109. Fejezet- A barátok összetartanak!

~Kendall szemszöge:

Szegény Bree eléggé elkeseredett. De nem csodálom. Lefeküdt és én csak ültem mellette. Elmesélt mindent hogy miket tett Felix. Csodálom hogy eddig kibírta ezt a sok borzalmat. Aggódva figyeltem őt ahogy kínlódik azzal hogy elaludjon. Kitaláltam hogy éneklek neki valamit de csak a Cover girl jutott eszembe. Éneklés közben láttam rajta hogy nyugodtabb lesz. A kezét szorongatva gondolkodtam hogy hogyan védjem meg. Nem tehetem azt hogy cserben hagyom mert az életemnél is jobban ragaszkodok hozzá. Bree! Megígérem hogy örökké melletted leszek ha szükséged lesz rám!

~James szemszöge:

Nem bírtam aludni. Egész éjjel arra gondoltam hogy min mehet keresztül Bree. Meg akarom őt védeni valahogy! Kimentem a konyhába hogy igyak valamit és ott ült Felix az asztalnál.

-Helló!- köszöntem kicsit aggódva.
-Helló James!- köszönt vissza Felix nyugodtan.
-Valami baj van?- kérdeztem és leültem hozzá mint ha csak a fiúktól kérdezném ugyanezt.
-Te mit csinálnál Bree-vel?- kérdezte.
-Hát... Elvinném vacsorázni... Ajándékokkal halmoznám el... és megfogadnám neki hogy örökké szeretni fogom. Mert ő egy kincs!- válaszoltam ábrándozva.
-És ha az én helyemben lennél?
-Békén hagynám mert tiszteletben tartom az érzéseit!- mondtam reménykedve abban hogy ő is így látja a dolgokat.
-Nem rossz! De neked nem támad olyan érzésed hogy most azonnal akarod és nem érdekel semmi más?- kezdett hadarni.
-Haver! Nyugi! Dögös csaj de nem kell megerőszakolni! Előtte érdemes adni neki valamit.
-Egy dögös ruhát?
-Nem ilyesmire gondoltam! Tudod a lányok imádják a kényeztetést.
-Én kényeztetném! Úgy hogy...- kezdte volna sorolni a mocskosabbnál mocskosabb dolgokat.
-Elég!- kiáltottam- Felix! Én is megtenném! De előtte kell valami amivel szavak nélkül mondom ki amit érzek! Nem úgy!- próbáltam felvilágosítani.
-Remek! Akkor elviszem vacsorázni most azonnal és utána az enyém lesz!- mondta Felix és elszánt arccal felállt majd elindult fel a lépcsőn.
-Ne!- kiáltottam mert tudtam hogy Kendall is ott van- Bree most alszik! Nem túl jó ötlet felébreszteni!
-Igaz!- mondta- Jó éjt James! Tudod... Te nem is vagy olyan hülye mint amilyennek mutatod magad!- megveregette a vállam és elment.

~Reggel Bree szemszöge:

A lányokkal a közös szobánkban ültünk ahol a megbeszéléseinket tartjuk. A téma az volt hogy mi legyen.

-Lányok! Szerintem Felix nem lehet olyan gonosz hogy bántsa Bree-t! Az egyesség az egyesség!- mondta Tori.
-Tori! Úgy szeretem hogy ilyen kis naiv vagy- mondta Lilka.
-És ha mondanánk James-nek hogy vegye el a...- mondta volna Reila de befogtam a száját.
-Kendall-t szeretem!- mondtam- És amúgy sem kérhetek ilyesmit a fiúktól! Akkor Felix ideges lesz és bántja majd őket!
-Ez igaz!- mondta Tori.
-És mégis kinek akarod adni? Talán Jake-nek?- kérdezte Reila.
-Nem! Ragtapasznak nem adok semmit... max pofont!- jegyeztem meg ingerülten.
-De akkor mi legyen?- kérdezte Lilka.
-Gondolkozzunk! Ki az akit nem bírunk- utasított minket Tori.
-Laura?- kérdezte Reila és szúrós pillantással néztem rá.
-Ezt meg sem hallottam!- morogtam mérgesen.
-Figyelj! Kendall szeret téged! És hallottam amikor nemrég azt mondta Carlos-nek hogy bármit megtenne érted- mondta Tori.
-De nem kérhetem tőle hogy azzal védjen meg ami veszélybe sodorja. Szeretem őt... és... inkább belemegyek abba hogy Felix azt csináljon velem amit akar. Nem engedem hogy Kendall-nek baja essen miattam. Azt nem tudnám megbocsátani magamnak... soha.
-Ezek szerint... Feláldozod magad azért hogy ne bántsa azt akit szeretsz? Ez olyan romantikus!- mondta Tori.
-Figyeljetek! Ezt együtt kezdtük el és együtt is fogjuk befejezni. Amint Tori is betölti a tizennyolcat elköltözünk- mondta Lilka.
-Nézzétek! Videóhívást kaptunk Jake-től!- mondta izgatottam Tori és mindenki a laptopra figyelt.
-Sziasztok lányok!- köszönt Jake.

-Szia Jake!- köszöntek a lányok.
-Csá Jake!- köszöntem közömbösen.
-Nincs kedvetek találkozni?- kérdezte.
-Ne most Jake!- mondtam és ki akartam kapcsolni.
-Mit csinálsz?- kérdezte Reila.
-Nem vagyok kíváncsi erre a majomra!- mondtam olyan hangosan hogy ő is hallja.
-És is szeretlek Bree!- nevetett Jake.
-És se!- kiáltottam.
-Bree!- kiabáltak a lányok is.
-Ok! Bocsi! Akkor találkozzunk- mondtam fintorogva. A lányok megörültek és kirohantak a szobából.
-Öt perc és ott vagyok!- mondta Jake és kilépett. A szemeimet forgatva becsaptam az ajtót és én is kimentem. De kicsit lassú voltam mert mire kiértem addigra már a fiúkkal beszélgetett.
-Szia Bree!- köszönt Kendall.
-Szia Kendall!- köszöntem én is és adtam neki egy puszit.
-És én nem kapok?- kérdezte Jake.
-Nem!- válaszolt James helyettem.
-Köszi James!- mondtam.
-Nincs mit!- kacsintott- Bree! Akarok valamit mutatni!
-Mi az?- kérdeztem félve mert láttam rajta hogy eléggé izgatott.
-Gyere!- mondta és kicibált a medencéhez- Figyelj! Tönkretettem a telefonodat.
-Hát igen!- mondtam karba tett kézzel.
-Szóval ez a tiéd! Remélem tetszik- mondta és odaadott egy dobozt. Kiszedtem és elállt a szavam.
-Úr isten! Ez olyan édes!- mondtam és még a hátlapot is feltettem.

-Remélem jó- nézett rám félve.
-Hogy jó? Tökéletes! Köszönöm!- mondtam és a nyakába ugrottam.
-Kapok érte valamit?- kérdezte.
-Na jó!- nevettem és közelebb húztam magamhoz- Ezért nem verlek meg amiért tönkretetted a telefonomat.
-Milyen kedves vagy!

-Nem csókollak meg ha erre gondoltál- mondtam és bementem a házba.

~Másnap:

Reggel mentünk vissza a kollégiumba a busszal amivel hazamentünk. Amikor kiszálltunk Blake támadt le minket.

-Lányok! Ezt látnotok kell!- mondta hadonászva.
-Mi van?- kérdeztem értetlenül.

108. Fejezet- Csak egy szót súgok neked: Szeretlek...

Szinte az egész napot sírással töltöttem. Miért én? Miért mindig én? Nem lehetne mást cseszegetni? Csak egy normális életet akarok. Mi ebben olyan felfoghatatlan?

-Bree! Téged keres mindenki!- lépett be Lilka de amint meglátta hogy nem vagyok túl jó állapotban átkarolt- Mi a baj drágám?
-Elegem van!- mondtam halkan.
-Már megint Felix?- kérdezte és csak bólintottam egy kicsit. Szorosan megölelt és éreztem hogy ő is sír velem együtt.
-Egy hét- zokogtam.
-Tudom!- sóhajtott és letörölte a könnyeit.
-Lányok nem akartok kijönni?- lépett be Carlos- Mi a baj?- kérdezte aggódva.
-Semmi- pattantam fel vidáman- Éhes vagyok. Tegye fel a kezét aki így van vele- mosolyogtam és feltettem a kezem. Körbenéztem és mindketten értetlenül néztek rám. Lenéztem a földre és lassan letettem a kezem.
-Én egy hős vagyoook!- hallottam Logan hangját az előszobából.
-És egy dinó vagyok!- kiáltott James.
-Én meg normális!- kiabált Kendall és mindannyian elnevettük magunkat. Kimentünk és csak annyit láttunk hogy a fiúk felforgattak mindent.
-Fiúk!- rohant Felix a fiúk után.
-Szerintem most álljatok le!- kiáltottam nekik de nem bírták leállítani magukat. Tori bólintott és Reila elővett egy hangos sípot és akkorát fújt bele hogy inkább befogtuk a fülünket. A fiúk ellen is hatásos volt. A földre estek és úgy kérték hogy álljon le a síp.
-Mindenki nekiáll takarítani vagy kirúglak titeket a házamból!- ordított Felix. Hozzám lépett és szigorúan nézett rám- Te is!
-Rendben!- sóhajtottam.
-Mire hazaérek mindannyian felnyaljátok a házat világos?- kiabált Felix.
-Igen!- bólintottunk mind az öten.

