Reggel elég rosszul ébredtem. A laptopra görnyedve nem túl jó ötlet az alvás. Ráadásul az arcomon ott volt az a sok gomb lenyomata. Na jó! Még talán vicces is volt. Mikor ránéztem a laptopra megláttam a hátteret.
-Jó reggelt Nick!- köszöntem a képnek.
-Mrs. Zombi! Lefárad reggelizni az egyszerű emberi nép közé vagy tovább csodálja azt a képernyőt?- lépett be Reila. Lecsaptam a laptopot és felé fordultam.
-Igazán szellemes vagy drága barátnőm!- mondtam gúnyosan.
-Szerelmes vagy egy zombiba!- kidugta a nyelvét én meg elkezdtem csikizni.
-Mi?- kérdeztem hangosan ő meg röhögött.
-Hagyd abba te zombiimádó!
-Nem veszed el a jó kedvemet ilyen baromságokkal- mondtam nagyképűen.
-Még azzal sem hogy ma visszamegyünk a suliba?- amint kimondta leszálltam a földre. Nick hirtelen mintha kiugrott volna a gondolataim közül és a helyére a suli került. Ezzel véget ért az álomvilág.
-Menjünk le reggelizni!- mondtam halkan.
-Bree! Várj! Nem akartalak megbántani!- fogta meg a csuklómat Reila.
-Ne! Hagyd!- mondtam és elindultam lefelé a lépcsőn.
-Jó reggelt Mrs. Zombi!- köszönt mindenki egyszerre. Én csak intettem egyet és nem törődtem a gúnyolódással bementem a konyhába és töltöttem magamnak egy kávét.
-Jól vagy Bree?- lépett be Lilka a konyhába.
-Ja! Csak nincs kedvem visszamenni. Szeretnék még a saját álomvilágomban maradni.
-Tudom! De előbb vagy utóbb szembe kell nézned mindenkivel. És én itt leszek!- megölelt és jó volt hogy van még valaki aki nem gyűlöl.
-Hé! Minket miért hagytok ki az ölelésből?- kérdezték a lányok és abban a pillanatban csatlakoztak az öleléshez.
~A suliban másnap:
Szinte mindenki levegőnek nézett ahogy végigmentem az iskola épületén. Csak azok álltak velem szóba akik tudták rólam az igazat. De velük szívesen beszélgettem. Szinte minden pillanatban Nicholas járt a fejemben. Ez a füzetemen is látható volt mert tele volt rajzokkal és mindenféle firkával.
-Nicolas Hoult? Csak nem a legjobb ügyfeled?- kérdezte Chole elég megvetően.
-Nincs jobb dolgod?- kérdeztem de rá se néztem.
-Tudom az igazat! És egyszer bevallod nekem is- mondta és kiment a teremből.
-Briettha!- szólt a tanár.
-Igen?- fordultam vissza az ajtóból.
-Szeretném ezt átadni! A tanáraid féltenek- mondta és egy cetlit adott át.
Dr. Andrew Roberts
Iskolai tanácsadó
7. iroda
Nem kérdeztem semmit csak bólintottam és kimentem. A szekrényeknél lepakoltam mindent és a papírra néztem. Mit tudhattak meg a tanárok? A pletyka talán túl gyorsan terjedt el? Megkerestem az irodát és bekopogtam. A tanáraimnál fiatalabb férfi nyitott ajtót. Beengedett és leültetett egy fotelbe ami az íróasztalával szemben volt.
-Tudja miért van itt?- kérdezte a tanácsadó.
-Mert a tanárok szeretik beleütni az orrukat más dolgába?
-Nem! Igaz amit mond de nem erről van szó! Az első hetét végigfigyeltem és nem tetszett amit láttam. Ráadásul az igazgató pontos leírást adott meg nekem önről de egy állítás sem volt igaz. Ön az igazgató szerint szeret barátkozni. Ahogy én láttam maga tényleg barátkozik de csak mert muszáj.
-Szóval jobb lenne ha nem barátkoznék?
-Nem így értettem. Hallottam a munkájáról és meglepődtem azon hogy egy ilyen erkölcsös lány mint maga...
-Nem tud semmit az életemről! Nem tudja hogy miért kényszerítenek ebbe a helyzetbe. Nem tudja hogy milyen szembenézni a bűntudattal amit minden átkozott napon le kell nyelnem. Nem tudja milyen ha kihasználják az embert. És egyáltalán nem tudja hogy honnan jövök. Amíg nem ismer igazán addig ne elemezgessen! Szeretnék erkölcsös lenni de van valaki aki nem engedi! Valaki mindig visszahúz és alig várom hogy kikerüljek ebből a nyomorult életből!
-Kisasszony kérem nyugodjon meg!
-Nem nyugszok meg! Tudja milyen szar szembenézni a tükörképemmel reggelente? Amit látok az nem én vagyok! De nem lehetek önmagam amíg nem teszek előre egy lépést. És amint említettem ez lehetetlen! Szóval kérem ne ítéljen el azért mert zsinóron rángó báb vagyok! Ég önnel Mr. Roberts! Remélem jól szórakozott!- kiabáltam és kimentem az ajtón. A sírást nem bírtam visszatartani. A folyosó közepén zokogva estem a földnek. A szívem úgy zakatolt a méregtől mint még soha. A levegő nehéz lett körülöttem.
-Bree! Mi a baj?- valaki rohant felém. Amikor felnéztem láttam hogy Alex volt az.
-Tűnj innen!- mondtam halkan. Felvett a földről és kivitt a suli elé az utcára. Leültetett és mellettem foglalt helyet.
-Normális esetben tudnám hogy mi a bajod. De most nem...- nem bírtam tovább. Nem akartam a szövegelését hallgatni így a nyakába borulva sírtam. Nem tudom megbocsátani amit tett a bulin de jól esett rendesen kisírni minden hülyeséget ami a szívemet nyomta.
-Sajnálom...- mondtam szomorú hangon.
-Mit? Nekem kéne elnézést kérnem- nézett a szemembe.
-Részegek voltunk... és nem tudtad...
-De tudtam!
-Mi?
-Jól tudtam hogy mit csinálok. Nem pont úgy akartam mert azt terveztem hogy egy szobában esek neked. De te meg Chole félrevonultatok.
-Ja! És ez a lehető legnagyobb baromság volt. Ezzel kezdődött minden. És nézd meg mi lett belőlünk. Te egy szoknyapecér én meg egy kurva.
-Nem vagy kurva! Én tudom! Áldozat vagy!
-Észrevettem valamit! Te olyan fura vagy. Egyszer tök rendes vagy máskor meg egy tapló.
-Ez az én szerepem! A tiéd szerinted milyen?
-Nem tudom. De úgy érzem nem ilyen.
-Gondolkodj rajta és ha jutottál valamire... csak oszd meg velem- mondta és felállt. Mikor elindult utánaszóltam.
-Te tudod meg első ként.
Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok! Imádlak titeket :) 1 komi itt és 2 visszajelzés Facebook-on és már kezdem is a következőt. Puszi: Sarah :*
Amikor besétáltam a házba már mindenki aggódott értem. Elmondtam mi történt és Felix elég ideges lett mert lemondta az esti vendégemet. Tori pedig bejelentette hogy Mike és ő összejöttek. Ezt muszáj volt elmondania mert vártam a magyarázatát hogy mit keres a fürdőben. Ahogy ültünk kint a medencénél hirtelen Tori rontott ki az ajtón.
-Nem fogjátok elhinni hogy mit szereztem!- sikította és Mike nyakába ugrott.
-Mi az?- kérdeztem érdeklődve.
-Mozijegyek a brrrr...- várt egy kicsit- Az Eleven testek utolsó vetítésére!- sikított megint.
-Jó de mi volt az a hang amit kiadtál? Helikopter?- kérdezte Reila.
-Nem! Dob volt- mosolygott büszkén.
-Ácsi! Mi a címe?- kérdeztem.
-Eleven testek- válaszolták egyszerre.
-Ugye nem pornó?- kérdeztem ismét.
-Dehogy! Ez egy tök jó film. Nézd! Megszereztem az utolsó plakátot- mondta Tori és egy plakátot akart felmutatni de nem jött össze neki.
-Add ide!- mondtam és a Gru 2 plakátja nézett velem szembe.
-Erre megyünk?- kérdezte Reila nevetve.
-Ne! Kicseréltem a plakátokat!- fogta a fejét Tori.
-Nekem erre nincs időm! Lefürdök és megyek aludni!- mondtam és már tettem is a dolgom.
~Másnap:
Kimásztam az ágyból és felkaptam egy kinyúlt trikót egy rövidnadrággal és ezzel megoldottam az aznapi öltözékemet. Leslattyogtam a konyhába ahol a lányok már izgatottan várták a vetítést. A szokásos kávé mellett elkezdtünk beszélgetni.
-Miről szól a film?- kérdeztem.
-Nem tudod? Hol élsz te? Barlangban?- kérdezte Tori- Egy fiúról szól aki beleszeret egy lányba...
-Ne már! Nem akarok romantikát!- nyafogtam.
-Öt jegyet vettem szóval neked is jönnöd kell!- mondta Tori.
-Ez az év legjobb filmje- mondta Lilka és boldogan kortyolt a kávéba.
-De mit vegyek fel?- kérdezte Tori.
-De egy csomó ruhánk van!- nevetett Reila.
-Mi lenne ha elmennénk vásárolni? Akkor valami értelme is lenne a mozinak- javasoltam ami mindenkinek tetszett. Összeszedtük magunkat és indultunk vásárolni. Mike nem jött mert utál vásárolni ami nem csoda mert pasi. Kicsit furán néznék rá ha szeretné az ilyesmit. Gyorsan odaértünk szóval nem vesztettünk időt. A ruhák között járkáltunk és arról beszélgettünk ami éppen az eszünkbe jutott.
-Na és mi van veled pasi téren?- kérdezte tőlem Lilka.
-Hát... Igazából nem tudom! Egy darabig tuti felfüggesztem a kapcsolat dolgot- válaszoltam és kivettem egy ruhát- Ez megfelel egy nyálas filmhez?- kérdeztem magam elé tartva.
-Ez gyönyörű!- mondta Reila.
-Akkor keresek valami értelmes cipőt meg néhány kiegészítőt is- sóhajtottam és elkezdtem a további keresgélést. Órákon át vásárolgattunk és jól éreztük magunkat. Úgy éreztem hogy ez a nap fénypontja. Mikor végre hazaértünk felöltöztünk és már indulhattunk is.
Beültünk a moziba a legjobb helyre. Minden szempontból középre így nem zavar túl sok idióta a mászkálásukkal.
-Gőzöm sincs hogy tudtatok elrángatni ide! Szóval romantikus film mi?- kérdeztem unottan.
-És az év legjobb zombis filmje- mondta Lilka és egy lapot kapott elő a zsebéből amit a bejáratnál kapott- Nézzük a prospektust a filmről. Eleven testek. a főszerepben...
-Mi van!?- néztem rémülten- Zombi!? Normális dolog nem jutott eszetekbe?- kezdtem kiakadni- Ha még vámpír vagy farkasember még azt mondom ok! De zombi? Élőbb nem volt?
-Mert a vámpír nagyon él!- forgatta a szemeit Mike.
-De akkor is! Mi értelme van annak hogy "Agyat akarok"- utánoztam a zombikat- Ez gáz!
Még vagy percekig szidtam a filmet mire elkezdődtek az előzetesek. Szinte az összes jobban hangzott mint az amire eredetileg mentünk.
Azt hittem ott halok meg az unalomtól mire elkezdődött a film. Rohadtul nem tudott lekötni így úgy döntöttem hogy eltakarom a szemem és végigalszom az egészet. Néhány perce már ment a film mikor kinyitottam a szemem és ezt láttam.
Azt hittem káprázik a szemem. A srác valami eszméletlenül jól nézett ki. Még az idióta sminkkel is. Azt hittem ott esek le a székről. Ő lenne a zombisrác? Nekem ő kell! Beleszerettem! A karfákat markolászva és tágra nyílt szemekkel figyeltem minden mozdulatát. Egyszerűen levett a lábamról. A szívem úgy vert mint még soha. Leírhatatlanul boldog voltam amikor megláttam a világító kék szemét.
-Na mi van? Csak nem tetszik a film?- kérdezte Reila.
-Kuss!- mondtam és betömtem a szájába egy marék pattogatott kukoricát úgy hogy rá se néztem. Próbáltam minden erőmmel a srácra koncentrálni.
Basszus! Megdobbant a szíve! Milyen cuki! Bár miattam dobbant volna meg és nem a szőke picsa miatt. Wááá...! Azok a szemek! Ez a srác eszméletlen! Nem tudtam koncentrálni normálisan a történetre csak arra hogy "R" milyen édes. Meg kell tudnom a színész nevét! Muszáj! A film maga nem rossz. De a színészválasztással néhol akadt hiba. Mondjuk a csaj!
Csak úgy sugárzik róla az értelem! Az agya is olyan üres lehet mint a tekintete? Nem elég hogy szőke de még színésznek is szar! Én jobb lettem volna. Az egészből a srác ért valamit. A többi labdába se rúghat! Na ő cuki volt egész végig.
De a film vége betette a kaput.
-Köpöd ki ribanc!?- kiáltottam és hirtelen mindenki rám nézett- Hangos volt?- erre mindenki bólintott. De aztán a csók után a srác szeme megváltozott.
Végre újra él! És mit ad Isten? Megjelent a ribanc apja! Az a kretén meglőtte a pasimat! És ez még semmi! Amíg azzal foglalkoztak hogy az a szegény vérzik azzal nem törődtek hogy talán fáj neki vagy ki kéne venni azt a retkes golyót! Áááá dehogy! Minek? Úgy van! Had haljon meg miután feléledt!
-A golyó ti idióták! Basszus valaki szedje már ki belőle!- mondtam egy kicsit hangosan.
-Valaki fogja be a csaj száját!- szólal meg valaki a mozi végéből.
-Maga fogja be!- elég béna szöveg de jobb nem jutott eszembe. Mikor vége lett a filmnek nem voltam hajlandó addig kimenni amíg teljesen nincs vége és le nem ment a szereplőlista. Utána úgy döntöttünk hogy elmegyünk vacsizni de előtte még volt egy kis dolgom. Azt az utolsó plakátot meg akartam szerezni. Nehezen de végül megkeresték. Még szerencsém volt mert nem vitték el. Amint a kezembe került keresni kezdtem azt a bizonyos nevet. Bingó! Nicholas Hoult. El sem hiszem! Tudom a színész nevét. De annak a picsának is ott volt a neve. eszembe jutott hogy otthon kicsit átrendezem az egészet. Ahogy beültünk éreztem hogy nem fog menni az evés így csak egy tejeskávét kértem.
-Ennyi? Egy tejeskávé a vacsorád?- kérdezte Lilka.
-Nem bírok enni. A gyomrom görcsbe rándul ha a filmre gondolok- mondtam és mindenki aki az asztalnál ült rám nézett.
-Pedig nekem úgy tűnt hogy nagyon tetszett a film- mondta Mike.
-Igen! A film isteni volt. Csak... nem is tudom...
-Te beleszerettél a főszereplő zombisrácba?- kérdezte Tori. Erre csak elpirultam.
-Ne! Bree belezúgott egy zombiba!- röhögött Reila.
-Ez nem vicces!- amikor megkaptuk amit rendeltünk mindenki enni illetve inni kezdett. Még szerencse hogy nem rendeltem szilárd ételt mert még a kávé is nehezen ment le. Nem lehetek ilyen könnyen szerelmes! Minden olyan gyors. "R" még csak nem is valós személy. Kivéve a színészt. De ő meg elérhetetlen. Esélytelen hogy valaha találkozzak vele. Ahhoz képest hogy az elején gyűlöltem a filmet most talán túlságosan is kedvelem. De még nincs veszve semmi! Egyszer találkozok vele és elmondom neki hogy mennyire édes volt és mennyire tetszett a film.
-Bree! Ébren vagy?- csettintett az orrom előtt Mike.
-Persze!- megráztam a fejem és akkor láttam hogy mindenki végzett. Gyorsan megittam a maradék kávét és fizettünk. A hazaút hosszabbnak tűnt és úgy éreztem sose érünk oda. Mikor végre a szobámban tudhattam magam lefürödtem és nekiláttam a plakát átalakításának. Éjfélre lettem kész vele de megérte.
Nem lett a legjobb de felragasztottam a falra az ágy fölé és felnyitottam a laptopomat. A keresőbe beírtam hogy "Nicholas Hoult" és mindent kidobott róla ami nekem kellett. Órákon át olvasgattam a cikkeket és nézegettem a képeket róla. Meglepő volt látni hogy milyen vagány és menő már évek óta. Találtam róla egy sorozatot. Skins? De az Reila kedvenc sorozata. Én nem néztem de úgy éreztem eljött az ideje. Az első évadot elkezdtem letölteni de nem bírtam kivárni így a laptop billentyűzetén aludtam el.
Sziasztok! Már megint egy új rész :) ezt csak azért mert az előző rövid lett és próbáltam összehozni egy kárpótlás részt. Tudjátok! ' komi 2 Facebook visszajelzés Puszi: Sarah :*
A szokásos koncert utáni buliról egyenesen oda mentem ahol a gyűléseket tartjuk a Dark Side embereivel. Minden rendben volt de éreztem hogy koránt sem olyan fényes a helyzet. Ahogy beléptem a szobába ahol általában alszok a gyűlés után meglátom az embereimet akik nagyon néznek valamit és úgy viselkednek mint az éhes oroszlánok etetéskor.
-Mi folyik itt?- kérdeztem hangosan.
-Főnök! Találtunk neked valamit- mondta Joe és az egyik emberem leszállt az ágyról.
-Mit műveltetek vele!?- ordítottam amikor megláttam Bree meztelen testét. Aki rajta volt elém állt.
-Csak ki akartam próbálni még a főnök előtt hogy megfelelő-e magának- vigyorog és kivillan az egyetlen foga ami nem rohadt. Megfogtam a vállát és szúrósan néztem rá.
-Eszedbe se jusson bántani őt!- a többiek felé fordultam- És ez nektek is szól! Ha még egyszer rajtakaplak titeket hogy bántjátok vagy csak rá néztek nektek annyi! Világos? Ez a lány az életem!- az utolsó mondatnál már nem kiabáltam. Leültem az ágy szélére és betakartam őt hogy azok a barmok ne csorgassák a nyálukat. Nem akartam elhinni hogy belekeverték őt ebbe. És jól tudtam hogy mi következik ez után.
-Főnök! Szereti ezt a lányt?- ült mellém Josh aki szintén tag. Itt még ő is megadja a tiszteletet a rangomnak és nem úgy viselkedik mint a One Direction dobosa.
-Hallottad! Ezt a lányt pont ettől próbáltam védeni... Erre ezek a gyökerek ide hozzák és szembe kell néznie a bandatanáccsal. Kár hogy nem én hozom meg ezt a döntést.
-Sajnálom főnök de nem veheti át a tanács helyét is. És még befolyása sincs náluk mert még nem múlt ez húsz.
-Csak pár hónap és én is a tanács tagja leszek- mondtam és még egy darabig beszélgettünk. Elég sokáig fent voltam mire végre elaludtam.
~Bree szemszöge:
Felébredtem és egy takaró alatt találtam magam meztelenül ráadásul Harry karjaiban. Nem értettem semmit. Kicsúsztam a karjaiból és felültem. Körbenéztem a szobán de nem tudtam hol vagyok.
-Jó reggelt!- nyöszörgött mellettem Harry.
-Szia! Elmondanád hogy mit keresek itt?- kezdtem kiakadni.
-Tegnap este az egyik haverom elkapott téged. Az egyik osztálytársad volt az- mesélte és próbáltam rájönni hogy ki lehetett az- Bocs! Nekem most lépnem kell. De még jövök!- mondta és felállt az ágyról. Egész nap az ágyon ültem és próbáltam minél többet takarni magamból a takaróval. Harry alig volt a közelben így nem nagyon kaptam vissza a ruháimat. Akik velem voltak élvezték a dolgot. Este viszont Harry megkért hogy vegyem át a gyűlést. Egy lap alapján kellett levezényelnem. De nem értettem hogy miért engem bízott meg vele. A lényeg hogy az egészet egy pókerasztalnál kellett levezényelnem. Úgy gondoltam eljátszom a magabiztos főnököt miközben laposra verem az egész bandát pókerben. Leültünk az asztalhoz és már osztottak is.
-A terv a következő. A csapat egyik fele kiiktatja a kamerákat. Josh úgy hallottam értesz ezekhez- magyaráztam miközben megnéztem a lapjaimat. Két király. Nem is rossz kezdésnek.
-Igen! A főnök mindig engem kér meg ezekre a dolgokra- mondta Josh- Emelek!
-Tartom a tétet!- mondta a mellette ülő ember.
-Rendben! Az alaprajz szerint a kassza mellett és a harmadik sorból érdemes kipakolni mindent. És valaki töltsön whiskyt!- az utolsó mondatom elég hangos lett. Abban a pillanatban előttem állt egy ember két üveggel- Nem kérdéses. Skót!
-Igen is!- mondta és már töltött is- Jeget?
-Hármat!- utasítottam és belerakta.
-Nem hittem volna hogy ilyen határozott a főnök csaja- röhögött a velem szemben ülő ember. Mikor ránéztem csak akkor esett le hogy az Joe.
-Te meg mi a fenét csinálsz itt?- kérdeztem bunkón.
-Harry jobb keze vagyok. De úgy tűnik lefokoztak bal kéznek- válaszolt Joe- Tartom!
-Emelek!- mondta Joe mellől egy ember.
-All in!- mondta a mellettem ülő.
-Tartom!- mondtam és kitettem az összes zsetont.
-Kiszállok!- mondta Joe.
-Kiszállok! Szóval a harmadik sor mi? Az üdítős sor. De minek?- kérdezi egy fura félszemű ember.
-Ott vannak a neves kólák. A főnökötök megszállottan gyűjti a címkéket- válaszoltam.
-Tartom! Így már érthető hogy miért van a listán az a sor!- röhögött egy másik ember.
-Kiszállok!- mondta a mellettem ölő ember.
-Akkor kérjük a lapokat!- mondtam és kijött a három lap. Király király és egy kettes. Ezt bukta mindenki. Természetesen én nyertem. Mire befejeztük a gyűlést hajnali négy óra lett- Hát mindent megbeszéltünk. Holnap akció lesz és ne feledjétek! Aki hibázik azzal a főnök elszámol.
-Értettük!- mondták egyszerre.
-Élveztem a játékot!- lépett hozzám Joe.
-Ja! Én is. Végre megmutattam hogy képes vagyok legyőzni egy csapat pasit- nevettem.
-Főnök! Vérmes kis teremtés ez a lány! Érdemes lenne bevenni- hallom a bejáratból a félszemű hangját.
-Ennyire jó?- kérdezte Harry.
-Még hogy jó? Brutális! A gyűlést úgy vezette le ahogy maga szokta főnők.
-Köszönöm hogy tájékoztattál!- mondta Harry és belépett az ajtón- Hallottam elverted őket pókerben.
-Így jár az aki kurvával kerül egy asztalhoz- mondom rideg arccal.
-Az öreg beajánlott tagnak. Tudod mekkora megtiszteltetés ez? Engem ő juttatott el eddig a pozícióig!
-Végül is az életemnek gyakorlatilag annyi! Szóval szívesen beszállok D.S. tagnak.
-Jó! Akkor nem kell kiállnod a tanács elé!- mondta és kezet ráztunk.
-Mikor teszem le az esküt? Vagy nálatok hogy megy?
-A következő gyűlésen leteszed az esküt. Most pedig nyugodtan elmehetsz.
-Jó! De egy baj lenne. Nem tudom hol vagyok és nem tudom merre kell mennem hogy hazajussak.
-Elviszlek!- beszálltunk a kocsijába és már indultunk is. Kiderült hogy London belvárosában van a gyülekezés helye. Ahogy mentünk kifelé a városból már tudtam hol vagyunk.
-Miért a D.S.?- kérdeztem megtörve a kínos csendet.
-Eleinte csak buliból. De minél több időt töltök a bandával annál világosabbá válik hogy rossz ötlet volt. Viszont már késő visszavonni a tagságot. Főleg hogy vezető lettem. Ha kiszállok akkor a halálos ítéletemet írom alá. Szóval jól gondold meg mit teszel. Még nem késő visszavonni a tagságot.
-Most már nem tűnik olyan jó dolognak. Talán még gondolkodok a dolgon.
-Rendben! De miért akarsz belépni? Ennyire csak nem lehet szar az életed.
-Pedig de! Amióta eltűnt az életemből Kendall és James azóta azt sem tudom ki vagyok.
-Sajnálom!
-Egy percig se! Felesleges sajnálnod! Szép volt jó volt és elmúlt!- Harry leállította a motort.
-Nem akarom hogy azt hidd hogy aznap este kihasználtalak! Csodálatos lány vagy akinek nem bírok ellenállni. Szerencsés lesz az a férfi aki megkap téged.
-Köszönöm!- mondtam könnyes szemekkel és beletúrtam a hajába. Olyan jó volt vele beszélgetni. Végre éreztem hogy fontos vagyok valakinek. Közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Ennyit megérdemel amiért megvédett. Ahogy elengedem látom a szemében hogy tetszett neki a dolog.
-Nincs mit!- mondta és kiszálltam a kocsiból.
Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok. 1 komi ide és 2 visszajelzés Facebook-in és jön az új rész. És majdnem elfelejtettem szólni hogy új blogot kezdtem. Aki szereti az Alkonyatot annak felhívom a figyelmét hogy egy olyan dologról szól amit a jól ismert történetben csak felszínesen mutatnak be. Jó szórakozást hozzá!--> http://amelierichman.blogspot.hu/
Már egészen hozzászoktam hogy én vagyok a középpontban és mindenki engem majmol. Talán jobb így mint szürke kisegérként. Alex az "elrablás" óta kedves volt hozzám és mindent együtt csináltunk. Mivel Chole és Chloe meghívott minket a pénteki bulijukra izgatottan szálltam ki az ágyból. Gyorsan felkaptam néhány ruhát és lementem reggelizni.
Mikor végeztem pont akkor lépett be a bejáraton Alex. Ahogy megláttam abban a pillanatban megöleltem. Még szerencse hogy a szekrényben voltak a cuccaim így nem kellett visszamennem a könyvekért. Órák előtt még volt fél óránk szóval kimentünk sétálni.
-Várod a bulit?- kérdezte Alex.
-Mindennél jobban- mondtam boldogan és lefeküdtem a suli előtti kövekkel teli rész betonos peremére. Mivel nagyjából fél méter széles kényelmesen elfértem rajta.
-Ugye tudod hogy párban kell menni?
-Ezt nem tudtam.
-Mert ezt én találtam ki- nevetett elég hangosan- De szeretnélek elvinni kocsival.
-Miért ne! Hiszen a legjobb haverom vagy- mosolyogtam és ő csak egy gyors fintort vágott.
-A múltkor amikor ellenséges voltam veled... Nem kellett volna azt mondanom.
-Semmi baj! De honnan tudtad hogy a bárban dolgozok?
-Láttalak. És én mondom... csodálatos voltál a színpadon és kedves vagy kiszolgálás közben.
-Köszi! Kár hogy már vége- mondtam szomorúan.
-Felmondtál?
-Előléptettek. Hivatásos luxusprostit csinált belőlem a bár tulajdonosa.
-Nem vagy valami lelkes- húzta a száját mintha tényleg sajnálna.
-De légyszi ne mondd el senkinek!- könyörögtem neki.
-Nem! Persze hogy nem! De had áruljak el valamit... Én fizetnék érted.
-Ha tudsz egy kicsit várni akkor talán nem kell- amint kimondtam eszembe jut a fogadás. Basszus! A kedvenc szájfényemet kockáztatom.
-Csak talán?- húzogatta a szemöldökét.
-Mennünk kell!- mondtam terelve a témát. Elindultunk a szekrényeinkhez és addig nem nagyon beszélgettünk. De talán jobb is. -Sziasztok!- lépett hozzánk Chole.
-Szia!- köszöntem de Alex elhúzott onnét.
-Alja néppel nem társalgunk!- mondta és elindultunk a terem felé. Visszanéztem és bocsánatkérően pillantottam Chole-ra. Egész nap ezt csinálta Alex. Úgy viselkedett mint aki mindenki felett áll. Tényleg olyan volt mint valami hülye amerikai pomponlányos filmben. Este a kocsijában azon gondolkodtam hogy megemlítsem-e neki hogy elég paraszt volt vagy inkább hagyjam rá az egészet. De végül nem bírtam ki.
-Figyelj! Mérhetetlenül bunkó voltál Chole-hoz- mondtam halkan.
-Sajnálom! Én csak nem akarom hogy elszedjen tőlem.
-Nem szed el mert nem járunk!
-Még nem! De aztán mindenki megköveteli tőlünk. Ne haragudj Bree de az élet nem olyan mint amilyennek te megálmodod. A suli nem mutatja de klikkekből áll. És mi állunk az élen.
-Nem! Olyan nincs hogy mi! Te van meg én van és ezzel kifújt!- kiakadtam.
-Ne már Bree! Ne szúrd el az estét ezzel!- nyavalygott és megsimította az arcom.
-Ne simogass!- kiáltottam és kiszálltam az autóból amikor megállt Chole háza előtt. Gyors léptekkel végigmentem az udvaron egyenesen a hátsó kertbe ahol megtaláltam Layla-t és Mike-ot akik kellemesen elbeszélgettek.
-Szia Bree! De csini vagy!- ölelt meg Layla.
-Köszi! Nem láttátok Chole-t?- kérdeztem miközben Mike-ot is megöleltem.
-Ott áll a karaoke mellett- mutat Mike a medence mellé.
-Nekem beszélnem kell vele. Jó bulit!- mondom sietve.
-Neked is!- kiabáltak utánam. Nem törődtem semmivel. Csak bocsánatot szeretnék kérni tőle. Amikor odaérek hozzá megérintem a vállát.
-Na mi van? Alja néppel is szóba állsz?- kérdezte bunkón.
-Ne haragudj! Nem úgy gondolta. Hogy engesztelhetlek ki?
-Nézz oda! A mikrofon szabad. Énekelj valamit és megbocsátok- mosolyog és a mikrofonhoz megyek.
-Hali! Bree vagyok. De ezt tudjátok. Szóval arról van szó hogy énekelnem kell egy dalt. Chole ez neked szól!- mondtam a mikrofonba és énekelni kezdtem.
Amint elkezdtem énekelni mindenki elhallgatott és rám figyelt. Mikor már megunták az egy helyben állást táncolni kezdtek. Jó buli volt ekkora közönség előtt énekelni ismét.
A dal után letettem a mikrofont és Chole felé pillantottam aki elismerően tapsolt. Átadtam a helyet és elindultam a lányokhoz. Egy kicsit iszogattunk és beszélgettünk. Nem volt olyan rossz mint amilyenre számítottam.
-És mi van Alex-szel?- kérdezte Tori.
-Nem érdekel. Bukó volt Chole-hoz- válaszoltam megrántva a vállam.
-Pedig mindenki azt várja el tőletek hogy járjatok- mondta Reila.
-Nem érdekel! Ez nem egy idióta film. És amúgy sem irányíthatja az életemet senki!- mondtam és felkaptam egy poharat.
-Hű! Pont úgy viselkedsz mint a nagymenő pomponlányok- mondta Tori és elkapja Mike.
-Ellophatom egy pillanatra?- kérdezi és egy puszit nyom Tori arcára.
-Persze! Vidd csak!- mondtuk egyszerre. Ahogy elindulnak Tori visszafordul és kacsintva az ég felé emeli a hüvelykujját. Ezt viszonoztuk és végignéztük ahogy elkezdenek táncolni.
-De édesek!- mondta Lilka.
-És neked nem kéne pasi?- kérdeztem Lilkától.
-Ami azt illeti- rámutat Chole-ra aki egyre közelebb jön hozzánk.
-Jó a buli csajok?- kérdezte Chole. Azt figyeltem hogy hogyan viselkedik Lilkával de elég közömbös volt. Én inkább kimaradtam ebből így átpártoltam a pomponlányokhoz.
-Végre itt vagy!- mondta boldogan Christal.
-Jó látni titeket. Csinik vagytok csajok!- mondtam boldogságot színlelve.
-Az lehet de te vagy az este sztárja- ölelt át Laura.
-Na mesélj! Mi van veled és Alex-szel?- kérdezte Christal. Laura felé pillantottam és láttam hogy nagyon kíváncsi a fogadás miatt. Nem csoda hogy kell neki a szájfényem.
-Egy bunkó!- válaszoltam.
-Figyeljetek lányok! Nemsokára üvegezünk a nappaliban. Klubtagoknak kötelező- mondta Chloe és elindultunk a ház felé. Klubtag alatt azt értette hogy pomponlány vagy sportoló. Egy nagy körbe ültünk de igyekeztem távol maradni Alex-től. Az első pörgetés Chole feladata volt.
-Figyelem! Mielőtt pörgetnék leszögezném a szabályokat. Csak fiú csókolózhat vagy adhat puszit lánynak. Fiúnak nem viszont lány lánynak igen- mondta és mindenki bólintott mert már be voltunk csípve. Megpörgette az üveget ami Chloe felé mutatott.
-Arcra puszi- mondta Chloe és Chole már adta is neki a puszit. Amíg Chloe pörgetett Chole helyet cserélt Christal-lal így mellém került.
-Figyelj! Az üveg végén a kupak fémből van. Kell a mágnes ha én jövök?- elég közel jött hozzám így éreztem hogy részeg. Még nálam is részegebb.
-Nem lehet! Tetszel a legjobb barátnőmnek és sosem tennék neki keresztbe.
-Ezt nem így láttam...- kezdte volna de felnéztem és észrevettem hogy az üveg felém mutat.
-Ki pörgette!- kérdeztem és mindenki Alex-re nézett.
-Boldog nap!- mosolygott szemtelenül.
-Csókot! Csókot!- kántálták a többiek. Én nem voltam hajlandó megmozdulni így sajnos Alex jött hozzám aki nem kímélve megcsókolt. Vagy öt percen át le se szállt a számról. Mikor végre elengedett mindenki tapsolt és éljenzett.
-Az enyém! Jegyezzétek meg!- mondta Alex és leült mellém.
-Kapd be Alex!- mondtam kiabálva és ott hagytam a játékot.
-Ezt még megbánod!- kiabált utánam.
-Mi a baj?- elkapta valaki a kezem. Megfordultam és Chole arcát láttam meg. Nem válaszoltam csak sírva nekiborultam a mellkasának. Nem kérdezett többet csak a hajamat simogatta és vigasztalóan suttogott a fülembe. Kiborultam. Felix miatt Harry miatt és az egész életem miatt. Mindenki csak játszadozott velem. Mire feleszméltem a medence szélén találtam magam Chole karjaiban.
-Jól vagy?- kérdezte aggódva.
-Igen. Köszi!- mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
-Ne foglalkozz vele! Egy bunkó!
-Tudom- mondtam a könnyeimet törölgetve.
-Amíg nem figyeltél elcsábította Lilit.
-Mi?- kérdeztem halkan és elengedett- Ezt nem hagyom!- mondtam és mérgesen elindultam megkeresni az a patkányt. Amint megtaláltam olyan pofont kapott tőlem hogy majdnem összeesett- Ezt azért mert elcsábítottad a legjobb barátnőmet te görény!
-Fogjátok le!- mondta Alex és két haverja szorosan lefogtak. Alig bírtam mozogni.
-És most mit akarsz? Megversz egy lányt mindenki előtt?- kérdeztem szemrehányóan.
-Nem! Azt kapod amit egy kurva megérdemel!- mondta és a buli kellős közepén elkezdett fogdosni.
-Hagyd őt békén!- kiabált Chole.
-Maradj ki ebből kisfiú!- mondta az egyik srác aki lefogott. Chole nem hagyta ennyiben. Letépte rólam és tőle egy durva jobb horgot kapott. Az egész buli egy tömegverekedés és kajacsata keveréke lett egy pillanat alatt. De szerencsére a normálisabb fiúk mint Mike segített nekünk szétszedni őket.
-Jól vagy?- léptek hozzám a lányok. Nem akartam hogy így lássanak így felrohantam a lépcsőn és bementem egy ajtón amit bezártam magam mögött. A fürdőt találtam meg szóval amikor a tükörbe néztem inkább elkaptam onnan a tekintetem. Nem bírtam magamra nézni miután Alex teljesen megalázott. A kád szélén ültem és hihetetlenül szarul éreztem magam. Valaki kopogott az ajtón.
-Bree! Te vagy az? Engedj be! Chole vagyok- hallottam a kétségbeesett hangot az ajtó másik oldalán. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót neki.
-Mit akarsz?- kérdeztem halkan és csak becsukta az ajtót amit be is zárt.
-Beszélni akarok veled- mondta szomorúan és megláttam a szeme körüli lila foltot. A vérző szájáról nem is beszélve.
-Elég rosszul nézel ki- mondtam és megsimítottam az arcát.
-Helyre hoznád? Előveszem az elsősegélyi dobozt- mondta és kinyitotta a fürdőszoba egyetlen szekrényét. Egy fehér dobozt húzott elő és nekem adta. Leültünk a kád szélére és elkezdtem leápolni Chole harci sebeit.
-Miről szeretnél beszélni?- kérdeztem.
-Ez az egész buli rossz ötlet volt. Még szerencse hogy anyáék nincsenek itt így nem látták amit veled művelt Alex. De miért kurvázott le?
-Nem akarok beszélni róla.
-Rendben! De egy dologra kérném a válaszodat. Érzel irántam bármit is?
-Kész is vagyok!- mondtam terelve a témát. Nem akartam neki nemet mondani. Túl közel állt a szívemhez hogy összetörjem az övét.
-Kérlek válaszolj!- mondta és elkapta a csuklómat.
-Szeretlek! De nem érdemelsz egy olyan barátnőt mint én.
-Mond egy okot! Csak egyet!
-Alex jogosan kurvázott le! Egy bárban dolgozok és minden este kivéve pénteken és vasárnap híres emberekkel bújok ágyba!
-Nem érdekel! Én tudom hogy milyen vagy. Biztos nem magadtól választottad ezt az utat. Te jobb ember vagy- nem volt más választásom. Hazudnom kellett.
-Nem! Én egyedül döntöttem így.
-Nem hiszek neked! És ha véletlenül rájössz hogy mekkorát hazudtál szólj!- mondta és ott hagyott. Egy ideig csak ültem a kád szélén és teljesen magamba zuhantam. Mire kiértem már mindenki tudta rólam az igazat. Megvetően néztek rám miközben távoztam. Úgy döntöttem hogy egyedül megyek haza. Az utcán sétáltam mikor valaki elkapott és betuszkolt egy kocsiba.
-Ne!- sikítottam de egy fehér kendőt tartott az arcomhoz és onnan minden sötét.
Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok! Imádlak titeket és remélem össze tudjátok hozni megint az 1 komit és a 2 Facebook-os visszajelzést. Iratkozzatok fel oldalt rendszeres olvasónak. Puszi: Sarah :* Ui.: CARLY ha ezt olvasod... Szeretlek és nagyon hiányzol. Remélem már nem haragszol rám! HÜLYÉN VISELKEDTEM SAJNÁLOM!!! :'( <3
Reggel felébredtem és Alex kocsijának a hátsó ülésén feküdtem amíg ő az első ülésen ült és úgy aludt. Az időt akartam megnézni de leejtettem a telefont ezzel felébresztve őt. Még csak 6 óra volt így kényelmesen visszaértünk a suliba. A kollégiumban végre átöltöztem és kezdődhetett a nap. -Szia Bree!- lépett hozzám Layla.
-Szia!- mosolyogtam.
-Hallottam hogy te lettél a pomponlányok vezetője. Gratulálok!- és ezzel vége is volt a bájcsevejnek. Ahogy felmentem a terembe mindenki köszönt és úgy csináltak mintha én lennék a legnépszerűbb csaj. Az osztályban leültem a helyemre és egyből körém gyűlt mindenki. Nem volt kedvem de muszáj volt beszélgetnem velük. És ez ment egész nap.
-Ez eszméletlen! Olyan mint azokban a hülye pomponlányos filmekben. Te vagy a vezér így mindenki fél tőled és a te barátnőd akar lenni- mondta Tori miközben Felix bárja felé mentünk este.
-Ez a legnagyobb marhaság amit valaha hallottam- nevettem elég hangosan.
-Most miért? Ez igaz- mondta Lilka.
-Na jó! Tori-tól már megszoktam az ilyesmit de tőled többet vártam- bosszankodtam Lilkára nézve. Bementünk az öltözőnkbe ahol lepakoltunk és átöltöztünk. Az egyik legszebb maszkot kerestem meg amit a fiókomban tartottam már évek óta. Mikor kivettem aggódni kezdtem. A tükörbe sem bírtam nézni mert féltem hogy a tükörképem gúnyos vagy lenéző lesz. Hát ez a nap is eljött. Én is a rossz hírű lányok táborába kerültem. Felix lépett be az ajtón.
-Sziasztok lányok! Végre eljött az este amire már úgy vártatok- mosolygott és a hajamat eltűrte a nyakamról- Felkészültél arra hogy boldoggá tedd Nagy H-t?- kérdése hatására kirázott a hideg.
-Nem tudom!- válaszoltam félve.
-Hát akkor szedd össze magad és menj a 4-es szobába!- mondta nemet nem tűrő hangnemben. Remegve felvettem a maszkot és már mentem is.
Ahogy beléptem a szobába elfogott a félelem. Ez első alkalom volt így normális volt hogy féltem. Leültem az ágy szélére és felkészültem a legrosszabbakra. Nem tudtam hogy a "H" mit takarhat de nem is akartam találgatni. Ahogy elmerültem a gondolataimban észre sem vettem hogy kinyílt az ajtó.
-Felix nem hazudott amikor azt hogy a legszebbet kapom- ismerős rekedt hang ütötte meg a fülem. Oda néztem és Harry állt az ajtóban.
~Harry szemszöge:
Nem számítottam arra hogy egy ilyen csajt kapok Felix-től. A maszk mögött láttam a szeméből hogy fél. Csak tudnám mitől. Közelebb mentem hozzá és ismerős illatot éreztem. Bree! Neki van ilyen illata. Egyik kezemmel megfogtam az arcát és lehajoltam hozzá. A szemébe néztem és ugyanazt éreztem mint amikor Bree-t látom.
-Kit rejt ez a maszk?- kérdeztem és az említett tárgy felé vezettem a kezem hogy levegyem. Elkapta a csuklómat és könyörgő szemeit rám meresztette.
-Kérlek ne!- suttogta lágyan.
-Akkor csak a nevedet áruld el.
-Nem lehet!- közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. A maszk alól könnyek szöktek ki. Tudtam hogy neki ez az első napja így kíméletes voltam. Próbáltam éreztetni vele hogy mellettem biztonságban van. Bár jogosan érezte magát fenyegetve hiszen Anglia legbrutálisabb titkos bűnszövetkezetének a feje vagyok. Felix új köztünk és próbál puncsolni nálam azzal hogy ezt az angyali lányt küldi az ágyamba. Az ágyon feküdt és csak kapkodta a levegőt. Tökéletes testét nem fedte semmi már vagy egy órája így egy vékony takarót terítettem rá ami tökéletesen rásimult és így is tudtam csodálni.
-Mondd el ki vagy!- kértem ismét és a haját simogattam.
-Nem mondhatom el!- mondta szomorúan és ahogy rám nézett láttam hogy a szemeit teljesen kisírta.
-Ne félj tőlem!- kérem és lassan a maszk felé nyúltam. Nem tett semmit. Lassan elemeltem a szeme elől és felfedtem az arcát. Amint rá néztem rájöttem hogy ki ő- Briettha!- nyögtem halkan és magamhoz szorítottam.
-Ne!- lökött el magától.
-Mi a baj?
-Undorodok magamtól! És tőled is!
-Pár perce nem ezt mondtad.
-Tudod ki vagyok. Most én szeretném tudni hogy ki vagy!- mondta haraggal teli szavakkal és a szemében látszott az elszántság.
-Harry Styles. A Dark Side feje. Eredetileg énekes vagyok de ez az álcám. Senki sem gyanakodna egy világhírű énekedre. Már vagy három éve vagyok tag de mindenki azt mondta hogy én legyek a vezető miután az elődöm meghalt drogtúladagolásban.
-Neked nem így kell meghalnod! Én tudom hogy te jobb vagy ennél.
-Ezek szerint... te törődsz velem?
-Igen! Tehetséges vagy és egész helyes.
-Csak egész?- viccelődtem.
-De teljesen egoista vagy!- nevetett és megöleltem.
-De ez az egoista szeretni is tud!- súgtam lágyan a fülébe.
-És kit?
-Téged!
Sziasztok! Nem tudom hogy tudtok e róla de új blogot kezdtem aminek a linkjét megtalálhatjátok oldalt. Ennek persze nem lesz vége de aki szereti az Alkonyatot annak tetszeni fog :) 1 komi ide 2 visszajelzés Facebook-on és jön a következő rész. Puszi: Sarah :* <3
A tanárnő visszaengedett a helyünkre és az óra véget is ért. A tolltartómat és a könyveimet felkaptam az asztalról és kimentem volna az osztállyal de Miss Caroline megállított Alex-szel együtt.
-Gyerekek üljetek le még egy kicsit!- mondta és leültünk az első sorban.
-Miért tartott itt minket?- kérdeztem gyanakvóan.
-Az évzárón szeretném ha előadnátok ezt a dalt. Csodálatosan összhangban voltatok az első hangtól fogva. Kérlek titeket dolgozzatok össze és lépjetek fel. Ez remek lehetőség hogy szerepeljetek a tévében- a tanárnő hangja mellett mást is hallottam. Alex a pad alatt keresett valamit a zsebében.
-Én benne vagyok- mondtam de csak azért hogy minél hamarabb szabadulhassak.
-Mivel erről a csajról van szó én is- mondta Alex felpillantva a pad alól.
-Rendben akkor holnap kezdjük a próbát- mondta a tanárnő és kiment.
-Szóval együtt leszünk holnap délután- mondta Alex és egy kulcsot húzott ki a zsebéből.
-Sajnos!- sóhajtottam.
-Most edzésem lesz szóval mennem kell.
-Nekem is. Mármint nem edzésem lesz hanem színjátszószakkör- mondtam idegesen.
-Lazíts bébi! Gyere a pályára ha végeztél én várlak majd- mondta és hirtelen megcsókolt. Gyors léptekkel kiviharzott a teremből és csak pislogtam. Mikor végre felébredtem kimentem én is és a szekrényem felé összefutottam Laurával aki Dylan és Blake társaságában volt.
-Szia!- köszöntek egyszerre.
-Helló!- intettem kínosan nevetve.
-Éppen azt meséltem hogy milyen jó voltál. De miért fogott ment titeket Miss Caroline- mondta Laura és a boldogságtól már majdnem ugrált.
-Nyugi! A tanárnő azt kérte hogy adjuk elő évzárón. Csak azért mondtam igent hogy kiszabadulhassak- legyintettem.
-Mi léptünk edzésre!- mondta Blake és leléptek.
-Eszméletlenek voltatok!- mondta Laura mikor elindultunk a szekrényekhez.
-Az egész az óra miatt volt- legyintettem lazán. Kinyitottam a szekrényemet és lepakoltam.
-Ne szórakozz! Alex és közted szinte vágni lehetett a szexuális feszültséget- miközben ezt mondta előkaptam a szájfényemet és a tükörbe nézve felfrissítettem a sminkemet.
-Ez hülyeség!- nevettem és visszatekertem a tetejét- Erre a szájfényre esküszöm hogy gyűlölöm őt és ez így is lesz egészen év végéig!
-Jó! Állom. De én a tollat teszem fel tétnek amit anya hozott Amerikából- mutatta fel a világ legklasszabb tollát.
-Rendben!- kezet fogtunk és nevetve mentünk a dolgunkra. Még hogy én és ez a nyálgép! Ahogy elhaladtam a folyosón megpillantottam egy régi plakátot amin Laura és én voltunk. Fájó szívvel olvastam végig a "Big Time Rush" feliratot a vendégek között. Sóhajtva léptem el onnan. Egy kicsit fájt hogy megfeledkeztem James-ről. Várjunk! Nekem nem Kendall miatt kéne bánkódnom? Akkor miért James miatt fáj a szívem?
-Bocsi!- hallottam egy hangot amivel visszazökkentem a valóságba. Ahogy megfordultam egy fiú állt előttem.
-Mi az?- néztem rá értetlenül.
-Véletlenül megbotlottam és rád öntöttem a... Te Kendall Schmidt barátnője vagy?- kérdezte édes mosollyal. Aztán rájöttem hogy annyira elmerültem a gondolataimban hogy nem vettem észre hogy nyakon öntöttek valamivel.
-Ja nem vettem észre. És igen. Bár nem vagyok rá büszke- mondtam és csak reméltem hogy nem vörösödtem el.
-Bocsi hogy leöntöttelek. Nem tudod véletlenül hogy hol lesz a színjátszószakkör?
-A galériában. Második emelet. Ahogy felmész kétszer fordulsz jobbra és a folyosó végén lesz- mondtam és már mentem is. Gyorsan átöltöztem.
Ahogy mentem vissza a folyosóról láttam hogy már javában tart az edzés. Egy kicsit gyorsabban szedtem a lábaimat hogy hamarabb odaérhessek. Épp az utolsó pillanatban sikerült beesnem a terembe. Akivel összefutottam fiú egy nagy vigyorral az arcán a mellette lévő székre bökött jelezve hogy nekem foglalta.
-Honnan tudtad hogy én is itt leszek?- kérdeztem gyanakvóan.
-Csak reméltem- kacsintott és leültem mellé.
-Amúgy a nevem Chole Adams- nyújtotta a kezét.
-Én Briettha. De mindenki Bree-nek hív- én is kezet nyújtottam de ő elkapta és kezet csókolt. Ez kicsit meglepett.
-Szép délutánt mindenkinek! Én Mr. Ericksen vagyok. De sokan hívnak Mr. Bean-nek- mondta nevetve egy fiatal tanár- Az első órán a színészi tehetségeteket mérem fel. Ott a párocska jöjjön ki ha már olyan jó a beszélőkéjük- mutatott ránk a tanár.
-Miért mindig én?- kérdeztem a fogaim között morogva.
-Szép vagy így egyértelműen célpont vagy- mondta Chole és kimentünk a tanárhoz.
-Rendben van! Ez egy szituációs játék. A fiatalember most ért haza a háborúból a hölgy pedig megcsalta őt és kínosnak érzi férjének a jelenlétét- utasított minket a tanár és ránk hagyta hogy mi legyen a szöveg.
-Szia drágám! Haza jöttem!- mondta boldogságot színlelve Chole.
-Ööö... Szia! Gyorsan hazajöttél- tettettem a kínos nevetést és megölelt.
-Pedig eléggé elhúzódott a harc- mondta értetlen arckifejezéssel.
-Nem... akarsz visszamenni még egy kicsit?- kérdeztem miközben megfordítottam és az ablakok felé kezdtem tolni.
-Nem örülsz nekem?- megfordult.
-De... Csak olyan hirtelen jöttél. Nem vártalak pont mára.
-Állj! Te ott! Gyere ki és csinálj úgy mintha a feleség szekrényéből esnél ki- mondta a tanár és egy srácra mutatott.
Felállt és követte Mr. Ericksen utasításait.
-Ez meg ki?- kérdezte Chole mérgesen.
-Ő? Ja ő csak a fiad!- mondtam és mellé löktem a számomra ismeretlen fiút.
-Csá apa!- mondta vakargatva a fejét.
-Nekem lányom van- bosszankodott Chole.
-Ugye milyen jól sikerült a műtét?- kérdeztem poénkodva. Még a tanárnak is tetszett.
-Apa!- pattant fel egy lány a tanár intésére.
-Nos ő a lányunk! Akkor magyarázd meg hogy ki ő- nézett rám gyanakodva Chole.
-A kertész?- kérdeztem és úgy csináltam mint aki fél.
-Megcsalsz?- kérdezte dühösen.
-Anya mit keres itt apa? Nem úgy volt hogy a másik bácsi lesz az új apu...- mondta volna a csaj gyerekhangon de befogtam a száját.
-Még kisgyerek! Nem tudja miket beszél- mondtam nevetve.
-Figyelj haver! A feleséged levelet kapott hogy eltűntél. Én segítettem neki hogy talpra álljon és ne viselje a gyászruhát- lépett Chole mellé a srác.
-Ez igaz?- kérdezte szomorúan Chole.
-Sokat jelentesz számomra. És mikor megtudtam hogy eltűntél kétségbe esve rohantam a karjaiba ahol végre megnyugvást találtam- magyarázkodtam ártatlan tekintettel.
-Szép volt!- tapsolt Mr. Ericksen és a helyünkre küldött. Miközben eleget tettünk a kérésének összepacsiztunk mind a négyen. Egész órán jól elvoltunk és mindenféle szituációt eljátszottunk amit a tanár kitalált.
-Jók voltatok!- lépett hozzánk a fiú és a lány akivel együtt játszottunk.
-Ti is jók voltatok!- mondtam mosolyogva.
-Layla!- mondta a lány és a kezét nyújtotta felém.
-Bree. De neked csak anya- nevettem a többiekkel együtt.
-Mike- mondta a srác és vele is kezet fogtam.
-Én Cgole vagyok. Nincs kedvetek összefutni most suli után?- kérdezte Chole.
-Nekem nem jó. De ti mehettek- mondtam és együtt elindultunk a folyosón. Miközben mentünk láttuk hogy Mr. Ericksen nagyon boldog.
-Miért olyan vidám tanár úr?- kérdezte Mike.
-Terhes az asszony!- mondta vidáman és beszállt a liftbe.
Nevetve továbbmentünk és az volt a téma hogy milyen jó fej Mr. Ericksen. Nem mindennapi ember. Nem hiába hívják Mr. Bean-nek. A faliújságnál leszakadtam a többiektől mert én a kolesz felé vettem az irányt. Kicsit féltem a délutáni találkozótól Alex-szel de valamiért izgatott voltam. A folyosó végén kimentem a pályára és láttam hogy az edzésnek még nincs vége. Leültem a lelátóra és onnan néztem a focistákat. De aztán valami olyat vettem észre amit nem akartam. A pomponlányok is a pályán voltak. Megláttam Laurát aki a pomponjával integetni kezdett. A lépcsőn elkezdtem lefelé futni és a végén találkoztunk.
-Szia!- köszönt Laura.
-Szia! Ez a ti híres edzésetek?- kérdeztem és körbenéztem a lányokon.
-Újabb jelentkező?- kiáltott egy lány a háttérből.
-Igen!- mondta Laura és behúzott a pályára.
-Mit művelsz!- morogtam.
-Ezért még hálás leszel!- suttogta és a lányokhoz fordult- Lányok. Ő Briettha. Szerintem sokra vinné a csapatban.
-Nahát!- lépett felém egy idősebb nő- Én Mrs. Stewart vagyok az edző. Kapj fel egy pár pompont és irány a pálya- utasított és Laura a kezembe nyomta a csili-vili labdákat és a lányok alé álltam.
-Az előbb láttad mit csináltunk?- kérdezte egy lány.
-Nem igazán- mondtam kicsit félve.
-Akkor ezt figyeld. Zenét Christal!- mondta a lány és elkezdődött a zene. Figyeltem őt ahogy táncolt és elismerően bólintottam egyet- Hajrá!- mondta nagyképűen és elment.
-Hát jó!- sóhajtottam és ismét elindították a zenét. A lány mozdulatait nem tudtam utánozni de előadtam az enyémeket és a végén az edző megtapsolt.
-Szép volt! Nincs kedved a vezérszurkoló szerephez?- kérdezte az edző és az egyenruhát nyomta a kezembe amit nekem szánt.
-Nem is tudom...- vakargattam az állam.
-Elfogadja!- ölelt át Laura.
-Rendben! Vedd fel és gyere vissza- mondta az edző és Laurával az öltöző felé mentünk.
-Megvagy húzatva? Ez hatalmas feladat!- akadtam ki de Laura csak a fejét csóválta. Pár perc múlva kiléptem az öltözőből és az egyenruhában elég kényelmetlenül éreztem magam.
-Ez olyan fura. Nem szoktam hozzá hogy közönség előtt mutogatom a hasam- panaszkodtam.
-De figyeld hogy néz Alex- mutatott a másik pálya felé és láttam hogy Alex-nek nagyon tetszik. Annyira bambult hogy eltalálta a labda. Mi lányok csak nevettünk rajta. Az edzővel pedig megbeszéltem mindent.
~Alex szemszöge:
Érdekes fordulat hogy a művészsuli így megváltozott. De örülök neki mert a csajok marha jól festenek az egyenruhájukban. Mikor végeztünk az edzéssel leültünk a lelátóra ahonnan tökéletesen láttam Bree-t.
-Azt figyeld!- böktem oldalba Dylan-t aki a legjobb haverom.
-Aranyos lány- bólintott vigyorogva.
-Ismered?- kérdeztem megdöbbenve.
-Ja! Halálosan szerelmes volt belém. De eléggé eltávolodtunk amióta összejöttem a mostani barátnőmmel- mesélte miközben az izzadtságát törölgette a pólójával.
-És nem gondoltál rá úgy mint egy csajra?
-Nekem ez a lány túl ártatlan. A vadabbakat jobban csípem- legyintett nagyképűen.
-Mindent megadnék ezért a lányért!- sóhajtottam.
-Az első csókját tuti nem kapod meg.
-Még nem csókolózott?
-De. Velem- vigyorgott tovább.
A lányok edzése végéig azt hallgattam hogy miket csinált Bree. Ha jobban belegondolok tényleg túl ártatlan. Úgy tűnik hogy az én feladatom hogy bevadítsam és kihozzam belőle azt az énjét amit éneklés közben bemutatott nekünk.
-Már vártalak- mondtam miközben a falnak támaszkodtam az öltözőjük előtt.
-Mit keresel itt?- kérdezte rémülten.
-Elviszlek valahová!- mondtam és lazán elkezdtem az ujjamon pörgetni a kocsim kulcsait. Nem vártam meg míg válaszol. Elkaptam a csuklóját és az egyenruhájában rángattam ki a kocsimig.
-Mire készülsz?- kérdezte rosszat sejtő tekintettel.
-Semmire ami illegális. Vattacukrot eszünk.
-Még jó hogy legális- forgatta a szemeit- Most komolyan!
-Szállj be és megtudod- sóhajtott egyet és beszállt a kocsiba. Ő nem tudja hogy kikértem őt egész estére és mivel a nevelők lazán veszik a dolgokat megengedték. Száguldottunk az úton és arra gondoltam hogy kapcsolok zenét.
-Ez most komoly?- kérdezte felháborodva. Még mérgesen is káprázatos volt.
-Mi a baj vele?
-Az hogy az expasim is énekel benne.
-De attól még jó szám nem?
-Végül is...
-The city is o-o-o-ours... Gyerünk énekeld- kérdtem és elkezdett énekelni.
-We pull up Open the door All the girls scream- énekelte szexi hangján de közbevágtam.
-There they are- vinnyogtam de normális hangra váltottam- It's packed from wall to wall And everybody is callin'
-Here we come It's almost time Feel the rush Now hit the lights we gonna get it all sterted- folytatta.
-Becouse the night is young The line is out the door Today was crazy but tonight zhe city's ours Live it up Until the morning comes Today was crazy but tonight... The city is o-o-o-ours... The city is o-o-o-ours- énekeltük egyszerre és olyan jól szórakoztunk. Még sosem láttam olyan lányt aki ilyen felszabadult még a nyitott tetejű kocsikban is. Mire vége lett a dalnak az útnak még a felénél sem jártunk. Oldalra pillantottam és Bree barack színű ajkai pirosabb árnyalatot vett fel. Anya szája is mindig ilyen színű ha fél aggódik vagy szomorú. Szemét egyenesen a visszapillantó felé irányította. Kezét görcsösen szorította a szoknyájához ami már szinte zavarba hozott. A lábai kivillantak a rövid szoknya alól és szinte hívogattak. Visszanéztem az útra mert féltem hogy ha tovább nézem őt még balesetet okozok. Egy nagyot sóhajtott ami kicsit aggasztott.
-Baj van?- kérdeztem halkan.
-Nem... csak még mindig a fejemben van Kendall hangja...- és elkezdett mesélni a volt pasijáról. Édes csicsergése zene volt a füleimnek. Szinte ittam minden szavát. Ez a Kendall egy vesztes ha magára hagyott egy ilyen lányt. Nekem kell megvédenem ha már a pasija nem képes rá.
-Megjöttünk!- mondtam mikor egy teljesen füves részre értünk. Közel a folyóhoz de elég távol tőle hogy ne legyenek körülöttünk emberek.
-Ugye tudod hogy ez már emberrablásnak számít?- kérdezte elég mérgesen.
-Nyugi! És amúgy is! Te jöttél magadtól nem?- kérdeztem mosolyogva.
-Mit akarsz tőlem?- sóhajtott.
-Üljünk le a szélvédőn- kiszálltam a kocsiból és az említett helyet vettem célba. Kicsit habozott de rájött hogy nem ismeri a hazautat így jobban teszi ha követ. Felültünk a szélvédőre és az égre nézett. A szemében megcsillant a nap fénye. Olyan jó lenne tudni hogy ilyenkor mire gondol.
-Mi volt az igazi célod ezzel?
-Meg akarom ismerni az igazi énedet. Nem azt akinek mutatod magad. Láttam éneklés közben a szikrát a szemedben amit beszélgetés közben sosem látok. Úgy gondoltam mutatok neked valamit. Nézd!- mutattam a naplementére- Milyennek látod?
-Tudod...- sóhajtott- Régen szerettem a naplementét de amióta utoljára végignéztem elvesztette a varázsát. Most jelentéktelen felszínes és teljesen üres. Miért olyan nagy felhajtás? Lemegy a nap. Na és? Ez a dolga nem? Reggel meg felkel. Nem kelünk fel hogy megnézzük. Ez az egész hülyeség! Régen Kendall mellett a felhők furcsa és vicces formákat vettek fel és órákig kémleltük az eget hogy miket találunk... legyen az nyuszi... pillangó... vagy egy szív... Ma már nincs formája egy felhőnek sem. Mintha Kendall és James elvittek volna valamit az életemből.
-És mi az?
-A boldogság!- láttam a megtörést az arcán. De valahogy megkönnyebbültnek láttam mert végre beszélhetett valakinek az érzéseiről. Nem vagyok érzelgős de ennek a lánynak a szavai szíven ütöttek.
-Vissza adhatja neked valaki?
-Nem! Csak egy részét. De teljesen boldog talán sosem lehetek. Nekem James a mindenem.
-Nem Kendall?
-Ő csak kihasznált. Végig James mellett kellett volna lennem. De már elszúrtam. Vége!
-Tudod mit? Én megpróbállak boldoggá tenni. Kezdjünk mindent elölről. A nevem Alex- nyújtottam kezet neki.
-Bree!- kezet ráztunkés folytattam.
-Én sosem bántanék meg egy lányt sem.
A naplementét végigbeszélgettük és mindent megtudtam róla amit tényleg fontos róla tudnom. Dylan James és Kendall nem komplettek hogy hagytak elveszni egy ilyen értékes lányt mint ő. Sajnos még nem állt készen egy kapcsolatra így nem érintettem meg és próbáltam nem arra gondolni hogy nagyon dögös.
Sziasztok :) végre megírtam nektek a folytatást. Ha érdekel a 127. fejezet akkor 1 komi és 2 Facebook-os visszajelzés a blogról. A linket nemsokára megtaláljátok oldalt... ott --------------------------------------------------------------------------------------------->
Délutánig nem szóltam a fiúkhoz. Kendall került egészen addig amíg meg nem érkeztünk LA-be. De jól is tette! Ha hozzám szólt volna már fog nélkül mosolyogna a rajongóinkra a rádió stúdiója előtt. Én nem tettem volna ezt Bree-vel. Tisztelem őt és nem akarnám megbántani. Mire jó az ha azt hiszi hogy csúnyán átverték és kihasználták? Kendall-ről mindenki azt mondja hogy romantikus és kedves. De most nem ezt látom. Inkább egy árulót aki cserben hagyta azt a lányt akibe halálosan szerelmes voltam. Miatta mondtam le róla! Hogy az övé lehessen! De legalább elbúcsúzott tőlem.
-James! Életben vagy még?- kérdezte Logan és próbált vidámságot erőltetni magába és belém.
-Ja! Mehet az interjú!- mondtam sóhajtva.
