez csodaszép!- sikítottam és a nyakába ugrottam.

-Tudtam hogy tetszik majd- mondta mosolyogva.

-Képzeld! Harry-től közös gyűrűt kaptunk. Amolyan "bocsi gyűrű"- mondtam boldogan. Kendall már nem volt annyira elragadtatva.

~Kendall szemszöge:

Örülök hogy Bree örült az ajándéknak. De annak már nem hogy Harry is vele van. James elég rendesen felhúzta magát azon hogy csak úgy lenyúlná tőlem. Kezd nekem is betelni a pohár. Eddig eltűrtem őt de most már tényleg elegem van belőle. Egyedül az tart vissza hogy Bree is ott van.

-Kendall!- James megfogta a karomat és arrébb húzott.

-Mi az?- kérdeztem.

-Mit keres itt ez a patkány?- nézett rám mérgesen.

-Nem tudom de ha megint bepróbálkozik Bree-nél én esküszöm hogy megverem. Nem bízok benne!

-Hát ne is! Lili olyanokat mesélt róla hogy a suliból kirúgták mert elég zűrös volt.

-Nekem mondod? A legjobb haverom volt és folyton bele akart keverni az ügyeibe!

-Fiúk! Nem jöttök vissza?- kérdezte Reila.

-De!- bólintottam és visszamentünk a többiekhez.

-Mit csináltatok?- kérdezte Bree boci szemekkel.

-Csak mutattam valamit- válaszoltam és megcsókoltam. Szó szerint belém bújt.

-Megjöttem!- rontott be Felix. Magamhoz szorítottam Bree-t és félve néztem rá.

-Csá! Harry vagyok!- mondta vidáman Harry.

-Én meg ideges!- morogta magában Felix és ránk nézett. Bree megmarkolta a pulcsim szélét és éreztem hogy remeg. A hátát simogattam hogy kicsit lenyugtassam. De aztán láttam rajta hogy elsápad.

-Kicsim!- súgtam de abban a pillanatban elájult. Még szerencse hogy elkaptam. Az ölemben tartottam miközben guggoltam.

-Bree!- kiáltott mindenki. Felix csak a szemeit forgatta és szinte kitépte a karjaimból.

-Ha a kisasszony felébred megkapja tőlem is a szülinapi ajándékát ha akarod ha nem!- nézett rám. Bevitte a szobájába és becsapta az ajtót. Felálltam és utánuk akartam menni de lefogtak.

-Ne!- mondta Logan.

-Csak bajod esne!- mondta Carlos.

-Én melléd állok haver!- mondta James és velem együtt elindult az ajtó felé.

~Bree szemszöge:

Kinyitottam a szemem és Felix szobájában találtam magam. Rémülten néztem körbe és mikor megláttam hogy Felix is ott van az ágyon majdnem elájultam megint. Félve kapkodtam a levegőt.

-Ne félj! Essünk túl rajta!- suttogta és megcsókolt. Nem mertem tenni semmit így ki kellett bírnom minden érintését. A testem minden ponpontját végigsimította de a lábaim között megállt. Másik kezével megfogta a csuklómat és férfiasságához szorította.

-Most azonnal elengeded!- ordított Kendall és berontott a szobába. Izomból lerántotta rólam és bemosott neki egy hatalmasat. Nem kellett volna mert Felix nagyon mérges lett.

-Bree! Jól vagy?- kérdezte James és átölelt.

-James!- szorítottam magamhoz sírva. Az egész testem remegett. Ránéztem James-re aki aggódva fürkészte az arcomat.

-Ne félj!- mondta és csak akkor vettem észre hogy nincs rajtam semmi. Az ágy mellett Kendall és Felix verekedni kezdtek. Amikor oda néztem Felix zsebében egy kés csillant meg. James rám adta a ruhákat és közben aggódva néztem Kendall vérző orrát. Nem mertem megszólalni vagy tenni bármit is.

-Ülj el magadnak kisgyerek!- ordított Felix és előkapta a kést. Kendall felé fordította a pengét és csak az volt a szerencse hogy Logan elkapta a kezét mikor már éppen szúrni akart.

-Kendall! Megmentünk!- kiáltott Carlos és izomból belerúgott Felix gyomrába.

-Ezt még megkeserülöd te kis patkány!- kiabált Felix és leszállt Kendall-ről. Carlos futni kezdett Felix pedig utána. Egy őrült hajsza vette kezdetét a házban. Mindenki rémülten bújt el a ház valamelyik sarkában.

Kendall és én összeszedtük a többieket is és együtt próbáltunk szembeszállni Felix ellen. De már túl későn érkeztünk Carlos a földön feküdt és körülötte minden tiszta vér volt. Kendall megúszta néhány vágással. Felix kihúzta Carlos-ból a pengét és felém közelített.

-Most te jössz!- fenyegetően nézett rám. A lányok Carlos-t próbálták megmenteni a haláltól.
-Azt már nem!- lökött félre Kendall. Felix lendületből a gyomrába szúrta volna amikor eléugrottam és egy éles fájdalom nyilalt az oldalamba.
-Ne!- kiáltott James és Kendall egyszerre.
-Sajnálom!- nyőgtem halkan és a földnek zuhantam.

Sziasztok! Úgy döntöttem hogy nem várok arra hogy írjatok. Visszaállítom a webcímet akkor talán visszatérnek a régi komizók. Holnaptól a régi webcímen lesz megtalálható. Mármint "onedirectionalathataron2.blogspot.hu" :) Puszi: Sarah :* <3

116. Fejezet- Egy felejthetetlen éjszaka

-Na ki lett a bálkirály?- kérdezte James.

-Te lettél és gratulálok!- mondtam.
-Köszi! És ki a szerencsés lány akinek a kísérője vagyok?
-Laura?- kérdeztem.
-Hátpersze... hogy te!- karolt át engem.
-De James! A bálkirály és a bálkirálynő nem együtt szokott táncolni?- kérdeztem értetlenkedve.
-Nem baj! Én majd táncolok az én partneremmel- mondta Laura és a színpad elé nézett. Én is oda pillantottam és láttam hogy Niall nagyon mosolygott.
-Vele jöttél?- kérdeztük érdeklődve.
-Igen! Jó bált!- mosolygott Laura és Niall leemelte a színpadról hogy megcsókolhassa.
-Nektek meg sok boldogságot!- kiabáltam neki és viszonzásul csak visszaintett.
-Akkor ha már itt vagyink táncolhatnánk- mondta James és kézen fogva lementünk a színpadról. A One Direction fellépett így az ő számukra táncoltunk.

James a derekamra tette a kezét én pedig a nyaka köré. Egy dolgot bántam. Hogy nem Kendall van itt James helyett. De így sem volt rossz.

-Remélem nem baj hogy én hívtalak el- mondta James.
-Nem! Igazából nem olyan rossz. De csak részben- vallottam be.
-Szívesebben lennél Kendall-lel?- kérdezte elszomorodva.
-Igen... De ezt az estét megkapod te.
-Köszönöm!- mondta és magához szorítva táncoltunk tovább. Kicsit mondjuk zavaró volt hogy ő egy fejjel magasabb nálam. De magassarkú volt rajtam így egy kicsit dobott a magasságomon.
-Nem is rossz veled- mondtam őszintén.
-Akkor miért nem engem választottál?- kérdezte.
-Te és Kendall sok dologban mások vagytok. Kendall romantikus amit te nem mondhatsz el magadról.
-Honnan tudod hogy nem vagyok romantikus? Tudod mit? Bebizonyítom hogy az vagyok!- mondta elszántan és mielőtt még beszélhettem volna a többiekkel elkapta a karom.
-Mit művelsz?- kérdeztem értetlenkedve.
-Majd megtudod!
Nem értettem mit akar de mentem utána. A jegesvödörből kivett két pezsgőt és úgy cibált fel a tetőre. Nem volt valami meleg így karba tett kézzel vártam hogy mit művel majd. A kezembe nyomott egy üveget amit kinyitott. Kinyitotta a sajátját és a szemembe nézett.
-Egészségedre!- mondta James és koccintottunk. Belekortyoltam és csak akkor jöttem rá hogy epres pezsgő és elég nagy alkoholtartalma van.
-Jó ötlet volt az én kezembe piát adni?- kérdeztem nevetve és megint ittam belőle de most jó sokat.
-Ahogy látom igen!- nevetett ő is és a telefonján bekapcsolta a Music sounds better whit you-t.

