Szóval Bree nem hajlandó velem énekelni? Hát akkor nem éneklünk! Talán jobb is! Legalább nem kell végignéznem ahogy körbeugrálja Kendall-t. Ahogy kiléptem az utcára leültem a füves terület elé és csak néztem az eget. Alig volt néhány felhő. Hallottam hogy kinyílt az ajtó és akaratlanul is oda néztem. Bree barátnője volt az.
-Szia!- kiáltottam neki. Szerencsére észrevett.
-Szóval te lennél James akiért úgy rajong Bree?- kérdezte kicsit furán.
-Úgy tűnik mégsem rajong értem annyira mint ahogy gondoltad!- mondtam kicsit szomorúan.
-Amúgy engem Carly-nak hívnak!- ült le mellém.
-James! De már tudod- nevettem- Van kedved elkísérni a sulihoz?- kérdeztem és bevetettem azt a mosolyt amivel leveszem a lábukról a lányokat.
-Persze! Miért is ne!- bólintott és felsegítettem. Mikor elindultunk nem engedtem el a kezét. Akaratosan szorítottam és nem engedtem el őt. Szúrós tekintettel nézett rám de nem érdekelt. Út közben többször is megpróbált kiszabadulni de én voltam az erősebb. Mikor a suli elé értünk megállt és nem volt hajlandó tovább menni.
-Neked meg mi bajod?- kérdeztem.
-Az hogy...-kezdte volna de nem hagytam. Egy csókkal befogtam a száját.
-Carly?- hallottam a hátam mögül egy ideges hangot. Megfordultam és egy nálam alacsonyabb srác állt.
-Adam!- kiáltott idegesen és ellökött magától.
-Te meg kinek képzeled magad hogy csak így leszólítod a csajomat?- kérdeztem mosolyogva.
-Te kinek képzeled magad hogy lenyúlod a csajomat?- kérdezte idegesen és csak Carly-ra néztem.
-Ez a törpe a pasid?
~Bree szemszöge:
James és Carly elmentek szóval felügyelet nélkül maradtam. Kendall tudni akarta hogy mire vagyok képes így elénekeltem egy dalt hogy leteszteljen.
Csak énekeltem és próbáltam lenyűgözni őket. Kendall szemeibe néztem hogy megtudjam tetszik-e neki és ahogy elnéztem igen. Amint végeztem Logan fellépett hozzám és átkarolta a vállam.
-Nem lesz itt gond!- bólogatott elismerően.
-Kendall?- néztem rá de nem szólt semmit. Carlos kicsit meglökte.
-Haver!- morogta Carlos.
-Bocs! Bree! Csodálatos voltál!- mondta Kendall.
-Akkor mehetünk!- mondta Logan és Carlos.
-Még nem!- állítottam meg őket- Nem végeztünk! Mit fogunk énekelni?
-Bízd ide szivi!- kacsintott Logan.
-Mit szólnátok arra a számra amit Jordin Sparks és mi énekeltünk közösen?- kérdezte Kendall.
-De ahhoz kell James is! De ahogy ismerem már valami dögös csajt próbál felszedni- mondta Carlos.
~20 perc múlva:
Miután meghallgattuk a számot és elénekeltük elindultunk hogy ne késsük le a második órát. Vagy legalábbis én. A suli előtt láttuk hogy James és Carly csókolóznak. A dolog kicsit lesokkolt minket.
-Dögös csaj alatt a... legjobb barátnőmet értetted?- fordultam Carlos felé.
-Elég dögös!- mosolygott Logan.
-De neki barátja van!- kiáltottam és Kendall befogta a szám és behúztak a bokor mögé.
-Hangosabban nem megy?- kérdezte Kendall.
-Ne haragudj de...- megint befogták a szám.
-Kuss!- legyintett Logan és figyeltük hogy mi történik. Amikor Adam kijött kicsit megijedtem. Vagy tíz percig beszélgettek amikor Adam James hajának esett.
-Kitépem azt a tökéletes frizurád te patkány!- hallottam Adam hangját.
-Na ezt nem hagyom!- kiléptem a bokor mögül és Carly lefogott.