-Szép délutánt mindenkinek! A nevem Johana és velem van élőben a Big Time Rush!- mondta rádiós csaj akinek interjút adtunk.
-Helló New York!- kiabált Carlos és mindannyian lekaptuk a fejhallgatót mert borzasztóan hangos volt.
-Carlos ez itt Los Angeles! New York nagyon messze van tőlünk!- mondta mérgesen Johana.
-Tudom! Azért kiabálok- mosolygott diadalmasan Carlos.
-Na most akkor egy normális köszönést a hallgatóknak- forgatta a szemér Johana.
-Helló LA! Ez a Big Time Rush!- kiabáltuk egyszerre bár kicsit halkabban mint Carlos.
-Nos fiúk! Nem rég jöttetek haza Angliából. Milyen volt?- kérdezte Johana.
-Imádtam Londonban lenni bár kár hogy lelepleződtünk mert jó volt átlagosnak lenni koncertek és interjúk nélkül- válaszolta Logan és egyet értően bólogattunk.
-Kendall. Te viszont találkoztál egy csinos lánnyal- fordult hozzá Johana.
-Igen de nem volt nagy kaland. Igazából szakított velem mert nem bírta a hírnevemmel járó gondokat- mondta Kendall.
-Vagy a nagy pofádat!- morogtam halkan.
-Mit mondtál James?- kérdezte Johana.
-Csak megragadtam az alkalmat hogy elmondjam a nézőknek. Johana gyönyörű a hajad. Mit használsz?- kérdeztem.
-Sampont James!- mondta Kendall gúnyosan.
-Tényleg? Nekem inkább gyökérkefének tűnik! Főleg a tiéd!- vágtam vissza.
-Az enyém legalább nem olyan mint Justin Bieber-é aki nemrég szabadult az óvodából!- mondta Kendall.
-Ne szidd Justin-t!- felálltam és azonnal egy biztonsági őr leültetett.
-Inkább küldjetek valami zenét a csajoknak fiúk addig lerendezitek a dolgot- mondta Johana.
~Bree szemszöge:
A lányokkal fagyit ettünk és a konyhában jól kibeszéltünk mindent ami nyomta a lelkünket. A rádiót kapcsolgatta Tori amikor James és Kendall veszekedésére lettünk figyelmesek. A műsorvezető kérte hogy küldjenek egy számot a lányoknak.
-Szeretnék egy dalt küldeni egy lánynak Londonba. A Worldwide és akinek szól az tudja meg hogy számomra örökké róla szól majd a dal- mondta James és hallottam a hangján hogy komolyan gondolja.
Elindult a dal és összeszorult a szívem ahogy meghallottam James lágy és dallamos hangját. Az este jutott eszembe. Az a szeretet amivel hozzám ért. A dal után Tori felém fordult.
-Ez a dal nem nekem szólt hanem neked- mondta Tori és megölelt.
-Sajnálom!- mondtam sírva és kiléptem a konyhából félbehagyva a csokifagyimat amit Lilka megszórt mogyoróval. Ahogy végigmentem a nappalin belebotlottam Felix-be.
-Szia! Csá lányok!- intett a konyhába akik viszonozták- Jó hogy itt vagy! Beszélni szeretnék veled- mosolygott.
-Rendben. De szeretnék elpakolni mert délután visszamegyünk a kollégiumba- mondtam és elindultam felfelé a lépcsőn.
-Felmegyek veled mert fontos.
-Ok!- vállat vontam és hagytam hogy feljöjjön velem. A szobámban elővettem a bőröndömet és a ruháim közt kezdtem keresgélni.
-Figyelj! Kendall itt van?- kérdezte Felix az ágyam széléről.
-Nem. Már nincs- mondtam szomorúan és három pólót tettem a bőröndbe.
-Helyes! Mert előléptetlek!- ezen meglepődtem és megfordultam.
-Mi?
-Jól hallottad! Mától nem csak táncos leszel a bárban. Megtudtam hogy az a bohóc tényleg elvette a szüzességed és mivel már elmúltál 18 áthelyezhetlek. Lenne rád vevő. Például ott van az az új bűnszövetkezet akiknek a vezetőjük egy taknyos 19 éves fiú. A nevét nem tudom de csak úgy említik hogy a "Nagy H"- erre ismét felkaptam a fejem.
-Te beállítanál a kurváid közé mert az új bandád ezt javasolta?- kérdeztem értetlenül.
-Figyelj! Ezek gazdagok! És te V.I.P. lány lennél. A legjobb. És nem minden jött-ment féreg bújhatna ágyba veled.
-Nem!- kiáltottam.
-De igen! Azt hitted hogy tényleg kedves vagyok amikor meglátogattalak a kórházban? Én lettem a Nagy H jobb keze és ő parancsolta hogy ezt tegyem. Én nem akarom hogy azt higgye hogy hűtlen vagyok hozzá. Én azért voltam távol mert a beavatás eddig tartott.
-De...
-Nincs de! Már felírtalak a listára! Te vagy az első- mondta és kiment a szobából. Sóhajtva leültem az ágyra. Gőzöm sem volt hogy reagálhattam volna erre.
~A kollégium előtt:
Az út
hosszú és szomorú volt mindenkinek. Senki sem akart visszaemlékezni semmire mert eleget törtük magunkat a dolog miatt. Főleg ami a szobámban történt. Még mindig nem akartam elhinni hogy kurvák közé rakott be Felix. Mikor megérkeztünk a kapuban Dylan Blake
Adam Carly és még páran álltak lapokkal a kezükben. Carly mosolyogva nézett
rám amit viszonoztam.
-Szia! Hiányoztál!- mondta boldogan Carly és átölelt.
-Te is nekem! Mi ez az egész?- kérdeztem értetlenül a papírokra célozva a kezében.
-A felvételi eredmények- válaszolta.
-Jó rég voltam távol. Mi történt?
-Az igazgató megint pálinkával inhalált és kitalálta hogy a művésziskolák nem
csak a rajzzal foglalkoznak így van tánc zene meg minden hülyeség ami ide
kapcsolódik vagy a történelemben művészetnek nevezték- mondta Blake.
-De nyugi! A te felvételid már megvolt. Amikor felléptél a bálon- mosolygott
Dylan.
-Csak órákat kell felvenned. Tessék itt a lista. De ti hárman felvételi kérelmet
is kaptok- mondta Carly és kiosztotta a papírokat.
-Remek! Nem ért rá ez nyári szünet utánig?- néztem értetlenül a lapokra- Jé! Van
R&B!
-És balett!- mondta boldogan Tori.
-De mi ez a sok sport? Az nem művészet inkább barbárság- mondta Lilka.
-És mi ez a szurkolós bigyó?- néztem aggódva Carly szemébe.
-A sulinak sportos foglalkozásai is lesznek. Foci meg ilyesmi. És nekik kell a
szurkolás. Bár eddig azért volt tökéletes ez a suli mert mentes volt ilyesmitől-
forgatta a szemeit Carly.
-Egyet értek!- kiáltottunk egyszerre a lányokkal.
-Én nem! Tök szexi az egyenruha!- vigyorgott Blake.
-Egyet értek haver!- pacsizott le Dylan és Blake.
-Hülyék vagytok!- morogtam halkan és bementünk a koleszba lepakolni. Mikor
végeztünk már este lett így fürödtünk és utána együtt nekiláttunk a
kitöltéshez.
-Én szeretnék szurkolni- mondta Tori boldogan.
-Nem rossz ötlet- helyeselt Reila.
-Én inkább sportolnék- mondta Lilka.
-De mellette kell valami más is. Azt írja: Jelölje meg azt a területet ahol
legfőképpen elhelyezkedni kíván az iskola művészi képzésében. A: Rajz festés. B:
Zene musicalszínészet. C: Tánc (modern és klasszikus)- olvastam fel hangosan a
lehetőségeket.
-Én maradok a festésnél mert a többihez nem értek- mondta Lilka és már be is
jelölte.
-Én táncra megyek- mondta Tori és ő is bejelölte.
-Én a zenés képzésre jelentkezek- mondta Reila.
-Szerintem én is a zenére járok- helyeseltem- Következő kérdés: Milyen órákat
kíván felvenni? Rajzon belül: Művészettörténet… Meg egy csomó olyan dolog ami
engem nem érint mivel nem azt jelöltem meg- ezt nevetve tettem hozzá. Ezt a
részt már egyedül töltöttem ki ahogy a többiek is. Amiket felvettem:
Zeneelmélet R&B-éneklés Dráma Színpad-kommunikációelmélet és ezen kívül jelentkeztem
az énekkarba és a színjátszószakkörbe. Másnap az volt az első hogy az
igazgatóhoz bementünk és leadtuk a papírokat. De Torinak én írtam alá a lapját
mert még nem múlt el 18 és nem jogosult arra hogy egyedül intézze a dolgait.
Megkaptuk az órarendeket a kitöltés alapján és mehettünk is. Elég lassan
intézte el az igazgató a dolgokat így csak a negyedik órára estünk be. Nekem
Színpad-kommunikációelméletem volt agy azt a termet kerestem meg. Ahogy
benyitottam láttam hogy az óra még nem kezdődött el. Nem tudtam hogy hol van
hely így félve közelítettem meg a padokat.
-Bree!- hallottam egy ismerős hangot. Laura volt az.
-Szia!- köszöntem kedvesen és megölelt ami meglepett. A tiarát viselte amit még
a bálon adtam neki.
-Ülj ide!- mosolygott és levette a könyveit a mellette levő padról
-Bocs! Ez már foglalt!- mondta bunkón egy szőke hajú srác.
-Akkor keresek egy másik helyet- mondtam ráhagyva a dolgot és a terem vége felé
indultam.
-Ácsi! Te ki vagy?- kérdezte a srác elém állva.
-Briettha- mondtam és ott akartam hagyni de nem engedett.
-Te a csaj vagy a bárból ugye?- kérdezte egy széles vigyorral.
-Semmi közöd hozzá!- mondtam kiakadva és majdnem fellöktem mikor elmentem
mellette.
-Mennyi egy kör?- kérdezte bunkón és ráadásul kiabálva.
-Alex addig kussolj amíg nem verem be a pofádat!- kiabált egy srác az utolsó
üres pad mellől. Sóhajtva leültem és alaposan végigmértem a fiút. Eléggé
hasonlít Jake-re a szomszédból de Jake szemüveges.
-Jó napot! Az igazgatótok sok eszének köszönhetően ez az első közös óránk. A
nevem Mrs. Ross- mutatkozott be a fiatal tanár. Nagyjából a harmincas évei
elején járhat. Kedves arca van de eltakarja a szemüveg és az arcába omló
mogyoróbarna haja.
-Mrs. Ross!- tette fel a kezét az Alex nevű fiú.
-Igen?- felszólította.
-Ha Mrs. Ross leveszi a szemüvegét és elcsatolja a haját beszáll egy
édes-hármasba a hátsó padban ülő csajjal és velem?- kérdezte Alex szemtelenül.
-Hogy hívják magát?- kérdezte Mrs. Ross idegesen.
-Alexander Robertson- mondta büszkeségtől dagadó mellel.
-És önt?- bök rám a tanárnő.
-Briettha- válaszoltam.
-Értem. Szóval ön az a lány akinek nincs vezetékneve- nézi a naplóban a tanulói
listáját.
-A rejtélyes kis kurva- röhög fel aprókat horkantva Alex.
-Barom!- morogta a mellettem elhelyezkedő fiú.
-Na jó! Mr. Robertson! Még egy húzása van és az igazgatói előtt találkozunk.
Kezdjük az órát!- mondta a tanárnő körbenézve az osztályon- Az első órán ismerkedünk és megtudunk egymásról mindent. A névsor a keresztnevek alapján készült az igazgatónak hála így az első Alexander Robertson- szólította fel Alex-et a tanárnő.
-Csá mindenkinek! Én Alex vagyok. Imádom a zenét és azt a barnát ott hátul!- hátra nézett és rám kacsintott.
-Üljön le! Köszönjük a felesleges információt. A következő Briettha- szólított fel Mrs. Ross.
-Én Bree vagyok. Szeretek énekelni és utálom azokat a szőke srácokat akik azt hiszik hogy jópofák!- mondtam és megvetően Alex-re pillantottam. Mikor leültem mindenki suttogni kezdett.
-Elég legyen!- csapott az asztalra Mrs. Ross- A következő Chole Adams- amikor kimondta egy szőke hajú lány felállt.
-A nevem Chloe és nem Chole!- mondta a szőke lány és leült.
-Igazán sokat tudtunk meg rólad Chloe. Biztos összetévesztettem a bátyáddal aki a másik osztályba jár- igazgatta a szemüvegét a tanárnő.
Egész órán ez ment. Mindenkit felszólított és mondott magáról pár szót mindenki. Mikor kicsengettek az új szekrényekhez siettem ami az új suliudvarra nézett az ebédlő mellett. Tényleg rengeteg dologról lemaradtam amióta nem voltam itt. A szekrényeknél Laura állt elém egy kedves mosollyal az arcán.
-Szia! Bocsi hogy az a patkány elfoglalta a helyet amit foglaltam neked.
-Semmi baj!- mondtam és becsuktam a szekrényt.
-Ne törődj Alex-szel. Azt hiszi hogy mert a focicsapat kapitánya attól az övé a világ. Tényleg! Te beálltál a szurkolók közé?- kérdezte.
-Nem. De már megfordult a fejemben.
-Akkor gyere!- mondta és elcibált az öltözőig- Nézd!- felmutatott egy egyenruhát. Piros és fekete. A suli színei.
-Ez aranyos! És hol a többi?- kérdeztem arra utalva hogy eléggé szellős úgy csípőtől mell alattig.
-Ezek a pomponok- mutatta fel a sötétpiros vakítóan fényes szőrös labdaszerű tárgyakat.
-Nem túl giccses?- kérdeztem és a kezembe vettem az egyiket.
-Ezzel hívjuk fel a figyelmet. És nézd! Melltartó sem kell a ruhához mert szivacsot építettek bele.
-Szerintem mennünk kéne!- néztem a telefonomra.
-Úr isten! Olyan cuki a telód!- mondta Laura elképedve.
-Ja igen! Ezt még James adta amikor... még itt voltak- mondtam szomorúan amikor elindultunk a terem felé.
-Mi van velük? Mikor mentek el?- kérdezte érdeklődve.
-Tegnap előtt mentek el. És jól vannak.
-Igaz hogy te és Kendall szakítottatok? Hallottam tegnap a rádióban.
-Igen. Elég durva volt. Tegnap reggel elment és telefonban közölte velem hogy csak arra kellettem neki.
-Mire?
-Hát... Tudod! Arra!
-Júj!- mondta egy fintorral- Sajnálom!
-Lelki támasz kell?- lépett hozzánk Alex.
-Húzz innen!- mondtuk egyszerre.
-De ha kéne egy segítő kéz. Én itt vagyok!- mondta pimasz mosollyal és a fenekemre csapott. Én viszont megfordultam és egy pofont kevertem le neki- Harcias vagy kis anyám! Az ágyban is ilyen vagy?- kérdezte és a falnak nyomott.
-Állj le!- mondta a srác aki mellettem ült előző órán. Alex fogta magát és bement a terembe.
-Köszi!- mosolyogtam rá és viszonozta.
-Jól vagy?
-Igen.
Bementünk az órára és elfoglaltuk a helyünket. A srác nevét is megtudtam. Joe Brooks. Híres akar lenni és ezért mindent elkövet. Mivel R&B-éneklés a következő óra másik tanár lép be. Miss Caroline. A stílusán látszik hogy a zene műfaja nagyon tetszik neki. Mrs. Ross szöges ellentéte.
-Na nézzük hogy mit tudtok az R&B-ről- nézett körbe a tanárnő és Alex kezére mutatott először.
-Nincs megegyezés arról hogy milyen stílus. Egyszerűen csak könnyűzene. Az R&B a Rhythm and Blues rövidítése. És ezt az elnevezést 1949- ben vezette be a Billboard- mondta diadalmasan Alex.
-Helyes. Tud valaki előadót mondani?- kérdezte a tanárnő és senki sem mert jelentkezni mert bizonytalanok voltunk- Például az én személyes kedvencem Rihanna.
Erről beugrott az álmom amiben Rihanna rászoktatott a kábítószerre. A tanárnő felírta a nevét a táblára.
-Még valaki?
-Justin Timberlake- kiabálja be Chloe.
-Madonna- mondta Joe.
-Igen. És érdekes hogy pont ezt a két énekest mondjátok. Van egy közös számuk. Mi a címe?- kérdezte ismét a tanárnő.
-4 Minute- mondtam egyszerre Alex-szel.
-Helyes válasz! És ennek örömére ti énekelhetitek el ezt a dalt itt mindenki előtt. Jöjjenek ki és ragadják meg a mikrofonokat. Ha nem tudnátok a szöveget akkor itt van a lapon. Az óra végén akartam hallani de mivel ilyen hamar rájöttetek a mai órám lényegére előbb is mehettek el- mondta Miss Charlotte.
-Ha?- kérdezte értetlenül Alex.
-Egy kettő! Gyertek!- nevetett a tanárnő és lassan kimentünk. Megragadtam egy mikrofont és egy lapot. -Aztán el ne szúrd a dalt!- mondtam neki bunkón és a tanárnő elindította a kíséretet.
Én: Come on boy I've been waiting for somebody
to pick up my stroll- kezdtem és gonosz tekintettel néztem Alex-re aki élvezte a helyzetet. Alex: Now don't waste time, give me desire, tell
me how you wanna roll- énekelte és rádöbbentem hogy nagyon jó hangja van. Én: I want somebody to speed it up for me then
take it down slow. There's enough room for both- felé fordulva énekeltem visszavágva neki. Olyanok voltunk mint a veszekedő házaspár.
Alex: Girl I can hit you back just gotta show me
where it's at. Are you ready to go?- vette a lapot és fenyegetni kezdett a tekintetével miközben közelebb lépett hozzám.
Együtt: If you want it. You've already got it. If
you thought it. It better be what you want. If you feel it. It must be real
just. Say the word and I'm gonna give you what you want- a közös rész közben egymást kerülgettük mint amikor az oroszlánok harca lenne.
Én: Time is waiting- mivel túl közel jött hozzám ellöktem és megfordultam.
Alex: We only got four minutes to save the world- megfogta a csuklómat. Én: No hesitating. Grab a boy- kirántottam a kezemet a szorításából. Alex: Go grab your girl- most a vállamhoz ért. Én: Time is waiting- egy helyben állva visszanéztem rá a vállam fölött. Alex: We only got four minutes to save the world- közelebb húzódott és a nyakamon éreztem forró leheletét. Én: No hesitating- próbára tettem azzal hogy megfordultam és a szánk majdnem találkozott.
Alex: We only got four minutes huh four minutes,
so keep it up keep it up. Don't be a prima donna- közelebb hajolt de én hátráltam.
Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick
tock tick tock- az ujjamat játékosan ráztam jobbra-balra.
Alex: That's right keep it up keep it up. Don't
be a prima donna- megfogta a derekamat.
Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick
tock tick tock… Sometimes I think what I need is a you intervention. Yeah- kitértem a karjai öleléséből és mikor elkezdtem a következő versszakot az osztály felé fordultam. Alex: And I know I can tell that you like it and
that it's good, By the way that you move. Oh hey- ő is az osztály felé fordult. Én: The road to hell is paved with good
intentions… Yeah- felültem az asztalra aminek a tanárnő nem örült de észrevette hogy mi ketten a harc közepén voltunk.
Alex: But if I die tonight at least I can say I
did what I wanted to do. Tell me how 'bout you?- felült mellém.
Együtt: If you want it. You've already got it. If
you thought it. It better be what you want. If you feel it. It must be real
just say the word and I'm gonna give you what you want- a lábaimat áttettem a másik oldalra éneklés közben és lazán leugrottam a tábla és a tanári asztal közé ahol egy méter szélességű szabad hely volt.
Én: Time is waiting- az ujjammal hívogatóan Alex felé mutattam. Alex: We only got four minutes to save the world- ő is átrakta az asztal másik oldalára a lábait és már mellettem is állt. Én: No hesitating. Grab a boy- a hajába vezettem az ujjaimat. Alex: Go grab your girl- közelebb jött. Én: Time is waiting- eltoltam magamtól és az asztal oldalához sétáltam és Madonna csípőringatós járását utánoztam. Alex: We only got four minutes to save the world- utánam jött miközben úgy méregetett mint egy kiéhezett vadállat. Én: No hesitating- a mutatóujjammal megérintettem az orra hegyét és kacéran kacsintottam. Alex: We only got four minutes huh four minutes,
so keep it up keep it up. Don't be a prima donna- végigsimította az arcom és csókot akart.
Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick
tock tick tock- eltoltam magamtól és visszatértem oda ahol eredetileg álltam.
Alex: That's right keep it up keep it up. Don't
be a prima donna- mellém lépett és a derekamra helyezte a kezét. Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick
tock tick tock…Yeah, Tick tock tick tock tick tock… Tick tock tick tock tick
tock- maga felé fordított és úgy hátráltam hogy ő követte a lépéseimet. Mint egy társastáncos pár. A dal vége felé megálltam és én közelítettem felé. Végül egymás karjaiban talált ránk a dal vége. Mosolyogva néztünk az osztályra miközben a tanárnő tapsolt. Mikor a mellettem álló bájgúnárra pillantottam lefagyott a mosoly az arcomról. -Gyerekek! Ez fantasztikus volt!- mondta a tanárnő a könnyeit törölgetve. Sziasztok! Ez egy kicsivel mozgalmasabb rész lett. Remélem a dal leírása nem gond :) 1 komi a rész alá és 2 visszajelzés Facebook-on és jön a következő. Puszi: Sarah :* <3
+-+alap.bmp)