-Mit csinálsz?- kérdeztem.
-Csak bekapcsoltam egy kis zenét- mondta és énekelni kezdte. Közben engem méregetett. Nem értem miért de már nem is hiányzott Kendall. A dal végére fejbevágott a pezsgő és elkezdtem szédülni. Átkaroltam őt és a szemébe néztem.
-Olyan édes vagy!- mondtam.
-Te pedig gyönyörű!- mondta James és megcsókolt. Hagytam magam. Ismét a szemébe néztem és visszacsókoltam. De aztán rájöttem hogy hiba volt.
-Ne haragudj!- mondtam és ellöktem magamtól.
-Nem! Én kérek elnézést! Csak olyan nehéz elfelejteni az első csókunkat- lehajtotta a fejét.
-Én sem tudom elfelejteni- mondtam szomorúan és magamhoz húztam.
-Menjünk!- mondta elcsukló hangon és elindultunk vissza.
-Hol voltatok?- kérdezte Kendall. Amikor megláttam egyből bűntudatom lett és nem mertem a szemébe nézni.
-Bree! Olyan cuki voltál a színpadon!- lépett hozzám Lilka.
-Köszi!- mondtam lehajtott fejjel.
-Igyunk!- kiáltott Logan egy pohárral és már láttuk rajta hogy nem szomjas.
-Gyere kicsit!- húzott félre Tori.
-Mi az?
-Látom rajtad hogy baj van... Mit kerestél a tetőn... Na és miért volt veled James?
-Mert... James... Megmutatott valamit.
-És mi volt az?
-Kivennéd a képemből a vallató lámpát? Nem akarok róla beszélni!- kiabáltam és ott hagytam.
-Cica!- kiáltott utánam Kendall. Nem fordultam meg. Elkapta a karom és megállított- Mi a baj?
-Semmi!- rántottam ki a karom a szorításából. Még mindig nem bírtam a szemébe nézni.
-James tett valamit?- erre csak bólogattam- Tudom hogy szeret téged és hogy bármire képes lenne hogy elcsábítson tőlem. De bízok benned bármit is tesz veled. Bree! Tudom jól hogy az enyém vagy és ha nem akarnád már rég James mellett lennél. Ne félj!
-Sajnálom!- mondtam sírva és magamhoz szorítottam.
-Nem kell! Már évek óta ismerem őt. Tudom milyen. Gyere táncolni!- a színpad elé húzott és ott kezdtünk el táncolni.
-Jó estét mindenkinek!- hallottam a színpadról mikor véget ért a dal. Oda néztem és a Green Day állt a színpadon- Szeretném megköszönni hogy itt lehetünk ezen a nem mindennapi bálon. Sok dolgot láttam már de ilyet még nem... Úgy értem a két lány csodával egyenlő békülése élő közönség előtt. Ma este nekik szól ez a dal!- mondta az énekes és az egyik legszebb dalukat kezdték el játszani.

-Örülök hogy te vagy a pasim!- mondtam Kendall mellkasára dőlve.
-Szeretlek Bree!- mondta Kendall és szorított egy kicsit az ölelésén. Életem legszebb éjszakáját töltöttem el azzal a fiúval aki szeret és én viszont szeretem őt. A karjaiban biztonságban érzem magam és tudom hogy ő bármire képes lenne értem.
-Kendall! Ellopom a csajodat!- mondta Harry és szó szerint kitépett a karjaiból és megcsókolt.
-Ne már! Mindenkinek az én csajom kell?- nevetett Kendall miközben engem ellökött Harry és a földön feküdtem és rám esett ez a barom. Éreztem rajta hogy részeg.
-Harry...- mondtam volna de egy ujjával befogta a számat.
-Fogd be! Éppen csókolózunk ha nem vennéd észre- mondta és ismét megcsókolt.
-Már megint te?- kérdezte James felháborodva és lecibálta rólam.
-Gyere!- húzott fel Kendall a földről.
-Köszi! Mi a franc ütött ebbe a hülyébe?- kérdeztem értetlenkedve.
-Ne haragudjatok!- lépett hozzám Zayn.
-Nem haragszunk de...- mondtam volna de James beleszólt.
-De igen haragszunk! Ha még egyszer Bree közelébe mész én esküszöm kitekerem a nyakad!- fenyegetőzött de lefogtam.
-Kérlek fiúk! Ne tegyük tönkre ezt a szép estét. Megtörtént és pont. Nem történt semmi. Inkább élvezzük a bulit- próbáltam elsimítani a dolgokat és nagyjából sikerült. Tovább táncoltunk de pont vége lett a számnak.
-Nem jöttök inni?- kérdezte Reila és Lilka.
-Menjünk!- mondtam és leültünk egy jó nagy asztalhoz. Mindenki ott ült. Lilka Reila Tori Carlos James Logan Kendall és én. Mindenki jól érezte magát és onnan az egész éjszaka tökéletes volt. Senki nem támadott le minket. Elég sokat ihattunk mert mindenki számára kétszer olyan hosszú volt a visszaút a sulihoz mint az odaút. Mikor végre felértünk a kollégiumba ágynak dőltünk és aludtunk.

Sziasztok! Elég nehezen de összejött az 1 komi. Most tényleg olyan megerőltető írni? Na jó! Nem kötelezek mindenkit hogy áradozzon a blogról de azért kicsit jó lenne mert ha nem komiztok én honnan tudjam hogy mennyi embernek tetszik amit írok. Ha ehhez a részhez is ilyen lassan jön össze az 1 komi akkor bevezetem hogy minden résznél duplázom a kötelező komik számát. Ez csak rajtatok múlik! Puszi: Sarah <3

UI.: Bocsi ha bunkó voltam... szeretlek titeket de muszáj! :(

115. Fejezet- Make it shine!

Másnap reggel az igazgató mondta hogy gyakoroljunk a pénteki előadásra és két napot leigazol csak a One Direction-t tartsuk jó messze a sulitól. Így is tettünk. Egész délelőtt próbáltunk.

-Nem kéne pihenni?- kérdezte Zayn és levette a vizes pólóját. A látvány ami elém tárult az leírhatatlan volt. Zayn tökéletesen kidolgozott teste lenyűgözött.
-Hahó!- állt elém Harry.
-Igen?- kérdeztem félholtan.
-Tudnál a próbára figyelni?
-Na kit hívtam el a bálba? Naná hogy a világ legdögösebb csajsziját a suliból- mondta büszkén Niall és csak akkor esett le hogy nekem még nincs is kísérőm.
-Te kivel mész?- kérdezte Harry.
-Az tuti hogy nem Kendall lesz az mert tegnap szakítottak!- mondta röhögve Zayn.
-Nem szakítottunk csak szünetet tartunk- magyaráztam.
-Akkor gyere velem- törölgette az izzadtságát Zayn a homlokáról a pólójával.
-Kedves gondolat tőled- mosolyogtam.
-Bree!- hallottam James kiabálását a bejáratból.
-Igen?- fordultam felé és láttam hogy egy csokor virággal közeledik felém és elég izgatott.
-Sokat gondolkodtam...- csak beszélt és beszélt és közben Kendall-t figyeltem akit nem izgatta hogy mi van- Figyelsz?
-Bocsi James! Mit mondtál?- kérdeztem.
-Csak hogy eljönnél velem a bálba... Kérlek!- olyan kis cuki volt.

-Hát persze!- bólintottam és elvettem tőle a virágot.
-Most komoly?

-Te voltál a gyorsabb!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Imádlak!- felkapott és pördült velem egyet.
-Nyugi!- nevettem.
-Nem Kendall visz a bálba? Ez nekem is új!- mondta Logan.

~James szemszöge:

Meglepetés ként ért hogy Bree eljön velem a bálba. Csak megpróbáltam hiszen nem veszthetek semmit. És most én viszem az egyik legjobb csajt. Persze most akkor Kendall-nek mást kell keresnie. Bree a fülemhez hajolt.

-Mi lenne ha az előadást egy kicsit megváltoztatnánk? Cserélj helyet Kendall-el- súgta.
-Biztos?- kérdeztem.
-Igen. Most egy darabig nem hiszem hogy minden rendben lesz köztünk szóval jobb ha helyet cseréltek mert elkerüljük a vitát.
-Jogos. Szívesen segítek.
-Köszi! Tényleg! Mi van Molly-val?- ez a kérdés meglepett.
-Hát... Meg volt jó volt... De többet nem kérek belőle... ami azt illeti nem tud jól csókolni- mondtam őszintén.

~Péntek délután:

Már mindenki izgatott volt. James pánikolt de ez nem lepett meg senkit hiszen ő lesz a bálkirály. Aranyos volt. A lányok is hasonlóan viselkedtek így gondoltam lenyugtatom őket azzal hogy elmegyünk vásárolni egyet. Mindent megvettünk amit a bálon viselni szeretnénk. Még egy utolsó próbára beugrottunk és kezdődhetett is a bál. Az öltöző szerencsére üres volt szóval kicsit leültem. Miközben öltöztem elgondolkodtam hogy vajon hol ronthattuk el Kendall-el. Nem mentem túl sokra de legalább volt időm felöltözni.

-Jól vagy?- lépett be James.
-Igen. Csak kicsit izgulok- és akkor esett le hogy egy csomó ember előtt fogok énekelni- Úr isten! Énekelnem kell egy csomó ember előtt!
-Nyugi! Csodálatos leszel! Csak légy önmagad!- biztatott. Most már az én idegeim is készen voltak- Én is izgulok. De csak azért mert egy ekkora tehetséggel fogok egy színpadon lenni. Remélem olyan leszel mint a dal.
-Hát azt én is!- kapkodtam a levegőt.
-Mi jövünk!- mondta és a függöny mögé álltunk.
-Sok sikert!- mondtam James-nek.
-Ragyogd be a színpadot!- súgta és a szemembe. Nem tudom mi ütött belém de megcsókoltam.
-Meglesz!- mondtam és mindenki a helyére állt. Felgördült a függöny és elkezdődött a dal.

A lámpák a szemembe világítottak és a szívem ezerrel vert. Kicsit esetlen voltam de James mellettem táncolt és erőt adott hogy minél jobb legyek. A közönséget nézve még erősebb lettem és hihetetlen teljesítményt tudtam nyújtani. El sem hittem hogy tényleg ez történik. James kérésének eleget tudtam tenni mert tényleg szinte beragyogtam a színpadot mert mindenhonnan csillám hullott ránk. Mikor a dal véget ért James odahajolt a fülemhez.

-Varázslatos voltál!- mondta és egy puszit adott az arcomra.
-Köszönöm!- mondtam elpirulva.
-Hölgyeim és uraim! Briettha tényleg megmutatta hogy képes ragyogni! Aki rá szavazott az igazán büszke lehet. De most jöjjön egy olyan ember aki táncolni fog!- mondta Lilka mivel ő volt a "műsorvezető" A színfalak mögé mentünk és megöleltem mindenkit.
-Gratulálok! Egyszerűen csodálatos voltál!- gratulált Carlos.
-Fantasztikus volt az a muzdulat amit a végén csináltál- mondta Logan.
-Nem nagy cucc. Csak a kezemet a fejem fölé emeltem. Bárki képes rá- legyintettem.
-De nem az a lényeg amit csináltál hanem ahogyan csináltad!- mondta James.
-Köszi fiúk!- mosolyogtam és Kendall mellé léptem.
-Lenyűgöző voltál!- mondta halkan.
-Köszönöm!
-Mi nem is zavarunk. Megnézzük Laurát- mondták és elmentek.
-Kendall...
-Figyelj! Lehet hogy azt mondtam hogy szüneteljen a kapcsolatunk de most már nem akarom- mondta lehajtott fejjel.
-Én sem!- mondtam és megcsókolt.
-És James?
-Egy estét kibírok vele!- mondtam- Gyere! Nemsokára Carly jön.
-Akkor miért vagyunk még itt?- kérdezte és kézen fogva mentünk oldalra ahol szegény lány már fel alá járkált idegességében.
-Végre itt vagy!- szorított magához Carly.
-Hogy tetszett az előadás?- kérdeztem terelve a gondolatait.
-Tetszett. De a végére azt a mozdulatot nem kellett volna berakni- mondta őszintén.
-Gondoltam hogy megtalálod benne a hibát!- sóhajtottam.
-Hülyéskedsz? Túl jó volt és irigykedek miatta. Az én előadásom semmi lesz ehhez képest. Csak tudnám minek kellett rám is szavazni...-hadart de lefogtam.
-Carly! Nyugi! Ja amúgy te jössz!- mondtam és a színpad felé kezdtem lökdösni. Ő egy Stand up előadással készült és nekem nagyon tetszett. Csak mesélte a viccesebbnél viccesebb történeteket.
-Te ez a csaj magától ilyen vagy tanulja?- kérdezte Kendall a szemét törölgetve.
-Bár azt mondhatnám hogy tanulja. Ő alapból képes bármire. Ha azt mondod neki hogy forgassa le a világ legjobb filmjét ő képes rá és még jobbat csinál.
-Hát ennél jobb vicceket még életemben nem hallottam. Carly-t láthattátok! Most megkérem a három jelöltet hogy jöjjenek a színpadra- utasított Lilka és így is tettünk- A nyerteseket nem más fogja kihírdetni mint a One Direction!- mondta és a fiúk egyből felléptek a színpadra.
-Jó estét mindenkinek!- köszönt Zayn.
-Először a bálkirály aki nem más mint James Maslow! Ki hitte volna!- mondta tettetett vidámsággal Harry.
-És most a bálkirálynő!- mondta Liam.
-Sok sikert!- súgta Laura ami meglepett mert kedvesen mosolygott.

-Köszönöm!- mondtam én is mosolyogva.

-Milyen meglepő. Briettha!- mondta Niall. Kicsit meglepett.

-Menj már!- lökött Carly.

-Ja igen!- mondtam és a mikrofonhoz léptem.

-Mondj pár szót!- mondta Lilka.

-Rendben!- bólintottam és a mikrofonhoz fordultam- Bevallom kicsit meglepődtem. Nem hittem volna hogy tényleg sikerülhet de most bebizonyítottam hogy képes vagyok rá. Igazából ezt az egészet én nem akartam. Eleinte csak másoknak akartam bizonyítani de aztán idővel már magamnak akartam megmutatni hogy én is érek valamit. Ma este van valaki aki jobban megérdemelné. Na jó kettő de a második kinyírna érte. Szóval akinek itt kéne állnia az nem én vagyok hanem Laura! Ő valamivel határozottabb és vele többre mennétek. És valljuk be! Szebb mint én. Laura kérlek gyere ide!- mondtam és felé intettem.

-Mit művelsz?- kérdezte értetlenkedve.

-Annyi idejig ellenségek voltunk. Ma este tanultam valamit. Az élet túl rövid ahhoz hogy felesleges rivalizálással töltsük az időt. Szeretnék elnézést kérni tőled bármiért is amiért így haragszol rám.

-Igazából azért haragudtam mert te olyan klassz vagy. Minden nap képes vagy valami újat nyújtani mint most. Köszönöm hogy feláldoznád a koronát miattam de nem...

-Nem! Laura kérlek fogadd el! Tudom hogy ezzel az iskolát szolgálom- mondtam és a fejére tettem a koronát.

-Hölgyeim és uraim! Ma egy nem mindennapi békülésnek voltak a tanui- mondta Lilka.

-Az első intézkedésem az hogy eltörlöm a klikkeket az iskolában. Mától nem ellenségek ként hanem barát ként tekintsetek egymásra. Ha valami baj van akkor azt beszéljétek meg és ne ellenségeskedjetek!- mondta Laura- Úgy sajnálom hogy bunkó voltam veled!

-Én is sajnálom!- mondtam és megöleltük egymást. Úgy tűnik egy ellenséggel kevesebb.

Sziasztok! Remélem tetszett az új rész! Most már tényleg bevezetem hogy csak egy bizonyos mennyiségű komment után lesz új rész. Egyenlőre csak 1. Szóval 1 komi és nekiugrok a következő résznek :) Puszi: Sarah <3

114. Fejezet- Semmi nyugalom, fő a pánik!

~Este:

Az öltözőben ültünk és csendben sminkeltünk. Még szerencse hogy ma nem táncolnunk kell hanem csak pincérek leszünk. De nem ússzuk meg. Miniszoknya nameg egy csúcs görkori. Felix irodáját nagy ívben elkerültem de nem úsztam meg a találkozást sem.

-Sziasztok szépségeim!-köszönt szívélyesen mintha nem történt volna semmi.
-Helló!- köszöntünk kedvtelenül.
-Ma Molly is dolgozni fog mert különleges vendégek érkeznek és ő fogja szórakoztatni őket amíg ti kiszolgáljátok őket- mondta Felix a mai feladatot.
-Sziasztok!- köszönt Molly.

Molly (amilyen szép olyan gonosz)

-Csá!- mondtuk bunkón és kimentünk az öltözőből de úgy hogy majdnem fellöktük.

-Ezt a picsát!- mondta Tori.

-Ezért a csajért van úgy oda James?- kérdezte röhögve Reila.

-Ez egy gyökér! Találna magának jobbat is. Mondjuk Tori!- gondolkodtam.

-Görkorira fel!- mondta Lilka.

-Görkorira fel!- mondtuk mi is és nekiláttunk a munkának.

-Várjatok!- szólt Lilka.

-Mi az?- fordultunk vissza.

-Ez kelleni fog hogy ne ismerjenek fel minket a fiúk- mondta és mindenkinek egy ilyet adott.



-Igaz!- mondta Reila és felvettük. Bementünk a V.I.P. részbe és megláttuk a fiúkat.
-Sok sikert csajok!- mondtam sóhajtva és csak bólintottak.
-Jó estét! Ma este mi leszünk az önök pincérei- mondtam és mind a négyen beálltunk valami szexi pózba.
-A kiszolgálás már tetszik- mondta Logan és belemarkolt a fenekembe. Nem szóltam csak Lilkára néztem aki kicsit mérges lett.
-Nyugi!- súgta Tori.
-Mit hozhatok?- kérdezte Reila csábos hanggal Carlos-tól.
-Egy sört- vigyorgott Carlos. Szerencsére nem vettek észre semmit.
-Azonnal hozom!- mondta Reila.
-Héj Kendall! Miért vagy így letörve?- kérdezte James.
-Nem így terveztem ezt az estét!- válaszolta kicsit unottan.
-Ne már! Tök jó ez a hely!- mondta Logan és továbbra sem engedett el.
-Ha gondolod szórakoztathatlak!- mondtam és kapásból rámásztam.
-Elnézést de...
-Nem! Csak lazíts!- súgtam a fülébe és a kezemet elkezdtem simogatni. Ahogy haladtam egyre feljebb észrevettem rajta hogy nem nagyon izgatja hogy mit csinálok. Kezdtem megijedni hogy cseppet sem olyan férfias mint eddig. Amikor már majdnem teljesen felértem elkapta a kezem.
-Nem lehetne hogy inkább valaki mást szórakoztat? Nekem barátnőm van és őt szeretem! Nem szeretném megcsalni.
-Nem csalódtam benned!
-Mi?- nézett rám értetlenül.
-Semmi!- nevettem kínosan.
-Akkor szórakoztass engem!- mondta Logan és magára húzott.
-Hát jó!- mondtam.
-Akkor menjünk egy kicsit kényelmesebb helyre- mondta és felkapott. Bevitt oda ahol még én sem voltam. Nem tudom hogy honnan tudta hogy mi van az ajtó mögött. De lehet hogy az "Extra szolgáltatások" felirat alapján tájékozódott róla. Letett az ágyra és meg akart csókolni. A keze meg olyan helyeken járkált ahova még Kendall sem jutott be. De nem erőltette... Na mindegy!
-Logan! Fejezd már be!- kiáltottam.
-Na! A főnököd és én ezért fizetünk.
-De nem azért hogy elvedd a szüzességem!- mondtam kicsit mérgesen.
-Bree?- kérdezte értetlenkedve.
-Miért kit vártál? A jó tündért a Hamupipőkéből?- kérdeztem és levettem a maszkot.
-Mit keresel itt?- kérdezte még mindig értetlenül.
-Itt dolgozok de ha bárkinek egy szót is szólsz esküszöm hogy az lesz az utolsó dolog amit mondasz!- fenyegetőztem.
-Oké!- mondta kicsit félve.
-Akkor én megyek és folytatom a munkámat- mondtam és ki akartam mászni Logan alól.
-Na azt már nem! Egyetlen feltétellel engedlek el...- mondta.
-Figyelj! Azzal a feltétellel fogsz elengedni hogy nem kaparom ki a szemed amiért még mindig a lábam között van a kezed!
-Oké!- mondta és leszállt rólam.
-Én most kimegyek- mondtam és így is tettem.
-Visszatért!- mondta Reila és átölelt.
-Ennyire hiányoztam?- kérdeztem kínosan nevetve.
-Csak kéne egy kis segítség- mondta és a kezembe nyomott egy tálcát. Kendal felé bökött és már értettem hogy mi a baj.
-Kér valamit?- kérdeztem és a tálcát Kendall orra alá tettem.
-A barátnőmet!- mondta és ellökte a tálcát.
-És te kérsz valamit?- kérdezte Reila Carlos-t.
-Semmit. Te már itt vagy!- mondta és levette róla a maszkot.
-Jaj ne!- mondtam halkan.
-Cica! Azt hitted hogy elbújhatsz egy maszk mögé?- kérdezte Carlos.
-Honnan tudtad?- kérdezte Reila.
-Csak felismerem azt a lányt akit szeretek- nevetett.
-Csajok! Leplezzétek le magatokat!- mondta gonosz mosollyal Molly. Remegő kézzel nyúltunk a maszkhoz. Kendall felé néztem aki ledermedve ült és nem értett semmit abból hogy mi is folyik itt. Lassan levettük a maszkot és félve visszanéztem a fiúkra.
-Mit kerestek itt?- kérdezte ijedten Logan és levette rólam a kezét.
-Igen lányok! Mondjátok el mit kerestek itt- mondta Molly szemrehányóan és beleült James ölébe.
-Itt dolgozunk- mondtam a földre szegezve a tekintetem.
-És mi erről miért nem tudunk?- kérdezte Kendall mérgesen.
-Mert nem akaruk hogy ez miatt elítéljetek minket- mondta Lilka és Kendall felállt. Megvetően nézett rám és kiment.
-Menj utána!- mondta Tori és így is tettem. A görkorit cipőre cseréltem és utána rohantam.
-Kendall várj!- kiabáltam utána. Elkaptam a karját és megállt.
-Mit akarsz?- kérdezte közömbösen.
-Könyörgök hallgass végig!- kértem.
-Nem akarom hallani!
-Felix erőltette! Kötelességünk itt dolgozni mert csak így jutunk pénzhez. Tizenhat éves korunk óta csináljuk. Kérlek Kendall ne haragudj rám...
-Nem érdekel.
-...Elmondtam volna. Csak arra vártam hogy eljöjjön a tökéletes pillanat. Nem akartam hogy most tudd meg mert pontosan tudtam hogy ez lenne a vége. Légy szíves Kendall ne haragudj!
-És miért hinném ezt el neked?
-Miért hazudjak olyan embernek akit őszintén szeretek?
-Biztos hogy kötelező?- kérdezte kicsit megenyhülve.
-Sajnos. Ha választanom kéne nem ezt választanám elhiheted.
-Ebben az esetben...- közelebb húzott és megcsókolt.
-Sajnálom hogy nem mondtam el!
-Nem a te hibád!- mondta és magához szorított- Más is van amit tudnom kéne?
-A lábamon állsz!- mondtam nevetve.
-Bocsi!- mondta és leszállt rólam.
-A munkaidő lejárt szóval átöltözök és menjünk vissza.
-Rendben... De merre kell menni?- kérdezte.
-Ne hogy azt mond hogy nem tudod hogy hol vagyunk.
-Akkor nem mondom.
-Kendall!- kiáltottam.
-Most miért az én hibám? Ha nem derül ki rólad az igazság akkor nem lennénk most itt!
-Szóval már az én hibám?
-Igen a te hibád!
-Hogyan akarsz velem lenni ha nem tudsz elviselni a hibáimmal együtt?
-Szóval azt mondod hogy szakítsunk?- kérdezte.
-Nem azt mondom... Csak ha nem akarod akkor nem erőltetem.
-Szünet!- mondta és elindult valahová.
-Most meg hová mész?
-Az ellenkező irányba. Több esélyünk van visszatalálni ha nem arra megyünk amerre eddig.
Csendesen követtem őt és figyeltem ahogy elered az eső. Nem szóltunk egymáshoz semmit. Sikerült visszatalálnunk. Mikor a lányokkal összefutottunk már mindenki tudott mindent. Átöltöztem és visszamentünk a kollégiumba. Kendall nem feltűnősködött így csókkal búcsúzott el tőlem.
-Nem azt mondom hogy vége csak egy rövid szünet- súgta a fülembe.
-Talán elkapkodtuk ezt az egészet- mondtam és felmentem.

113. Fejezet- Dolgozzunk! Csak a pasim meg ne tudja!

Másnap a fiúk zenélni tanítottak. Illetve csak próbáltak mert egyesek elég bénák voltak. Persze kicsit furán jött ki hogy az első padban ültem és folyton Kendall-t néztem ami kölcsönös volt. Mindketten könyökölve ültünk és egymást csodáltuk.

-A szerelmespár szakadjon szét egy kicsit!- mondta James féltékenykedve.
-Csak nem féltékeny Mr. Maslow?- röhögtem a szemébe.
-Az órai munkára egyest kap!- kiabált.
-Haver! Mit mondtál a barátnőmnek?- kérdezte felháborodva Kendall.
-Ő most nem a barátnőd hanem a diákod!- mondta Logan.
-Tanár úr! Kijönne velem egy percre?- mondtam és kiléptem az ajtón. Kendall utánam jött.
-Mit akar?- kérdezte vigyorogva.
-Tudja maga tanár úr!
-Felelni szeretne hogy kijavítsa az egyest?
-Pontosan!
-Akkor tanítok magának valamit amit más diáknak nem- közelebb lépett és megcsókolt. A falnak nyomott és a derekamra tette a kezét majd a fenekemre csúsztatta.
-Eddig hányasra állok?- kérdeztem miközben hátúl a haját piszkálgattam.
-Még csak kettes- mondta majd ismét megcsókolt. De most vadabb lett. Már szinte falta az ajkaimat amit nagyon élveztem mert őrült jól csinálja. A heves csók közben teljesen hozzám símult és megint éreztem azt amit a hétvégén a kádban. Bevallom nagyon tetszett hogy ilyesmit váltok ki egy fiúból.
-Vissza kéne menni- mondtam kicsit szomorúan.
-Rendben! A többit majd később- kacsintott és kézen fogva mentünk vissza a terembe.
-Mi tartott ilyen sokáig?- kérdezte James.
-Csak egy képet akart mutatni amit érdemes volt megnézni- mondta Kendall és cukkolásképp rántott egyet a nadrágján. James mérges lett.
-Hol is tartottunk?- nevetett kínosan Logan.
-A skálázásnál- válaszolta Laura.
-Köszönöm- mondta Logan és onnan folytatta ahol abbahagyta. Néhány gyakorlat után kicsengettek. A tanári asztalhoz léptem ahol James javában pakolászott.
-Figyelj James! Valamivel megbántottalak hogy ilyen vagy velem?- kérdeztem próbálva eltörölni a felesleges ellenségeskedést.
-Szeretlek!- vágta a képembe és kiment az ajtón. Gondolom azért mondta el mert már senki sem volt a teremben. Nem tudtam mit tegyek. Ha utánamegyek akkor abból csók lesz abból meg vita mert megcsalom Kendall-t. Mire kiléptem a teremből már eltűnt a tömegben. Átvergődtem a folyosón és lementem a földszintre onnan pedig egyenesen át a kollégiumba.
-...-bárki bármit mondjon szerintem jól áll neki a kék!- mondta Reila két ruhát tartva a kezében.
-Bree! jó hogy megjöttél!- húzott be Tori.
-Mi a baj?- kérdeztem ijedten.
-Nézzétek!- emelte mellém Reila az egyik ruhát.
-Lehet hogy igazad van- mondta Lilka.
-Miért ti válogatjátok a ruháimat? Nem nekem kéne?- kérdeztem értetlenül.
-Jól mondod! Nem neked!- mondta Tori.
-Ülj le és mi majd választunk- mondta Reila és leültetett az ágyra.
-Lányok! Ne menjünk inkább vásárolni?- kérdeztem és felcsillant a szemük.
-Vásárlás!- kiáltották egyszerre. Összepakoltak és már mentek is. Végre csend volt. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom és láttam hogy Kendall az.
-Szia!- szóltam bele a telefonba.
-Szia cica! Figyelj! Nem jössz próbára? Mert tudom hogy a héten lesz a bál és gondoltuk a fiúkkal hogy elmegyünk az Agorába. Benne vagy?- hadart Kendall.
-Persze! Egy pillanat csak átöltözök.
-Ismerem azt a pillanatot. Akkor olyan két óra múlva?- nevetett.
-Vicces vagy Kendall! Én is szeretlek!
-Akkor én a fiúszint előtt várlak!
-Rendben!- mondtam és letettük. Gyorsan kivettem néhány ruhát a szekrényből felvettem és már mentem is.

-Gyors voltál!- mondta Kendall elismerően.
-Én mondtam hogy egy pillanat- nevettem és a legalsó lépcsőfoknál átöleltem.
-Akkor menjünk!- mondta James és zsebre tett kézzel elindult. Kendall megfogta a kezem és mi is elindultunk.
-Srácok! Meddig maradunk? Mert nekem még tanulószobám lesz!- mondtam az időt nézegetve a telefonomon.
-Olyan négy óra körül megleszünk- válaszolta Logan.
-Az nem jó! Ma Saunders fogja tartani és hozzá négyre kell mennem- mondtam kicsit húzva a számat.
-Akkor az lesz hogy félkor elindulunk. Az jó?- kérdezte Carlos.
-Egy kicsit jobb- mondtam. Amikor odaértünk bementünk a színpadhoz és nekiláttunk a próbának. Illetve nekiálltunk volna csak a mi kis technikai zsenink Logan elcseszett valamit. Amíg azt vártuk hogy helyrehozza a hibát addig a színpad szélén ültünk.
-Mi ez a nagy csend?- kérdezte Carlos.
-Gondolkodunk- mondta Kendall.
-Hallom ahogy a fogaskerekek nyikorognak- nevetett Carlos de mi hülyén néztünk rá- Értitek? A fogaskerekek a fejetekben- nevetett tovább és mikor látta hogy nem nevetünk csak sóhajtott egyet- Szóval nem értitek.
-De értjük csak nem vicces- mondta James.
-Srácok!- kiáltott Logan.
-Mi van?- kérdeztük egyszerre.
-Segítsetek!- kiabált könyörögve.
-Megyek!- mondta James és hátra ment. Kendall vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem.
-Mi az?- kérdezte Kendall.
-Olyan jó illatod van!- sóhajtottam.
-Édes vagy! És nagyon szeretlek!- mondta és a homlokomra nyomott egy puszit amit egy csókkal viszonoztam.
-Én is kérek!- mondta Carlos.
-Nem csókollak meg!- nevettem.
-Nem is tőled kértem!- mondta és Kendall-re nézett aki csak mosolygott.
-Ne!- mondtam mert láttam hogy Kendall szája egy sejtelmes mosolyra húzódott. Leugrott a színpadról és Carlos-hoz lépett majd a homlokára egy olyan cuppanós puszit nyomott hogy az egész terem visszhangzott.
-K-dog! Most nem melegszünk hanem munka van!- kiabált James.
-K-dog? Még jó hogy nem K-ügynök- nevettem.
-Ez a becenevem!- mondta sértődötten.
-Rendben K-ügynök!- poénkodtam és elkezdett csikizni.
-Mit mondtál?- kérdezte és tovább kínzott.
-Semmit!- mondtam nevetve és befejezte.
-Gyertek próbálni!- kiabált Logan.
-Megyünk!- mondta Kendall és a színpadra léptünk.
-A tánclépés hogy van?- kérdezte Carlos.
-Itt a papír... ugye James?- néztem hátra.
-Hát...- vakargatta a fejét.
-Akkor fejből. Elméletileg nekem egyet kell lépnem előre nektek meg hármat hátra- mondtam és a fiúk meg is csinálták. Az elejét még tudtam de a felénél már össze-vissza csináltak mindent.
-Ez így nem jó!- kiáltott Carlos mikor elesett.
-Ha valaki elhozta volna a lapot akkor most nem lenne gond hogy nem tudjuk a lépéseket!- mondta Kendall és megvetően nézett hátra.
-Most miért az én hibám?- kérdezte James felháborodva.
-Na jó! Mielőtt valaki megölné James-t kitaláltam valamit- mondta Logan.
-És mi az?- kérdeztem.
-A fele ugye nagyjából meg van. Mi lenne ha utána jönne egy olyan tánc mint az egyik videónkban?- nézett körbe Logan.
-Ha tudjátok a lépéseket én benne vagyok- néztem a fiúkra.
-Én tudom... Úgy volt hogy négy csini csaj körbetáncolt minket és mi énekeltünk- mondta Kendall.
-Álmodozz csak!- mondta James és kiröhögte szegényt.
-Na!- meglöktem és Kendall mellé léptem majd megöleltem.
-Kezdjük!- mondta Logan és kitaláltuk hogy mi legyen. Az eleje az eredeti a felénél meg Kendall és én középen táncolunk a "Music souns better with you" koreográfia szerint amíg a háttérben a többiek a "Like bobody's around" szerint táncolnak. Ez csak azért nézett ki hülyén mert eredetileg a szám lassú. Leültünk és gondolkodni kezdtünk.
-Mi lenne ha egy másik számot keresnénk és maradna a tánc?- kérdeztem.
-És mit szeretnél énekelni?- kérdezte Logan.
-Már meg is van!- néztem körbe.
-Na ki vele!- mondta érdeklődve Carlos és elmondtam nekik hogy mit találtam ki.
-Ez illik is hozzád- mondta Kendall és megölelt.
-Akkor essünk neki a próbának!- pattantam fel. A többiek követték a példámat és elkezdtünk rendesen próbálni. Egy órán keresztül megállás nélkül azon dolgoztunk hogy tökéletesen menjen minden és nagyjából sikerült.
-Szép volt srácok!- adtam egy pacsit Logan-nek.
-Együnk egy fagyit!- mondta Carlos.
-Végülis még van időnk- néztem a telefonomra.
-Akkor menjünk!- mondták egyszerre a fiúk és elindultunk fagyizni.
-Na gyerekek akkor ki mit kér?- kérdeztem de nem kellett volna mert félrelöktek és úgy válogattak.
-Málnás és gumicukros!- mondta Logan.
-Csokis és rágógumis!- mondta James.
-Epertortás és joghurtos!- mondta Carlos.
-Kinder és pattogócukros!- mondta Kendall.
-Akkor én egy citromosat és egy kávésat- mondtam én is. Megkaptuk a fagyikat és leültünk egy asztalhoz.
-Este mit csinálsz?- kérdezte Kendall.
-Hát... a lányokkal elmegyünk... őőő... vásárolni- füllentettem mert nem akarom hogy megtudja hogy hol dolgozok mert tuti nem engedné meg és nekem kell a pénz.
-Akkor mi meg mehetünk oda ahova akartam- mondta James büszkén kanalazva a fagyit.
-És hová is akarsz menni?- kérdezte Carlos.
-Tudod az a hely ahol Molly dolgozik- mondta és rám nézett. Hirtelen megijedtem mert nekem van egy Molly nevű munkatársam.
-Bree! Mi a baj?- kérdezte Logan.
-Semmi! Nekem... most... mennem kell!- mondtam és gyors léptekkel elmentem vissza a kollégiumba. A szoba ajtaját becsaptam és a lányok furán néztek rám.
-Neked meg mi bajod?- kérdezte Tori.
-A fiúk... ma este...- mondtam lihegve.
-Mi van velük?- kérdezte Lilka.
-Mennek...
-Hová?- kérdezte Reila.
-A Pálmaházba...- mondtam tovább.
-Jaj ne!- néztek rám egyszerre a lányok elég rémülten.
-Ha megtudják hogy hol dolgozunk annak súlyos következményei lesznek- mondta Reila.
-Távol kell tartani a fiúkat a Pálmaháztól. De úgy hogy mi közben dolgozunk- gondolkodott Tori.

112. Fejezet- Státusz: Kapcsolatban

Játék közben megfeledkeztünk mindenről. Az idő szaladt és mi csak ittunk és ittunk. A fiúk álltak nyerésre amikor meghallottunk valamit amitől kirázott minket a hideg. Harry érces mély hangját amint azt meséli hogy hogyan akar becsajozni. Kendall közelébe húzódtam és vészjósló csend lett.

-Mit keresnek ezek itt?- kérdezte halkan Kendall de nem tudtam megszólalni.
-Mi is játszhatunk?- kérdezte Harry és megint engem méregetett.
-Szerintem tűnj innen!- mondta Logan.
-Ne már! Haverok vagyunk!- mondta Liam megakadályozva a vitát.
-Haverok voltunk! Amíg nem estél neki Kendall-nek!- mondta James Harry-nek.
-Az csak azért volt mert nem érdemel meg egy olyan csajt mint Corin!- vágott vissza Harry.
-Mi?- kérdeztem halkan.
-Így hívják a csajt nem?- kérdezte értetlenkedve.
-Hát tudd meg hogy nem! A nevem Briettha és ha nem vetted volna észre épp randizunk!- támadtam Harry-re és a többi négy fiú ijedten hátrált.
-Belevaló csaj vagy te! Kellesz nekem!- átkarolta a derekam és meg akart csókolni. Kendall segíteni akart de későn lépett mert én elég rendesen behúztam neki. Vérző orral nézett rám és eléggé felhúzhattam. Olyan fejet vágott mint egy bika amikor támadni készül.
-Harry! Hagyd! Nem érdemes- húzta vissza Louis.
-Fogd vissza a haverodat mert megfojtom!- mondtam Louis-nak.
-Ne haragudj!- lépett hozzám Zayn.
-Semmi baj!- mondtam.
-Ha már itt vagyunk nem játszunk?- kérdezte Niall.
-Jó! Big Time Rush a One Direction ellen- mondta Carlos.
-De mi csak négyen vagyunk!- nézett körbe Logan.
-Majd Harry kiáll. Nincs olyan állapotban hogy...- mondta volna Liam de Harry közbeszólt.
-Egy frászt! Én is játszok!
-Akkor keressetek valakit- ajánlotta fel Liam.
-Bree? Te jó játékos vagy!- nézett rám Kendall.
-Te megőrültél?- kérdeztem.
-Légyszi!- könyörgött egyszerre Logan és Carlos.
-Na jó!- nevettem és beálltam.
-Ez az!- csókolt meg Kendall.
-Akkor győzzön a jobb csapat!- mondta Louis és kezet fogtunk.
-Én kezdek!- mondta Harry. Már szinte alig látszott rajta hogy megütöttem. A pályára lépett és gurított.

Kíváncsian néztünk a golyó után. Szinte az összeset letarolta kivéve egyet de az is dülöngélt. Izgatottan figyeltük hogy mi fog történni. Eldől vagy nem? De végül nem dőlt el és szabályosan ujjongtunk.

-Te jössz!- mondta James Kendall-nek és rám nézett.
-Ügyes légy!- mondtam és megcsókoltam.
-Meglesz!- mosolygott és ő is gurított. Neki nem sikerült olyan jól. Négy bábú állva maradt.
-Szép volt!- tapsoltam biztatóan.
-Édes lány vagy Bree de így veszteni fogunk- mondta Kendall lehangolva.
-Ne félj cica! Majd én!- mondtam de előttem méh Niall gurított.
-Bree!- kiáltott Harry.
-Jól van! Nem vagy a főnököm!- mondtam elég bunkón és megfogtam egy golyót. Félve visszanéztem Kendall-re aki csak biztatott.

Sóhajtottam egyet és a pályára léptem. A szívem olyan hevesen vert hogy szinte a torkomban éreztem. Mindenki engem figyelt. Csak most ne szúrjam el! Egyet léptem előre és egy nagy lendülettel elgurítottam a golyót. Lélegzetvisszafojtva figyeltem ahogy végiggurul a pályán. Sikerült letarolni az összeset ezzel lealázva Harry-t. Rá néztem Kendall-re aki elismerően bólogatott.

-Ezzel a BTR kiegyenlített!- mondta Reila.
-Nézzétek én vagyok Briettha!- mondta Harry.

-Halott vagy Styles!- kiáltottam és elkezdtem ütni.
-Nyugi!- nevetett és véletlenül leejtette a golyókat aminek az lett a következménye hogy a padlón lett egy apró repedés.
-Döntetlen?- kérdezte sietve.
-Aha!- válaszoltuk egyszerre majd futás közben levettük a cipőket és gyorsan leadtuk. Felkaptuk a cuccainkat és mielőtt észrevettek volna bármit is mi már ott sem voltunk. Húsz méterrel arrébb megálltunk és kitört belőlünk a nevetés.
-Ez meleg volt!- mondta Zayn.
-Hát... ezt az estét nem fogom elfelejteni az biztos!- mondtam a könnyeimet törölgetve. Niall Zayn Louis Liam és Harry elköszöntek majd elmentek.
-Jó hogy békében váltunk el!- mondta Tori.
-Velük mindig ez van!- mondta James átkarolva őt.
-Menjünk mi is!- mondta Carlos és Reilával elindultak vissza a kollégiumba. Én és Kendall kicsit lemaradtunk.
-Köszönöm ezt az estét! Olyan jó volt!- mondtam Kendall szemébe nézve.
-Én is élveztem. De főleg hogy velem voltál.
-Ami az asztalnál volt...
-Szeretnéd hogy járjunk?- kérdezte halkan.
-Igen!- válaszoltam egyszerűen és megfogta a kezem.
-Szeretlek!
-Én is!- néztem a szemébe és megcsókolt.

~A kollégiumban:

Izgatottan léptem be Carly szobájába. Az ágyban feküdt és a telefonját nézegette. Amikor meglátta hogy én vagyok az felült és értetlenül nézett rám.

-Mi történt?- kérdezte.
-Kendall és én randiztunk és összejöttünk!- mondtam vidáman de ő eléggé felhúzta magát.
-Azt hiszem holnap vér fog folyni. Méghozzá a pasidé!
-Ne már! Örülj hogy boldog vagyok!- próbáltam csillapítani a haragját.
-Tudod hogy nem szeretlek fiúval látni!- mondta és leültem mellé.
-De Kendall olyan kedves...- kezdtem volna áradozni róla.
-Nem! Egy fiú sem kedves! Mindegyik ugyanolyan!
-De te meg Adam is jól megvagytok!
-Igen! De nekem szerencsém volt. Te tudod mit csinálsz de ha bántani mer... saját kezűleg kaparom ki a szemeit!
-Rendben!- nevettem és megöleltem.
-Tényleg boldog vagy?
-Nem is tudod mennyire!- mondtam mosolyogva.

111. Fejezet- A világ legjobb randija

Órák után a lányokkal kicsit elmentünk sétálni és arról beszélgettünk hogy milyen jó hogy végre nem esik az eső. De az egyik kocsmából kilépve két srác szó szerint kiesett az ajtón és a földön fetrengve ütötték egymást. Észrevettem hogy Kendall és Harry az.