~Este:

A kanapén ültünk és csak néztünk egymásra. Felix szigorúan nézett előre és átkarolt engem. Nem mertem felnézni így egy hajtincset piszkálgattam. Néha félve felnéztem de akkor is csak úgy hogy Kendall mellkasát láthassam. Féltem! Ahogy mindenki más is. Felix mindig tart magánál egy kést és egy pisztolyt amiről a fiúk nem tudnak és éppen ezért nem feszegetem a húrt. Tudom mire képes és nem akarom hogy bántsa a fiúkat.

-Felix!- szóltam elcsukló hangon.
-Mit akarsz?- kérdezte.
-Felmegyek aludni!- mondtam félve.
-Felkísérlek!- mondta és elindultam a szobám felé. Belökött az ajtón- Ne aggódj! Garantálom hogy egy majom sem látogat el hozzád ma este mert a szobád ajtaja be lesz zárva!- mondta Felix és kivette a zárból a kulcsot és becsukta az ajtót. Egy kattanást hallottam és ezzel bezárt.
-Ezt nem teheted velem!- kiáltottam félelmemben.
-Dehogy nem!- kiáltotta vissza nevetve. A földnek zuhantam és ismét zokogni kezdtem. Hirtelen valami zörgést hallottam az ablak felől. Oda néztem és Kendall volt az. Félve léptem az ablakhoz és kinyitottam.

-Kendall!- mondtam halkan.
-Nem teheti ezt veled!- mondta aggódva.
-Tudom! De ő a gyámom! Nem tehetek ellene semmit. Azt csinál velem amit csak akar- mondtam a sírás szélén.
-Bejöhetek?- kérdezte.
-Inkább ne! Nem akarom hogy bajod essen!- mondtam aggódva.
-Érted bármit megteszek! Ma este szükséged van valakire és én itt vagyok neked- lágyan megsimította az arcom.
-Nem szabad! Veszélyes!- mondtam kissé akadozva.
-Nem érdekel!- legyintett és belépett az ablakon.
-Neked fogalmad sincs mit csinálsz!
-De! Pontosan tudom mit csinálok!- nézett rám tündérien. Átöleltem őt.
-Olyan jó hogy itt vagy!- mondtam halkan. Kicsit elengedett és rám nézett.
-Figyelj! Én... szere... szeret... szeretnék mondani valamit- dadogott elpirulva.
-Mi az?- kérdeztem értetlenül. Közelebb húzott és a fülemhez hajolt.
-Nagyon szeretlek!- súgta lágyan. A szemeim megteltek könnyekkel. Sok embertől hallottam már de ő az egyetlen akinek elhiszem. A szemébe néztem.
-Én is szeretlek!- mondtam elcsukló hangon. Percekig csak néztük egymást és láttam rajta hogy ő is elérzékenyül.  Egyik kezemmel megfogtam a nyakát és megcsókoltam.

Végre biztonságban éreztem magam és ez Kendall érdeme. Ha ő nem mászik be hozzám akkor csak egyedül ülnék az ágyon és azon járna az agyam hogy nem esik-e baja. Kendall egy ajándék számomra és elképzelni sem tudom hogy hogyan bírtam ki nélküle a hétvégéket. Felix egy őrült és betegesen ragaszkodik ahhoz amit ő elhatározott.

-Mond! Hogy védhetlek meg?- kérdezte Kendall.
-A megállapodás úgy szól hogy ha a tizennyolcat szűzen töltöm be akkor azt csinál velem amit akar. De ha nem akkor nem ér hozzám egy ujjal sem. Persze ahogy őt ismerem tök mindegy hogy mikor történik meg az hogy ágynak dönt. Ő nem tisztel semmit- meséltem.
-Pedig te megérdemelnéd a tiszteletet- simította meg ismét az arcom.
-De az a legrosszabb hogy a lányok mindent megtettek hogy megvédhessenek. Szó szerint feláldozták magukat értem. Nélkülük már rég megerőszakolt volna...- itt elsírtam magam és nem tudtam folytatni.
-Szóval az egész életedet azzal töltötted hogy rettegve bujkáltál előle?- kérdezte és csak bólintottam.

~Reila szemszöge:

-Elég volt! Amit Bree-vel művelsz az már túlzás!- mondtam Felix-nek a medence szélén állva.
-Nekem dolgozik! Az a dolga hogy kövesse az utasításaimat!- mondta rezzenéstelen arccal.
-De miért nem vagyunk elegek mi?- kérdeztem már majdnem kiabálva.
-Mert nekem Bree kell! Bennetek nincs meg az ami benne igen! Szívem! Te csinos lány vagy. De ő! Nekem ő kell! Világos?- kérdezte és elővette a kését. Egyenesen a nyakamnak szegezte és csak egy hajszál választotta el attól hogy megérintsen a pengével. A szemében csillogott az elszántság. Sajnos jól ismerem ezt a nézését. Talán ennyi volt. Tovább nem tudjuk megvédeni Bree-t?

107. Fejezet- A fiú a szomszédból

Hajnali háromkor arra ébredtem hogy iszonyatosan szomjas vagyok és ha nem iszok valamit akkor kiszáradok így lementem a konyhába egy pohár vízért. Ahogy töltöttem valaki átkarolta a derekam.

-Jó reggelt hercegnőm!- Logan volt az akiből dőlt a piaszag.
-Logan! Te még mindig részeg vagy?- kérdeztem kissé ingerülten.
-Nem ittam egy falatot se!- hangzott el egy igazán értelmes mondat tőle.
-Egy falatot se?- néztem rá furán. Megfordultam és nekinyomott a pultnak.
-De most nem inni akarok!- mondta és letámadta a nyakam.
-Logan kérlek!- súgtam de nem hagyta abba. Átkarolt és megcsókolt. Nem mondom nem volt rossz de nem akarok én lenni a ribanc akit az egész banda akkor használ amikor kedve van. Olyan erővel nyomott a pultnak hogy éreztem hogy mi történik vele odalent.
-Csak lazíts!- búgta és elkezdte piszkálni a pólóm alját. Lassan felcsúsztatta a kezét a melltartómig. Felültem a pultra és úgy folytatta. De akkor kicsúszott az üvegpohár a kezemből és egy hangos csattanással ért fölted. Logan nem foglalkozott vele. Egy mozdulattal lekapta rólam a pólót. Pár perc után mikor ki akarta csatolni a melltartómat valaki felkapcsolta a villanyt.
-Jesszus!- hallottam Kendall és James jangját. Logan és én elég érdekesen festhettünk. De csak akkor vettem észre hogy Logan hozzám hasonlóan nem visel pólót.
-Miért nem szállsz le a csajomról?- kérdezte James és kihúzott Logan szorításából.
-Mi van? Ő az én csajom!- mondta Logan és arrébb lökte James-t. Kendall mellé léptem és ott figyeltük hogy mi történik.
-Jól vagy?- kérdezte és átölelt.
-Megvagyok- mondtam egy apró nevetés kíséretében. Adott a fejemre egy puszit sóhajtott egyet és magához szorított- Nem jössz fel a szobámba?
-Menjünk... Addig sem vagy James közelében- mondta Kendall és elindultunk fel a lépcsőn. Bementünk a szobámba és ott befeküdtünk az ágyba.
-A pólómat lent hagytam!- mondtam és kiugrottam volna az ágyból de Kendall megfogta a csuklóm és magára húzott.
-Inkább aludj így. Olyan jól nézel ki! Kár a pólóért... meg a melltartóért- próbálkozott de nem sikerült.
-Aludjunk Kendall!- mondtam és a mellkasán fekve elaludtam.

~Reggel:

Arra ébredtem hogy Kendall az arcomat simogatja. Hozzá bújtam és egy nagy levegőt vettem. Az illata szétáradt a tüdőmben és boldogsággal töltött el.

-Jó reggelt!- hallottam Kendall hangját.
-Jó reggelt!- mondtam és kaptam tőle egy puszit a számra.
-Jól vagy?- kérdezte mosolyogva.
-Melletted a lehető legjobban- válaszoltam és nyújtózkodtam egyet. Kendall nem bírta megállni és megcsikizte az oldalam. Nevetni kezdtem és már potyogtak a könnyeim. Hirtelen a szemembe nézett és lefagyott a mosoly az arcáról. Egyre közelebb hajolt és lágyan megcsókolt.
-Van valami program mára vagy csak pihenünk?- kérdezte de én nem hagytam annyiban mert visszacsókoltam.
-Egyenlőre menjünk le a boltba és csináljunk reggelit.
-Rendben! Gyere!- felkapott az ágyról és odavitt a szekrényem elé és ott letett.
-Köszönöm!- mondtam kicsit nevetve és megint megcsókoltam. Felöltöztem és kézen fogva lementünk az előszobába ahol a többiek fogták a fejüket.
-Briettha! Mi történt tegnap?- kérdezte Felix gyógyszert osztogatva.
-Hááát...- néztem a szanaszét heverő üvegekre.
-Na jó! Mondjuk arra lennék kíváncsi hogy a pólód mit keres a konyhapulton- nézett rám elég mérgesen Felix.
-Az én hibám- mondta James sunyi arccal.
-De Logan volt Bree lábai között amikor felkapcsoltam a villanyt- értetlenkedett Kendall.
-Én nem emlékszek ilyesmire- pirult el Logan.
-Pedig ez így volt- mondtam és James duzzogva leült a nappaliban.
-Nektek kell valami a boltból?- kérdezte Kendall és mindenki felsorolt egy csomó dolgot.
-Akkor majd jövünk- mondtam és kimentünk az utcára.
-Milyen szép idő van- nézett fel Kendall az égre.
-Kivételesen- nevettem. Az út ahol végigmentünk csodaszép volt. Nem bírta megállni hogy ne szórakozzon.
-Szabad egy táncra?- kérdezte és az útat szó szerint végigtáncoltuk. A fákról lehulló virágszirmok még szebbé tették az egészet. Kendall olyan csodálatos és romantikus hogy nincsenek rá szavak. Ahogy bohóckodtunk észre sem vettük hogy merre lépünk így sikeresen megbotlottam és magammal rántottam Kendall-t is. A virágokkal teli fűre érkeztünk.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva de én csak nevettem aztán ő azon kezdett el nevetni hogy én hogyan nevetek. A járókelők nem néztek minket bolondnak.
-Olyan jó veled- mondtam és hozzábújtam.
-Nincs kedved délután visszajönni ide? Annyira tetszik ez a hely- vetette fel Kendall.
-Miért ne!- válaszoltam és felsegített. A bolt egy köpésre volt a villától de mi olyan hosszúra nyújtottuk hogy az hihetetlen. Beléptünk a boltba és nekiláttunk begyűjteni azokat amik kellenek. De valamivel nem számoltam. Kendall édesség imádatával.
-Csoki vagy gumicukor?- kérdezte két zacskót tartva és kétségbeesett tekintettel.
-Mindkettő?- kérdeztem.
-És fahyi! Meg joghurt... De kell M&M's is!- kapkodta a fejét.
-Te jó ég! Olyan vagy mint egy nagy gyerek! Hozz mindenből és kész!- forgattam a szemeimet.
-Imádlak!- mondta és adott egy puszit. Hihetetlen sebességgel elkezdte kipakolni a polcokat.
-Kendall! Nem viszed kicsit túlzásba?- kérdeztem aggódva.
-Ez nekem lesz szóval én fizetem!- rántotta meg a vállát.
-Te tudod!- ráztam a fejem.
-Ne idegeskedj!- mondta és boldogan megölelt. Elindultam megkeresni a tényleg fontos dolgokat. Gondoltam csinálok a fiúknak valami finom sütit. Kendall úgy is szereti az édes dolgokat. Ahogy a tésztáknál nézelődtem megláttam hogy egy ismerős arc bámul rám.
-Briettha?- kérdezte.
-Jake! Hát te?- néztem értetlenül rá.

Jake (de csak úgy hívom hogy Ragtapasz)

-Csak vásárolgatok! Te?
-A barátommal veszünk néhány dolgot- válaszoltam.
-Epres sütit csinálsz?- kérdezte a kosárban heverő eperre.
-Igen! Tudod a barátom szereti az édes dolgokat.
-Tudod én is szeretem... az édes dolgokat édesem!- mondta és elkezdett egyre közelebb jönni.
-Na jó! Ezt most fejezd be Jake!- mondtam kicsit idegesen.
-Mi bajod?- kérdezte nyugodt hangon és megsimította az arcomat.
-Bree! Megtaláltam a kedvence...- jött oda Kendall de amint meglátta hogy mi történik abban a pillanatban elejtette amit tartott.
-Kendall! Végre itt vagy! Had mutassam be ő Jake! A szomszédsrác. De nem kell aggódnod mert én téged szeretlek. Ugye Jake?- kérdeztem fura hanglejtéssel. Jake csak állt és nézett minket. Olyan ciki volt a helyzet hogy azt hittem ott süllyedek el. Megcsókoltam Kendall-t és elbúcsúztunk Jake-től.
-Ez meg mi volt?- kérdezte idegesen.
-Semmi! Csak Jake folyton piszkál hogy járjunk de nekem nem jön be. Túl nyomulós.
-És mi volt az a szöveg hogy engem szeretsz?
-Mondanom kellett valamit hogy lekopjon- mondtam elpirulva és beálltunk a pulthoz. Nem szóltunk semmit csak fizettünk. Kilépve a boltból eléggé rossz idő támadt és elkezdett fújni a szél. Elkezdtünk sietni de egy pillanat alatt eleredt az eső. Beálltunk egy terasz alá ahol nem ért minket az eső.
-Most mi legyen?- kérdezte Kendall tökig elázva. Csak nevettem rajta- Mi olyan vicces?
-Eláztál!- nevettem. Kendall is nevetett velem. Nevetve átkarolt és megcsókolt.
-Én... azt hiszem hogy sze...- mondta volna Kendall de az úton jött egy kocsi ami belehajtott egy hatalmas pocsojába és telibe lefröcskölt minket.
-Ennél jobban már nem tudunk elázni- nevettem és kiléptem a járdára. Kendall is velem tartott. Kézen fogva tértünk haza és elég furán néztek ránk a többiek. Nem érdekelt minket. Felmentünk a szobámba levetkőztünk és beleültünk egy kád forró vízbe.
-Ha most nem fázok meg akkor soha- mondta Kendall.
-Jó meleg a víz- mondtam nevetve.
-Nem a vízre értettem!- mondta sértődötten és lefröcsköltem.
-Sértődős!- vágtam a fejéhez.
-Megszólalt!- mondta és visszafröcskölt. Odamászott hozzám és befeküdt az ölembe.
-Miért nem lehetne minden napot így tölteni?- kérdeztem a fejét simogatva.
-Én is el tudnék lenni így egy darabig- mondta és adott a kezemre egy puszit. Kicsit lejjebb csúsztam és velem együtt Kendall is lejjebb került. Úgy reagált erre hogy megfordult és megcsókolt.
-Senki mással nem lennék itt szívesebben- mondtam és átkaroltam a nyakát. Magamhoz szorítottam és így teljesen hozzám simult.
-Mi a francot műveltek?- kérdezte idegesen valaki az ajtóból. Felültünk és Felix állt az ajtóban.
-Ez nem az aminek látszik!- kiáltottam. Felix elég idegesen kirángatott a kádból nekem vágott egy törölközőt amit körbecsavartam magamon és egyenesen a szobájáig cibált.
-Hogy képzeled? Ennek a bohócnak adnád a szüzességed? Tudod hogy nálam jobb helyen van!- mondta lágy hangon és elkezdte levenni rólam a törölközőt Majd a nyakamra tapasztotta ajkait.
-Felix! Megbeszéltük hogy tizennyolc éves koromig nem teszed meg és én cserébe táncolok neked minden szombat este- emlékeztettem az egyességünkre. Idegesen rám nézett.
-Egy heted van vissza addig! Utána azt csinálok veled amit csak akarok!- mondta majd kiment. Sóhajtottam egyet és a földnek zuhantam és hangos sírásban törtem ki. Felix egy zsarnok! Sosem szerettem őt de megkaptam tőle mindent és a lányok egészen eddig tőle védtek. Feláldozták a szüzességüket hogy engem ne bántson. Egy életre hálás vagyok nekik. De nemsokára már tizennyolc leszek és nem bújhatok el az eddigi kifogásaim mögé. És már a lányokat is unja. Az órám ketyeg és nem tudom megállítani.

106. Fejezet- Életem legkínosabb estéje

Lassan eltávolodtunk egymástól és láttam hogy Kendall szemei csillognak a boldogságtól. Szégyenlősen lenéztem az ágyra.

