-...és mivel nincs hol lakniuk Felix megengedte hogy nálunk maradjanak- fejezte be a történetet.
-Hogy mi?- álltam fel felháborodva.
-Olyan jó lesz! A BTR nálunk fog lakni!- örvendezett Tori.
-És ebbe belement Felix?- kérdeztem Lilkát.
-Hát...- rántott vállat egyszerűen.
-Jó reggelt bálkirálynő!- ölelt át hátúlról valaki. Hátranéztem és James volt az.
-Beléd is!- mondtam bunkón és leültem.
-Nos... mivel az előző irodalomtanárotok ma dolgozatot íratott volna veletek meg is írjátok. De az ott hátúl... a négy lány jöjjön ide előre!- mondta James ránk célozva. Előrevittük a cuccainkat és leültünk.
-Ez mire volt jó?- kérdeztem.
-Mert szem előtt leszel!- kacsintott James miközben kiosztotta nekem is az utolsó lapot. Mindenki nekilátott a dolgozatnak. James szemébe néztem aki elégedetten húzta ki magát a széken. Szúrós tekintettel pillantottam rá és csak elmosolyodott.
-Nem tetszik valami Bree?- kérdezte. Sóhajtottam egyet és felírtam a nevemet a lap tetejére. A feladatsor nem volt nehéz mert ez az anyag megy a legjobban. Csak írtam és írtam. Annyira belemerültem hogy nem érdekelt semmi más. Mikor végeztem mindennel büszkén tettem le a tollat. James az asztalra hajtotta a fejét és úgy aludt. A tanáriasztalra csaptam egy jó nagyot és hirtelen felkapta a fejét. De az arcára ragadt egy lap amire egy szív volt rajrolva benne az ő neve és alatta az enyém. Az egész osztály egy ember ként nevetni kezdett. Szegény nem értette hogy mi van de olyan cuki volt hogy meg kellett zabálni.
-Ez mi?- kérdezte és leszedte magáról a lapot. Amint meglátta elvörösödött- Ezért mindenki tegye le a tollat és adja be a dolgozatot! Most fogom kijavítani!- kiabált és röhögve beadtuk a dolgozatokat.
-James ez nagyon ciki!- nevettem.
-Neked Mr. Maslow!- kiabált zavarában. Leült az asztalhoz és villámgyorsan kijavította őket- Bree! Oszd ki!
-Igen Mr Maslow!- mondtam pofákat vágva. Tori négyest Reila és Lilka ötöst és döbbenten láttam hogy én egyest kaptam a dolgozatra amikor minden hibátlan volt.
-Bree! Szeretnék beszélni veled a teljesítményedről!- mondta James amikor kicsengettek. A tanári előtt álltam és értetlenül néztem rá.
-Mégis mi a baj a dolgozatommal?- kérdeztem amikor az utolsó ember is kiment és James becsukta az ajtót.
-A dolgozatával semmi! A teljesítménye hibátlan... a külsejével vannak problémáim- nyelt egy nagyot és egyre közelebb jött hozzám.
-Mr. Maslow! Mit művel?- kérdeztem még mindig értetlenkedve.
-Maradjon nyugton!- fogott le elég erősen. Megcsókolt. Eszméletlen volt de észnél voltam így ellöktem magamtól.
-Kérem! Ez egy iskola!- kiabáltam volna de befogta a számat egy ujjával. Közelebb lépett és az ujját lassan lecsúsztatta a számon és megint megcsókolt. Nem tudtam ellenállni. Hagytam had csinálja amit akar.
-Tudom! Most feleltél a jó jegyért! A többit majd nálatok!- kacsintott és kiment a teremből.
~Péntek délután:
A lányokkal indultunk haza amikor megláttam egy nagy buszt és elötte álltam a fiúk.
-Ez meg mi?- kérdezte Dylan mivel ő is a vasútállomásra indult velünk.
-Ez a fiúk turnébusza!- sikított Tori amit meghallottak mind az öten.
-Csajok! A hintó előállt! Ha nem gond ezzel megyünk hozzátok!- mondta vigyorogva Kendall.
-És Paul lesz a sofőr!- mondta Carlos izgatottan.
-A menedzser vagyok!- intett felénk.
-Akkor én megyek!- mondta Dylan és elment.
-Szia Dylan!- köszöntünk egyszerre.
-Ki volt ez a srác?- kérdezte James féltékenykedve.
