-Te sem tudsz aludni?- hallom James hangját ami kicsit megijesztett mert a póló alatt nincs rajtam semmi és ismerem őt.
-Szia James!- köszöntem döbbenten. Elkezdtem önteni a tejet de a szemem sarkából őt figyelem. Hozzám hasonlóan levett egy bögrét és leült hozzám.
-Hallottam jól éreztétek magatokat- csak egy halvány fényű lámpa égett de így is jól kivettem a hatalmas és gúnyos vigyort az arcán. Nem válaszoltam csak letettem a tejet a pultra.
-Semmi közöd hozzá!- mondtam miközben a pult végéről elvettem a kakaót.
-Velem élvezted volna. A hangodból úgy jött le hogy inkább fájdalmas mint élvezetes.
-Ugyan úgy fájt volna! Hacsak a farkad nem akkora mint a kisujjam- nevettem kínosan.
-Hát annál jóval nagyobb.
-Nem érdekel!- mondtam és elkezdtem a kakaót belekanalazni a tejbe. 1...2...3. Tökéletes. Felálltam és a konyhaszekrény felé indultam.
-Ő nem tud úgy boldoggá tenni mint én!- mondta és szorosan a hátam mögé állt.
-Neked barátnőd van.
-Már nem. És hidd el már neked sem! Holnaptól vége! Illetve mától. Az a Kendall akit ismersz és szeretsz nincs többé! Visszamegy LA-be és nem találkozol vele soha. De én még pár óráig rendelkezésedre állok- mondta és a nyakamra tapasztotta puha ajkait.
-Fejezd be!- mondtam elcsukló hangon. Összeszorítottam a szemeimet és egy mozdulattal leráztam. A fiókból kivettem egy kanalat és a pulthoz ültem. Beletettem a bögrébe a kanalat és lassan kevergetni kezdtem.
-Azért vagy velem ilyen mert szeretsz- ült mellém és a combomat kezdte simogatni.
-Azért vagyok ilyen mert nem akarom megcsalni Kendall-t- válaszoltam és belekortyoltam a kakaóba.
-Nem csalod meg. Csak elbúcsúzol tőlem úgy ahogy üdvözöltél- mondta és elvette a kakaót.
-Nem lenne szívem megtenni. Szeretem őt- igazából hazudtam. Szeretem Kendall-t de a csókot mindennél jobban kívántam James-től.
-Látszik rajtad hogy akarod. Az arcodra van írva.
Ahogy rám nézett nem bírtam tovább. Lenyeltem az utolsó korty kakaót és letettem a bögrét a pultra. Féltem. Ha észreveszi a hiányos öltözékemet ki tudja mit fog csinálni. Győzködni kezdtem magam hogy tegyem meg. De valahol egy hang azt súgta hogy ne. Mint a filmekben amikor az ördög meg az angyal az ember vállára telepedve vitatkoznak a saját nézeteikről. Csak annyi volt a különbség hogy az ördög kért hogy ne tegyem meg. Szúrj ki vele és akkor visszakap mindent. Az angyal viszont azt hogy Tedd meg mert talán nem látod őt soha. Ez jó búcsú lenne mindkettőtöknek! Az angyalra hallgatva cselekedtem. Megvártam hogy megigya ő is a kakaót. Mikor a bögrém mellé tette az övét a szemembe nézett. A szemeim könnyekkel teltek meg és szédülni kezdtem. Ezt meg fogod bánni! Súgta az ördög és a hangok elszálltak. Minden kitisztult és csak James-re tudtam koncentrálni. A székével közelebb húzódott és megsimította a karom. Mondani akartam valamit de mikor kinyílt a szám elfelejtettem mert teljesen belefeledkeztem a szemeibe. Bűntudat kezdett gyötörni az miatt hogy éppen megcsalni készültem azt aki annyira szeret engem. Szép kis barátnő vagyok! Álmomban Corin bezzeg mindent olyan egyszerűen kezelt.
-Kérhetek tőled valamit?- kérdezte James és csak bólintottam- Mond hogy szeretsz!- nem tudtam megszólalni. Olyan közel volt hogy csak a szájára összpontosított minden porcikám. Lassan a hajába vezettem a kezem és közelebb hajoltam hozzá. Egy pillanat műve volt és halálosan beleszerettem. Tudtam legbelül hogy Kendall és ő is veszett ügy de nem érdekelt. Addig akartam kiélvezni a közelségüket amíg csak lehet. Félve közeledtem hozzá és már megéreztem az illatát mikor elvigyorodott. Szerintem meglátta hogy mi van a pólóm alatt. Illetve hogy mi nincs.
-Mi az?- kérdeztem furcsa fejet vágva.
-Semmi! Kérlek inkább folytasd- kért kiskutya szemekkel de láttam hogy a tekintete visszatéved a pólóm alá.
Szűz kislány módjára a lábaim közé gyűrtem a póló alját és visszatértem James-re. A haja az ujjaim közé csúszott és mélyen a szemébe néztem. Ártatlan szemekkel nézett rám amiben a lámpa tompa fénye csillant meg. Lassan közelítettem meg. Még mindig féltem de próbáltam határozottnak tűnni. A szám veszélyesen közel volt az övéhez. Nem mertem megtenni de ő sem mozdult. Rám várt. Hirtelen megszédültem és ahogy előrébb hajoltam kicsúszott a szék alól a talaj és a karjaiba zuhantam és összeértek az ajkaink. Erős karjai határozottan tartottak és nem hagyta hogy elessek. Felemeltem a fejem és csak akkor jöttem rá hogy megcsókoltam. De sikeresen elszúrtam. Nem nézett rám gúnyosan. Inkább segített visszaszerezni az egyensúlyomat. A hónom alatt megfogott az egyik kezével és úgy támogatott fel egyenesen az ölébe ahol nem tudtam kikerülni őt. Átkarolta a derekamat és megcsókolt. Minden pillanata félelmetesen jó volt.
-Kár hogy elmész- mondtam halkan és szomorúan amikor felálltunk.
-Nem akarlak itt hagyni mert nagyon szere...- mondta volna de befogtam a száját.
-Ne mond ki! Kérlek! Kendall a szobámban alszik és... Most ez a csók... minden olyan zavaros lett hirtelen. Neki adtam a szüzességem. De neked nem tudok adni semmit...- most ő fogta be a szám.
-Elég ha élsz és tudom hogy jól vagy... Hát ez elég nyálasan és hülyén hangzott ugye?
-Igen! De nem baj!- mosolyogtam és elindultam a szobámba.
-Várj!- fogta meg a csuklómat.
-Ne! Így is lelkiismeret furdalásom van ez miatt.
-Csak azt akarom kérdezni hogy... Ha Kendall nem lép első ként... akkor most nekem adtad volna?
A szemében könny csillant fel. A szívem összeszorult a gyomrom pedig olyan kicsi lett hogy megbántam hogy megittam a kakaót. Kendall már megvolt! Most James jön! Hallottam a belső ördögöm csábító hangját. Hol van ilyenkor az angyal hogy elhessegesse ezeket a gondolatokat? A lépcsőről rohanni kezdtem visszafelé és a harmadik lépcsőfokról egyenesen a nyakába zuhanva csókoltam meg őt. Nem gondolkodva olyan dolgot tettem amit nem kellett volna. De talán nem is volt olyan rossz ötlet. A kanapé sokat tudna mesélni az este történtekről.
Reggel az ágyamban ébredtem. Kendall pólója nélkül. Ahogy fordultam meg akartam ölelni őt de csak a párnáját találtam a helyén. Hirtelen a párna alatt rezegni kezdett valami. A telefonom. Remegő kézzel emeltem ki a párna alól. Mikor megláttam hogy Kendall hív nehéz lett a vibráló telefon amit még James-től kaptam. Végül felvettem.
-Helló Bree! Kössz az estét!- Kendall hangját hallottam amiből gúny és nagyképűség keverékét véltem felfedezni.
-Szia! Hol vagy?- kérdeztem halkan.
-Figyu! Sietnem kell de azért megosztanék veled egy hasznos infót. Még életemben nem pazaroltam annyi pénzt egy lányra hogy ágyba vigyem mint rád.
-Mi?- felültem az ágyon és értetlenül néztem körbe a szobán ahol már eltűnt minden dolog ami az övé volt.
-Jól hallottad kiscicám! Csak arra kellettél hogy ágyba vigyelek!- egy nagyot röhögött és letette. Nem tudtam felfogni hogy mi történt. Pedig annyiszor mondta hogy szeret. Jó színész de nem lehet ilyen jól eljátszani azt hogy szeret valakit a valóságban. Főleg amikor egy csúnya sebet is bevállalt volna értem. Bár ha nem lépek közbe akkor most nem is élne. Nem hinném hogy az életét áldozná egy éjszakáért. De a hangja olyan gúnyos volt. Nem bírtam tovább. Zokogásban törtem ki. Hirtelen kopogást hallottam.
-Bree! Jól vagy?- hallottam Tori hangját. Te jó ég! Elmondjam neki hogy mi történt tegnap este? Sosem bocsátana meg.
-Jól!- válaszoltam elcsukló hangon.
-Nem úgy hallom!- mondta és szabályosan berontott az ajtón.
-Kérlek ne!- mondtam és a fejemre húztam a takarót.
-A legjobb barátnőm vagy! Kérlek mondd el mi történt ami miatt így kiakadtál.
Kitálaltam neki mindent. Szegényt elég rendesen mellbe vágta amikor elmondtam neki a telefonos dolgot. De érdekes volt hogy James miatt nem lett mérges rám. Inkább megértett. Átölelt és velem együtt sírt.
-Csajok! Mit csináltok ilyen korán?- kérdezte Reila és láttam hogy Lilka is vele van. Nekik is elmeséltük hogy mi történt és megértően átöleltek.
-Várjunk! Kendall azt mondta hogy kihasznált?- kérdezte Lika értetlenül.
-Igen- válaszoltam halkan.
-Ez nem Kendall! Az a Kendall akit mi ismerünk bolondulásig szeret téged- gondolkodott hangosan.
~Kendall szemszöge:
Remegő kézzel emeltem el a fülemtől a telefont. Egy patkány vagyok de muszáj volt megtennem. Máshogyan nem tudom elérni hogy elfelejtsen. Ahogy megfordultam James volt az első akit megláttam. Elég mérgesen nézett rám.
-Ez mi volt?- kérdezte komoran.
-Muszáj volt.
-Összetörnöd azt a lányt? Gratulálok! Remélem boldog vagy!
-Mit akarsz? Te is megfektetted vagy nem?
-Az lehet! De én nem hazudtam neki az érzéseimről!- már majdnem hogy kiabált velem. Hátat fordított.
-Szereted őt?
-Nem beszélek olyanoknak az érzéseimről aki még magával sincs tisztában!- mondta és elviharzott. A busz végében leültem és megláttam azt a képet amit még Logan készített rólam és Bree-ről. A kezemben szorongatva próbáltam visszatartani a könnyeimet. Nem akartam hogy a fiúk lássák. Főleg James.
Még most is érzem a csodálatos illatát és a puha ajkait. Emlékszem a szeme csillogására azon az estén amikor elmondtam neki azt hogy szeretem. Emlékszem a puha hajára az ujjaim köré fonódva. Emlékszek arra a pillanatra amikor először az enyém lett. A csókja édesebb volt minden édességnél amit valaha elkészítettek. Erősebb volt minden drognál vagy alkoholnál. Rabul ejtett azzal hogy rám nézett. De most már nincs. Elvesztettem. Isten látja lelkem ő a mindenem. És a telefonban nem ártani akartam neki hanem segíteni hogy túljusson rajtam és könnyebben felejtsen el. Ki akar emlékezni arra az emberre aki csúnyán kihasználta? Azért tettem mert szeretem. És ha utál talán én is könnyebben kiverem a fejemből.
Sziasztok! Csak annyit akarok mondani hogy most nem jött komi de kitaláltam valamit. Facebook-on is írhattok :) de a sztori alatt legalább 1 kominak kell lennie. Hogy Facebook-on hányan írtok az teljesen mindegy :) Puszi: Sarah :*
A blog oldala: https://www.facebook.com/pages/T%C3%B6rj-a-cs%C3%BAcsra-BTR/395316767167780?fref=ts
Az én oldalam: https://www.facebook.com/szilagyi.niki
Waoooow *-* többet nem tudok mondani *---* <3
VálaszTörlés