85. Fejezet- Elfajulnak a dolgok

Kézen fogva sétálgattunk és most már én is élvezni tudtam a "randit" mert Nathan lett az egyik legjobb barátom. Haza kísért és megálltunk a ház előtt.

-Köszönöm az estét. Na meg hogy Elhívtad Olly-t. Nem tudom elégszer megköszönni hogy találkozhattam vele- mondtam a szemébe nézve.
-Én is köszönöm hogy nem akartál megfojtani- nevetett.
-Be kell mennem!
-Jó! Szia!- mondta és megcsókolt.
-Szia!- bementem és senki sem volt otthon. Felmentem az emeletre hogy a szobámba letegyem a táskámat de amikor benyitottam kellemetlen meglepetés fogadott.
-Max! Te meg mi a fenét csinálsz itt?- kiabáltam vele ahogy csak tudtam.
-Meglepetés!- kacsintott és elkezdett felém közelíteni.
-Ne... ne gyere közelebb!- hátráltam.
-Ne félj! Te is ezt akarod!- húzta a száját egy széles vigyorra.
-Akarja a halál! Tűnj ki a szobámból!- ordítottam és elkezdtem kituszkolni az ajtón.

~Lory szemszöge:

Elterveztük a lányokkal hogy amíg Roxy randizik elhívjuk a The wanted egyik tagját és csak Max ment bele. Elmondtuk neki hogy mit kell csinálnia és a hátsó üvegajtón keresztül tökéletesen láttunk mindent.

-Tökéletes! Hajrá Max!- mondtam magamban amikor láttam hogy lemennek a lépcsőn.
-Harry mikor ér haza?- kérdezte Tina.
-Még tíz perc. Addigra mondták- válaszolta Dani.
-Nem engedhetjük hogy ez a csaj vegye át Corin helyét! Ha kell akkor én magam ölöm meg!- mondta El amin mindenki nézett.
-Nem tudtam hogy ilyen is tudsz lenni- mondtam meglepődve.
-Gyűlölöm ezt a csajt! És ha Eleanor-ból ezt hozza ki akkor belőlünk?- kérdezte Tina.
-Nézzétek!- mutattam az ajtó mögött kiabáló Roxy-ra.
-Hú! Nagyon pipa a csaj!- nevetett Dani.
-Még a díszpárnákat is hozzávágta!- mondtam szintén nevetve.
-Három perc van hátra. Csak addig bírják ki!- beszélt magában Eleanor.
-Nemsokára! Kíváncsi leszek mi lesz ebből- mondtam.
-Botrány!- mondta mosolyogva Tina és pacsiztunk egyet.
-Ez az Max!- kiáltottam amikor megcsókolta Roxy-t.
-Nézzétek!
-Megjött Harry!
-Hű!
-Mi lesz itt!- mondtuk egymás után röhögve.

~Roxy szemszöge:

Max folyton rám akart mászni. Nekivágtam az összes díszpárnát és próbáltam kizavarni de annál jobban közeledett. És amikor megcsókolt abban a pillanatban belépett Harry. Jaj ne! Bármit csak ezt ne!

-Roxy! Te meg...- nézett rám csalódottan Harry.
-Harry! Ez nem az aminek látszik!- rohantam hozzá.
-Csókolóztatok nem?
-De- válaszoltam a tekintetemet a földre szegezve.
-Nem is tudom mit gondoljak- mondta Harry csalódottan és elindult a lépcső felé.
-Gratulálok Max! Elérted amit akartál! Remélem boldog vagy!- kiabáltam és utána mentem.
-Igen!- mondta büszke mosollyal és a hátsó ajtó kinyílt és a négy lány szabályosan beesett az ajtón. Harry megfordult.
-Lányok! Ti mit csináltok itt?- kérdezte és visszafordult.
-Én már mindent értek! Ezek szét akarnak választani minket- felálltak a földről és csak a szájukat húzták.
-Tudni akarom hogy mi folyik itt!- mondta Harry.
-Mi... csak...- motyogott Lory.
-Az van amit Roxy mondott?- kérdezte. A lányok csak a földet nézték és továbbra is húzták a szájukat- Most nagyot csalódtam bennetek! Roxy!- szólt felém Harry.
-Igen?- néztem fel rá.
-Ne haragudj! Majd holnap megkapják a magukét.
-Ezt nem hiszem el!- motyogott Tina.
-Valami bajod van?- kérdeztem bunkón.
-Ha tudni akarod igen! Nem akarjuk hogy járjatok! Te nem vagy olyan mint Corin! Amióta ismerlek gyűlöllek a többiekkel együtt. Amit csináltál Zayn-nel... Meg sem érdemled Harry-t!!!- kiabált velem de Harry elém állt hogy megvédjen.
-Menjetek innen! Azt hiszem így is elég bajt csináltatok!- mondta Harry és elmentek de Max maradt- Te meg...- kiáltott és egy hatalmasat bemosott neki. Én csak néztem hogy az orra elkezd vérzeni- Takarodj innét!

Nem is kellett neki több. Kiment és Harry bocsánatot kért a lányok viselkedése miatt. Mondtam neki hogy semmi gond. Holnap úgy is elköltözök. Hát az utolsó éjszakánk elég érdekes lett. Másnap reggel nekiláttunk összepakolni mindent ami csak kellhet. A költöztetők elvitték az összes cuccomat és elindultunk meginni egy kávét a Starbucks-ba.

-Remélem tetszeni fog az új otthonod- mondta szomorúan Harry.
-Na igen. Azt én is.
-Heh!- nevetett az újságot olvasva- Ezt nézd!- odaadta és a címlapon voltam. Méghozzá Olly-val(!!!) meg Nathan-nel.
-Ki hitte volna hogy ez lesz a téma- forgattam a szemeimet.
-Elég jó kép lett rólad és Olly-ról- vigyorgott és belekortyolt a kávéba.
-Nem csoda! Az volt az este legjobb része- nevettem.
-És a Mickey egér hogy viselkedett?
-Nathan? Normális volt. Kaptam tőle csokit és elvitt a London eye-ra.
-Azt szereted.
-Igen és csodálkoztam is hogy így ismer. De bevallotta hogy Lola elmondott neki néhány dolgot rólam.
-Figyelj! Van valami amit meg szeretnék veled beszélni- váltott témát Harry.
-Miről?- kérdeztem kicsit félve.
-El fogunk utazni egy hónapra. Tudod a reklám meg az új klipp.
-Meg a lemez. Persze! Érthető hogy elutaztok.
-Tudtam hogy megérted!- mosolygott.
-Legalább arra használjuk a telefonunkat amire való- viccelődtem.
-Hiányozni fogsz!- mondta szomorúan.
-Ne aggódj! A nyaklánc emlékeztet mindenre ami itt vár majd téged.
-Főleg egy csodálatos lányra- kacsintott- A lányok miatt pedig még egyszer bocsánatot kérek! Nem hittem volna hogy ilyenre vetemednek majd.
-Nem gáz! Te most koncentrálj a munkádra.

Megittuk a kávét és elkísért Nathan házához. Ahogy végigmentünk az utcán észrevettem egy ismerős arcot.

-Olly!- kiáltottam és felfigyelt a hangomra.
-Szia! Csak nem az új szomszéd?- kérdezte a szokásos Olly Murs-féle mosollyal.
-Azt hiszem!- válaszoltam.
-Bármi baj van fordulj csak hozzám- ajánlotta fel.
-Olly! Vigyázz rá! Én egy hónapig nem leszek itthon és nem akarom felügyelet nélkül hagyni azzal a pocokkal- mondta Harry.
-Nathan miatt ne fájjon a fejed! Normális. De azért a kisasszonyon tartom a szemem- kezet fogtak és Harry felém fordult.
-Vigyázz magadra!- kérdem könnyes szemekkel és megöleltem.
-Nagyon szeretlek!- súgta a fülembe édes hangján.
-Hiányozni fogsz!- mondtam neki és egy búcsúpuszi után elment.
-Ideje megismerni az új otthonodat!- mondta Olly és az egyik kezével átölelte a vállam majd bekísért. A ház egyszerű volt de mégis volt benne valami báj ami megfogott.
-Roxy!- lépett felém Nath és megcsókolt- Szomszéd!
-Szomszéd!- köszönt Nath-nek Olly és kezet fogtak.
-A dolgaidat már bevitték a szobánkba és...- kezdett beszélni Nathan de beleszóltam.
-Közös szobánk lesz?- kérdeztem ijedten.
-Baj?- kérdezte Nath.
-Ja... Ő... izé... Gondolom nem- válaszoltam.
-Hát jó! Én itt már felesleges vagyok- mondta Olly és elindult kifelé.
-Ő nem!- mondtam és megragadtam a karját.
-Nem vagy felesleges!- mondta Nath aminek nagyon örültem- Csinálok kávét addig üljetek le.
-Rendben!- mondta Olly és leültünk a kanapéra.

~Másnap reggel:

Nathan nem volt mellettem mikor felébredtem. Hála az égnek mert megfojtottam volna. Egész éjjel taperolt. Felvettem azt a pólót amit Harry-től kaptam és kimentem.

-Jó reggelt!- hallottam az egész bandát. Max elég rendesen végigmért. Ez remek! Elég flegma volt szóval nem volt mitől félnem. De a többiek úgy bámultak hogy majdnem kiesett a szemük.
-Ja! Belétek is!- válaszoltam bunkón köszönés helyett.
-Milyen harapós valaki!- nevetett Siva. Nem foglalkoztam velük. Bementem a konyhába és öntöttem magamnak kávét.
-Jól vagy?- kérdezte a hátam mögül Nath.
-Örülj hogy még életben vagy!- morogtam és kimentem a konyhából. A fiúk folyton néztek ami zavart így bementem a szobába és leültem az ágyra. Ha ez lesz minden reggel akkor és megbolondulok.

~A kiadóban:

Csak ültem a csajokkal és arról beszélgettünk hogy mi a véleményük a The wanted-ról. Hát sokat nevettünk az biztos! Lola behívott minket az irodájába.

-Szia Lola! Csak nem új munka?- kérdezte Nina.
-Kivételesen nem Roxy magánéletéről van szó. Bár a randi sok újságban szerepelt és senki nem tud semmit rólad és Harry-ről amihez szintén gratulálok. Nos! Valójában azért vagytok itt mert új munkát kaptok. Gondolom őt nem kell bemutatnom!- mutatott a sarokban ülő Rihannára. Mindenki ledöbbent amikor megláttuk.