-Elnézést!- mondta Kendall.
-Semmi gond! De szerintem a többiek már keresnek minket- mondtam és ismét közelebb hajolt hozzám.
-Nem érdekel! Most szeretnék veled lenni. Ha lemegyünk akkor James kisajátít téged magának és azt nem akarom- mondta és megint megcsókolt. Bevallom jobb volt mint James. Kendall sokkal gyengédebb.
-Mi a francot műveltek?- rontott be James és mi egy pillanat alatt olyan távol kerültünk amennyire csak lehetett.
-Én mondtam hogy keresnek- mondtam Kendall-nek.
-Most már egészen biztos vagyok benne én is- mondta levegő után kapkodva.
-Most azonnal velem jössz és lerendezzük!- rángatta ki James Kendall-t a szobámból.
-Fiúk! Ne verekedjetek miattam!- kiabáltam.
-Ki mondta hogy verekedni fogunk?- kérdezte értetlenkedve James.
-Jön a romlott puding- jajgatott Kendall.
-Mi?- pattantam fel az ágyról. Amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam a lépcsőn és láttam hogy elővesznek egy kis tálat és egy dobozt.
-Most azé lesz a lány aki meg bír enni egy falatot ebből a romlott pudingból- mondta Logan és a két fiú egymással szemben leültek a földre.
-Ez mire jó?- kérdeztem de hiába mert nem kaptam választ.
-Ez az epres puding amit tavaly csináltam?- kérdezte Carlos.
-Igen az!- mondta Logan.
-De ez barna!- mutattam kétségbe esve.
-Igen! Barna!- röhögött ördögien Carlos.
-Mert romlott!- nevetett Logan is.
-Három... kettő... egy!- számolt vissza Carlos és az első James volt aki erősen koncentrált.

Undorodva a szájához emelte és rám nézett. Ledermedve figyeltem ahogy kinyitja a száját és megeszi azt a falat pudingot. Már a látvány is szörnyű volt. Szegény James sem bírta. Öklendezve rohant a mosdóba és csak annyit hallottunk hogy kiad magából mindent amit a gyomra tartalmazott.

-Új értelmet nyert a bulimia- mondta Tori amikor belépett a házba.
-Én jövök!- mondta elszántan Kendall.
-Ne!- kiáltottam de nem foglalkozott vele. Felkapta a villát és ő is evett egy falatot. Kicsit ő is öklendezett de sikerült megúsznia hányás nélkül.
-Sikerült! Az enyém vagy!- mondta és megakart csókolni.
-Ez örvendetes de mielőtt megcsókolnál moss fogat... legalább hatszor!- fogtam be a száját.
-Ez nem ér! Neki erősebb a gyomra!- lépett ki a fürdőből James. Úgy festett mint egy zombi.
-Jól vagy haver?- kérdezte Kendall.
-Naná! Csak ne említsétek többet ezt a dolgot!- mondta James és még mindig öklendezett.
-Mit a romlott pudingot?- szemétkedett Carlos. James megint rohanni kezdett a mosdóba.
-Figyelmeztetlek! Ha mellé talál te takarítod fel!- fenyegettem Carlos-t.
-Jól van na!- hajtotta le a fejét Carlos.
-Ezt többet... ne csináljátok!- jött vissza közénk James.
-Csoda történt! James feltámadt a pu...- mondta volna Logan de Carlos befogta a száját.
-Kuss!- mondta Carlos. James lefeküdt a kanapéra.
-James! Jól vagy?- rohant hozzá Reila Tori és Lilka.
-Jól van csak evet egy kis...- mondtam volna de a fiúk befogták a számat.
-Ne!- kiáltották egyszerre.
-Köszönöm fiúk!- sóhajtott James és esküszöm megsajnáltam.

-Megyek fogat mosni hogy megcsókolhassam ezt a szépséget- adott egy puszit Kendall és átment a vendégházba.
-Bree... Gyere ide kérlek- mondta James és oda mentem hozzá.
-Mi az?- kérdeztem és elkapta a karom. Magához húzott és meg akart csókolni- Kendall megette azt a förtelmet te meg hánytál. Jelenleg egyikőtökkel sem csókolóznék.
-Akkor én is fogat mosok!- mondta és vidáman átment ő is. Én morogva estem neki a kanapénak.
-Hogy lehetnek ilyenek?- ordítottam a párnába.
-Mit szólnátok ha inkább vacsit rendelnénk?- kérdezte Reila.
-Ez jó ötlet- ugrottam fel vidáman.
-Látjátok? Csak motiváció kell és minden rendbe jön- mondta Tori.
-Akkor a szokásos?- kérdezte Lilka és egyszerre bólintottunk. Felhívta a kedvenc éttermünket addig beszélgettünk.
-Mi a szokásos?- kérdezte Carlos.
-Kínai! Minden pénteken azt rendelünk vacsira- válaszoltam.
-De én utálom a kínait!- nyavalygott Logan.
-Akkor pizzát is rendeljünk!- mondtam és Tori a pizzás fiút hívta fel.
-Allergiás vagyok a lisztre!- mondta Tori.
-Akkor indiait is de ez az utolsó!- mondtam és felhívtam a kedvenc indiai éttermünket.
-Ennyi kaja csak elég lesz- mondta Tori.
-Ja! Így mindenki kedvére válogathat- mondtam és belépett Felix.
-Lányok! Rendeltetek vacsorát?- kérdezte.
-Ez csak természetes- nevettem.
-És mit?
-Kínait indiait és pizzát- válaszolta Reila.
-Egy helyről?- kérdezte értetlenkedve.
-Nem! Három helyről egyszerre- válaszolta büszkén Lilka.
-És ki fizeti?- Felix kérdésére csak összenéztünk a lányokkal- Csak vicceltem. Jó étvágyat! De ezt elfelejtettétek.
-Mit?- kérdeztem.
-Emlékeztek hogy a múltkor ajándékba kaptam skót whiskyt egy embertől aki meg volt veletek elégedve? Na! Fejenként jár egy üveg mindenkinek. Még nektek is fiúk- mondta Felix.
-Mi? lesz pia is?- csillant fel Logan szeme.
-Éhes vagyok!- mondta James amikor belépett az ajtón Kendall kíséretében.
-És csak egy valamire éhezek- lépett hozzám Kendall- Most már megcsókolhatlak?
-Nem- mondtam és odamentem Felix-hez- segítek kiosztani az üvegeket.
-Majd és!- lépett közém és Felix közé Reila. A fiúk furcsállták az eseményeket.
-Bree már felajánlotta a segítségét- mondta Felix.
-De én többet elbírok mint ő- próbált ellenkezni Reila. Tíz percen keresztül vitatkoztak aztán Felix beadta a derekát és Reila ment ki a piáért.
-Ha Kendall-nek nem engeded hogy megcsókoljon nekem ugye megengeded?- kérdezte James kiskutyaszemeket meresztve.
-James! Nem- mondtam és csengettek.
-Kaja!- rohant az ajtóhoz Carlos. Kinyitotta az ajtót és három ember állt az ajtóban egy tonna kajával a kezükben.
-Jövök!- mondta Felix. Mi elvettük a kaját ő pedig kifizette- Mégis kinek rendeltétek ezt a vagon kaját?
-Sokan vagyunk és sokat kell rendelnünk- mondta Lilka.
-Tessék! Itt vannak az üvegek. Én elviszek egy doboz kínait. Jó éjt!- köszönt el Felix.
-Jó éjt!- köszöntünk egyszerre. Leültünk és nekiláttunk a vacsinak. Miközben ettünk néha ránéztem Kendall-re aki engem nézett. Mikor a tekintetünk találkozott elpirulva néztünk le a földre és tovább ettünk. Egy idő után feltűnt a többieknek de nem foglalkoztak vele.