-Hagyd! Tök jó a műsor!- nevetett.
-Nem vicces! A pasid péppé veri a kedvenc énekesemet!- kiáltottam. Oda akartam menni de Kendall megállított.
-Hagyd! Majd én!- mondta és lazán szétszedte őket- Nos uraim! Mi a baj?
-Lenyúlta a csajomat!- kiáltották egyszerre.
-Bree?- nézett rám Kendall.
-Adam volt az első! Bocsi James!- mondtam és James kicsit kiakadt. Nemigazán érdekelt szóval ott hagytam őket.
-Briettha!- hallottam valakinek a hangját a hátam mögül. Megfordultam és Kendall volt az.
-Hát te?- kérdeztem értetlenül.
-Csak inkább veled megyek mert itt mindenki... mármint... senki... vagyis... Inkább veled megyek- dadogta idegesen.
-Minden rendben?- kérdeztem kicsit aggódva.
-I... igen... vagyis nem... illetve...- dadogott. Olyan aranyos amikor zavart.
-Kendall!- szóltam rá.
-Igen?
-Nyugi! Olyan vagy mint amikor én beszélgetek... azzal... aki... tetszik nekem- mondtam akadozva.
-Kérlek gyere velem!- mondta és megfogta a csuklómat.
-Hová megyünk?- kérdeztem.
-Ne beszélj csak gyere! Te talán értékelnéd.
Bementünk a suliba és egyenesen fel a kolesz lépcsőjén a lányszintig. Kicsit féltem hogy a nevelő ne vegyen észre mert nem hiányzik egy újabb balhé. A lépcső nem ért véget a lányszint előtt. Volt egy rács ami le volt lakatolva de Kendall egy mozdulattal leszedte. Már épp mondani akartam volna valamit amikor befogta a szám és megfogta a kezem. Felmentünk és egy figyelmeztető tábla volt az ajtón. Ő simán kinyitotta és láttam hogy a suli tetőjére nyílt.
-Kendall ez mi?- kérdeztem értetlenül.
-Gondoltam tetszene- mondta és körbenéztem.
-Honnan tudtad hogy ez itt van?
-Régen ide jártam suliba.
-Ide az oxfodri művészgimibe?- kérdeztem és leültünk.
-Igen! És tudod amikor ide jártam még fel lehetett jönni. De történt valami...
-Micsoda?- kérdeztem meglepődve.
-Régen járt ide egy srác és volt neki egy barátnője. Egyszer feljöttek és állítólag a lány elárulta neki hogy megcsalta. Erre a srác lelökte a tetőről de nem tudott együtt élni a tudattal hogy megölte azt akit szeretett és végzett magával is.
-Te jó ég!
-Na igen! Ezt a nevelők és a tanárok... de még az igazgató is eltitkolja. Ez a suli kicsit sem olyan mint amilyennek mondják. Ezért nem akartam visszajönni ide.
-És miért?
-Mert az a srác aki ezt tette... valójában... a testvérem volt- mondta és egy könnycsepp gurult le az arcán.
-Jaj Kendall!- odabújtam hozzá és letöröltem a könnyeit.
-A szüleim kivettek mert elköltöztünk Amerikába. A baleset előtt imádtam ide járni mert sok csaj volt itt... De egy sem hasonlított rád...
-Ezt hogy érted?
-A próba alatt figyeltelek és... tudod... már most látom hogy te más vagy mint a többiek. Szerencsés lesz az a srác akit választasz.
-Édes vagy Kendall! És tudod mit? Te se vagy semmi! Mármint te vicces vagy és kedves...
Belenéztem a szemébe és elmosolyodtam. Hihetetlen srác ez a Kendall! Azt kívántam bár ne lenne vége ennek a pillanatnak. Bár örökké itt maradhatnánk a tetőn. Itt nem bánthat minket senki.
-Briettha!?- hallottam Laura hangját.
-Jaj ne!- sóhajtottam. Ahogy hátra néztem láttam hogy bajban vagyok. Szerencsére csak ő volt ott- Kendall kérlek menj vissza a fiúkhoz!
-Rendben!- adott az arcomra egy puszit és visszament.