-Ez most komoly?- kérdeztük egyszerre sikítva a lányokkal.
-Remélem elfogadjátok a közös munkát velem- mosolygott kedvesen Rihanna.
-Hát még jó hogy!- válaszoltunk megint egyszerre.
-Ez remek!- csapta össze a két tenyerét Lola.
-Gyertek velem a stúdióba- hívott minket Rihanna és egy emelettel feljebb mentünk. Mindenki izgatott volt. Nem minden nap kapunk ilyen ajánlatot és nem szeretném elszúrni. Gondolom a lányok is így látják. Remélem! Elénekelte a dalt amit nekünk írt és fantasztikus volt. Egész nap segített nekünk betanulni. Egész végig szörnyen éreztem magam. Harry nagyon hiányzott. A The wanted-dal meg nem volt lelki erőm megint összefutni.

-Valami baj van?- kérdezte Rihanna miután végeztünk.
-Nem! Semmi bajom!- válaszoltam.
-Gyere ülj le!
-Hát jó!- vállat vontam és leültem vele szembe.
-Hallottam hogy mi történt igazából veled. Remélem tudod hogy segítek ha akarod.
-Nagyon kedves tőled de...
-Igazából tudom hogy ilyenkor mi segít az emberen!- húzott ki a zsebéből egy kicsi zacskót.
-Ez meg mi?- néztem rá furán.
-Nekem sokat segít ha rosszul érzem magam.
-Nem! Én nem drogozok!
-Azért legyen csak nálad!- ott hagyta a zacskót a fotelben és nem akartam hogy valaki megtalálta így zsebre vágtam. Kimentem én is a folyosóra ahol a lányok Lolával beszélgettek.
-Mehetünk?- kérdezte Annly.
-Igen csak ki kell mennem a mosdóba- válaszoltam.
-Jó de siess!- kért Nina. Nem szóltam semmit csak bementem az ajtón és elővettem a zacskót. Megtegyem? Máshogy nem tudom elviselni Nathan-t és a bandáját. Kivettem egy tablettát és csak bámultam. Néhány perc habozás után bevettem és lenyeltem.
-Roxy! Te meg mit vettél be?- kérdezte Nina és hirtelen a zsebembe csúsztattam a zacskót.
-Csak fájdalomcsillapító. Hirtelen megfájdult a fejem.
-Aha!- bólintott és kimentünk. Rihannára néztem és csak bólintottam egyet ő pedig egy mosollyal viszonozta.

84. Fejezet- A randi ami nem is volt olyan gáz

Elindultam haza. Harry ajándéka annyira meghatott hogy egész úton a medált szorongattam. Amiket mondott annyira megérintette a szívem hogy leírhatatlanul boldog voltam.

-Roxy!- hallottam Harry hangját a hátam mögött. Megfordultam és megláttam őt.
-Hát te?- kérdeztem.
-Egy felé lakunk nem emlékszel?- kérdezte édes mosollyal.
-Nem lenne szabad! A tudod mi miatt.
-Tudom de és a veszélynek élek. Ismersz!
-Na igen!- nevettem és hazamentünk.
-Miért szorítod annyira a nyakláncot?- kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Csak nem akarom elveszíteni. Beleszerettem- mondtam és kinyitotta nekem az ajtót.
-A nyakláncba szerettél bele vagy abba aki adta neked?- kérdezte és becsukta.
-Mindkettő!- átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
-Van a szobámban egy ágy ami csak ránk vár. Már nagyon szomorú- célozgatott arra hogy mit szeretne.
-Az ágy vár vagy valaki az ágyban?- kérdeztem miközben széles mosolyra húzta a száját.
-Tudod te hogy mire gondolok- kacsintott.
-Nem lehet! Sajnálom de randim lesz. Tudod hogy szívesen megtenném. Sőt! Most szívesebben csinálnám mint hogy egy unalmas vacsora közben azt kelljen hallgatnom hogy "Jaj! Annyira gyönyörű vagy Roxy!" meg "Te vagy a legcsodálatosabb lány a világon Roxy!" Bár ha jobban belegondolok mégis jó lesz azt hallgatni. Megyek is készülődni- elkezdtem felszaladni a lépcsőn és Harry is jött utánam.
-Olyan ruhát válassz ami nekem is tetszik. Valami elegáns és kihívó. Tudod olyan mély kivágású ruha ami...
-A nyálad töröld le a szád széléről és vedd komolyan ezt az egészet kérlek!
-Jó! Ezt a ruhát ezzel a cipővel és persze ez hogy ne fázz hazafelé- válogatta össze a ruháimat.

-Hát akkor készen is vagyok. Hogy tetszek?- kérdeztem.
-Még egy zsákban is tetszenél! De főleg anélkül- kacsintott és megcsókolt.
-Akkor én megyek. Este jövök és mond meg az ágynak hogy várjon- mondtam miközben már a lépcsőn mentem le.
-Ezt elhagytad!- kiabált utánam Harry.
-Mit?- fordultam vissza.
-A táskád!- dobta le az emeletről. Még szerencse hogy elkaptam.
-Kulturáltabban nem ment volna?
-Nem!- nevetett és lefutott a lépcsőn hogy megcsókoljon.
-Fejezd be az ilyen lerohanásokat mert tényleg elkések- nevettem és megcsókoltam.
-Szia! Itthon várlak.
-Majd jövök és elmesélek mindent.

Elbúcsúztunk és már mentem is. A nyaklánc még mindig a nyakamban volt és olyan jól éreztem magam. A holdra néztem és elmosolyodtam. Az étterem előtt Nathan várt egy csomó fotóssal együtt. Már látom a holnapi címlapsztorit. Odaléptem hozzá és egy puszit adtam az arcára.

-Szia! Már hiányoztál!- köszönt Nath.
-Te is nagyon hiányoztál!- mondtam és bementünk. A pincérnő a helyünkre kísért és leültünk. Kihozták a pezsgőt és kitöltötte.
-Erre a csodálatos estére!- mondta Nath és koccintottunk- Mielőtt ennénk lenne egy kis meglepetésem.

Nagyot néztem. Nem számítottam meglepetésre. Kicsit furán éreztem magam de amikor megláttam az egyik kedvenc énekesemet elállt a lélegzetem. Nathan-re néztem aki csak mosolygott. Honnan tudta hogy imádom őt. Ja amúgy Olly Murs volt az.

-Szép estét! Roxy! Hallottam hogy ön az egyik legnagyobb rajongóm. Remélem tudja hogy megtisztelő hogy ma én szórakoztathatom- mondta és kezet csókolt nekem. Majdnem lefordultam a székről. Szóhoz sem jutottam. Köpni nyelni nem tudtam. Anyám! El sem hittem hogy tényleg előttem áll. Imádom a hangját. Rám mosolygott és a zsebéből előhúzta a mikrofont majd énekelni kezdte a kedvenc dalomat.

-Megleptelek?- kérdezte Nath.
-Az nem kifejezés! Honnan tudtad hogy imádom Olly-t?
-Lolától kérdeztem néhány dolgot. És ezért nem figyeltem a próbátokon.
-Olyan édes tőled hogy megtetted értem.

Olly folyton körülöttem énekelt és egyszer odahajolt a fülemhez és úgy énekelt. Szinte éreztem a leheletét a fülemben. Ez csak egy halk de mégis látványos nevetést hozott ki belőlem amin Olly csak mosolygott. Behozták az előételt és enni kezdtünk.

-Hogy érzed magad?- kérdezte Nath.
-Csodálatosan. Köszönöm hogy elhívtad Olly-t csak az én kedvemért. Még mindig nem hiszem el hogy itt van és nekem énekel.
-Csak neked énekel. És nagyon szívesen vállalta az estét így ráveheted bármire. Mármint bármit elénekel neked amit csak a kicsi szíved kíván.
-Hosszú a kívánságlistám. De a másik kedvencem...
-Mit?- kérdezte Olly amint befejezte a dalt. Lehajolt hogy a fülébe súghassam.
-Értem- mosolygott és egy másik kedvencemet kezdte énekelni.

-Napokig el tudnám viselni a hangját!- áradoztam.
-Akkor jó! Nemsokára lesz egy buli amire meghívtuk Olly-t is. Egy kis összejövetel a kedvenc helyünkön. Lesz kaja pia és jó társaság. Az egész banda ott lesz és te is elhívhatod a lányokat- mondta Nath.
-És a fiúk?- kérdeztem.
-A konkurenciát? Még mit nem!- nevetett. Én nem tudtam ezen nevetni.
-Nem értem hogy mi bajod. A legjobb barátaim.
-Csak vicceltem! Ne vedd úgy a szívedre.
-Bocs! Túlreagáltam.
-Semmi gond! Szeretnék kérdezni valamit.
-Ne kímélj!- sóhajtottam.
-Azt szeretném ha hozzám költöznél- nézett rám boci szemekkel.
-Nath! Én nem is tudom...
-Tudom hogy gyors de én nagyon szeretném- bele kell mennem. Nincs más választásom. Lola szavai visszhangzottak a fejemben. "Mindent a bandáért!" "Szerződés!"
-Rendben! De mikor?
-Minél hamarabb. A holnaphoz mit szólsz?
-Már alig várom.

Valójában semmi kedvem nem volt hozzá de a szabály az szabály. És a szabályok azért vannak hogy megszegjük őket. De most nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust mert nagy bajba keveredhetek. Meghozták a főételt és Olly elkezdte énekelni azt a számát amibe szabályosan belezúgtam.

Végeztünk a főétellel és Olly is befejezte a dalt. Nathan elmosolyodott. Már megint készül valamire.

-Olly! Köszönjük hogy énekeltél nekünk- mondta Nath.
-Megtisztelt!- mondta és egy csokrot nyújtott felém.
-Oh! Ezt nem kellett volna!
-A legszebb rajongómnak? Dehogynem!- mosolygott és megint kezet csókolt. Nathan kikérte a számlát és kimentünk.
-Finom volt a vacsora?- kérdezte Nath.
-Igen. De a desszert elmaradt.
-Jó okom volt rá hogy kihagytam.
-Vigyázol az alakomra vagy nem szereted az édességet?
-A desszertet máshol esszük meg!- mondta.
-De hol?- kérdeztem és megláttam a legszebb dolgot amit valaha láttam.

-A London eye!- kiáltottam.
-Gondoltam hogy örülni fogsz- mosolygott. Örömömben megöleltem és megcsókoltam.
-Gyere! Szálljunk fel!- ugráltam kiabálva mint egy kisgyerek. Megragadtam a karját és futni kezdtünk. Jegyet vettünk a nap utolsó körére és fel is ültünk. Igaz hogy borzasztóan félek a magasban de a London eye volt az egyetlen ahol kibírtam.
-Van egy kis meglepetésem a desszerttel kapcsolatban- mondta Nath és elővett egy tábla mentolos csokit.
-Mentolos!- kiáltottam.
-A kedvenced!
-Honnan tudtad?
-Lola!
-Ja igen!- nevettem és törtem a csokiból.
-Olyan jó veled!
-Én is jól érzem magam- mondtam és a fejemet a vállára tettem.
-Örülök hogy ezt mondod.
-Tudod! Ez egy csodálatos barátság kezdete!

83. Fejezet- A szerelem ereje

Mindenki elhitte hogy örülünk egymásnak és hogy szörnyen boldogok vagyunk. Valójában nem volt az. Elképzeltem hogy Harry-t ölelem és akkor sokkal jobb lett minden. Az illata más volt de jól éreztem magam.

-Alig várom a randit!- mondta Nathan.
-Én is! De még egy dalt el kell énekelnünk.
-Persze! Menj csak! Én itt várlak- megcsókolt és felugrottam a színpadra. Nina és én elénekeltük a kedvenc dalunkat. A végére Annly is beszállt.

~Nathan szemszöge:

A lányok énekelni kezdtek és eszembe jutott valami. Lolához léptem és megkérdeztem tőle hogy ki a kedvenc énekese meg egyéb apróságokat amiket felhasználhatok a randin. Egy olyan estét akarok neki ami tökéletes és tudom hogy imádná. Így talán nem lenne olyan rossz neki ez a kamukapcsolat. Megtudtam mindent és Lola örült hogy legalább én komolyan veszem ezt az egészet.

-Na hogy tetszett?- ugrott elém Roxy.
-Nagyon jó volt!- ráztam meg a fejem.
-Nem is figyeltél!- nézett rám csalódottan.
-Ne haragudj! Este bepótolom a figyelmet... Esküszöm!- megöleltem és a fejét a nyakamba fúrta. Az illata olyan édes volt hogy az valami fantasztikus. Nem érezni rajta hogy dohányzik. Olyan jól esett az ölelése hogy nincsenek rá szavak. Amikor a karjaim közt tudhatom újra érzem hogy élek. Kár hogy ő nem engem szeret.

Elbúcsúztunk mert nekik megbeszélésük volt. A próbateremben maradtam a többiekkel és Max nagyon vigyorgott.

-Jó bőr a csaj!- jegyezte meg egy fura vigyorral az arcán.
-Hagyd! Az enyém!- vágtam vissza.
-Nem a tiéd!- mondta Tom.
-Kössz hogy elveszed a kedvét az élettől!- mondta Jay.

~Roxy szemszöge:

Amikor leültünk a tárgyalóba már akkor rossz előérzetem volt. Valamit vagy valakit megint a nyakamba akarnak sózni. Én érzem. Ezek azt hiszik hogy marionettbábú vagyok! Szóval! Vártam az ítéletel és közben szokás szerint elszívtam négy cigit idegességemben.

-Elég lesz!- szólt rám Chris mikor az ötödiket akartam meggyújtani.
-Hát jó!- mondtam duzzogva és letettem.
-Köszönöm!- erre csak bólintottam. Mostantól hivatalosan is utálom őt!
-Miről van szó?- kérdezte Annly.
-Mint ha nem tudnád!- mondtam bunkón.
-Arról van szó hogy jó ötletünk van a "Roxy és Nathan" üggyel kapcsolatban- mondta Lola.
-Tudtam!- mondtam bunkón és a szemeimet forgattam.
-Arra gondoltunk hogy holnap össze fogtok költözni...
-Mi van!?- vágtam közbe.
-... amit megbeszéltem Nathannel és benne van. Az ő háza tökéletes lesz kettőtöknek.
-Na ez már sok! És Harry-vel mi lesz? Így is ritkán futunk össze nappal és csak este tudunk rendesen leülni beszélgetni!- hadartam.
-Beszélgetni mi?- húzogatta a szemöldökét Nina.
-Pofa be!- legyintettem- A lényeg az...
-A lényeg az hogy ennek így kell történnie! A szerződés miatt!- kiabált Chris és már csak azért is meggyújtottam az utolsó cigimet. Chris szúrós tekintetét éreztem miközben a lányokra néztem. Annly megrántotta a vállát ezzel jelezve hogy nem tud sokat segíteni.
-És az esküvőt mikorra tervezitek? Milyen lesz a gyűrű? És hol lesz a nászút?- kérdezgettem őket és hallani lehetett a hangomon hogy kicsit cinikusan mondtam.
-Roxy kérlek! Tudod hogy ez a kötelességed!- mondta Lola hogy lenyugtasson.
-Na jó! Lenyelem ezt is!- mondtam és hátat fordítottam nekik.
-Hát akkor mára ezt is megbeszéltük. A munkát tudjátok az egész hónapra. Ne feledjétek hogy a klipphez válogatást tartunk majd- mondta Chris.
-Ch!- csak ennyi volt a reakcióm és kimentem. Ahogy kiléptem éreztem hogy megint itt vannak a fiúk. És jól sejtettem. Ahogy leértem a lépcsőn megláttam Harry-t.

A szívem összeszorult és nem bírtam tovább. Megfogtam a karját és egy olyan helyre rángattam ahol nem lát meg minket senki. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.

-Te is hiányoztál!- mondta édes mosollyal az arcán.
-Nem bírom ki nélküled! Olyan rossz hogy nem lehetünk együtt és...- kezdtem el megint hadarni de egy ujjával befogta a szám.
-Szeretsz?- kérdezte.
-El sem tudom mondani hogy mennyire!- válaszoltam sírva.
-Akkor nincs gond!- letörölte a könnyeimet és megcsókolt- Ha te nem lennél akkor már tuti megőrültem volna. Nem érdekel hogy azzal az egérrel vagy mert tudom hogy engem szeretsz! Ha kell én bármit elviselek. Még az űrt is amit itt érzek a szívemben amikor nem vagy velem. Csak akkor vagyok képes élni ha tudom hogy találkozhatok veled. Még akkor is ha csak évente egyszer. Legalább van értelme élnem! És ezt neked vettem! Remélem tetszik- mutatott egy dobozt.
-Nem kellett volna!- mondtam könnyes szemekkel és kinyitottam. A dobozban ezeket találtam.

-Hogy tetszik?- kérdezte érdeklődve.
-Ez... Nagyon szeretlek! Elképzelni sem tudod hogy mennyire!- ugrottam a nyakába. A nyakamba tette a nyakláncot és ő is felvette az övét.
-Este találkozunk!- mondta és megcsókolt.
-Jó! Hiányozni fogsz!- mondtam és visszamentünk.
-Roxy! Harry! Ti meg hol voltatok?- kérdezte idegesen Lola.
-Csak beszámolt hogy mennyire izgul a randi miatt- védett Harry.
-Siess Roxy! A végén még lekésed!- sürgettek a lányok.

82. Fejezet- Valóság vs. Láttszat

Reggel felébredtem és jól éreztem magam mert Harry mellett voltam. Olyan édesen aludt hogy hozzá bújtam. Borzasztóan szeretem őt és remélem ez az érzés soha nem múlik el. Nem törődtem semmivel csak azzal hogy ő és én együtt vagyunk. Nem gondoltam az esti "randira" és ez jó volt. Harry még álmában is segít elfeledtetni minden gondomat. Olyan csodálatos srác! Az ébresztője megszólalt ezzel megtörve a szép pillanatot.

-Jó reggelt szerelmem!- mondtam neki és egy puszit adtam a kómás kis arcára.
-Ilyen jó ébresztőm sem volt mostanában!- mondta mosolyogva és megcsókolt.
-Csinálok reggelit!- mondtam és visszacsókoltam. Kiszálltam az ágyból és felkaptam Harry pólóját amibe kétszer is beleférnék.
-Jól áll a pólóm!- mondta nevetve.
-Ezt már nem kapod vissza!
-Nem is kérem mert rajtad jobban áll.
-El tudom képzelni hogy mi áll hogyan!
-Ezért szeretlek! De rád nagy rám meg jó!
-Ki mondta hogy nem hordhatok három számmal nagyobb pólót a méretemnél?
-Ezzel azt mondod hogy kövér vagyok?- húzta fel a szemöldökét.
-Nem te vagy kövér! Én vagyok túl sovány!- nevettem. Kézen fogva mentünk ki a folyosóra és lementünk a lépcsőn ahol a lányok fogadtak minket.
-Megjött a világ legédesebb párja!- szólalt meg Annly.
-Annyira édesek együtt!- folytatta Nina.
-Már csak pillanatok kérdése hogy mikor lesz az eljegyzés!- fejezte be Louis.
-Nektek is jó reggelt!- nevetett Harry. Bementem a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni. Nem voltam éhes így csak főztem egy kávét és visszamentem a többiekhez.
-Mi a mai program?- kérdezte Louis.
-Nekem interjú, megbeszélés, próba és egy kínos vacsora Nathannel- soroltam.
-A legfontosabbat kihagytad!- kacsintott Harry.
-Ja persze! Visszajönni ide és kiröhögni ezt a nevetséges napot!- ezen mindenki nevetett. Kivéve engem. Nem tudtam ezen röhögni mert bántott hogy nem Harry-vel megyek vacsizni. Észrevette rajtam Harry hogy bánt és átölelt.
-Ne aggódj! Én itthon várlak!- mondta édes mosollyal és egy puszit nyomott a homlokomra- Idd meg a kávét és kiválasztok neked valami jó szerkót!
-Ha ragaszkodsz hozzá...- megittam és felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra. Egy órán keresztül beszélgettünk és azalatt háromszor sírtam el magam.
-Lassan fél tíz. Jó lenne felöltözni- sóhajtott Harry és a szekrényemhez léptem. Nagy nehezen kiválasztottam a ruhákat.

-Megfelelek Angliának?- kérdeztem sóhajtva.
-Hülyéskedsz? Az egész világnak!- mondta és megölelt- Gyönyörű vagy!
-Meg sem érdemellek!- mondtam könnyes szemekkel.
-Te sírsz?- kérdezte és letörölte a könnycseppet az arcomról- Még tönkremegy a sminked!
-Ha ha! Nagyon vicces!- gúnyolódtam és lementünk.
-Roxy! Csodálatosan nézel ki!- mondta kerek szemekkel Nina.
-Jaj! Fogd be!- nevettem.
-Mit csináltatok eddig?- húzogatta a szemöldökét Louis.
-Te is tudod haver!- kacsintott Harry.
-Nekünk sajnos mennünk kell!- mondta Annly.
-Hát akkor...- mondtam Harry-re nézve.
-Szia!- köszönt el és megcsókolt.
-Gyere Roxy!- mondák a lányok és elindultunk a kijárat felé. Az ajtóból visszanéztem és elmosolyodtam. Harry kezében volt egy tábla és ráírta hogy "Nagyon szeretlek!" Viszonzásnak a két kezemmel szívet mutattam neki és becsuktam az ajtót.
-Semmi baj nem lehet amíg szeret!- mondtam magamban.
-Mit motyogsz?- kérdezte Nina.
-Nem érdekes!- legyintettem.

~Az rádióinterjún:

Bent ültünk a lányokkal az interjúztatóval és kicsit izgultam.

-És ismét itt vagyok. De most már nem egyedül! Itt van velem a világ legdögösebb hölgyei! Név szerint Roxy Annly és Nina azaz a Black angels! Sziasztok!- üdvözölt minket.
-Helló!- köszöntünk egyszerre.
-Hogy tetszik nektek London?- kérdezte.
-Nekem nagyon tetszik!- vágtam rá egyből.
-A pletykák szerint nem is csoda! Állítólag te és Harry kapcsolatban vagytok- mondta és láttam hogy a háta mögött Lola tart egy táblát amire volt írva valami. Elolvastam és leesett hogy ő súg hogy mit kell válaszolnom.
-Ez csak pletyka. Nem igaz! Csak barátok vagyunk semmi több. Igazából egy másik sráccal vagyok jóban.
-Megosztanád a hallgatókkal hogy ki az? És hogy találkoztatok?
-Hát ez vicces történet. Néhány napja próbánk volt és én pont a kedvenc számomat énekeltem a The wanted-tól és egy szerencsés véletlennek köszönhettem hogy Nathan Sykes is ott volt. Beszélgettünk és összebarátkoztunk. De úgy tűnik hogy mindketten többet akarunk puszta barátságnál.
-Ez azt jelenti hogy...?- kérdezte.
-Ma randizni fogunk és meglátjuk hogy érdemes-e előrelépni.
-Hát igen! Szerintem tök édesek lennétek Nath-el!- mondta Annly.
-Köszi drága! Nagyon édes vagy!- nyomtam egy puszit az arcára.
-Nina! Annly! Nektek hogy alakul a kapcsolatotok?- tett fel egy újabb kérdést.
-Én 2 hónapja szakítottam szóval nem mennék bele komoly kapcsolatba- mondta Annly.
-Állítólag a srác megcsalt téged- mondta az interjúztató.
-Igen!- válaszolta és lehajtotta a fejét.
-Nem tudta mit hagy ki!- jegyeztem meg bunkón és megfogtam Annly kezét. Egymásra néztünk és elmosolyodott. Főleg azért mert nagyon idétlen képet vágtam.
-Nina? Te hogy állsz?- kérdezte az interjúztató.
-Én jól meg vagyok. Megfogadtam hogy nem keresem a szerelmet. Ha hiányzok neki tudja hol talál. Ennyi!- legyintett és csatlakozott hozzánk a kézszorításban.
-Látom ti egy összetartó banda vagytok. Ezt jó látni. Életerős gyönyörű és fiatal lányok vagytok. Sajnos ennyi volt mára. Most egy dal jön a Black angels-től és utána jön a One Dorection és megtudjuk a legújabb fejleményeket.
-Sziasztok!- köszöntünk el egyszerre a hallgatóktól és kimentünk a folyosóra ahol a fiúk már javában vártak ránk.
-Harry! Szia!- köszöntem higgadtan mivel újságírókkal voltunk körülvéve.
-Roxy! Nem is meséltél a randiról!- tettette a hülyét. De még így is nagyon helyes volt. Majd elolvadtam a mosolyától.
-Hát ma este randizunk. Most már tudod. De ti jöttök és nekünk is menni kell.
-Ja igen a próba! Nem is tartalak fent. Még találkozunk!
-Mindenképp!- megöleltük egymást- Szeretlek!- súgtam a fogaim közt.
-Én is!- súgta ő is. Elindultak a stúdióba mi meg a kijárat felé. Persze egy csomó kép készült rólunk de amit súgtunk egymásnak azt csak mi ketten hallottuk.
-Mit súgtál Harry fülébe?- kérdezték a lányok.
-Azt ti is tudjátok!- kacsintottam és elindultunk a próbaterembe.

~Próba:

Néhány újságíró lógott a nyakunkon miközben próbáltunk. És a legjobbkor ugrott be Nath és az egész banda. Lola szeméből láttam hogy mit akar így úgy csináltam mint aki rohadt boldog.

-Nathan!- leugrottam a színpadról és futni kezdtem felé.
-Roxy!- kiáltott és felkapott. Néhányszor megpördült velem és megcsókolt.
-Jó hogy látlak!- mondtam továbbra is boldogságot tettetve.
-Gyönyörű vagy!
-Te is jól nézel ki!

Sziasztok! Úgy tűnik nem érdekelt titeket a játék. Egy jelentkező volt így ő kapja az ajándékot. Petra! Gratulálok neki. A nyereményed pedig nem más mint egy Szilveszteri rész amiben a kedvenceddel és veled fog történni valami nagyon perverz ;) Még egyszer gratulálok! <3 A nyereményt Szilveszterkor teszem közzé! 

81. Fejezet- No para!... Ugye most csak viccelsz!?

Még életemben nem fájt annyira a szívem mint akkor. Harry egyik napról a másikra egyre fontosabb és fontosabb lett. Nincs kedvem elveszíteni őt és ezért mindketten küzdeni fogunk. A fogadalom pedig még erősebbé tette a kettőnk közti köteléket. Másnap a próbán a kedvenc dalomat énekeltük. Vagyis csak én mert a többiek a színpad szélén ültek.

Hallottam hogy néha felnevetnek de nem nagyon foglalkoztam velük. Csak folytattam tovább. De a dal közepénél rájöttem hogy miért nevettek. A dal előadója eredetileg a The wanted ugye. És mivel ők is a próbateremben voltak a lányok most nem ok nélkül vihorásztak. Mikor megláttam őket az volt az első gondolatom hogy "Baaszkiiii!!!" Semmi bajom velük de csak a zenéjüket szeretem. A személyiségük nem igazán jön be. De ez miatt nem mondok róluk semmi rosszat. Szóval. Ott énekeltem a színpadon ők meg örültek a fejüknek. A kicsi patkányképű srác nagyon nézett.

Ne már! Ez nagyon gáz! Próbáltam nem rá figyelni de mikor vége lett a dalnak feljöttek a színpadra.

-Őt mondtad Lola?- kiáltott a patkányképű.
-Igen!- hallottam Lolát kiabálni a bejárati ajtóból.
-Hát akkor úgy tűnik hogy ő lesz az!- mondta a rossz Zayn utánzat.

Fura fejjel néztem a lányokra akik a fejüket rázva jelezték hogy annyira értik ezt az egészet mint én. Szóval senki nem értett senkit. Kivéve őket mert nagyon vigyorogtak. Már kezdett nagyon elegem lenni.

-Jaj! Fejezzétek már be! Töröljétek le az arcotokról ezt az idegesítő bájvigyort és magyarázzátok meg hogy miről beszéltek!- kezdtem kiabálni velük.
-Te szent ég! Nath! Sok sikert hozzá!- veregette meg a vállát a mellette álló srác aki a bandából a legelviselhetőbben nézett ki.

-Miért kéne sok siker?- fakadtam ki ismét.
-Roxy! Roxy! Roxy!- rohant hozzánk Lola- Mielőtt még szétvernél valakit! Emlékezz arra hogy "Szerződés"!!!
-Már a hócipőm tele van a "Szerződéssel"- a szerződés szónál idézőjelet mutattam kezemmel. Karba tett kézzel forgattam a szemeimet ezzel kimutatva hogy már nagyon elegem van.
-Nos! Te és Nathan egy párt fogtok alkotni...- itt elszakadt a cérna.
-Hogy mi!? Na azt már nem!- kezdtem kiakadni MÁR MEGINT.
-SZER-ZŐ-DÉS!- mondta lassan Lola amitől már megint felforrt az agyvizem. Nathan-re néztem és csak a fejemet ráztam. A lányok mögém álltak.
-Roxy kérlek! A szerző...- kezdte Nina de nem bírtam tovább.
-Elegem van! Ne haragudjatok!- mondtam nyugodt hangon és bementem az öltözőbe ahol egy akkorát kiáltottam mint még soha.
-Hogy az a jó k*va élet!- kiabáltam.

~Nathan szemszöge:

Semmi kedvem nem volt egy kamu kapcsolathoz. De csak eleinte. Amikor megláttam hogy kiről van szó én örömömben majdnem sírtam. Egy ilyen csaj lesz a barátnőm!? Élőben még szebb mint a képeken. De olyan rideg velem. És úgy helyből az egész bandával is. Nem értem hogy miért ilyen. Talán hogy rá akarják erőszakolni ezt az egészet? Nem vészes. Csak a nyilvánossággal kell elhitetni hogy szeretjük egymást. Közben azt csinálunk amit akarunk. Ebbe bárki belemenne főleg ha még fizetnek is érte. Nem is akármennyit. Amikor elrohant Lola utána küldött hogy beszéljek vele. Hallottam hogy káromkodik így csak óvatosan közelítettem meg.

-Bejöhetek?- kérdeztem kissé félve.
-Gyere!- mondta bunkó hangnemben. Lassan bementem és odaléptem hozzá.
-Figyelj! Nekem sem jön be de sajnos ez a szitu. A menedzserek reklámfogásnak használják fel az embereket. Nem akarom erőltetni szóval ha nem akarod akkor nem kell...- kezdtem hadarni amikor észrevettem hogy sír- Valami baj van?
-Csak az a baj... hogy nekem már van valakim és nem akarom eltitkolni a világ elől. Ez az egész neki és nekem is kényelmetlen lenne. És ebből nagy viták lehetnek a vitából meg szakítás és azt nagyon nem akarom mert szeretem Harry-t!- leültem mellé és csak néztem őt.
-Tudod mit? Eljátsszuk hogy szeretjük egymást de közben te jársz majd vele. Megbeszélitek hogy csak kamu és biztos megérti majd. Ha kell én is beszélek vele és elmondom neki hogy egy ujjal sem érek hozzá az ő engedélye nélkül. Minden rendben lesz!
-Akkor csak kamu?
-Csak kamu! Semmi komoly!- kezet fogtunk. Amit mondtam az nem volt igaz. Mármint hogy az érzést csak tettetjük. Én tényleg megszerettem.

~Roxy szemszöge:

Nathan szavai kicsit lenyugtattak így nem voltam idegbajos... annyira. Lola leült velünk beszélgetni és megkért minket hogy menjünk el vacsorázni. Kíváncsi leszek arra a vacsira. Tuti olyan lesz mint ha szögekkel teli hordóba akarnának belökni. Kézzel lábbal ellenkeznék az biztos. De nem tehettem mást. Nath és én együtt mentünk Harry-hez és megbeszéltünk mindent. Jobban fogadta mint gondoltam. Belement azzal a feltétellel hogy tényleg csak kamu és továbbra is csak Harry-é leszek. Nem a legjobb dolog volt az életünkben de még mindig jobb mint ha nem engednék hogy találkozzunk. Nathan haza ment.

-Egyedül maradtunk- mondta Harry az emeletre pillantva. Egyből leesett hogy mire gondol.
-És mi legyen?- kérdeztem miközben átkaroltam a nyakát és az álla vonalát kezdtem csókolgatni.
-Szerintem ugyanarra gondolunk- mondta elcsukló hangon és megmarkolta a fenekem. Magához húzott és éreztem hogy már eléggé felizgattam... A folytatást már ti találjátok ki.

Sziasztok :) Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek. És egy játékra szeretném felhívni a figyelmet. 26-ig lehet jelentkezni. A lényeg az hogy ha érdekel akkor írjatok ide üzit és elmondom hogy miről lenne szó. :) És Louis-nak meg: Boldog szülinapot! *-*

80. Fejezet- A pofonoknak még mindig nincs vége!?

Harry karjaiban végre biztonságban voltam. A rendőröket elintézték a fiúk és visszaindultunk a szállóba.

-Mi az Roxy? A kócos haj a divat?- kérdezte Zayn.
-Te most fogd be!- mondta elég durván Harry.
-Kérlek ne csináld! Most ne!- kértem őket nehogy tönkretegyék ezt a tökéletes pillanatot. Felmentünk a szállodába és elkezdtünk pakolni hogy visszamenjünk Londonba.

~Mr. Richardson szemszöge:

A lányom már vagy egy hónapja eltűnt. Az újságok folyton ezzel foglalkoznak és mindenféle interjúra hívnak hogy kifaggassanak a lányom eltűnéséről. Minden energiámat össze kell szednem hogy kibírjam nélküle. Bonnie egyre nagyobb és rossz látni hogy neki is nagyon hiányzik. Jelenleg Harry és Louis házában lakok amíg elő nem kerül. De én már kezdem elveszíteni a reményt. Egyik reggel felébredtem és Harry írt hogy hazajönnek.

~Harry-ék háza előtt Roxy szemszöge:

Alig vártam hogy bemenjünk. A ház gyönyörű volt. Mikor kinyitották az ajtót négy lány állt az előszobában. Láthatóan elég mérgesek rám. Már tudhatják hogy Zayn és én csókolóztunk? Akkor nagyon jó kezdés lesz.

-Sziasztok!- köszöntem és egy idősebb férfi is belépett a szobába.
-Corin?- kérdezte boldog arccal és könnyes szemekkel.
-Ha?- néztem értetlenül- Ne haragudjon de összekever valakivel!
-Akkor ne haragudj!
-Semmi gond!- a lányokra néztem és mosolyogtam- Én Roxy vagyok!
-Ch!- legyintettek és leültek a kanapéra. Harry sóhajtott.
-Hát akkor... gyertek! A... az emeleten van a szobátok- mondta és felkísért minket- Válogathattok hogy hová szeretnétek menni. Kivéve oda mert az az én szobám!- bökött egy ajtóra nevetve.
-Akkor én lestoppolom ezt a szobát- mondtam boldogan de láttam hogy Harry arca fal fehér lett- Harry! Talán baj?
-Nem dehogy!- bementem és Harry is bejött.
-Ez a volt barátnőm szobája volt. Érdekes hogy ezt választottad.
-Ha zavar akkor másik szobába is mehetek!
-Nem! Ha ezt választottad akkor maradj csak! Mindössze csak meglepett a választásod- a kezét levette a vállamról és kiment. A szoba gyönyörű volt. Látszott hogy egy lány lakott itt. Kinyitottam a szekrényt és láttam hogy néhány ruha maradt itt az előző tulajdonostól. Az egyik nagyon megtetszett és felpróbáltam.

A ruhák alatt egy csomó cipő volt. Mint valami álom! A ruhák káprázatosak voltak. A sokféle lábbeli pedig rabul ejtett. Érdekes hogy a csajnak pont ugyanaz volt a mérete mint nekem. Leültem az ágyra és megláttam az asztalon egy képet amin a csaj és Harry volt. Édes lánynak tűnik. Látszott az arcukon hogy boldogok. Érdekes hogy pont engem szemelt ki egy ilyen barátnő után. Kicsit mintha ismerős lenne.

-Hát te?- kérdezte Louis a ruhára célozva.
-Csak felpróbáltam!- válaszoltam idegesen és letettem a képet.
-Csak azért jöttem hogy szóljak hogy rendelünk kaját. Kínai vagy olasz?
-Kínai!- bólintott és elindult kifelé.
-Várj!- kiáltottam utána.
-Mi az?- fordult vissza.
-A lányt a képről hogy hívják?
-Corin Richardson!- válaszolta és kiment. Engem üldöz ez a név!!!

~Másnap az ügynökségben:

A német kiadó úgy döntött hogy áthelyeznek minket a londoni kiadóba. Értelmetlen ötlet... de csak részben mert jó hogy többet lehetek Harry-vel. Az új menedzserünk belépett a tárgyalóba és elkezdett beszélni a szerződésről. Figyelmesen meghallgattuk és még az apró-betűs részről is tájékoztatott minket. Elfogadtunk mindent.

-Mielőtt aláírják egy dolgot le kell szögeznünk!- mondta a menedzser.
-És mi lenne az?- kérdezte Annly.
-Mindent a csapatért!- mondta Lola és rábólintottunk- Akkor írjátok alá!

Aláírtuk és beszélgettünk még egy kicsit. Véletlenül kicsúszott a számon hogy Harry és én vacsorázni megyünk. Lola kicsit furcsán nézett rám és kiment.

-Valami rosszat mondtam?- kérdeztem majd egy kicsit vártunk hogy visszatérjen. Negyed óra múlva belépett és elég komoly volt az arca.
-Lányok! A megbeszélésnek vége!- mondta Lola és felálltunk- Roxy te ne menj el!- vissza leültem és megvárta hogy kimenjenek a többiek.
-Valami baj van?- kérdeztem mikor becsukták az ajtót.
-Igen baj van! Harry-nek nem lehet most kapcsolata! A nyilvánosság előtt nem!
-De miért? Ez hülyeség!
-Roxy! Jelenleg Ez a helyzet! A menedzserek megbeszéltek mindent és ebben állapodtak meg! Neked meg már találtunk mást...
-Hogy mi? Nem! Azt már nem! Harry-t nem engedem el olyan könnyen! Akkor inkább felbontom a szerződést!- kiabáltam állva.
-Most írtad alá a szerződést! Ha felbontod súlyos perek várnak rád és ahogy tudjuk te irtózol a bíróságtól. Ha nem akarod akkor számolnod kell ezzel!
-Ez nem igazság!- ültem vissza.
-Sajnálom! De a szabály az szabály!- vágta az arcomba és sírva mentem ki a teremből.

A szívembe mintha kést szúrtak volna. Annyira fájt hogy a kapcsolatomat tönkreteheti a szerződés. Visszaérve Harry-ékhez nem találtam senkit a házban. Leültem a kanapéra és csak sírni tudtam. Titokban fogunk járni!? Ez nem jó! Nagyon nem jó! És mi az hogy már párt is találtak nekem!? Nem értem hogy miért jó ez az egész.

-Megjöttem!- hallottam Harry boldog hangját az ajtóból. Letöröltem a könnyeimet és összeszedtem magam.
-Szia! Milyen napod volt?- kérdeztem és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-Nekem jó! De ahogy nézem neked már kevésbé. Mi a baj?- kérdezte aggódva.
-Beszélnünk kell!

Leültünk a kanapéra beszélgetni. Könnyek közt elmondtam neki mindent. A szívem szakadt meg amikor láttam az elkeseredett arcát. Sírva borultunk egymás nyakába.

-Ne aggódj! Meg fogjuk oldani...... valahogy!- mondta Harry elcsukló hangon. Szörnyen éreztem magam.
-Nagyon szeretlek és ezt még a menedzserek sem tudják elvenni tőlem. Téged lehet! De az érzést nem!
-Tegyünk ígéretet!- nyújtotta a kisujját- Bármi legyen én szeretni foglak!- összekulcsoltuk a kisujjainkat.
-Bármi legyen én szeretni foglak!- mondtam és megcsókoltuk egymást.
-Cserkész becsszó?- kérdezte viccelődve.
-Cserkész becsszó!

79. Fejezet- Álmodj rémeket!

A koncertet sikeresnek mondhattam. Minden jól sikerült és ezt a csajoknak köszönhettem. Bementünk az öltözőbe és rá néhány percre érkeztek a V.I.P. jegyesek. Csak néhányan voltak ami számomra nem volt szerencsés mert Harry is köztük volt és folyton beszélgetni akart. Én viszont nem. Másnap viszont a menedzser kitalálta hogy menjünk Londonba. Én totál kiakadtam. Nem elég hogy van egy hülye rajongóm de még abba a városba kell mennünk ahol ő lakik? Na azt már nem! Egész nap tiszta ideg voltam. A cigim már fogyóban volt így leugrottam a kisboltba. A boltban a magazinokat nézegettem amikor láttam hogy a koncert a fő téma és hogy én meg Zayn csókolóztunk a szálló előtt. Na ez a másik ok hogy ne menjek Londonba. A barátnője kikaparja a szemem ha megtudja.

-Kit látnak szemeim?- hallottam a hátam mögül.
-Harry! Már megint te vagy az?
-Nem!- megfordultam és Zayn állt előttem. A távolság köztünk elég kicsi volt és a szívverésem felgyorsult.
-Mit keresel itt?
-Csak megkívántam valamit- mondta és megcsókolt.
-Hát sajnos ez nem fér bele a kosárba!- viccelődtem.
-Nem érdekel!- mondta és ismét csókolózni kezdtünk.

~Harry szemszöge:

Egész nap próbáltam beszélni Roxyval de nem akart szóba állni velem. Eléggé rosszul érintett a dolog. A kisboltban nézelődtem amikor észrevettem hogy Zayn pont Roxy szájában van. A szívem szakadt meg. Zayn jól tudja hogy szeretem. Hátrálni kezdtem és kimentem a boltból. Még életemben nem csalódtam ekkorát benne. Visszamentem a szállóba ahol a többiek fogadtak.

-Harry! Valami baj van?- kérdezte Louis.
-Igen! De most nem akarok beszélni róla- válaszoltam.
-Zayn hol van? Paul azt mondta...- kezdett beszélni Liam de elég durván visszaszóltam.
-Zayn-t Roxy szájában keresd!

~Délután Roxy szemszöge:

Megbeszélésen ültünk a lányokkal és a menedzser arról beszélt hogy milyen jó lesz Londonban és hogy nem kell foglalkoznunk a szállodákkal mert a fiúk szívesen várnak és bárkihez beköltözhetünk. Zayn-hez szívesen mennék de a barátnője tuti kiakadna. Harry meg aztán végképp kiesik a listáról! A többieket meg nem is ismerem szóval inkább a szálloda. Felvetettem az ötletet de lecsesztek mert azt akarják hogy ne legyünk nagyon külön. A lányok Harry-t választották és muszáj volt belemennem.

-Lányok ez nagyon gonosz volt tőletek!- mondtam nekik miközben a megbeszélésről mentünk vissza a szállóba.
-Jaj Rox! Ne legyél ilyen! Harry aranyos értelmes normális!- oktatott ki Nina.
-És első sorban, nem foglalt!- mondta Annly.
-Váltsunk témát!- javasoltam majd egy gonosz trükköt vetettem be hogy békén hagyjanak- Annly! Miről beszélgettél Lou-val?
-Hagyjuk!- válaszolta és onnantól nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Végre egy kis csend! Mire visszaértünk besötétedett és már nagyon fáradt voltam. A fürdőben engedtem magamnak vizet felkötöttem a hajam és belefeküdtem a kádba. A telefonom hangjára lettem figyelmes. Nem vettem fel így bekapcsolt a rögzítő.

-Szia! Harry vagyok...- mi van!? Ennek honnan van meg a számom!?-... Tudom hogy nem bírsz de egy esélyt szeretnék kérni. Azt is jól tudom hogy Zayn-t szereted...- na itt elnevettem magam-... de könyörögve kérlek adj egy esélyt. Ha nem működik akkor elengedlek. De addig biztos nem hagylak amíg meg nem próbáljuk mert nem tudod mit hagysz ki ha nemet mondasz! Nagyon szeretlek!
-Jaj Harry! Édes tőled de...- sóhajtottam és kiszálltam a kádból-... te meg én teljesen más körülmények között élünk és más a stílusunk is. Nem működne köztünk hidd el!
-Roxy te magadban beszélsz?- hallottam az ajtó mögött kiabáló Nina hangját.
-Csak a telefonomhoz!- válaszoltam miközben törölközőben kimentem és leültem az asztalhoz hajat szárítani.
-Ez már beteges!- mondta Annly. Nem érdekelt így bementem a szobámba lefeküdni.
-Persze! Könnyű mindig menekülni a probléma elől!- hallottam hogy Nina már megint kiabál. Becsuktam a szemem és már aludtam is.

~Álom:

Felébredtem és láttam hogy tök sötét van. Törökülésbe ültem és egy nevet ismételgettek a távolban. "Corin!... Corin!... Corin!..." Nem értettem hogy mi van. Hirtelen Harry lépett mellém és leguggolt hozzám.

-Emlékezz rám kérlek! Szerettél és én is téged!- mondta kétségbeesetten.
-Mire kéne emlékeznem?- kérdeztem tőle és négy lány állt elém.
-Corin! Emlékszel ránk?- kérdezte az egyik.
-Ki az a Corin?- tettem fel egy újabb kérdést.
-Mi vagyunk a legjobb barátaid!- válaszolta egy másik lány.
-Corin!- hallottam ismét a távolból a nevet.
-Ki az?- kérdeztem és egy arc tűnt fel- Én vagyok az! Lucy! Emlékszel arra amikor először találkoztál a fiúkkal? A közös bulikra?
-Ne haragudj de nem emlékszek rád se!- mondtam és leguggolt elém. Láttam rajta hogy sír.
-Emlékezz kérlek!- kért ismét de már zokogva.
-Corin!- kiáltottak rám egyszerre...

~Valóság:

Felijedtem álmomból. Ránéztem az órámra és 4:03 volt. Nem tudtam visszaaludni így felvettem egy köntöst és kimentem a konyhába tejeskávét inni. De nem csak én voltam ott.

-Harry! Te meg mit csinálsz itt?- néztem rá rémülten.
-Nem tudtam aludni- nézett a földre szégyenlősen. Megcsináltam a kávét és leültem az asztalhoz.
-Nem fog működni! Te és én teljesen mások vagyunk és más körülmények között...- kezdtem el magyarázni de megfogta a kezem.
-Én nagyon szeretlek!- mondta könnyes szemekkel.
-Nekem mennem kell!
-Egy búcsúajándékot kérhetek mielőtt elengedlek?
-Ezt hogy érted?
-Holnap indulunk haza.
-Mit kérsz?
-Csak egy éjszakát!

A kérés meglepett. Fogalmam sem volt hogy mit tegyek. Nagyon aranyosan kért de nem tudtam sem igent se nemet mondani. A szívem azt mondta hogy "Tedd meg!" de az eszem meg azt hogy "Ne tedd meg!" Nem tudom mi ütött belém de belementem. Kézen fogva mentünk a szobájába és leültünk az ágyára.

-Ez csak egy alkalom!- jelentettem ki.
-De...
-Nem Harry! Nincs de, vagy, esetleg! Egyszer teszem meg és ennyi! A kettőnk közös élete onnét véget ér! Holnap elmész és mindenki úgy tesz mintha meg sem történt volna ez az éjszaka!
-Rendben!- válaszolta halkan. Magához húzott és lágyan megcsókolt. Nem csalódtam benne. Egész végig csak arra figyelt hogy nekem jó legyen. Magával nem is törődött. Minden érintése olyan volt mint valami varázslat de még mindig nem éreztem semmi extrát.

~Harry szemszöge:

Roxy fantasztikus lány és egy olyan csodálatos éjszakát töltöttem vele mint még soha senkivel. Reggel mikor felébredtem még mindig mellettem volt. Annyira fájt hogy itt kell hagynom. A fiúk írtak hogy indulnunk kell így lassan és lágyan megcsókoltam. Mikor elengedtem ajkait két könnycsepp gurult végig az arcomon. Megsimítottam az arcát és felöltöztem. Az ajtóból még visszanéztem rá. Nem bírtam ki. Hagytam neki egy levelet és fájó szívvel hagytam ott őt. A szálloda kijáratánál találkoztam a többiekkel.

-Jól vagy haver?- kérdezte Zayn de nem válaszoltam csak elmentem mellette és meglöktem őt a vállammal majd elindultam a reptér felé. Egész úton nem szóltam senkihez és nem is figyeltem hogy miről beszélnek vagy hogy kérdeznek-e az estémről. Bár nem is mondtam volna semmit. Semmi közük hozzá hogy mit csináltam. Főleg hogy kivel!

~Roxy szemszöge:

Felébredtem és nem volt az ágyban senki más csak én. Körbe néztem és bevallom csalódtam. Azt reméltem hogy Harry felébreszt és minden tökéletes lesz. Tökéletesen kipihent voltam ahhoz képest hogy 3 órát aludtam. Mikor az éjjeliszekrényre néztem egy levelet találtam.

Drága Roxy!
Csodálatos volt minden veled töltött perc és köszönök mindent. A barátnőm után te voltál az első aki igazán boldoggá tudott tenni. Nálad csodálatosabb lánnyal nem fogok többé találkozni. Hiányozni fogsz és megígérem hogy nem felejtem el hogy mit tettél értem. Örökké szeretni foglak!

                                                                                                             Harry <3

Mire a végére értem már potyogtak a könnyeim. Rájöttem hogy nem akarom elveszíteni. A gépük 9kor indul. Most 8:45 van.

-Ne!!!- kiáltottam és kiszálltam az ágyból. Hihetetlen gyorsasággal átmentem a szobánkba ahol a lányok még javában aludtak.

-Roxy! Te normális vagy? Mit művelsz ilyen korán?- kérdezte Annly kómásan.

-Sietnem kell!- mondtam és úgy ahogy voltam köntösben kócos hajjal kifutottam a szálloda ajtaján és végigrohantam az utcán egészen a reptérig. Ránéztem az órára és 8:55 volt. Csessze meg! El fogok késni! Berontottam a reptérre.

-Kisasszony a jegy...- szólt egy ember a pultból.

-Hagyjon békén! Most nem érek rá!- válaszoltam sietve és átrohantam mindenen. Hála az égnek hogy még a kapunál becsipogott a fémérzékelő de még az sem izgatott. Ész nélkül rohantam. És mit ad az ég még a zsaruk is rohantak utánam. Az órám 8:59-et mutatott és még elég messze van a leszállópálya. El fogok késni!!! A nagy tömegen is át kellett vergődnöm magam. Na így tuti elkések! Még sosem futottam úgy ahogy aznap. 9:00. Elkéstem! Láttam ahogy elindul a gép. Csak álltam könnyes szemekkel de eszembe jutott hogy írjak Harry-nek.

Kijöttem a reptérre de elkéstem. Ne haragudj! :(

~Harry szemszöge:

Megkaptam Roxy üzenetét és egyszerre lettem szomorú és boldog. Boldog voltam mert szeret és szomorú mert itt kell hagynom pont most. Hirtelen felpattantam.

-Harry te meg mit művelsz?- kérdezte Louis.

-Semmit csak ki kell mennem!- válaszoltam.

-Kérem üljön vissza!- kértek a légi utaskísérők. Nem foglalkoztam velük. A pilótafülke bejáratánál levő mikrofont kivettem a helyéről és beleszóltam.

-Emberek figyelem! A fedélzeten bomba van! Ismétlem bomba van!- kiabáltam bele mint az őrült. Ennek eredménye az volt hogy a gép megállt és leszállítottak minket. A gépről szabályosan rohantam lefelé és ész nélkül futottam vissza a váróba ahol kitört a botrány. Láttam hogy Roxy-t elkapták a rendőrök.

-Engedjék el!- kiáltottam és mindenki rám figyelt. Roxy arcán láttam hogy boldog volt amikor meglátott.

-Harry! Te meg mit keresel itt?- kérdezte miközben kivergődött a tömegből.

-Egy csomagom itt maradt amit el akartam vinni!- válaszoltam majd sírva ugrott a nyakamba.

-Szeretlek!- súgta halkan a fülembe. <3 :')

78. Fejezet- Mindenre fény derül

~Harry szemszöge:

Már vagy egy hónapja kerestük Corint de én már teljesen belefáradtam. Egyik este koncertről mentünk haza de gyalog. Egyszer csak megláttunk egy oszlopot amin egy vörös hajú csaj volt és még két csaj. De én inkább a vörösre koncentráltam.