-A srác aki megkapta az első csókomat!- mondtam neki elég bunkó hanglejtéssel.
-Hová vigyük a bőröndöket?- kérdezte Lilka.
-Azt bízzátok rám!- mondta Paul és beterelt minket a buszba. Ámuldozva néztünk körbe.
-Hogy tetszik?- kérdezte Logan varázslatos mosolyával.
-Eszméletlen!- mondtuk egyszerre a lányokkal.
-Lányok! Kéne a cím hogy hova vigyelek titeket- lépett be Paul a buszba.
-Egy pillanat!- leírtam a címet és odaadtam neki. Kicsit érdekesen nézte az írásomat de aztán rájöttem hogy ismeri a helyet és azért nézett így. Elindultunk és mindenki helyet foglalt valahol. Carlos sunyi arca sokat mondó volt. Valamire készült de még nem tudtam mire. A busz végébe hívta a fiúkat és ott csináltak valamit. Csak arra lettem figyelmes hogy a ruhám olyan vizes hogy csavarni lehetett volna.
-Héj! Ez még új!- mondtam felháborodva.
-Nyugi! Ez csak víz!- nevetett James és megláttam a kezükben a vizipisztolyokat. Mit keresnek azok ott? Ez egy turnébusz az ég szerelmére!
-Megbánod hogy ezt mondtad Maslow!- kiáltottam és elvettem Kendall vizipisztolyát. Elkezdtem üldözni és a busz végében magzatpózban felemelte a kezét.
-Megadom magam... Megadom magam csak ne bánts!- kiabált.
-Jól van! Fegyverszünet!- nyújtottam a kezem.
-Ezt megbánod!- mondta és csak úgy felkapott és elvitt egészen a többiekhez- Van egy fogjunk!
-Juhéj!- kiáltották és indiánok módjára körbeugráltak minket. Az úton viszont volt egy mélyedés amit Paul nem tudott kikerülni és belehajtott. Ennek az lett az eredménye hogy a busz akkorát döccent hogy James elveszítette az egyensúját és elesett feldöntve Logant aki Carlos-t döntötte fel Carlos pedig a lányokat ők meg Kendall-t aki próbált megkapaszkodni a függönyben de csak letépte. Akkorát zuhantam James karjaiban hogy azt hittem eltört a karom. Nagy nevetéssel feltápászkodtunk és leültünk.
-Több ökörséget ne! Várjuk meg míg hazaérünk!- nevettem. Amint kimondtam megállt a busz.
-Már ott is vagyunk?- kérdezte csodálkozva Kendall.
-Úgy tűnik- mondta Reila és kiszálltunk.
-Azt a rohadt...- káromkodott James amint meglátta hogy hol lakunk.
-Íme Felix villája. A nevelőotthon után ez volt a következő hely amit az otthonunknak mondhatunk- mesélte Tori.
-Az utca nem volt kényelmes... Ehhez a házhoz képest nem- folytattam. A fiúk csak pislogtak.
-Nyugi! Majd mindenről beszámolunk a medencénél- legyintettünk egyszerre a lányokkal.
-Medence?- kérdezték egyszerre.
-A hátsó kertben- mutattam a ház felé.
-Mire várunk még?- kezdtek rohanni a fiúk. Szó szerint berontottak az udvarba. Illetve csak akartak mert a kaput nem tudták kinyitni.
-Elektromos!- nevettem. Reila a kaputelefonhoz lépett és megnyomta a gombot.
-Szia Felix! Én vagyok az Reila. Beengednél minket?- kérdezte.
-Hát hogy ne! Gyertek be drágáim!- válaszolta Felix és kinyílt a kapu.
-Hozom a csomagokat. De hova állhatok be a busszal?- kérdezte Paul.
-Majd én- mondta Lilka és eligazította Paul-t.
-Mire várunk?- kérdezte James és lekapta a pólóját. A fiúk követték a példáját és berontottak az udvarra. Most már nem volt akadály.
A ház
A hátsó medence
A nappali
A konyha
Egy melléképület (vendégeknek)
-Emlékszel amikor mi láttuk meg ezt a helyet először?- kérdezte Tori mikor beléptünk a kapun.
-Igen... Pont ez volt a reakciónk- nevettem.
-Édeseim! Végre megjöttetek!- hallottuk Felix hangját.
-Felix!- mondtuk egyszerre.
