128. Fejezet- Egy eszméletlen buli

~Péntek reggel:

Már egészen hozzászoktam hogy én vagyok a középpontban és mindenki engem majmol. Talán jobb így mint szürke kisegérként. Alex az "elrablás" óta kedves volt hozzám és mindent együtt csináltunk. Mivel Chole és Chloe meghívott minket a pénteki bulijukra izgatottan szálltam ki az ágyból. Gyorsan felkaptam néhány ruhát és lementem reggelizni.

Mikor végeztem pont akkor lépett be a bejáraton Alex. Ahogy megláttam abban a pillanatban megöleltem. Még szerencse hogy a szekrényben voltak a cuccaim így nem kellett visszamennem a könyvekért. Órák előtt még volt fél óránk szóval kimentünk sétálni.
-Várod a bulit?- kérdezte Alex.
-Mindennél jobban- mondtam boldogan és lefeküdtem a suli előtti kövekkel teli rész betonos peremére. Mivel nagyjából fél méter széles kényelmesen elfértem rajta.
-Ugye tudod hogy párban kell menni?
-Ezt nem tudtam.
-Mert ezt én találtam ki- nevetett elég hangosan- De szeretnélek elvinni kocsival.
-Miért ne! Hiszen a legjobb haverom vagy- mosolyogtam és ő csak egy gyors fintort vágott.
-A múltkor amikor ellenséges voltam veled... Nem kellett volna azt mondanom.
-Semmi baj! De honnan tudtad hogy a bárban dolgozok?
-Láttalak. És én mondom... csodálatos voltál a színpadon és kedves vagy kiszolgálás közben.
-Köszi! Kár hogy már vége- mondtam szomorúan.
-Felmondtál?
-Előléptettek. Hivatásos luxusprostit csinált belőlem a bár tulajdonosa.
-Nem vagy valami lelkes- húzta a száját mintha tényleg sajnálna.
-De légyszi ne mondd el senkinek!- könyörögtem neki.
-Nem! Persze hogy nem! De had áruljak el valamit... Én fizetnék érted.
-Ha tudsz egy kicsit várni akkor talán nem kell- amint kimondtam eszembe jut a fogadás. Basszus! A kedvenc szájfényemet kockáztatom.
-Csak talán?- húzogatta a szemöldökét.
-Mennünk kell!- mondtam terelve a témát. Elindultunk a szekrényeinkhez és addig nem nagyon beszélgettünk. De talán jobb is.
-Sziasztok!- lépett hozzánk Chole.
-Szia!- köszöntem de Alex elhúzott onnét.
-Alja néppel nem társalgunk!- mondta és elindultunk a terem felé. Visszanéztem és bocsánatkérően pillantottam Chole-ra. Egész nap ezt csinálta Alex. Úgy viselkedett mint aki mindenki felett áll. Tényleg olyan volt mint valami hülye amerikai pomponlányos filmben. Este a kocsijában azon gondolkodtam hogy megemlítsem-e neki hogy elég paraszt volt vagy inkább hagyjam rá az egészet. De végül nem bírtam ki.
-Figyelj! Mérhetetlenül bunkó voltál Chole-hoz- mondtam halkan.
-Sajnálom! Én csak nem akarom hogy elszedjen tőlem.
-Nem szed el mert nem járunk!
-Még nem! De aztán mindenki megköveteli tőlünk. Ne haragudj Bree de az élet nem olyan mint amilyennek te megálmodod. A suli nem mutatja de klikkekből áll. És mi állunk az élen.
-Nem! Olyan nincs hogy mi! Te van meg én van és ezzel kifújt!- kiakadtam.
-Ne már Bree! Ne szúrd el az estét ezzel!- nyavalygott és megsimította az arcom.
-Ne simogass!- kiáltottam és kiszálltam az autóból amikor megállt Chole háza előtt. Gyors léptekkel végigmentem az udvaron egyenesen a hátsó kertbe ahol megtaláltam Layla-t és Mike-ot akik kellemesen elbeszélgettek.
-Szia Bree! De csini vagy!- ölelt meg Layla.
-Köszi! Nem láttátok Chole-t?- kérdeztem miközben Mike-ot is megöleltem.
-Ott áll a karaoke mellett- mutat Mike a medence mellé.
-Nekem beszélnem kell vele. Jó bulit!- mondom sietve.
-Neked is!- kiabáltak utánam. Nem törődtem semmivel. Csak bocsánatot szeretnék kérni tőle. Amikor odaérek hozzá megérintem a vállát.
-Na mi van? Alja néppel is szóba állsz?- kérdezte bunkón.
-Ne haragudj! Nem úgy gondolta. Hogy engesztelhetlek ki?
-Nézz oda! A mikrofon szabad. Énekelj valamit és megbocsátok- mosolyog és a mikrofonhoz megyek.
-Hali! Bree vagyok. De ezt tudjátok. Szóval arról van szó hogy énekelnem kell egy dalt. Chole ez neked szól!- mondtam a mikrofonba és énekelni kezdtem.

Amint elkezdtem énekelni mindenki elhallgatott és rám figyelt. Mikor már megunták az egy helyben állást táncolni kezdtek. Jó buli volt ekkora közönség előtt énekelni ismét.

A dal után letettem a mikrofont és Chole felé pillantottam aki elismerően tapsolt. Átadtam a helyet és elindultam a lányokhoz. Egy kicsit iszogattunk és beszélgettünk. Nem volt olyan rossz mint amilyenre számítottam.
-És mi van Alex-szel?- kérdezte Tori.
-Nem érdekel. Bukó volt Chole-hoz- válaszoltam megrántva a vállam.
-Pedig mindenki azt várja el tőletek hogy járjatok- mondta Reila.
-Nem érdekel! Ez nem egy idióta film. És amúgy sem irányíthatja az életemet senki!- mondtam és felkaptam egy poharat.
-Hű! Pont úgy viselkedsz mint a nagymenő pomponlányok- mondta Tori és elkapja Mike.
-Ellophatom egy pillanatra?- kérdezi és egy puszit nyom Tori arcára.
-Persze! Vidd csak!- mondtuk egyszerre. Ahogy elindulnak Tori visszafordul és kacsintva az ég felé emeli a hüvelykujját. Ezt viszonoztuk és végignéztük ahogy elkezdenek táncolni.
-De édesek!- mondta Lilka.
-És neked nem kéne pasi?- kérdeztem Lilkától.
-Ami azt illeti- rámutat Chole-ra aki egyre közelebb jön hozzánk.
-Jó a buli csajok?- kérdezte Chole. Azt figyeltem hogy hogyan viselkedik Lilkával de elég közömbös volt. Én inkább kimaradtam ebből így átpártoltam a pomponlányokhoz.
-Végre itt vagy!- mondta boldogan Christal.