-Wow!- mondtuk egyszerre.
-Kik ezek a csajok?- kérdezte Liam.
-Roxy, Annly és Nina. Ők a Black angels!- mondta Zayn.
-A vörös Roxy?- kérdeztem.
-Na mi van haver? Csak nem bejön?- ölelte át a vállam Louis.
-Ez a csaj... hát...- kezdtem makogni.
-Milyen?- kérdezte Niall.
-Ez a csaj olyan mint amilyen Corin csak szeretne lenni! Hol lesz koncertjük?- kérdeztem izgatottan.
-Németországban- mondta Liam.
-Na! Egy ilyen lányra mindenki felfigyel! Nem csoda hogy itt is kiplakátolják a koncertet! Ezek a csajok elképesztően szépek!- áradozott Zayn.
-Várjatok!- szólt Lou- De hiszen ez... Ezt nem hiszem el! Annly!
-Mi van?- kérdeztem.
-Ő a volt barátnőm!

~Másnap szintén Harry szemszögéből:

Pont reggeliztünk amikor Niall rontott be hozzánk.

-Szép jó reggelt! Na mit szereztem?- kérdezte hatalmas mosollyal.
-Úgyis elmondod!- nevettem kicsit bunkón.
-V.I.P. jegyek a Black angels koncertre!- kiáltotta boldogan.
-Komoly?- felugrottam az asztaltól és kíváncsian odamentem.
-Olyan rossz volt látni az elmúlt hónapban így gondoltam megleplek. És ha már te mész akkor mi is!
-Köszi!- örömömben átöleltem őt.
-Én is?- kérdezte zavartan Louis.
-Ha nem zavar Annly- nézte a földet Niall.
-Jaj ne már! Ezt nem hagyhatod ki!- kezdtem nyavalyogni.
-Na jó! De mikor indulunk?- kérdezte sóhajtva.
-Ma este lesz a koncert szóval jó lenne elérni a gépet ami egy óra múlva indul- nézte az óráját Niall.
-Hát akkor mire várunk? Három csaj... illetve három elképesztően jó csaj csak rám... mármint ránk vár!- mondtam miközben felrohantam a lépcsőn.
-Harry! Ennyire felizgatott Roxy?- kérdezte Louis.
-Nem is tudod mennyire!

~Roxy szemszöge:

Délelőtt a csajokkal próbáltunk minél több erőt gyűjteni. Már sok koncertünk volt de ez mindennél nagyobb lesz. A kávézóban Nina egy újságot olvasott Annly és én pedig szokás szerint cigiztünk.

-Ez meg...- hangzott el a lelkes felkiáltás Ninától.
-Mi az?- kérdeztem.
-A One Direction is ott lesz a ma esti koncertünkön!- sikított.
-Na! Ez jól hangzik! Írnak még valamit?- kérdeztem érdeklődve.
-V.I.P. jegyük van!- mondták boldogan egyszerre.
-Legalább jól néznek ki?- kérdeztem amin mindketten meglepődtek.
-Te szent ég! Hol nevelkedtél? Barlangban? A fiúk a legnépszerűbb fiúbanda a világon!- oktatott ki Nina.
-Kép van róluk?- kérdeztem és elém rakta az újságot. A cikkhez ezt a képet rakták.

Egy kép ugrott be ahogy tartok egy magazint és szidom őket. De még így sem jöttem rá hogy kik ők.

-Roxy! Minden rendben?- kérdezte aggódva Annly.
-Igen csak... meglepődtem hogy milyen jól néznek ki. Ennyi az egész!- válaszoltam zavartan.
-Aha! Melyik tetszett meg ennyire?- kérdezte Nina.
-Nem tetszik egyik sem! De ne ez legyen a téma! Sőt! Lassan mennünk kéne próbálni!- hadartam idegesen.
-Hát jó! De még visszatérünk a témára!- kacsintott Annly.

~Harry szemszöge:

Megérkeztünk Berlinbe és rögtön a szállodába mentünk. Mindenhol a Black angels képe villogott. És mindegyik képen Roxy volt az első akit megláttam. Már nagyon vártam a találkozást vele. Remélem jó benyomást tudok tenni mert nem mindennap találkozok ilyen dögös csajjal mint ő. Valamiért nagyon emlékeztet Corinra amiért még jobban vonzódok hozzá.

-Elnézést! Roxy itt van?- kérdeztem a pultban ülő nőtől.
-Sajnálom de próbán van. Átadhatok valami üzenetet?- kérdezte kedves hangon- Oh! Már nem is kell!

~Roxy szemszöge:

Próba után visszamentünk a szállóba és a pultnál nézegettem a rajongói leveleimet. Nagyon jópofák.

-Elnézést! Roxy?- hallottam a hangot a hátam mögül.
-Igen. Mié...- kérdeztem volna de amint megláttam hogy ki kérdezte rögtön egy kép ugrott be arról hogy vele csókolózok egy konyhában. Ő volt az! A srác a bandából.

-A nevem Harry Styles! A legnagyobb rajongód!- mondta széles mosollyal és kezet csókolt nekem.

-Te már tudod a nevem Harry! És hol vannak a többiek?- kérdeztem.

-Már fent vannak de lejöttem hogy megvárjalak. Alig várom a koncertet!- kacsintott és elment.

-Hű! Harry beléd zúgott!- sikított Nina.

-Nyugi! Nem zúgott senki senkibe! Csak egy srác! Pont olyan mint a többi!- válaszoltam a fejemet rázva.

-Te tudod!- sóhajtott Annly.

Felmentünk a szobánkba pihenni de addig már nem jutottunk el mivel a többi három fiú is belénk botlott. Aranyosak voltak de nem tudták felkelteni az érdeklődésemet. Lementem a szálló elé és egy elég helyes srác kint cigizett.

-Helló! Tudsz adni tüzet?- kérdeztem miközben elővettem a cigit.

-Hát persze!- és már gyújtotta is.

-Kössz!

-Nincs mit! Nem is tudtam hogy dohányzol.

-Most már tudod!- mondtam miközben kifújtam a füstöt.

-A nevem Zayn!

-Én Roxy vagyok!

-Tényleg? Élőben még dögösebb vagy mint a plakátokon!- mondta én pedig elnevettem magam.

-Van barátnőd Zayn?

-Van!

-Kár! Mi ketten jól szórakoznánk a szobámban.

-Ó! Ez nem is kérdés!- kacsintott és egyre közelebb jött hozzám.

-Nem azt mondtad hogy van barátnőd?

-Igen de miért hagynék ki egy olyan csajt mint te?

-Romlott vagy! Ezt már szeretem!- nem is kellett több neki. Magához húzott és megcsókolt.

~Louis szemszöge:

Épp ebédelni mentünk volna de összefutottunk a lányokkal. Annly-t újra látni kicsit kellemetlen volt. Láttam rajta hogy kicsit őt is zavarja hogy közel vagyunk egymáshoz. Félrehívtam beszélgetni.

-Jól nézel ki!- mondta édes mosollyal.

-Te is!- néztem zavartan a földet.

-Hogy van a családod?

-Jól! A tiéd?

-Gáz mint mindig.

-Az jó!... Vagyis nem jó! Az éneklés jól megy ahogy hallom.

-Igen... Ő... zavar?

-Ez a beszélgetés igen!

-Bocs! Az én hibám!

-Dehogy! Jó beszélgetni veled.

-Én a múltra gondoltam! Ne haragudj hogy csak úgy ott hagytalak!

-Már feldolgoztam!

-Úgy hallottam hogy azóta van már barátnőd.

-Igen. És neked van barátod?

-Nemrég szakítottam.

-Megcsalt?

-Nem is egyszer.

-Sajnálom!

-Nem a te hibád!

~Koncert előtt Roxy szemszöge:

Az öltözőmben ültem a tükör előtt és Zayn járt a fejemben. Egy ilyen srác jól jönne az életemben. Ahogy elméláztam észre sem vettem hogy a lányok bejöttek.

-Roxy!- kiáltott Nina idegesen.

-Mi van?- kérdeztem.

-Bocsi! Kicsit fél! Tudod hogy milyen fellépések előtt- mondta Annly.

-Ez esetben!- nyújtottam feléjük a cigis dobozomat. Mindenki kivett egy szálat és rágyújtottunk.

-Hölgyeim! Minek nézik az öltözőt? Talán kocsmának?- jött be a menedzserünk elég mérgesen.

-Ugyan Mark! Ne legyél ilyen merev!- léptem oda hozzá és kéjesen végigsimítottam a mellkasát.

-Na jó! De utána szellőztessetek!- mondta remegő hangon és kiment.

-Roxy te egy isten vagy!- néztek rám a lányok.

-Tudom!- vágtam rá.

-Bejöhetek?- kérdezte valaki az ajtóból.

-Harry!- sikítottak a lányok.

-Már itt sem vagyunk!- mondta Annly és elnyomták a cigiket majd kilibbentek.

-Mit akarsz?- kérdeztem háttal állva neki.

-Csak sok szerencsét akartam kívánni.

-Jó! Megtetted! Kimehetsz!

-Miért vagy ilyen velem?

-Mert nem érdekelsz!

-De én kedvellek!

-És ez hol érdekel engem? Most hasra kéne esnem azzal a mondattal hogy "Úr isten! Harry Styles belém szeretett!"? Ha tudni akarod én nem vagyok olyan lány aki...- itt már nem tudtam folytatni mert megcsókolt. Hirtelen egy kép ugrott be megint. Egy ház amiben ő én meg még valaki él. Elengedett és én csak néztem magam elé.

-Baj van?

-Nem csak eszembe jutott valami.

-Gyakran van ilyen?

-A mai napon egyre többször.

-Bocsi de nekünk készülődnünk kéne!- lépett be Nina.

-Akkor nem zavarok!- mondta Harry és kiment.

-Na mi volt?- kérdezte Annly.

-Semmi! Inkább készülődjünk!- mondtam hadarva és átöltöztünk.

A színfalak mögött eligazítottak minket és már kezdhettük is a koncertet. Egyedül léptem a színpadra.

-Jó estét mindenkinek! Én Roxy vagyok és énekelni szeretnék egy dalt a One direction tiszteletére. De segítség is kéne! Csajok!- kiáltottam és ők is feljöttek hozzám és énekelni kezdtünk.

Láthatóan nagyon tetszett a fiúknak hogy az ő dalukat énekeltük. Harry reakcióját figyeltem és eléggé felizgathattam mert az arcára olyan kifejezés ült mint aki ott helyben meg akarna erőszakolni.

77. Fejezet- Összeáll a Black angels

Sziasztok! Sajnálom hogy az előző részt elszúrtam! Remélem nem veszítek el olvasókat ez miatt! Igyekszek minél többet kihozni a blogból de csak ennyire telt. Mostantól mindent megteszek hogy továbbra is tartsuk a színvonalat. És még egyszer ne haragudjatok! Úgy tűnik hogy még ezt is elszúrtam! :'( <3

A repülő leszállt Berlinbe és már alig vártam hogy elkezdődjön az új életem. Ahogy jöttem le a gépről véletlenül megbotlottam és az aszfaltba vertem a fejem.