-Te nem vagy elég jó neki!- mondta Harry nagyokat nyögve.
-Mégis engem szeret és nem téged!- mondta Kendall és bevert egy hatalmasat Harry-nek.
-Fiúk?- kérdeztem értetlenül. Felnéztek és mindketten mosolyogtak.
-Mi az istenért estetek egymásnak?- kérdezte mérgesen Reila és leszedtem Harry-ről Kendall-t.
-Jól vagy drágám?- kérdeztem a vérző sebét simogatva.
-Jól. Csak megvédtelek ettől a szexmániás paraszttól- mondta és szúrós pillantással nézett Harry felé.
-Én vagyok a paraszt? Benned annyi férfiasság sincs hogy elvidd randizni Bree-t- vágott vissza Harry.
-Elég volt!- szólt közbe Tori.
-Nem! Tudod mit? Elviszem randizni!- jelentette ki Kendall.

~Este:

Csendben vacsoráztunk az ebédlőben és arról beszélgettünk hogy hova megyünk randizni én és Kendall. Egy ideje más beszélgettünk amikor bejött Logan Carlos és James. Logan Lillit hívta el randizni Carlos Reilát James pedig Tori-t. Mindenki csak pislogott amikor egyszerre rákérdeztek. A lányok lélegzetüket visszafogva mondtak igent és amint kimentek abban a pillanatban akkorát sikítottak hogy belefájdult a fülem.

-Nem hiszem el hogy Logan elvisz randizni!- mondta elpirulva Lilka.
-Carlos pedig engem hívott el!- mondta Reila ábrándos tekintettel.
-És én meg James-el megyel. Ami meglepő mert téged szeret!- mondta értetlenkedve Tori de aztán ő is sikított- Nem hiszem el hogy egy ilyen helyes pasi fog elvinni randizni!
-Végre nem engem fog piszkálni- sóhajtottam.
-Siessünk fel!- pattant fel Tori és kivitte a tálcát. Mi is így tettünk és átöltöztünk a szobánkban.
A fiúk már a fiúszint előtt vártak minket. Bekötötték a szemünket és mondták hogy ne kérdezzünk semmit csak menjünk. Mikor odaértünk levették a kendőt és láttam hogy egy görkoripályára vittek minket. Rémülten néztem körbe.
-Nem tetszik?- kérdezte Kendall.
-De... csak megfogadtam hogy nem lépek olyanra ami csúszik ugrik vagy gurul. És a görkori elég rendesen gutul- néztem aggódva Kendall-re.
-Nyugi drágám! Én itt leszek...
-És kiröhöglek- gurult el mellettem James aki már felvette a görkörit. Nem volt szerencsés számára hogy beszólt mert kigáncsoltam és elég szépet esett.
-Megőrültél? Meghalhattam volna!- jajgatott.
-Akkor mégegyszer!- mondtam lelkesen.
-Inkább vegyünk jegyet és menjünk mi is!- mondta Reila és így is tettünk. Felvettük a görkorikat de Reila majdnem elesett amikor felálltunk. Még szerencse hogy elkaptuk.


Egy kép amit Carlos csinált rólunk

-Jól vagytok?- röhögött James és megint ki akartam gáncsolni de most én estem egy jó nagyot.

-CSajok! Kértem magunknak egy számot erre az alkalomra- mondta Kendall és elindult az egyik kedvenc számom amit a fiúk énekeltek.

-Throw it up!- kezdte Logan és elgurultam mellette és levettem róla a sapkáját majd felvettem.

-Woo! Hoo!- kiáltottam és csak nevettek rajtunk a többiek.

-Add vissza!- kiáltott és utánam gurult.

-Neeem!- mondtam és kidugtam a nyelvem.

-Ne hagyd magad cica!- kiabált utánam Kendall.

-Menjünk már mi is!- gurzltak utánunk a többiek.

-Logan! Ne a sapival törődj! Itt van ez a dögös csajszi is!- röhögött Carlos. Logan visszafordult és ránézett Lilkára.

-Jössz szépségem?- kérdezte és Lilka elpirulva gurult oda hozzá- De édes vagy! Gyere ide!- mondta Logan és adott neki egy puszit amibe szintén belepirult.

-Csókot!- kiáltott Carlos. Logan ránézett Lilkára és megölelte.

-Csókold már meg!- mondta James és magához húzta Tori-t- Így ni!- mondta és úgy lekapta hogy még én is megkívántam a csókot.

-Party people!- kiáltott Carlos.

-Woo! Hoo!- kiáltottam megint és nevettünk egyet. Kendall elkapott és megcsókolt.

-Szeretlek!- komdta és onnan már kézel fogva görkoriztunk. Amikor ránéztem Logan-re láttam hogy javában Lilka szájában van egy nyelvhosszal.
-Bulizzunk!- kiáltutt James és felkapta Tori-t gond nélkül.
-Ahogy látom Carlos-nak is bejött az élet!- nevetett Kendall és oda néztem. Carlos és Reila láthatóan nagyon jól kijöttek és Reila pont egy puszit adott Carlos arcára.
-Hát... Ez a randi a lehető legjobb- mondtam és átöleltem Kendall-t.
-Jó hogy ezt mondod. És nem is vagy olyan béna!- mondta de nem kellett volna mert magabiztosságtól ittasan elindultam és azzal a lendülettel megint estem egyet. De most magammal rántottam Kendall-t.
-Bocsi!- néztem rá.
-Semmi baj!

~Kendall szemszöge:

Bree olyan édes volt hogy az eszméletlen. Most már tényleg beleszerettem. Vele minden olyan más. Elhatároztam hogy megkérdezem tőle hogy szeretne-e velem lenni de majd kicsit később. Feltápászkodtunk a földről és tovább bohóckodtunk a pályán.

-Kendall nézd!- kiáltott Bree és elnevettem magam amikor megláttam milyen fejet vág. Egy hajtincset a szája fölé illesztett és kancsalított.
-Milyen dilis vagy!- nevettem és átöleltem.
-Remélem máskor is eljövünk ide- mondta Reila és megcsókolta Carlos-t.
-Még ne menjünk!- mondta Tori és James átkarolta hátulról.
-Az a baj hogy nem sokára bezárnak. De a közelben van egy hely ahol remekül szórakoznátok csajok- mondta Logan Lilli-t hordozva a hátán.
-Ugye arra gondoltok amire én?- kérdeztem és a fiúk mosolyogva néztek rám. Levettük a görkorit és a közeli bárba mentünk ahol lehet tekézni. A lányok nagyon örültek amikor meglátták hogy hova vittük őket. Bree és a lányok előre szaladtak és jegyet váltottak addig mi kértünk cipőt.
-Csajok! Hányas cipő kell?- kiabált James.
-Nekem 39,5- kiabált vissza Bree.
-Nekem is!- kiabált Lilli és Reila.
-Nekem 38- mondta kicsivel halkabban Tori.
-Rendeljetek valami piát és nyomás a pályára!- kiabáltam nekik és abban a pillanatban rendeltek is.

~Bree szemszöge:

Rendeltünk mindenkinek egy sört és elindultunk egy asztalhoz hogy ott megigyuk de egy asztal sem volt elég nagy ahhoz hogy mind a nyolcan oda férjünk.

-Most mit csináljunk?- kérdezte Carlos.
-Húzzunk össze néhány asztalt!- javasolta Logan és neki is láttak. Négy asztalt összehúztak és leültünk. Kendall átkarolt és úgy kezdtünk el inni.
-És mi van köztetek?- kérdezte James egy apró fintorral.
-Én imádom Kendall-t- válaszoltam.
-Én is Bree-t!- válaszolta Kendall.
-Akkor miért nem jártok?- kérdezte Tori és összenéztünk.
-Járunk?- kérdezte Kendall.
-Játjunk!- vágtam rá.
-Irány tekézni lusta banda!- kiáltott Logan és mindenki megitta a sört. Felmentünk a pályára és elkezdték sorolni a szíbályokat.
-Jó! Tekéztünk már!- mondtam a fiúknak és azonnal a kezembe vettem egy golyót és gurítottam.

Teli találat volt elsőre. A fiúkra néztem akik csak pislogtak.

-Ne! Egy csaj még a végén lealáz minket!- mondta James.
-Probléma?- álltam elé nagyképűen.
-Az én csajom!- ölelt át Kendall.
-Jó mi?- kérdeztem még mindig nagyképűen.
-A fiúk jönnek!- mondta Reila és Carlos kezébe adott egy golyót- Ügyes légy picim!- csókolta meg Carlos-t. Carlos abban a pillanatban olyan erős lett hogy nekifutott gurított a golyó átment a hatodikról a negyedik pályára és ott döntötte le az összes bábút. Mindenki röhögni kezdett és csak elénk állt.
-Ez ér?- kérdezte Carlos.
-Mivel ez a mi pályánk ezért nem!- mondta Tina.
-Ne már! Játszunk rendesen! Fiúk a lányok ellen... és úgy látom hogy eddig mi vezetünk- nyomtam a füzetet James orra alá.
-Akkor most én jövök!- mondta James és gurított. Csak négy pontot sikerült összehoznia de még így is büszke volt magára.
-Most én jövök!- mondta Lilka és megfogott egy golyót de nem bírta el. Logan a segítségére sietett és elkapta mielött még elesett volna.
-Majd segítek!- mondta Logan és adott neki egy puszit.