Felix Lawrence (a rossz nyelvek azt mondják hogy strici de mi apafiguraként tekintünk rá)
-Hogy utaztatok lányok?- kérdezte érdeklődve.
-Érdekes volt...- mutattam egy lila foltra a karomon.
-Ki az a négy őrült a medencében?- kérdezte bosszús arccal.
-A... vendégek...- mondta Lilka kicsit akadozva.
-Erről nem volt szó!- bosszankodott magában.
-Nyugi Felix! Csak három hét!- veregettem meg a hátát.
-Négy!- mondta Paul.
-És ez ki?- mutatott Felix Paul-ra.
-A menedzser- nyújtott kezet Paul. Felix kezet fogott vele.
-Ügyeljen a majmaira és ajánlom hogy egy ujjal se érjenek a lányaimhoz! Ők a legjobb táncosaim!- mondta Felix.
-Nyugi!- tettem megint Felix vállára a kezem.
-Vegyetek fürdőruhát és csatlakozzatok!- kiabált nekünk Carlos.
-Carlos! Az vér?- kérdeztem aggódva a hasán és a vállán díszelgő piros foltra.
-Dehogy! Csak művér!- kiabált újra.
-Ne! Az kell a biológia előadásomhoz!- kiabált Lilka és rohanni kezdett Carlos felé- Ezt megkeserülöd!
-Ajaj!- mondtuk egyszerre.
-Gyertek! Menjünk be- mondta Felix. Bementünk a házba és lepakoltunk mindent.
-Én felmegyek a szobámba!- mondtam és elindultam a lépcsőn. Végre bemehettem a szobámba amit annyira szeretek.
Lepakoltam és körbenéztem. Pont úgy nézett ki minden ahogy vasárnap hagytam. Leültem az ágyra és kinéztem az ablakon. Pont ráláttam a fiúkra akik jól szórakoztak a lányokkal. Nekem nem volt kedvem a medencéhez ezért felvettem valami kényelmes ruhát felkötöttem a hajam és felnéztem Facebook-ra. Amit láttam az botrányos volt. Ezek készítettem egy plakátot amin én és Laura vagyunk. Elég ijesztő volt látni minket egy képen. Egyszer csak kopogtattak az ajtón.
-Bejöhetsz!- kiáltottam és kinyílt az ajtó.
-Szia! Zavarok?- kérdezte Kendall.
-Dehogy! Gyere csak be!- mosolyogtam a gép mellől.
-Micsoda kényelem!- nevetett és becsukta az ajtót.
-Minden pénteken ezt csinálom- néztem rá.
-Tetszik a szobád. Olyan hangulatos és kényelmes- ült le mellém.
-Én díszítettem fel.
-Azt látom!- mondta a BTR óriásposzterre célozva a gardrób ajtaján.
-Imádom azt a posztert. Nagy becsben tartom.
-Igen... a rúzsfoltok mindent elárulnak.
-Azt nem én csináltam. Tori tavaly április elsején ezzel viccelt meg. De csak nevettem és azt mondtam hogy miért nem én csináltam meg.
-Ez jó!- nevetett. Egy kis idő után komolyra váltott- És mi volt az a dolog amit a nevelőotthonról meg az utcáról mondtatok?
-Hát ez egy hosszú sztori. Egy nevelőotthonban találkoztam először a lányokkal három éves koromban és megfogadtuk hogy jóban és rosszban is összetartunk. Aztán a nevelőotthon tulajdonosa eladósodott így minden gyerek utcára került. Mi négyen még akkor is együtt maradtunk és akkor talált ránk Felix. Befogadott minket és megígértük hogy amint betöltjük a tizenhatot neki fogunk dolgozni a bárban ami London közelében van. De Felix... hagyjuk! Nagyjából ennyi- meséltem.
-Hú! Ez elképesztő! Azt sem tudod hogy kik a szüleid és hogy honnan jöttél?- kérdezte döbbenten.
-Egyikünk sem. De az biztos hogy Lilka és én kísértetiesen hasonlítunk egymásra. Csak a hajunk más.
-Igen ezt észrevettem. De te valahogy más vagy!- mondta elpirulva.
-Hát... te sem vagy egy átlagos fiú Kendall- mosolyogtam rá és belenéztem a szemébe. A mosoly egyre halványodott az arcunkon és egyre közelebb hajolt hozzám. Lehunytam a szemem. Ami történt az fantasztikus volt. Lágyan megsimította az arcom és ajka hozzáért az enyémhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése