84. Fejezet- A randi ami nem is volt olyan gáz

Elindultam haza. Harry ajándéka annyira meghatott hogy egész úton a medált szorongattam. Amiket mondott annyira megérintette a szívem hogy leírhatatlanul boldog voltam.

-Roxy!- hallottam Harry hangját a hátam mögött. Megfordultam és megláttam őt.
-Hát te?- kérdeztem.
-Egy felé lakunk nem emlékszel?- kérdezte édes mosollyal.
-Nem lenne szabad! A tudod mi miatt.
-Tudom de és a veszélynek élek. Ismersz!
-Na igen!- nevettem és hazamentünk.
-Miért szorítod annyira a nyakláncot?- kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Csak nem akarom elveszíteni. Beleszerettem- mondtam és kinyitotta nekem az ajtót.
-A nyakláncba szerettél bele vagy abba aki adta neked?- kérdezte és becsukta.
-Mindkettő!- átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
-Van a szobámban egy ágy ami csak ránk vár. Már nagyon szomorú- célozgatott arra hogy mit szeretne.
-Az ágy vár vagy valaki az ágyban?- kérdeztem miközben széles mosolyra húzta a száját.
-Tudod te hogy mire gondolok- kacsintott.
-Nem lehet! Sajnálom de randim lesz. Tudod hogy szívesen megtenném. Sőt! Most szívesebben csinálnám mint hogy egy unalmas vacsora közben azt kelljen hallgatnom hogy "Jaj! Annyira gyönyörű vagy Roxy!" meg "Te vagy a legcsodálatosabb lány a világon Roxy!" Bár ha jobban belegondolok mégis jó lesz azt hallgatni. Megyek is készülődni- elkezdtem felszaladni a lépcsőn és Harry is jött utánam.
-Olyan ruhát válassz ami nekem is tetszik. Valami elegáns és kihívó. Tudod olyan mély kivágású ruha ami...
-A nyálad töröld le a szád széléről és vedd komolyan ezt az egészet kérlek!
-Jó! Ezt a ruhát ezzel a cipővel és persze ez hogy ne fázz hazafelé- válogatta össze a ruháimat.

-Hát akkor készen is vagyok. Hogy tetszek?- kérdeztem.
-Még egy zsákban is tetszenél! De főleg anélkül- kacsintott és megcsókolt.
-Akkor én megyek. Este jövök és mond meg az ágynak hogy várjon- mondtam miközben már a lépcsőn mentem le.
-Ezt elhagytad!- kiabált utánam Harry.
-Mit?- fordultam vissza.
-A táskád!- dobta le az emeletről. Még szerencse hogy elkaptam.
-Kulturáltabban nem ment volna?
-Nem!- nevetett és lefutott a lépcsőn hogy megcsókoljon.
-Fejezd be az ilyen lerohanásokat mert tényleg elkések- nevettem és megcsókoltam.
-Szia! Itthon várlak.
-Majd jövök és elmesélek mindent.

Elbúcsúztunk és már mentem is. A nyaklánc még mindig a nyakamban volt és olyan jól éreztem magam. A holdra néztem és elmosolyodtam. Az étterem előtt Nathan várt egy csomó fotóssal együtt. Már látom a holnapi címlapsztorit. Odaléptem hozzá és egy puszit adtam az arcára.

-Szia! Már hiányoztál!- köszönt Nath.
-Te is nagyon hiányoztál!- mondtam és bementünk. A pincérnő a helyünkre kísért és leültünk. Kihozták a pezsgőt és kitöltötte.
-Erre a csodálatos estére!- mondta Nath és koccintottunk- Mielőtt ennénk lenne egy kis meglepetésem.

Nagyot néztem. Nem számítottam meglepetésre. Kicsit furán éreztem magam de amikor megláttam az egyik kedvenc énekesemet elállt a lélegzetem. Nathan-re néztem aki csak mosolygott. Honnan tudta hogy imádom őt. Ja amúgy Olly Murs volt az.

-Szép estét! Roxy! Hallottam hogy ön az egyik legnagyobb rajongóm. Remélem tudja hogy megtisztelő hogy ma én szórakoztathatom- mondta és kezet csókolt nekem. Majdnem lefordultam a székről. Szóhoz sem jutottam. Köpni nyelni nem tudtam. Anyám! El sem hittem hogy tényleg előttem áll. Imádom a hangját. Rám mosolygott és a zsebéből előhúzta a mikrofont majd énekelni kezdte a kedvenc dalomat.

-Megleptelek?- kérdezte Nath.
-Az nem kifejezés! Honnan tudtad hogy imádom Olly-t?
-Lolától kérdeztem néhány dolgot. És ezért nem figyeltem a próbátokon.
-Olyan édes tőled hogy megtetted értem.

Olly folyton körülöttem énekelt és egyszer odahajolt a fülemhez és úgy énekelt. Szinte éreztem a leheletét a fülemben. Ez csak egy halk de mégis látványos nevetést hozott ki belőlem amin Olly csak mosolygott. Behozták az előételt és enni kezdtünk.

-Hogy érzed magad?- kérdezte Nath.
-Csodálatosan. Köszönöm hogy elhívtad Olly-t csak az én kedvemért. Még mindig nem hiszem el hogy itt van és nekem énekel.
-Csak neked énekel. És nagyon szívesen vállalta az estét így ráveheted bármire. Mármint bármit elénekel neked amit csak a kicsi szíved kíván.
-Hosszú a kívánságlistám. De a másik kedvencem...
-Mit?- kérdezte Olly amint befejezte a dalt. Lehajolt hogy a fülébe súghassam.
-Értem- mosolygott és egy másik kedvencemet kezdte énekelni.

-Napokig el tudnám viselni a hangját!- áradoztam.
-Akkor jó! Nemsokára lesz egy buli amire meghívtuk Olly-t is. Egy kis összejövetel a kedvenc helyünkön. Lesz kaja pia és jó társaság. Az egész banda ott lesz és te is elhívhatod a lányokat- mondta Nath.
-És a fiúk?- kérdeztem.
-A konkurenciát? Még mit nem!- nevetett. Én nem tudtam ezen nevetni.
-Nem értem hogy mi bajod. A legjobb barátaim.
-Csak vicceltem! Ne vedd úgy a szívedre.
-Bocs! Túlreagáltam.
-Semmi gond! Szeretnék kérdezni valamit.
-Ne kímélj!- sóhajtottam.
-Azt szeretném ha hozzám költöznél- nézett rám boci szemekkel.
-Nath! Én nem is tudom...
-Tudom hogy gyors de én nagyon szeretném- bele kell mennem. Nincs más választásom. Lola szavai visszhangzottak a fejemben. "Mindent a bandáért!" "Szerződés!"
-Rendben! De mikor?
-Minél hamarabb. A holnaphoz mit szólsz?
-Már alig várom.

Valójában semmi kedvem nem volt hozzá de a szabály az szabály. És a szabályok azért vannak hogy megszegjük őket. De most nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust mert nagy bajba keveredhetek. Meghozták a főételt és Olly elkezdte énekelni azt a számát amibe szabályosan belezúgtam.

Végeztünk a főétellel és Olly is befejezte a dalt. Nathan elmosolyodott. Már megint készül valamire.

-Olly! Köszönjük hogy énekeltél nekünk- mondta Nath.
-Megtisztelt!- mondta és egy csokrot nyújtott felém.
-Oh! Ezt nem kellett volna!
-A legszebb rajongómnak? Dehogynem!- mosolygott és megint kezet csókolt. Nathan kikérte a számlát és kimentünk.
-Finom volt a vacsora?- kérdezte Nath.
-Igen. De a desszert elmaradt.
-Jó okom volt rá hogy kihagytam.
-Vigyázol az alakomra vagy nem szereted az édességet?
-A desszertet máshol esszük meg!- mondta.
-De hol?- kérdeztem és megláttam a legszebb dolgot amit valaha láttam.

-A London eye!- kiáltottam.
-Gondoltam hogy örülni fogsz- mosolygott. Örömömben megöleltem és megcsókoltam.
-Gyere! Szálljunk fel!- ugráltam kiabálva mint egy kisgyerek. Megragadtam a karját és futni kezdtünk. Jegyet vettünk a nap utolsó körére és fel is ültünk. Igaz hogy borzasztóan félek a magasban de a London eye volt az egyetlen ahol kibírtam.
-Van egy kis meglepetésem a desszerttel kapcsolatban- mondta Nath és elővett egy tábla mentolos csokit.
-Mentolos!- kiáltottam.
-A kedvenced!
-Honnan tudtad?
-Lola!
-Ja igen!- nevettem és törtem a csokiból.
-Olyan jó veled!
-Én is jól érzem magam- mondtam és a fejemet a vállára tettem.
-Örülök hogy ezt mondod.
-Tudod! Ez egy csodálatos barátság kezdete!