~Lilli szemszöge:

Logan átkarolt és éreztem ahogy a térdeim remegni kezdtek. Az illata erőt adott.

-Ne félj! Itt leszek melletted!- súgta lágyan a fülembe és segített gurítani. Az összes bábú ledőlt és ujjongva ugrottam Logan nyakába.
-Köszönöm!- hálálkodtam és Logan édesen rám nézett.
-Tudom hogyan hálálhatnád meg!- mondta és kacsintott egyet. Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
-Szeretlek!- mondtam kicsit elpirulva. Gőzöm sincs hogy miért vagyok ilyen Logan mellett. Olyan mintha ezer éve ismerném.
-Én is!- mondta és visszacsókolt.
-Folytatódjon az ivás!- mondta Bree és mindenkinek adott egy sört de amikor Kendall-nek adta akkor olyan csókot adott neki hogy James mérgében lehúzta az egész üveg tartalmát.
-Gyere ide!- mondta Logan és megcsókolt. A karjai között biztonságban éreztem magam és nem féltem semmitől mert tudtam hogy rá számíthatok. Vele az egész világ megtelik színekkel.

110. Fejezet- A rosszfiú visszatér

Blake izgatottsága kicsit megijesztett. Bementünk a suliba és akkor megértettem hogy mi váltotta ki belőle ezt az érzést. A suli plakátokkal volt kitapétázva méghozzá én és Laura voltunk rajta ami felhívta az embereket hogy szavazzanak.

-Te szent szar!- csúszott ki a számon.
-Ezt ki művelte?- rohant le Laura egy plakátot nyomva az orrom elé.
-Hát én nem az tuti!- adtam vissza a feladónak a lapot.
-És Carly miért nincs rajta?- kérdezte Tori értetlen arccal.
-Tényleg! Ő miért nincs ott?- kérdeztem én is.
-Nos lányok! Hogy tetszik a plakát?- lépett hozzánk az igazgató.
-Nos igazgató úr... Egyáltalán nem tetszik!- kezdett kiakadni Laura.
-Nyugi!- próbálta lefogni James.
-Nem nyugszok meg!- kiabált.
-Ha tetszik ha nem... Nekem tetszik!- mondta vidáman az igazgató és elment az igazgatóiba.
-Hála istennek már nem járok ide- jegyezte meg Kendall.
-Mázlista!- mondta Reila. Hirtelen röhögést hallottam a bejáratnál. Nem foglalkoztunk vele csak felmentünk a kollégiumba és lepakoltunk.
-A héten lesz a bál- sóhajtottam.
-Igen! És ezzel véget ér egy időszak amit szívből utáltam- mondta megkönnyebbülve Lilka.
-Miért?- néztem rá értetlenül- Diákelnöknek lenni jó!
-Nemsokára megtudod milyen!- mondta.
-Lányok! Nem akarok ünneprontó lenni de... Egy irtó cuki srác kosarazik a pályán!- mondta Tori izgatottan és mindenki egyszerre ment az ablakhoz.

Louis Tomlinson (A One Direction tagja)

-Ez Louis Tomlinson!- sikítottunk egyszerre amint megláttuk.
-Gyerünk csajok irány a pálya!- kiáltottam mint az őrült és egyszerre kezdtünk rohanni. Amint kiértünk abban a pillanatban láttuk hogy nem csak ő van a pályán.

Zayn Malik (A One Direction tagja)

Niall Horan (A One Direction tagja)

Liam Payne (A One Direction tagja)

Harry Styles (Muszáj írni bemutatást? Úgy is tudjátok hogy kicsoda!)

-Helló csajok!- köszönt lazán Louis.
-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre.
-Nézd! Ő az a lány a plakátról!- mondta Niall izgatottan Harry-nek. Harry csak rám nézett és elég rendesen méregetni kezdett.
-Ja!- mondta Harry és komoly arccal leült.
-Szóval te vagy a lány akiről az igazgató mesélt?- kérdezte Liam kedvesen.
-Bármit is hallottál nem igaz!- nevettem kínosan. A fiúk csak nevettek.

~Harry szemszöge:

Csak tudnám hogy miért kellett eljönni Oxfordba. Világéletemben rühelltem ezt az iskolát az igazgatóval együtt. A társaság volt az egyetlen ami miatt itt tanultam. De egyszer kihúztam a gyufát és kirúgtak. A pályán állva eszembe jutott hogy pont azon a helyen történt meg hogy majdnem agyon vertem egy srácot mert lenyúlta a csajomat. Mázlija volt hogy az igazgató közbelépett.

-Haver! Mi ütött beléd?- kérdezte Louis.
-Semmi!- mondtam komor arccal.
-A legjobb barátom vagy! Már ismerlek! Akkor vagy ilyen ha bajod van!- próbált faggatni.
-Semmi bajom csak egy kicsit nyomasztó ez a hely- ezt csak azért mondtam hogy befogja. Sóhajtott egyet és visszament a pályára. Végre újra a gondolataimba merülhettem. Egyszer csak kinyílt az ajtó és négy csaj lépett ki köztük egy lány aki elképesztően hasonlított arra a lányra akit álmomban láttam.

~Bree szemszöge:

Első órán csak ültem a padban és gondolkodtam. Harry olyan ellenségesnek tűnt. Pedig helyesebb mint amilyen álmomban volt.

-Jól vagy?- kérdezte Carly.
-Ja... persze!- mondtam ijedten ő pedig elég furán nézett rám.
-Látszik!- mondta és visszafordult a füzetéhez. A tanár csak magyarázott így nem kellett írni szóval kihasználhattam a helyzetet. Továbbra is Harry járt a fejemben. Mikor kicsengettek összepakoltam és lementem az első emeletre de beleütköztem valakibe. Felnéztem és Kendall volt az.
-Ne haragudj!- mondta és átölelt.
-Végre itt vagy!- mondtam és magamhoz szorítottam.
-Baj van?- kérdezte fürkésző tekintettel.
-Igazából nincs. Csak gondolkodtam- vallottam be.
-És min törted azt a csodaszép buksidat?- kérdezte mosolyogva amitől akaratlanul elmosolyodtam én is.
-Csak Harry...
-Itt van?- mondta lelkesen.
-Igen! Méghozzá közelebb mint hinnéd!- mondtam mert a háta mögött állt.
-Ha?- kérdezte és hátra fordult.
-Csá Kendall!- köszönt Harry.
-Szia Harry!- köszönt Kendall is és lepacsiztak.
-Na jó! Én szerintem láthatatlan lettem szóval megyek!- mondtam és el akartam menni de Kendall visszahúzott.
-Had mutassam be! Ő a barátnőm Briettha- mutatott be.
-Kendall ne haragudj! Szeretlek de nem járunk- mondtam de talán nem kellett volna. Szerencsére nem csinált cirkuszt miatta.
-Hát akkor nem a barátnőm hanem az a lány akiért élek halok- javította ki magát.
-Köszönöm!- mondtam és adtam neki egy puszit- Jó volt beszélgetni de nekem mennem kell! Kendall! Harry!- köszöntem el és mentem órára. Persze volt még vissza öt perc de nem szívesen voltam Harry társaságában mert elég nyomasztó egy alak. Leültem és egyből letámadtak a lányok hogy meséljem el nekik mi is van velem és Kendall-lel.

~Kendall szemszöge:

Harry és én már évek óta jó barátok vagyunk. Egy csomó hülyeséget csináltunk együtt és jó újra látni őt. Bree elment órára és úgy gondoltuk hogy amíg órái vannak addig elmegyünk iszunk valamit a közeli kocsmában. Az ajtóban állva jöttünk rá hogy bezárt.

-Ne már! Pedig olyan jó hely volt!- mondta Harry.
-Akkor menjünk a másikba ha ez be van zárva- javasoltam.
-Jó ötlet!- mondta és beültünk egy másik kocsmába. Rendeltünk sört és leültünk.
-Mit szólsz Bree-hez?- dobtam fel egy témát.
-Jó csaj! Mit akarsz vele?- kérdezte érdeklődve.
-Járni. De van egy apró probléma. Nem maradunk olyan sokáig hogy érdemes legyen- válaszoltam.
-Akkor passzold le nekem! Én majd kezelésbe veszem.