-Mit keresel itt?- kérdeztem Laurát.
-Épp lelepleztelek! Ha ezt a nevelők és a kolesz igazgatója megtudja akkor nagy bajban leszel!- nevetett.
-Na jó! Mit akarsz?- kérdeztem és elkezdett körözni körülöttem.
-Hogy mit?... Azt akarom hogy mondjon le az idióta barátnőd a koronáról! Ja és te is!
-Ellenem győzhetsz! De Carly már kifog rajtad!
-Ez igaz! Akkor csak a barátnőd mondjon le!
-Azt meg nem hagyom!
-Akkor az igazgató mindent megtud majd. És beszámolok arról hogy te és ez a srác a tetőn... azt csináltátok!
-Te hazudnál a koleszigazgatónak hogy megkaphasd a bálkirálynői címet? Annyira szánalmas vagy!
-Nem tudja meg senki hogy hazudok ugyanis nincs bizonyítékod az ellenkezőjéről... És őszintén! Ha te lennél a koleszigazgató kinek hinnél? Egy olyan lánynak aki tényleg megérdemli a koronát vagy annak aki csak a jó ég tudja hogy kapta a jelölést?
-Annak hinnék aki nem te vagy! Köztudott hogy te egy kétszínű kis patkány vagy aki még a legjobb barátnőit is kibeszéli a hátuk mögött.
-Azok a hülye picsák nem a barátnőim! Én nem barátkozni jöttem ebbe az iskolába hanem hogy azt csináljam amihez a legjobban értek!
-Az ágytorna? Akarom mondani... padtorna?
-Nem! De van benne valami... Na mindegy! Nem erre gondoltam hanem a divattervezésre! De hagyjuk! Mindketten mondjatok le vagy szólok az igazgatónak!
-Szánalmas vagy!
-Ja és csak szólok! James már az enyém! Puszi!- mondta és elindult az ajtó felé de nem bírtam ki.
-Halott vagy!- kiáltottam és nekiestem. Azt már nem hagyhatom hogy rászálljon a kedvenc énekesemre. A földön feküdtünk és teljes erőből ütöttük egymást.
~James szemszöge:
A verekedés után kicsit egyedül akartam lenni de nem jött össze. A fiúkkal fel akartunk menni a fiúszintre mert ott volt valaki akivel beszélnünk kellett volna de amint átléptem volna a küszöböt meghallottam hogy egy csaj sikít. A lányszintnél továbbmentem és amikor az ajtóhoz értem láttam hogy Briettha és egy másik csaj verekednek és eléggé közel voltak a tető széléhez. Sőt! Egy hajszál választotta el Briettha-t attól hogy lelökje a csajt.
-Biettha!- kiáltottam és odarohantam de a csaj megcsúszott és majdnem leesett. De én elkaptam.
-Miért mentetted meg?- kérdezte Bree idegesen.
-Én hősöm!- sóhajtott a csaj.
-Hogy hívnak szépségem?- kérdeztem.
-Laura! De nevezz csak úgy hogy drágám!- válaszolt és ránéztem Bree-re. Látszott rajta hogy nem tetszik neki valami.
-Hát akkor... drágám! Mi lenne ha lemennénk innen?- kérdeztem.
-Azt hogy remek ötlet!- hallottam egy idegen női hangot.
-Mrs. Saunders!- mondta Bree kétségbeesetten.
-Az meg ki?- kérdeztem halkan.
-Egy kollégiumi nevelő!- nézett rám idegesen.
-Ajaj!
-Hát ajaj!
-Olyan szexi vagy idegesen!- léptem oda Bree-hez.
-Ez most nem segít! Ugyanis nagy bajban vagyunk!- kiáltott.
-De bizony ám! Nagy bajban vagytok!- helyeselt a nevelő.
Sziasztok! Bocsi hogy csak most hoztam az új részt! Amint láthatjátok új webcímre költözött a blog! Gondoltam új sztorihoz új külső és új név illik és kicsit furán jönne ki hogy a blogcím és a webcím nem ugyanaz... Remélem megértitek! 3 komi és hozom a következőt <3 Puszi: Sarah :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése