79. Fejezet- Álmodj rémeket!

A koncertet sikeresnek mondhattam. Minden jól sikerült és ezt a csajoknak köszönhettem. Bementünk az öltözőbe és rá néhány percre érkeztek a V.I.P. jegyesek. Csak néhányan voltak ami számomra nem volt szerencsés mert Harry is köztük volt és folyton beszélgetni akart. Én viszont nem. Másnap viszont a menedzser kitalálta hogy menjünk Londonba. Én totál kiakadtam. Nem elég hogy van egy hülye rajongóm de még abba a városba kell mennünk ahol ő lakik? Na azt már nem! Egész nap tiszta ideg voltam. A cigim már fogyóban volt így leugrottam a kisboltba. A boltban a magazinokat nézegettem amikor láttam hogy a koncert a fő téma és hogy én meg Zayn csókolóztunk a szálló előtt. Na ez a másik ok hogy ne menjek Londonba. A barátnője kikaparja a szemem ha megtudja.

-Kit látnak szemeim?- hallottam a hátam mögül.
-Harry! Már megint te vagy az?
-Nem!- megfordultam és Zayn állt előttem. A távolság köztünk elég kicsi volt és a szívverésem felgyorsult.
-Mit keresel itt?
-Csak megkívántam valamit- mondta és megcsókolt.
-Hát sajnos ez nem fér bele a kosárba!- viccelődtem.
-Nem érdekel!- mondta és ismét csókolózni kezdtünk.

~Harry szemszöge:

Egész nap próbáltam beszélni Roxyval de nem akart szóba állni velem. Eléggé rosszul érintett a dolog. A kisboltban nézelődtem amikor észrevettem hogy Zayn pont Roxy szájában van. A szívem szakadt meg. Zayn jól tudja hogy szeretem. Hátrálni kezdtem és kimentem a boltból. Még életemben nem csalódtam ekkorát benne. Visszamentem a szállóba ahol a többiek fogadtak.

-Harry! Valami baj van?- kérdezte Louis.
-Igen! De most nem akarok beszélni róla- válaszoltam.
-Zayn hol van? Paul azt mondta...- kezdett beszélni Liam de elég durván visszaszóltam.
-Zayn-t Roxy szájában keresd!

~Délután Roxy szemszöge:

Megbeszélésen ültünk a lányokkal és a menedzser arról beszélt hogy milyen jó lesz Londonban és hogy nem kell foglalkoznunk a szállodákkal mert a fiúk szívesen várnak és bárkihez beköltözhetünk. Zayn-hez szívesen mennék de a barátnője tuti kiakadna. Harry meg aztán végképp kiesik a listáról! A többieket meg nem is ismerem szóval inkább a szálloda. Felvetettem az ötletet de lecsesztek mert azt akarják hogy ne legyünk nagyon külön. A lányok Harry-t választották és muszáj volt belemennem.

-Lányok ez nagyon gonosz volt tőletek!- mondtam nekik miközben a megbeszélésről mentünk vissza a szállóba.
-Jaj Rox! Ne legyél ilyen! Harry aranyos értelmes normális!- oktatott ki Nina.
-És első sorban, nem foglalt!- mondta Annly.
-Váltsunk témát!- javasoltam majd egy gonosz trükköt vetettem be hogy békén hagyjanak- Annly! Miről beszélgettél Lou-val?
-Hagyjuk!- válaszolta és onnantól nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Végre egy kis csend! Mire visszaértünk besötétedett és már nagyon fáradt voltam. A fürdőben engedtem magamnak vizet felkötöttem a hajam és belefeküdtem a kádba. A telefonom hangjára lettem figyelmes. Nem vettem fel így bekapcsolt a rögzítő.

-Szia! Harry vagyok...- mi van!? Ennek honnan van meg a számom!?-... Tudom hogy nem bírsz de egy esélyt szeretnék kérni. Azt is jól tudom hogy Zayn-t szereted...- na itt elnevettem magam-... de könyörögve kérlek adj egy esélyt. Ha nem működik akkor elengedlek. De addig biztos nem hagylak amíg meg nem próbáljuk mert nem tudod mit hagysz ki ha nemet mondasz! Nagyon szeretlek!
-Jaj Harry! Édes tőled de...- sóhajtottam és kiszálltam a kádból-... te meg én teljesen más körülmények között élünk és más a stílusunk is. Nem működne köztünk hidd el!
-Roxy te magadban beszélsz?- hallottam az ajtó mögött kiabáló Nina hangját.
-Csak a telefonomhoz!- válaszoltam miközben törölközőben kimentem és leültem az asztalhoz hajat szárítani.
-Ez már beteges!- mondta Annly. Nem érdekelt így bementem a szobámba lefeküdni.
-Persze! Könnyű mindig menekülni a probléma elől!- hallottam hogy Nina már megint kiabál. Becsuktam a szemem és már aludtam is.

~Álom:

Felébredtem és láttam hogy tök sötét van. Törökülésbe ültem és egy nevet ismételgettek a távolban. "Corin!... Corin!... Corin!..." Nem értettem hogy mi van. Hirtelen Harry lépett mellém és leguggolt hozzám.

-Emlékezz rám kérlek! Szerettél és én is téged!- mondta kétségbeesetten.
-Mire kéne emlékeznem?- kérdeztem tőle és négy lány állt elém.
-Corin! Emlékszel ránk?- kérdezte az egyik.
-Ki az a Corin?- tettem fel egy újabb kérdést.
-Mi vagyunk a legjobb barátaid!- válaszolta egy másik lány.
-Corin!- hallottam ismét a távolból a nevet.
-Ki az?- kérdeztem és egy arc tűnt fel- Én vagyok az! Lucy! Emlékszel arra amikor először találkoztál a fiúkkal? A közös bulikra?
-Ne haragudj de nem emlékszek rád se!- mondtam és leguggolt elém. Láttam rajta hogy sír.
-Emlékezz kérlek!- kért ismét de már zokogva.
-Corin!- kiáltottak rám egyszerre...

~Valóság:

Felijedtem álmomból. Ránéztem az órámra és 4:03 volt. Nem tudtam visszaaludni így felvettem egy köntöst és kimentem a konyhába tejeskávét inni. De nem csak én voltam ott.

-Harry! Te meg mit csinálsz itt?- néztem rá rémülten.
-Nem tudtam aludni- nézett a földre szégyenlősen. Megcsináltam a kávét és leültem az asztalhoz.
-Nem fog működni! Te és én teljesen mások vagyunk és más körülmények között...- kezdtem el magyarázni de megfogta a kezem.
-Én nagyon szeretlek!- mondta könnyes szemekkel.
-Nekem mennem kell!
-Egy búcsúajándékot kérhetek mielőtt elengedlek?
-Ezt hogy érted?
-Holnap indulunk haza.
-Mit kérsz?
-Csak egy éjszakát!

A kérés meglepett. Fogalmam sem volt hogy mit tegyek. Nagyon aranyosan kért de nem tudtam sem igent se nemet mondani. A szívem azt mondta hogy "Tedd meg!" de az eszem meg azt hogy "Ne tedd meg!" Nem tudom mi ütött belém de belementem. Kézen fogva mentünk a szobájába és leültünk az ágyára.

-Ez csak egy alkalom!- jelentettem ki.
-De...
-Nem Harry! Nincs de, vagy, esetleg! Egyszer teszem meg és ennyi! A kettőnk közös élete onnét véget ér! Holnap elmész és mindenki úgy tesz mintha meg sem történt volna ez az éjszaka!
-Rendben!- válaszolta halkan. Magához húzott és lágyan megcsókolt. Nem csalódtam benne. Egész végig csak arra figyelt hogy nekem jó legyen. Magával nem is törődött. Minden érintése olyan volt mint valami varázslat de még mindig nem éreztem semmi extrát.

~Harry szemszöge:

Roxy fantasztikus lány és egy olyan csodálatos éjszakát töltöttem vele mint még soha senkivel. Reggel mikor felébredtem még mindig mellettem volt. Annyira fájt hogy itt kell hagynom. A fiúk írtak hogy indulnunk kell így lassan és lágyan megcsókoltam. Mikor elengedtem ajkait két könnycsepp gurult végig az arcomon. Megsimítottam az arcát és felöltöztem. Az ajtóból még visszanéztem rá. Nem bírtam ki. Hagytam neki egy levelet és fájó szívvel hagytam ott őt. A szálloda kijáratánál találkoztam a többiekkel.

-Jól vagy haver?- kérdezte Zayn de nem válaszoltam csak elmentem mellette és meglöktem őt a vállammal majd elindultam a reptér felé. Egész úton nem szóltam senkihez és nem is figyeltem hogy miről beszélnek vagy hogy kérdeznek-e az estémről. Bár nem is mondtam volna semmit. Semmi közük hozzá hogy mit csináltam. Főleg hogy kivel!

~Roxy szemszöge:

Felébredtem és nem volt az ágyban senki más csak én. Körbe néztem és bevallom csalódtam. Azt reméltem hogy Harry felébreszt és minden tökéletes lesz. Tökéletesen kipihent voltam ahhoz képest hogy 3 órát aludtam. Mikor az éjjeliszekrényre néztem egy levelet találtam.

Drága Roxy!
Csodálatos volt minden veled töltött perc és köszönök mindent. A barátnőm után te voltál az első aki igazán boldoggá tudott tenni. Nálad csodálatosabb lánnyal nem fogok többé találkozni. Hiányozni fogsz és megígérem hogy nem felejtem el hogy mit tettél értem. Örökké szeretni foglak!

                                                                                                             Harry <3

Mire a végére értem már potyogtak a könnyeim. Rájöttem hogy nem akarom elveszíteni. A gépük 9kor indul. Most 8:45 van.

-Ne!!!- kiáltottam és kiszálltam az ágyból. Hihetetlen gyorsasággal átmentem a szobánkba ahol a lányok még javában aludtak.

-Roxy! Te normális vagy? Mit művelsz ilyen korán?- kérdezte Annly kómásan.

-Sietnem kell!- mondtam és úgy ahogy voltam köntösben kócos hajjal kifutottam a szálloda ajtaján és végigrohantam az utcán egészen a reptérig. Ránéztem az órára és 8:55 volt. Csessze meg! El fogok késni! Berontottam a reptérre.

-Kisasszony a jegy...- szólt egy ember a pultból.

-Hagyjon békén! Most nem érek rá!- válaszoltam sietve és átrohantam mindenen. Hála az égnek hogy még a kapunál becsipogott a fémérzékelő de még az sem izgatott. Ész nélkül rohantam. És mit ad az ég még a zsaruk is rohantak utánam. Az órám 8:59-et mutatott és még elég messze van a leszállópálya. El fogok késni!!! A nagy tömegen is át kellett vergődnöm magam. Na így tuti elkések! Még sosem futottam úgy ahogy aznap. 9:00. Elkéstem! Láttam ahogy elindul a gép. Csak álltam könnyes szemekkel de eszembe jutott hogy írjak Harry-nek.

Kijöttem a reptérre de elkéstem. Ne haragudj! :(

~Harry szemszöge:

Megkaptam Roxy üzenetét és egyszerre lettem szomorú és boldog. Boldog voltam mert szeret és szomorú mert itt kell hagynom pont most. Hirtelen felpattantam.

-Harry te meg mit művelsz?- kérdezte Louis.

-Semmit csak ki kell mennem!- válaszoltam.

-Kérem üljön vissza!- kértek a légi utaskísérők. Nem foglalkoztam velük. A pilótafülke bejáratánál levő mikrofont kivettem a helyéről és beleszóltam.

-Emberek figyelem! A fedélzeten bomba van! Ismétlem bomba van!- kiabáltam bele mint az őrült. Ennek eredménye az volt hogy a gép megállt és leszállítottak minket. A gépről szabályosan rohantam lefelé és ész nélkül futottam vissza a váróba ahol kitört a botrány. Láttam hogy Roxy-t elkapták a rendőrök.

-Engedjék el!- kiáltottam és mindenki rám figyelt. Roxy arcán láttam hogy boldog volt amikor meglátott.

-Harry! Te meg mit keresel itt?- kérdezte miközben kivergődött a tömegből.

-Egy csomagom itt maradt amit el akartam vinni!- válaszoltam majd sírva ugrott a nyakamba.

-Szeretlek!- súgta halkan a fülembe. <3 :')