-Roxy! Jól vagy?- kérdezte egy hang.
-Ez elég bénán nézhetett ki!- morogtam és megláttam Jimi-t.
-Jól vagy?
-Jól kössz!
-Akkor menjünk. Foglaltam helyet egy szállodában...- kezdett beszélni Jimi. Én addig kivettem a zsebéből a cigit és rágyújtottam. Érdekes hely ez a Berlin. Nagyrészt értem miről beszélnek hiszen régen imádtam németet tanulni. A szálloda elé értünk ami nem tűnt egy lepukkadt putrinak.

Bementünk és elég nagynak tűnt a felfordulás. A pulthoz mentünk bejelentkezni.

-Már lefoglaltuk a helyet. Jimi Blue névre- mondta Jimi és a pultban álló nő elkezdte lapozgatni a könyvet amibe a foglalásokat írják.
-Sajnálom de itt nincs ilyen név- mondta a nő.
-Akkor egy szabad szoba csak van- forgattam a szemem.
-Sajnálom de nincs! Esetleg úgy hogy maguk külön kerüljenek. Van két szobánk ahol van egy-egy hely.
-Nem! Azt már ne...
-Elfogadjuk!- vágtam rá.
-De!
-Fogd be!- nyomtam Jimi szájába egy sütit a pultról.
-Rendben! A 75. szobában kellemesen érzi majd magát a kisasszony! Uram ön pedig a 24-es szobában! Kellemes pihenést!
-Köszönjük!- mondtam és a lift felé igyekeztem hogy minél hamarabb lerázhassam Jimi-t.
-Várj!- kiabált utánam de már késő volt mert beértem a liftbe. Pillanatok alatt felértem és megláttam a szobaszámot amit mondott a nő. Végre távol ettől a gyökértől! Benyitottam és két csaj fogadott.
-Szia! Te vagy az új szobatársunk? A nevem Nina!- köszönt a szőke csaj.

-Hali! A nevem Anna-Leen Palmer!- köszönt a másik.

-Helló! Én Roxy vagyok. Megmutatnátok a szobámat?
-Hát persze!- fogták meg egyszerre a kezem és elrángattak egyenesen az ajtóig. Nina kinyitotta az ajtót és bementünk a szobába.

Elkezdtem kipakolni és közben kérdezgetni kezdtek. Kiderült hogy mindketten Angliából jöttek hogy itt kezdjenek valamit az életükkel. Megbeszéltük hogy kimegyünk meginni egy kávét a közeli kávézóba. Miután végeztem a pakolással el is mentünk. A kávékat megkaptuk és már rá is gyújtottam.

-Tudsz adni tüzet?- kérdezte Annly (ez a beceneve) az öngyújtójával küszködve..
-Persze!- odaadtam neki az enyémet.
-És van már elképzelésed a jövőddel Roxy?- kérdezte Nina.
-Szeretnék énekelni- mondtam lazán és a két lány összenézett- Mi van?
-Mi is!- mondták egyszerre.
-Van egy jó ötletem!- mondta Annly.
-Mondd!- vágta rá Nina.
-Alapítsunk lánybandát!- bökte ki.
-Én benne vagyok! Roxy?
-Miért ne? De mi legyen a nevünk?

Ezen sokat vitáztunk. Mindenkinek más ötlete volt de fél óra elteltével kipattant az isteni szikra.

-Black angels!- kiáltottuk egyszerre.

~Harry szemszöge:

Csak ültem az ágy szélén és nem értettem hogy mi történik velem. Mindent tönkretettem. Megint! Hogy tudtam ezt tenni?

-Bejöhetek?- kopogott az ajtón Christin.
-Gyere!- válaszoltam és leült mellém.
-Corin miatt vagy ilyen?
-Ja!
-Ne csináld! Nem éri meg! Jobbat érdemelsz annál a ribancnál!
-De nem fogod fel hogy nem kellesz nekem? Ha te nem lennél itt még mindig együtt lennék vele! De nem! Neked muszáj volt rám másznod!- kiáltottam.
-Hát jó! De csak hogy tudd...
-Nem érdekel! Tűnj innét!
-Rendben!- kiment a szobából és ismét próbáltam hívni Corint.
-Na?- lépett be Louis a szobába.
-Semmi!
-Ne aggódj! Csak kell neki egy kis idő.
-Nem láttad az arcát amikor elment.
-Rákérdeztem a lányoknál de ők sem tudják hogy hol van.
-Felhívom Lolát!
-Jó.
-Szia! Én vagyok az Harry! Nem tudod hogy hol van Corin?
-Szia Harry! Sajnálom de nem! De utoljára Jimi-vel láttam.
-És ő hol van?
-Fogalmam sincs.
-Megadnád a számát?
-Persze!- leírtam és letettem. Abban a pillanatban felhívtam.
-Igen?- szólt bele Jimi.
-Csá! Corin ott van?
-Tegnap óta nem láttam. Bocs haver!
-Nem gáz!
-Na?- kérdezte Louis.
-Semmi. Megpróbálom Andy-t.
-Szia Harry! Baj van?- kérdezte Andy.
-Hát elég nagy. Corin ott van?
-Nem nincs! Miért?
-Eltűnt és nem tudjuk hogy hol van.
-Sajnálom! Segíthetek valamit?
-Nem tudsz de azért kösz!
-Nem segítettem sokat de nincs mit!
-Semmi?- kérdezte elszomorodva Lou.
-Semmi!
-Helló mindenkinek!- lépett be Josh.
-Szia!- köszöntünk egyszerre.
-Miért lógatjátok az orrotokat?
-Corin eltűnt és nem tudjuk hogy hol van- mondta Lou.
-Haver! Sajnálom!- tette a kezét a vállamra.
-A többieknek hogy mondjuk el? Szegény Niall végre boldog de ha megtudja akkor ki fog borulni. És Zayn? Ő megőrül vagy magába fordul- akadt ki Lou.
-És Liam? Nem elég az hogy nemrég szakított de még ez is- folytatta Josh.
-Előbb vagy utóbb meg kell tudniuk- sóhajtottam.
-Jó estét!- léptek be a fiúk.
-Sziasztok!- köszöntem egy félmosolyt erőltetve.
-Baj van?- kérdezte Liam.
-Nincs!- vágtam rá zavartan.
-Látszik rajtad! Valami baj van Corinnal?- kérdezte Niall.
-Honnan tudod!?- kérdeztem idegesen.
-Nyugi! Csak tippeltem! Történt valami?
-Haver! Mesélj! Mi történt?- kérdezte Zayn aggódva.
-Na jó! Előbb vagy utóbb nektek is tudnotok kell- mély levegőt vettem és elmondtam- Corin eltűnt... és... nem tudjuk hogy hol van.

A híren mindenki ledöbbent. Egész este próbáltuk kitalálni hogy hol lehet. Mindenki megtett mindent azért hogy megtaláljuk de semmi. A legrosszabbakra gondoltunk. Mi van ha elrabolták? Vagy talán... Nem! Az nem lehet. Ő nem halhat meg!

~1 hét múlva Corin szemszögéből:

A csajokkal a demónkat mutattuk meg a kiadónak. Eléggé tetszett nekik és alá is írtuk a szerződést így már csak egy dal kell amivel debütálhat a Black angels.

-Nem hiszem el! Megcsináltuk!- kiabált Nina a főtér közepén.
-Ja! És a legjobb hogy végre Jimi is lekopott rólam így már teljesen szabad vagyok!- öleltem át őket.
-Nekiállunk a dalnak?- kérdezte Annly.
-Hát még jó hogy!- nevettem.
-Mit szólnátok egy ünnepléshez?- kérdezte Nina.
-Jó ötlet! A szokások helyen?- kérdeztem.
-Még szép!- mondta Annly.

Hazamentünk és lezuhanyoztunk. A szobáinkat összekötő helyiségben próbáltunk találni néhány bulihoz illő szerkót és fél óra alatt sikeresen megtaláltuk a tökéletes ruhákat. Az enyém ez lett.

~A clubban:

A zene és a társaság tökéletes volt. De amint szóvá tettem a csajoknak le kellett volna kopognom mert megjelent Jimi. Azt mondtam hogy ki kell mennem a mosdóba de csak menekülni akartam nehogy elkapjon. A tömegben vergődtem és a szememmel követtem hogy mit csinál. Egy kicsit félrenéztem és mikor visszanéztem már nem találtam sehol. Ahogy kerestem nekimentem valakinek.

-Bocs!- mondtam és meg is bántam hogy bocsánatot kértem. Annyi ember közül pont nekimentem Jimi-nek.
-Roxy? Mit keresel itt?
-Hosszú!
-Egész héten nem láttalak.
-Hagyj békén!
-Miért?
-Mert nem kellesz! Fogd fel!
-Miért?
-Mert nem érdekelsz!
-Miért?
-Jézusom! Te mást nem tudsz kérdezni?
-Miért?- erre csak morogtam egyet és elrohantam. Nem vagyok kíváncsi rá! Nem is tudom mi ütött belém hogy pont vele szöktem ki Németországba.
-Roxy!- kiabált utánam Nina.
-Mi az?
-Jól vagy? Láttam mi történt. Ő volt Jimi?
-Igen! Annly hol van? Haza akarok menni.
-Itt vagyok!- nevetett.
-Sétáljunk egyet. Még nem is láttad rendesen Berlint- javasolta Nina de elkezdett esni az eső.
-Mit szólnátok egy kis koncerthez a főtéren?- kacsintottam és mindenki egyetértett velem.
-Akkor futás! Az eső meg nem érdekel!
-Ez a jó hozzáállás Annly!- nevettem és elindultunk a főtér felé. Szerencsére még így is sok ember volt hogy esett.
-Emberek!- szólt Nina és mindenki ránézett.
-Szeretnétek hallani egy dalt a Black angels-től?- kérdeztem hangosan és mindenki egyszerre vágta rá hogy igen.
-Akkor rajta!- kiáltott Annly és énekelni kezdtünk.

Az emberek imádtak minket. Az eső meg csak dobott az előadásunkon. A dal végén megtapsoltak minket és amikor megtudták hogy nemsokára debütálunk sok sikert kívántak és mondták hogy támogatnak minket.

-Szép volt!- csaptam a csajok tenyerébe.
-Tuti hogy nagyot arat majd az első koncert- mondta lelkesen Nina.
-Hahó kincsem! Ez volt az első koncertünk!- nevetett Annly.