Vacsi után megittunk egy üveg whiskyt és kitalálták a fiúk hogy üvegezzünk. Én pörgettem először és James-nél állt meg.
-Na mit választasz? Puszi vagy csók?- kérdezte Logan.
-Csók!- mondta büszkén. Szúrósan néztem rá. Közel hajoltam hozzá és megtettem. Visszaültem és ránéztem a többiekre akik elismerően néztek.
-Ezt még én is megirigyeltem- mondta Tori.
-James pörgess!- mondta Reila. Pörgetett és elfogott minket a röhögés. Carlos-t pörgette.
-Gyere melegedj itt nálam!- mondta James és adott egy puszit Carlos-nak. De a szájára.
-Még jó hogy nem a csókot választotta- mondta nevetve Lilka. Kendall hozott poharakat így folytattuk az piálást.
-Most én pörgetek!- mondta Carlos és ő is pörgetett. Tori meglepett arccal nézett az üvegre.
-Na?- kérdeztem Torit.
-Ez egyértelmű! Csók!- mondta Tori és lekapta Carlos-t.
-Nem semmi!- nézett elismerően Carlos Torira.
-Most én jövök...- már épp pörgetett volna amikor James a lehető legértelmetlenebb dolgot nyögte be.
-Változzanak a szabályok!- mondta.
-És mi legyen az?- kérdezte Kendall gyanakvóan.
-Ha lányt pörget valaki akkor nincs választás. Csók vagy leveszi a ruháit büntetésül- mondta.
-És ha lány lányt pörget?- kérdezte aggódva Tori.
-Akkor is- James büszkén húzta ki magát.
-De izé vagy!- mondtam nevetve és mindenkinek töltöttem piát.
-Most már pörgetek- mondta Tori és félve pörgette meg az üveget ami Kendall-nél állt meg.
-Kedvellek Tori de inkább puszit kérek- mondta és miután megvolt a puszi Kendall pörgetett és az üveg nálam állt meg.
-Én viszont csókot kérek- mondtam és odahajoltam hozzá. A csók ismét fantasztikus volt- Megint én jövök- mondtam és megpörgettem az üveget. Kicsit furán néztem az üvegre.
-Ez az!- kiáltott fel James. Felnéztem az üvegről és hitetlenkedve néztem Reila felé. Mivel a fiúk azt mondták hogy csók vagy vetkőzés muszáj volt belemennem. Mivel már nem voltunk józan állapotban megcsókoltam. Kendall és James lepacsiztak.
-Jó ötlet volt James- mondta Logan és véget vetettünk a csóknak.
-Most miért?- kérdezte Carlos felháborodva.
-Mert ideje lefeküdni!- mondtam.
-Jó! Mehetünk!- mondta Logan és megcsókolt.
-Szállj le a csajomról!- kiáltott James és Kendall.
-Miért nem dönthet Bree?- kérdezte Carlos.
-Mert én már lestoppoltam- mondta James.
-Én meg már előtted lestoppoltam!- mondta Logan.
-Elég!- kiáltottam- Jó éjt James!- mondtam és nem törődve a következményekkel megcsókoltam őt- Szép álmokat Kendall- őt is megcsókoltam- Szia Logan!- szintén megcsókoltam.
-És én?- kérdezte Carlos.
-Gyere ide!- mondtam és Carlos-t is megcsókoltam. A csípőmet ringatva mentem fel a szobámba. Kicsit szédültem a whiskytől. Bedőltem az ágyba és elnyomott az álom.

105. Fejezet- Otthon édes otthon

Unottan vártuk az utolsó órát hogy vége legyen és mehessünk fel a kollégiumba és felkészülhessünk az esti munkára. Reila arról mesélt hogy milyen jó fejek a fiúk. De valamire felkaptam a fejel.

-...és mivel nincs hol lakniuk Felix megengedte hogy nálunk maradjanak- fejezte be a történetet.
-Hogy mi?- álltam fel felháborodva.
-Olyan jó lesz! A BTR nálunk fog lakni!- örvendezett Tori.
-És ebbe belement Felix?- kérdeztem Lilkát.
-Hát...- rántott vállat egyszerűen.
-Jó reggelt bálkirálynő!- ölelt át hátúlról valaki. Hátranéztem és James volt az.
-Beléd is!- mondtam bunkón és leültem.
-Nos... mivel az előző irodalomtanárotok ma dolgozatot íratott volna veletek meg is írjátok. De az ott hátúl... a négy lány jöjjön ide előre!- mondta James ránk célozva. Előrevittük a cuccainkat és leültünk.
-Ez mire volt jó?- kérdeztem.
-Mert szem előtt leszel!- kacsintott James miközben kiosztotta nekem is az utolsó lapot. Mindenki nekilátott a dolgozatnak. James szemébe néztem aki elégedetten húzta ki magát a széken. Szúrós tekintettel pillantottam rá és csak elmosolyodott.
-Nem tetszik valami Bree?- kérdezte. Sóhajtottam egyet és felírtam a nevemet a lap tetejére. A feladatsor nem volt nehéz mert ez az anyag megy a legjobban. Csak írtam és írtam. Annyira belemerültem hogy nem érdekelt semmi más. Mikor végeztem mindennel büszkén tettem le a tollat. James az asztalra hajtotta a fejét és úgy aludt. A tanáriasztalra csaptam egy jó nagyot és hirtelen felkapta a fejét. De az arcára ragadt egy lap amire egy szív volt rajrolva benne az ő neve és alatta az enyém. Az egész osztály egy ember ként nevetni kezdett. Szegény nem értette hogy mi van de olyan cuki volt hogy meg kellett zabálni.
-Ez mi?- kérdezte és leszedte magáról a lapot. Amint meglátta elvörösödött- Ezért mindenki tegye le a tollat és adja be a dolgozatot! Most fogom kijavítani!- kiabált és röhögve beadtuk a dolgozatokat.
-James ez nagyon ciki!- nevettem.
-Neked Mr. Maslow!- kiabált zavarában. Leült az asztalhoz és villámgyorsan kijavította őket- Bree! Oszd ki!
-Igen Mr Maslow!- mondtam pofákat vágva. Tori négyest Reila és Lilka ötöst és döbbenten láttam hogy én egyest kaptam a dolgozatra amikor minden hibátlan volt.
-Bree! Szeretnék beszélni veled a teljesítményedről!- mondta James amikor kicsengettek. A tanári előtt álltam és értetlenül néztem rá.
-Mégis mi a baj a dolgozatommal?- kérdeztem amikor az utolsó ember is kiment és James becsukta az ajtót.
-A dolgozatával semmi! A teljesítménye hibátlan... a külsejével vannak problémáim- nyelt egy nagyot és egyre közelebb jött hozzám.
-Mr. Maslow! Mit művel?- kérdeztem még mindig értetlenkedve.
-Maradjon nyugton!- fogott le elég erősen. Megcsókolt. Eszméletlen volt de észnél voltam így ellöktem magamtól.
-Kérem! Ez egy iskola!- kiabáltam volna de befogta a számat egy ujjával. Közelebb lépett és az ujját lassan lecsúsztatta a számon és megint megcsókolt. Nem tudtam ellenállni. Hagytam had csinálja amit akar.
-Tudom! Most feleltél a jó jegyért! A többit majd nálatok!- kacsintott és kiment a teremből.

~Péntek délután:

A lányokkal indultunk haza amikor megláttam egy nagy buszt és elötte álltam a fiúk.

-Ez meg mi?- kérdezte Dylan mivel ő is a vasútállomásra indult velünk.
-Ez a fiúk turnébusza!- sikított Tori amit meghallottak mind az öten.
-Csajok! A hintó előállt! Ha nem gond ezzel megyünk hozzátok!- mondta vigyorogva Kendall.
-És Paul lesz a sofőr!- mondta Carlos izgatottan.
-A menedzser vagyok!- intett felénk.
-Akkor én megyek!- mondta Dylan és elment.
-Szia Dylan!- köszöntünk egyszerre.
-Ki volt ez a srác?- kérdezte James féltékenykedve.
-A srác aki megkapta az első csókomat!- mondtam neki elég bunkó hanglejtéssel.
-Hová vigyük a bőröndöket?- kérdezte Lilka.
-Azt bízzátok rám!- mondta Paul és beterelt minket a buszba. Ámuldozva néztünk körbe.
-Hogy tetszik?- kérdezte Logan varázslatos mosolyával.
-Eszméletlen!- mondtuk egyszerre a lányokkal.
-Lányok! Kéne a cím hogy hova vigyelek titeket- lépett be Paul a buszba.
-Egy pillanat!- leírtam a címet és odaadtam neki. Kicsit érdekesen nézte az írásomat de aztán rájöttem hogy ismeri a helyet és azért nézett így. Elindultunk és mindenki helyet foglalt valahol. Carlos sunyi arca sokat mondó volt. Valamire készült de még nem tudtam mire. A busz végébe hívta a fiúkat és ott csináltak valamit. Csak arra lettem figyelmes hogy a ruhám olyan vizes hogy csavarni lehetett volna.
-Héj! Ez még új!- mondtam felháborodva.
-Nyugi! Ez csak víz!- nevetett James és megláttam a kezükben a vizipisztolyokat. Mit keresnek azok ott? Ez egy turnébusz az ég szerelmére!
-Megbánod hogy ezt mondtad Maslow!- kiáltottam és elvettem Kendall vizipisztolyát. Elkezdtem üldözni és a busz végében magzatpózban felemelte a kezét.
-Megadom magam... Megadom magam csak ne bánts!- kiabált.
-Jól van! Fegyverszünet!- nyújtottam a kezem.
-Ezt megbánod!- mondta és csak úgy felkapott és elvitt egészen a többiekhez- Van egy fogjunk!
-Juhéj!- kiáltották és indiánok módjára körbeugráltak minket. Az úton viszont volt egy mélyedés amit Paul nem tudott kikerülni és belehajtott. Ennek az lett az eredménye hogy a busz akkorát döccent hogy James elveszítette az egyensúját és elesett feldöntve Logant aki Carlos-t döntötte fel Carlos pedig a lányokat ők meg Kendall-t aki próbált megkapaszkodni a függönyben de csak letépte. Akkorát zuhantam James karjaiban hogy azt hittem eltört a karom. Nagy nevetéssel feltápászkodtunk és leültünk.
-Több ökörséget ne! Várjuk meg míg hazaérünk!- nevettem. Amint kimondtam megállt a busz.
-Már ott is vagyunk?- kérdezte csodálkozva Kendall.
-Úgy tűnik- mondta Reila és kiszálltunk.
-Azt a rohadt...- káromkodott James amint meglátta hogy hol lakunk.
-Íme Felix villája. A nevelőotthon után ez volt a következő hely amit az otthonunknak mondhatunk- mesélte Tori.
-Az utca nem volt kényelmes... Ehhez a házhoz képest nem- folytattam. A fiúk csak pislogtak.
-Nyugi! Majd mindenről beszámolunk a medencénél- legyintettünk egyszerre a lányokkal.
-Medence?- kérdezték egyszerre.
-A hátsó kertben- mutattam a ház felé.
-Mire várunk még?- kezdtek rohanni a fiúk. Szó szerint berontottak az udvarba. Illetve csak akartak mert a kaput nem tudták kinyitni.
-Elektromos!- nevettem. Reila a kaputelefonhoz lépett és megnyomta a gombot.
-Szia Felix! Én vagyok az Reila. Beengednél minket?- kérdezte.
-Hát hogy ne! Gyertek be drágáim!- válaszolta Felix és kinyílt a kapu.
-Hozom a csomagokat. De hova állhatok be a busszal?- kérdezte Paul.
-Majd én- mondta Lilka és eligazította Paul-t.
-Mire várunk?- kérdezte James és lekapta a pólóját. A fiúk követték a példáját és berontottak az udvarra. Most már nem volt akadály.

A ház

A hátsó medence

A nappali

A konyha

Egy melléképület (vendégeknek)

-Emlékszel amikor mi láttuk meg ezt a helyet először?- kérdezte Tori mikor beléptünk a kapun.

-Igen... Pont ez volt a reakciónk- nevettem.

-Édeseim! Végre megjöttetek!- hallottuk Felix hangját.

-Felix!- mondtuk egyszerre.

Felix Lawrence (a rossz nyelvek azt mondják hogy strici de mi apafiguraként tekintünk rá)

-Hogy utaztatok lányok?- kérdezte érdeklődve.

-Érdekes volt...- mutattam egy lila foltra a karomon.

-Ki az a négy őrült a medencében?- kérdezte bosszús arccal.

-A... vendégek...- mondta Lilka kicsit akadozva.

-Erről nem volt szó!- bosszankodott magában.

-Nyugi Felix! Csak három hét!- veregettem meg a hátát.

-Négy!- mondta Paul.

-És ez ki?- mutatott Felix Paul-ra.

-A menedzser- nyújtott kezet Paul. Felix kezet fogott vele.

-Ügyeljen a majmaira és ajánlom hogy egy ujjal se érjenek a lányaimhoz! Ők a legjobb táncosaim!- mondta Felix.

-Nyugi!- tettem megint Felix vállára a kezem.

-Vegyetek fürdőruhát és csatlakozzatok!- kiabált nekünk Carlos.

-Carlos! Az vér?- kérdeztem aggódva a hasán és a vállán díszelgő piros foltra.

-Dehogy! Csak művér!- kiabált újra.

-Ne! Az kell a biológia előadásomhoz!- kiabált Lilka és rohanni kezdett Carlos felé- Ezt megkeserülöd!

-Ajaj!- mondtuk egyszerre.

-Gyertek! Menjünk be- mondta Felix. Bementünk a házba és lepakoltunk mindent.

-Én felmegyek a szobámba!- mondtam és elindultam a lépcsőn. Végre bemehettem a szobámba amit annyira szeretek.

Lepakoltam és körbenéztem. Pont úgy nézett ki minden ahogy vasárnap hagytam. Leültem az ágyra és kinéztem az ablakon. Pont ráláttam a fiúkra akik jól szórakoztak a lányokkal. Nekem nem volt kedvem a medencéhez ezért felvettem valami kényelmes ruhát felkötöttem a hajam és felnéztem Facebook-ra. Amit láttam az botrányos volt. Ezek készítettem egy plakátot amin én és Laura vagyunk. Elég ijesztő volt látni minket egy képen. Egyszer csak kopogtattak az ajtón.

-Bejöhetsz!- kiáltottam és kinyílt az ajtó.

-Szia! Zavarok?- kérdezte Kendall.

-Dehogy! Gyere csak be!- mosolyogtam a gép mellől.

-Micsoda kényelem!- nevetett és becsukta az ajtót.

-Minden pénteken ezt csinálom- néztem rá.

-Tetszik a szobád. Olyan hangulatos és kényelmes- ült le mellém.

-Én díszítettem fel.

-Azt látom!- mondta a BTR óriásposzterre célozva a gardrób ajtaján.

-Imádom azt a posztert. Nagy becsben tartom.

-Igen... a rúzsfoltok mindent elárulnak.

-Azt nem én csináltam. Tori tavaly április elsején ezzel viccelt meg. De csak nevettem és azt mondtam hogy miért nem én csináltam meg.

-Ez jó!- nevetett. Egy kis idő után komolyra váltott- És mi volt az a dolog amit a nevelőotthonról meg az utcáról mondtatok?

-Hát ez egy hosszú sztori. Egy nevelőotthonban találkoztam először a lányokkal három éves koromban és megfogadtuk hogy jóban és rosszban is összetartunk. Aztán a nevelőotthon tulajdonosa eladósodott így minden gyerek utcára került. Mi négyen még akkor is együtt maradtunk és akkor talált ránk Felix. Befogadott minket és megígértük hogy amint betöltjük a tizenhatot neki fogunk dolgozni a bárban ami London közelében van. De Felix... hagyjuk! Nagyjából ennyi- meséltem.

-Hú! Ez elképesztő! Azt sem tudod hogy kik a szüleid és hogy honnan jöttél?- kérdezte döbbenten.

-Egyikünk sem. De az biztos hogy Lilka és én kísértetiesen hasonlítunk egymásra. Csak a hajunk más.

-Igen ezt észrevettem. De te valahogy más vagy!- mondta elpirulva.

-Hát... te sem vagy egy átlagos fiú Kendall- mosolyogtam rá és belenéztem a szemébe. A mosoly egyre halványodott az arcunkon és egyre közelebb hajolt hozzám. Lehunytam a szemem. Ami történt az fantasztikus volt. Lágyan megsimította az arcom és ajka hozzáért az enyémhez.

104. Fejezet- Így úszd meg a balhét!

A nevelőiben álltunk Mrs. Saunders előtt és csak kiabált. Elmondta hogy nagyot csalódott bennem és hogy ne számítsak semmi jóra. Aztán bejött a koleszigazgató akitől megint kaptunk egy nagy adag lecseszést. Köszi Kendall! Az igazgató kizárt minket a versenyből. Csak ültünk a büfé előtt és néztünk magunk elé.

-Ezt jól megcsináltam!- sóhajtott Kendall.
-Semmi baj!- simogattam meg a vállát biztatóan- Csak a lehetőséget vették el hogy bebizonyítsam hogy én is érek valamit.
-Ez megnyugtató!- mondta Kendall szomorúan.
-Ezt nem hagyom ennyiben! Bree akkor is indulni fog a választáson!- ugrott fel James.
-Mit akarsz csinálni?- kérdeztem értetlenkedve.
-Majd meglátod!- odaugrott hozzám és egy puszit nyomott az arcomra majd azzal a lendülettel elment.

~James szemszöge:

Elhatároztam hogy Briettha minden áron ott lesz és megnyeri a versenyt. Ha vért izzadok akkor is! Bementem az igazgatóiba.

-Mr. Maslow! Maga mit keres itt?- kérdezte az igazgató.
-Elintézi hogy Bree ismét versenyben legyen! Vagy ha nem akkor fújhatja a koncertet... És nincs pénzvisszafizetés!- fenyegetőztem.
-Mégis mire véljem ezt?
-A mi hibánkból zárták ki Bree-t! És az a Mrs. Saunders borzalmas egy nőszemély! Azt is intézze el hogy kirúgják!
-Olyan helyen tartózkodtak ahol nem kéne! Csak azt kapta amit megérdemelt!
-Fellépés!- emlékeztettem.
-Na jó! A kisasszony indulhat a választáson ha annyira akarja!
-Köszönöm igazgató úr!- hálálkodtam és elindultam hogy elmondjam mindenkinek a jó hírt.
-Várjon kicsit Mr. Maslow! Az engedélynek ára van! A tavaszi szünetig tanítania kell egy tantárgyat Briettha osztályának.
-De...- háborodtam fel.
-Vagy tanít vagy nem indul a választáson!
-Lehetek én a bálkirály?
-Két tantárgy!
-Benne vagyok!
-A többi négy bohóccal együtt.
-Mi?
-Köszönöm hogy beleegyezett Mr. Maslow! Jó önnel beszélgetni!- kilökött az ajtón. Nem értettem mi történt de van egy olyan érzésem hogy Bree jól mutat majd az én oldalamon. Büszkeségtől dagadó mellel tértem vissza a többiekhez.
-Van egy jó és egy rossz hírem... illetve két jó és egy rossz hírem- vezettem fel a történetet.
-És mi a jó hír?- kérdezte Bree.
-Én leszek a bálkirály!- mutattam magamra.

-És ez nekem miért jó?- háborodott fel Bree.
-Mert ha megnyered az én oldalamon állhatsz. Képzeld csak el! Egy csini srác vagyis én... és egy csini csaj... mondjuk Laura!- erre Bree nagyon mérges lett és a fülemnél rángatva húzott magához és kiabált a fülembe.
-Ide figyelj Maslow! Nem akarom még egyszer a szádból hallani annak a csajnak a nevét! Világosan fogalmaztam?- kérdezte elég ingerülten.
-Igen igen igen.. csak ne kiabálj a fülembe!- néztem rá könyörögve.
-És mit kerestél te a barátnőm szájában mi?- kiabált megint.
-Nyugodj le! Csak olyan szexi hogy...- áradoztam volna Carly-ról de most a másik fülemet kapta el.
-Ha még egyszer meglátlak Carly közelében azt nagyon megbánod!- már szinte ordított- Megértetted?- kérdezte nyugodtan.
-Igen. Igen. Igen- sziszegtem a fogaim közt mert a fülem már nagyon fájt.
-Köszönöm!- lökött arrébb- És tartozol egy telefonnal Maslow!- mondta és csak úgy elsétált. A fiúkra néztem akik megszeppenve ültek és csak lapítottak.
-Ez a lány megveszett!- morogtam magamnak.
-Elárulnád a rossz hírt?- kérdezte Carlos aggódva.
-Tanítanunk kell a suliban a tavaszi szünetig- rántottam meg a vállam.
-Mi?- háborodtak fel egyszerre.
-De Paul azt mondta hogy márciusig vissza kell érnünk!- problémázott Logan.
-A szünetnek addigra vége és még maradhatunk is!- néztem rá.
-Ja! De hol?- kérdezte Kendall.
-Úr isten! Ez a...- mondta egy csaj de Carlos befogta a száját.
-Igen! Mi vagyunk de kérlek ne kiabálj!- kértem könyörögve- A fülemet tropára vágta Briettha.
-Mit mondtál? Briettha? Csak egy lányt ismerek a suliból aki itt tanul és ő a szobatársunk. A nevem Reila- lépett elő egy szőke lány.

-Örvendek Reila! Én Carlos vagyok...- mutatkozott be Carlos de én közbeléptem.
-Én James vagyok és ha kéne a telefonszámom tudod hol találsz!- kacsintottam.
-Te Bree szobatársa vagy?- kérdezte Logan.
-Igen! Amióta az eszünket tudjuk ismerjük egymást. Én Lilli vagyok!- mutatkozott be a másik lány aki kísértetiesen hasonlított Bree-re csak ő szőke volt.

-És te ki vagy?- kérdeztem a harmadik lányt.
-Tori- mondta közömbösen.

-És hol van Bree?- kérdezte Reila.
-Hát... Arra ment- mutattam a folyosóra.
-De miért arra ment? Azt beszéltük meg hogy próba után feljön- mondta Lilli.
-Hát ha úgy nézzük felment...- elmeséltem nekik mindent hogy mi történt és eléggé lesokkolta őket. Kivéve Reila mert ő elnevette magát.
-És mégis milyen tárgyat akarsz nekünk tanítani? Zenét?- nevetett.
-Nem rossz ötlet de azt közösen tanítjuk majd. Én jobb tárgyra gondoltam- jelentettem ki büszkén.
-És mi lesz az? Biológia? Mert eléggé zavarba ejtő témánál tartunk- nevetett Tori is. Az arcomon egy diadalittas mosoly jelent meg- Ne! Te nem akarsz bioszt tanítani senkinek! Főleg nekünk nem!
-Ne már Tori! Tök jó lesz. Elmesélem nektek hogy nem úgy kerültünk annak idején anyukánk hasába hogy megettek- kezdtem magyarázni.
-Ezt még a hülye is tudja!- mondta Kendall- Minek kell elmagyarázni? Ők már elég idősek ahhoz hogy felfogják!
-De...
-James! Inkább taníts nekik valami olyat amivel nem tehetsz célzást Bree-nek!- állt Kendall mellé Logan.
-Matek?
-Mert a matek az erősséged!- nevetett Carlos.
-Mert neked igen!- förmedtem rá elég durván.
-Művészet történelem?- kérdezte Kendall.
-Görög művészet meztelen alakos vázákkal? Nem!- vetette el az ötletet Tori.
-Van olyan tantárgy amiben nincs semmi perverz dolog?- kérdezte Logan.
-Ja! James-nek olyat kéne tanítania amivel nem mondhat semmi félreérthetőt. Néha elég mocskos fantáziája van- mondta Carlos.
-Héj! Én még itt vagyok!- kiátottam.
-Bocsi James!- röhögött Carlos.
-Akkor tesi!- mondta Kendall.
-Ez jó lesz... Bree rövdnadrágban...- ábrándoztam.
-Elvetve!- kiáltották egyszerre.
-Nyelvtan?- kérdezte Reila.
-Már a neve is perverz!- legyintett Logan.
-Na jó akkor irodalom de más már nem jut eszembe...- sóhajtott Lilli.
-Akkor irodalom!- mondta Kendall.
-Most hogy eldöntöttük nekünk mennünk kéne mert óránk lesz- mondta Tori.

103. Fejezet- Az ellenség fenyegetése

~James szemszöge:

Szóval Bree nem hajlandó velem énekelni? Hát akkor nem éneklünk! Talán jobb is! Legalább nem kell végignéznem ahogy körbeugrálja Kendall-t. Ahogy kiléptem az utcára leültem a füves terület elé és csak néztem az eget. Alig volt néhány felhő. Hallottam hogy kinyílt az ajtó és akaratlanul is oda néztem. Bree barátnője volt az.

-Szia!- kiáltottam neki. Szerencsére észrevett.
-Szóval te lennél James akiért úgy rajong Bree?- kérdezte kicsit furán.
-Úgy tűnik mégsem rajong értem annyira mint ahogy gondoltad!- mondtam kicsit szomorúan.
-Amúgy engem Carly-nak hívnak!- ült le mellém.
-James! De már tudod- nevettem- Van kedved elkísérni a sulihoz?- kérdeztem és bevetettem azt a mosolyt amivel leveszem a lábukról a lányokat.
-Persze! Miért is ne!- bólintott és felsegítettem. Mikor elindultunk nem engedtem el a kezét. Akaratosan szorítottam és nem engedtem el őt. Szúrós tekintettel nézett rám de nem érdekelt. Út közben többször is megpróbált kiszabadulni de én voltam az erősebb. Mikor a suli elé értünk megállt és nem volt hajlandó tovább menni.
-Neked meg mi bajod?- kérdeztem.
-Az hogy...-kezdte volna de nem hagytam. Egy csókkal befogtam a száját.
-Carly?- hallottam a hátam mögül egy ideges hangot. Megfordultam és egy nálam alacsonyabb srác állt.
-Adam!- kiáltott idegesen és ellökött magától.
-Te meg kinek képzeled magad hogy csak így leszólítod a csajomat?- kérdeztem mosolyogva.
-Te kinek képzeled magad hogy lenyúlod a csajomat?- kérdezte idegesen és csak Carly-ra néztem.
-Ez a törpe a pasid?

~Bree szemszöge:

James és Carly elmentek szóval felügyelet nélkül maradtam. Kendall tudni akarta hogy mire vagyok képes így elénekeltem egy dalt hogy leteszteljen.

Csak énekeltem és próbáltam lenyűgözni őket. Kendall szemeibe néztem hogy megtudjam tetszik-e neki és ahogy elnéztem igen. Amint végeztem Logan fellépett hozzám és átkarolta a vállam.

-Nem lesz itt gond!- bólogatott elismerően.

-Kendall?- néztem rá de nem szólt semmit. Carlos kicsit meglökte.

-Haver!- morogta Carlos.

-Bocs! Bree! Csodálatos voltál!- mondta Kendall.

-Akkor mehetünk!- mondta Logan és Carlos.

-Még nem!- állítottam meg őket- Nem végeztünk! Mit fogunk énekelni?

-Bízd ide szivi!- kacsintott Logan.

-Mit szólnátok arra a számra amit Jordin Sparks és mi énekeltünk közösen?- kérdezte Kendall.

-De ahhoz kell James is! De ahogy ismerem már valami dögös csajt próbál felszedni- mondta Carlos.

~20 perc múlva:

Miután meghallgattuk a számot és elénekeltük elindultunk hogy ne késsük le a második órát. Vagy legalábbis én. A suli előtt láttuk hogy James és Carly csókolóznak. A dolog kicsit lesokkolt minket.

-Dögös csaj alatt a... legjobb barátnőmet értetted?- fordultam Carlos felé.

-Elég dögös!- mosolygott Logan.

-De neki barátja van!- kiáltottam és Kendall befogta a szám és behúztak a bokor mögé.

-Hangosabban nem megy?- kérdezte Kendall.

-Ne haragudj de...- megint befogták a szám.

-Kuss!- legyintett Logan és figyeltük hogy mi történik. Amikor Adam kijött kicsit megijedtem. Vagy tíz percig beszélgettek amikor Adam James hajának esett.

-Kitépem azt a tökéletes frizurád te patkány!- hallottam Adam hangját.

-Na ezt nem hagyom!- kiléptem a bokor mögül és Carly lefogott.

-Hagyd! Tök jó a műsor!- nevetett.

-Nem vicces! A pasid péppé veri a kedvenc énekesemet!- kiáltottam. Oda akartam menni de Kendall megállított.

-Hagyd! Majd én!- mondta és lazán szétszedte őket- Nos uraim! Mi a baj?

-Lenyúlta a csajomat!- kiáltották egyszerre.

-Bree?- nézett rám Kendall.

-Adam volt az első! Bocsi James!- mondtam és James kicsit kiakadt. Nemigazán érdekelt szóval ott hagytam őket.

-Briettha!- hallottam valakinek a hangját a hátam mögül. Megfordultam és Kendall volt az.

-Hát te?- kérdeztem értetlenül.

-Csak inkább veled megyek mert itt mindenki... mármint... senki... vagyis... Inkább veled megyek- dadogta idegesen.

-Minden rendben?- kérdeztem kicsit aggódva.

-I... igen... vagyis nem... illetve...- dadogott. Olyan aranyos amikor zavart.

-Kendall!- szóltam rá.

-Igen?

-Nyugi! Olyan vagy mint amikor én beszélgetek... azzal... aki... tetszik nekem- mondtam akadozva.

-Kérlek gyere velem!- mondta és megfogta a csuklómat.

-Hová megyünk?- kérdeztem.

-Ne beszélj csak gyere! Te talán értékelnéd.

Bementünk a suliba és egyenesen fel a kolesz lépcsőjén a lányszintig. Kicsit féltem hogy a nevelő ne vegyen észre mert nem hiányzik egy újabb balhé. A lépcső nem ért véget a lányszint előtt. Volt egy rács ami le volt lakatolva de Kendall egy mozdulattal leszedte. Már épp mondani akartam volna valamit amikor befogta a szám és megfogta a kezem. Felmentünk és egy figyelmeztető tábla volt az ajtón. Ő simán kinyitotta és láttam hogy a suli tetőjére nyílt.

-Kendall ez mi?- kérdeztem értetlenül.

-Gondoltam tetszene- mondta és körbenéztem.

-Honnan tudtad hogy ez itt van?

-Régen ide jártam suliba.

-Ide az oxfodri művészgimibe?- kérdeztem és leültünk.

-Igen! És tudod amikor ide jártam még fel lehetett jönni. De történt valami...

-Micsoda?- kérdeztem meglepődve.

-Régen járt ide egy srác és volt neki egy barátnője. Egyszer feljöttek és állítólag a lány elárulta neki hogy megcsalta. Erre a srác lelökte a tetőről de nem tudott együtt élni a tudattal hogy megölte azt akit szeretett és végzett magával is.

-Te jó ég!

-Na igen! Ezt a nevelők és a tanárok... de még az igazgató is eltitkolja. Ez a suli kicsit sem olyan mint amilyennek mondják. Ezért nem akartam visszajönni ide.

-És miért?

-Mert az a srác aki ezt tette... valójában... a testvérem volt- mondta és egy könnycsepp gurult le az arcán.

-Jaj Kendall!- odabújtam hozzá és letöröltem a könnyeit.

-A szüleim kivettek mert elköltöztünk Amerikába. A baleset előtt imádtam ide járni mert sok csaj volt itt... De egy sem hasonlított rád...

-Ezt hogy érted?

-A próba alatt figyeltelek és... tudod... már most látom hogy te más vagy mint a többiek. Szerencsés lesz az a srác akit választasz.

-Édes vagy Kendall! És tudod mit? Te se vagy semmi! Mármint te vicces vagy és kedves...

Belenéztem a szemébe és elmosolyodtam. Hihetetlen srác ez a Kendall! Azt kívántam bár ne lenne vége ennek a pillanatnak. Bár örökké itt maradhatnánk a tetőn. Itt nem bánthat minket senki.

-Briettha!?- hallottam Laura hangját.

-Jaj ne!- sóhajtottam. Ahogy hátra néztem láttam hogy bajban vagyok. Szerencsére csak ő volt ott- Kendall kérlek menj vissza a fiúkhoz!

-Rendben!- adott az arcomra egy puszit és visszament.

-Mit keresel itt?- kérdeztem Laurát.

-Épp lelepleztelek! Ha ezt a nevelők és a kolesz igazgatója megtudja akkor nagy bajban leszel!- nevetett.

-Na jó! Mit akarsz?- kérdeztem és elkezdett körözni körülöttem.

-Hogy mit?... Azt akarom hogy mondjon le az idióta barátnőd a koronáról! Ja és te is!

-Ellenem győzhetsz! De Carly már kifog rajtad!

-Ez igaz! Akkor csak a barátnőd mondjon le!

-Azt meg nem hagyom!

-Akkor az igazgató mindent megtud majd. És beszámolok arról hogy te és ez a srác a tetőn... azt csináltátok!

-Te hazudnál a koleszigazgatónak hogy megkaphasd a bálkirálynői címet? Annyira szánalmas vagy!

-Nem tudja meg senki hogy hazudok ugyanis nincs bizonyítékod az ellenkezőjéről... És őszintén! Ha te lennél a koleszigazgató kinek hinnél? Egy olyan lánynak aki tényleg megérdemli a koronát vagy annak aki csak a jó ég tudja hogy kapta a jelölést?

-Annak hinnék aki nem te vagy! Köztudott hogy te egy kétszínű kis patkány vagy aki még a legjobb barátnőit is kibeszéli a hátuk mögött.

-Azok a hülye picsák nem a barátnőim! Én nem barátkozni jöttem ebbe az iskolába hanem hogy azt csináljam amihez a legjobban értek!

-Az ágytorna? Akarom mondani... padtorna?

-Nem! De van benne valami... Na mindegy! Nem erre gondoltam hanem a divattervezésre! De hagyjuk! Mindketten mondjatok le vagy szólok az igazgatónak!

-Szánalmas vagy!

-Ja és csak szólok! James már az enyém! Puszi!- mondta és elindult az ajtó felé de nem bírtam ki.

-Halott vagy!- kiáltottam és nekiestem. Azt már nem hagyhatom hogy rászálljon a kedvenc énekesemre. A földön feküdtünk és teljes erőből ütöttük egymást.

~James szemszöge:

A verekedés után kicsit egyedül akartam lenni de nem jött össze. A fiúkkal fel akartunk menni a fiúszintre mert ott volt valaki akivel beszélnünk kellett volna de amint átléptem volna a küszöböt meghallottam hogy egy csaj sikít. A lányszintnél továbbmentem és amikor az ajtóhoz értem láttam hogy Briettha és egy másik csaj verekednek és eléggé közel voltak a tető széléhez. Sőt! Egy hajszál választotta el Briettha-t attól hogy lelökje a csajt.

-Biettha!- kiáltottam és odarohantam de a csaj megcsúszott és majdnem leesett. De én elkaptam.

-Miért mentetted meg?- kérdezte Bree idegesen.

-Én hősöm!- sóhajtott a csaj.

-Hogy hívnak szépségem?- kérdeztem.

-Laura! De nevezz csak úgy hogy drágám!- válaszolt és ránéztem Bree-re. Látszott rajta hogy nem tetszik neki valami.

-Hát akkor... drágám! Mi lenne ha lemennénk innen?- kérdeztem.

-Azt hogy remek ötlet!- hallottam egy idegen női hangot.

-Mrs. Saunders!- mondta Bree kétségbeesetten.

-Az meg ki?- kérdeztem halkan.

-Egy kollégiumi nevelő!- nézett rám idegesen.

-Ajaj!

-Hát ajaj!

-Olyan szexi vagy idegesen!- léptem oda Bree-hez.

-Ez most nem segít! Ugyanis nagy bajban vagyunk!- kiáltott.

-De bizony ám! Nagy bajban vagytok!- helyeselt a nevelő.

Sziasztok! Bocsi hogy csak most hoztam az új részt! Amint láthatjátok új webcímre költözött a blog! Gondoltam új sztorihoz új külső és új név illik és kicsit furán jönne ki hogy a blogcím és a webcím nem ugyanaz... Remélem megértitek! 3 komi és hozom a következőt <3 Puszi: Sarah :*