-Jó látni titeket. Csinik vagytok csajok!- mondtam boldogságot színlelve.
-Az lehet de te vagy az este sztárja- ölelt át Laura.
-Na mesélj! Mi van veled és Alex-szel?- kérdezte Christal. Laura felé pillantottam és láttam hogy nagyon kíváncsi a fogadás miatt. Nem csoda hogy kell neki a szájfényem.
-Egy bunkó!- válaszoltam.
-Figyeljetek lányok! Nemsokára üvegezünk a nappaliban. Klubtagoknak kötelező- mondta Chloe és elindultunk a ház felé. Klubtag alatt azt értette hogy pomponlány vagy sportoló. Egy nagy körbe ültünk de igyekeztem távol maradni Alex-től. Az első pörgetés Chole feladata volt.
-Figyelem! Mielőtt pörgetnék leszögezném a szabályokat. Csak fiú csókolózhat vagy adhat puszit lánynak. Fiúnak nem viszont lány lánynak igen- mondta és mindenki bólintott mert már be voltunk csípve. Megpörgette az üveget ami Chloe felé mutatott.
-Arcra puszi- mondta Chloe és Chole már adta is neki a puszit. Amíg Chloe pörgetett Chole helyet cserélt Christal-lal így mellém került.
-Figyelj! Az üveg végén a kupak fémből van. Kell a mágnes ha én jövök?- elég közel jött hozzám így éreztem hogy részeg. Még nálam is részegebb.
-Nem lehet! Tetszel a legjobb barátnőmnek és sosem tennék neki keresztbe.
-Ezt nem így láttam...- kezdte volna de felnéztem és észrevettem hogy az üveg felém mutat.
-Ki pörgette!- kérdeztem és mindenki Alex-re nézett.
-Boldog nap!- mosolygott szemtelenül.
-Csókot! Csókot!- kántálták a többiek. Én nem voltam hajlandó megmozdulni így sajnos Alex jött hozzám aki nem kímélve megcsókolt. Vagy öt percen át le se szállt a számról. Mikor végre elengedett mindenki tapsolt és éljenzett.
-Az enyém! Jegyezzétek meg!- mondta Alex és leült mellém.
-Kapd be Alex!- mondtam kiabálva és ott hagytam a játékot.
-Ezt még megbánod!- kiabált utánam.
-Mi a baj?- elkapta valaki a kezem. Megfordultam és Chole arcát láttam meg. Nem válaszoltam csak sírva nekiborultam a mellkasának. Nem kérdezett többet csak a hajamat simogatta és vigasztalóan suttogott a fülembe. Kiborultam. Felix miatt Harry miatt és az egész életem miatt. Mindenki csak játszadozott velem. Mire feleszméltem a medence szélén találtam magam Chole karjaiban.
-Jól vagy?- kérdezte aggódva.
-Igen. Köszi!- mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
-Ne foglalkozz vele! Egy bunkó!
-Tudom- mondtam a könnyeimet törölgetve.
-Amíg nem figyeltél elcsábította Lilit.
-Mi?- kérdeztem halkan és elengedett- Ezt nem hagyom!- mondtam és mérgesen elindultam megkeresni az a patkányt. Amint megtaláltam olyan pofont kapott tőlem hogy majdnem összeesett- Ezt azért mert elcsábítottad a legjobb barátnőmet te görény!
-Fogjátok le!- mondta Alex és két haverja szorosan lefogtak. Alig bírtam mozogni.
-És most mit akarsz? Megversz egy lányt mindenki előtt?- kérdeztem szemrehányóan.
-Nem! Azt kapod amit egy kurva megérdemel!- mondta és a buli kellős közepén elkezdett fogdosni.
-Hagyd őt békén!- kiabált Chole.
-Maradj ki ebből kisfiú!- mondta az egyik srác aki lefogott. Chole nem hagyta ennyiben. Letépte rólam és tőle egy durva jobb horgot kapott. Az egész buli egy tömegverekedés és kajacsata keveréke lett egy pillanat alatt. De szerencsére a normálisabb fiúk mint Mike segített nekünk szétszedni őket.
-Jól vagy?- léptek hozzám a lányok. Nem akartam hogy így lássanak így felrohantam a lépcsőn és bementem egy ajtón amit bezártam magam mögött. A fürdőt találtam meg szóval amikor a tükörbe néztem inkább elkaptam onnan a tekintetem. Nem bírtam magamra nézni miután Alex teljesen megalázott. A kád szélén ültem és hihetetlenül szarul éreztem magam. Valaki kopogott az ajtón.
-Bree! Te vagy az? Engedj be! Chole vagyok- hallottam a kétségbeesett hangot az ajtó másik oldalán. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót neki.
-Mit akarsz?- kérdeztem halkan és csak becsukta az ajtót amit be is zárt.
-Beszélni akarok veled- mondta szomorúan és megláttam a szeme körüli lila foltot. A vérző szájáról nem is beszélve.
-Elég rosszul nézel ki- mondtam és megsimítottam az arcát.
-Helyre hoznád? Előveszem az elsősegélyi dobozt- mondta és kinyitotta a fürdőszoba egyetlen szekrényét. Egy fehér dobozt húzott elő és nekem adta. Leültünk a kád szélére és elkezdtem leápolni Chole harci sebeit.
-Miről szeretnél beszélni?- kérdeztem.
-Ez az egész buli rossz ötlet volt. Még szerencse hogy anyáék nincsenek itt így nem látták amit veled művelt Alex. De miért kurvázott le?
-Nem akarok beszélni róla.
-Rendben! De egy dologra kérném a válaszodat. Érzel irántam bármit is?
-Kész is vagyok!- mondtam terelve a témát. Nem akartam neki nemet mondani. Túl közel állt a szívemhez hogy összetörjem az övét.
-Kérlek válaszolj!- mondta és elkapta a csuklómat.
-Szeretlek! De nem érdemelsz egy olyan barátnőt mint én.
-Mond egy okot! Csak egyet!
-Alex jogosan kurvázott le! Egy bárban dolgozok és minden este kivéve pénteken és vasárnap híres emberekkel bújok ágyba!
-Nem érdekel! Én tudom hogy milyen vagy. Biztos nem magadtól választottad ezt az utat. Te jobb ember vagy- nem volt más választásom. Hazudnom kellett.
-Nem! Én egyedül döntöttem így.
-Nem hiszek neked! És ha véletlenül rájössz hogy mekkorát hazudtál szólj!- mondta és ott hagyott. Egy ideig csak ültem a kád szélén és teljesen magamba zuhantam. Mire kiértem már mindenki tudta rólam az igazat. Megvetően néztek rám miközben távoztam. Úgy döntöttem hogy egyedül megyek haza. Az utcán sétáltam mikor valaki elkapott és betuszkolt egy kocsiba.
-Ne!- sikítottam de egy fehér kendőt tartott az arcomhoz és onnan minden sötét.

Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok! Imádlak titeket és remélem össze tudjátok hozni megint az 1 komit és a 2 Facebook-os visszajelzést. Iratkozzatok fel oldalt rendszeres olvasónak. Puszi: Sarah :*

Ui.: CARLY ha ezt olvasod... Szeretlek és nagyon hiányzol. Remélem már nem haragszol rám! HÜLYÉN VISELKEDTEM SAJNÁLOM!!! :'( <3

127. Fejezet- Ki is vagy valójában

Reggel felébredtem és Alex kocsijának a hátsó ülésén feküdtem amíg ő az első ülésen ült és úgy aludt. Az időt akartam megnézni de leejtettem a telefont ezzel felébresztve őt. Még csak 6 óra volt így kényelmesen visszaértünk a suliba. A kollégiumban végre átöltöztem és kezdődhetett a nap.
-Szia Bree!- lépett hozzám Layla.
-Szia!- mosolyogtam.
-Hallottam hogy te lettél a pomponlányok vezetője. Gratulálok!- és ezzel vége is volt a bájcsevejnek. Ahogy felmentem a terembe mindenki köszönt és úgy csináltak mintha én lennék a legnépszerűbb csaj. Az osztályban leültem a helyemre és egyből körém gyűlt mindenki. Nem volt kedvem de muszáj volt beszélgetnem velük. És ez ment egész nap.
-Ez eszméletlen! Olyan mint azokban a hülye pomponlányos filmekben. Te vagy a vezér így mindenki fél tőled és a te barátnőd akar lenni- mondta Tori miközben Felix bárja felé mentünk este.
-Ez a legnagyobb marhaság amit valaha hallottam- nevettem elég hangosan.
-Most miért? Ez igaz- mondta Lilka.
-Na jó! Tori-tól már megszoktam az ilyesmit de tőled többet vártam- bosszankodtam Lilkára nézve. Bementünk az öltözőnkbe ahol lepakoltunk és átöltöztünk. Az egyik legszebb maszkot kerestem meg amit a fiókomban tartottam már évek óta. Mikor kivettem aggódni kezdtem. A tükörbe sem bírtam nézni mert féltem hogy a tükörképem gúnyos vagy lenéző lesz. Hát ez a nap is eljött. Én is a rossz hírű lányok táborába kerültem. Felix lépett be az ajtón.
-Sziasztok lányok! Végre eljött az este amire már úgy vártatok- mosolygott és a hajamat eltűrte a nyakamról- Felkészültél arra hogy boldoggá tedd Nagy H-t?- kérdése hatására kirázott a hideg.
-Nem tudom!- válaszoltam félve.
-Hát akkor szedd össze magad és menj a 4-es szobába!- mondta nemet nem tűrő hangnemben. Remegve felvettem a maszkot és már mentem is.

Ahogy beléptem a szobába elfogott a félelem. Ez első alkalom volt így normális volt hogy féltem. Leültem az ágy szélére és felkészültem a legrosszabbakra. Nem tudtam hogy a "H" mit takarhat de nem is akartam találgatni. Ahogy elmerültem a gondolataimban észre sem vettem hogy kinyílt az ajtó.
-Felix nem hazudott amikor azt hogy a legszebbet kapom- ismerős rekedt hang ütötte meg a fülem. Oda néztem és Harry állt az ajtóban.

~Harry szemszöge:

Nem számítottam arra hogy egy ilyen csajt kapok Felix-től. A maszk mögött láttam a szeméből hogy fél. Csak tudnám mitől. Közelebb mentem hozzá és ismerős illatot éreztem. Bree! Neki van ilyen illata. Egyik kezemmel megfogtam az arcát és lehajoltam hozzá. A szemébe néztem és ugyanazt éreztem mint amikor Bree-t látom.
-Kit rejt ez a maszk?- kérdeztem és az említett tárgy felé vezettem a kezem hogy levegyem. Elkapta a csuklómat és könyörgő szemeit rám meresztette.
-Kérlek ne!- suttogta lágyan.
-Akkor csak a nevedet áruld el.
-Nem lehet!- közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. A maszk alól könnyek szöktek ki. Tudtam hogy neki ez az első napja így kíméletes voltam. Próbáltam éreztetni vele hogy mellettem biztonságban van. Bár jogosan érezte magát fenyegetve hiszen Anglia legbrutálisabb titkos bűnszövetkezetének a feje vagyok. Felix új köztünk és próbál puncsolni nálam azzal hogy ezt az angyali lányt küldi az ágyamba. Az ágyon feküdt és csak kapkodta a levegőt. Tökéletes testét nem fedte semmi már vagy egy órája így egy vékony takarót terítettem rá ami tökéletesen rásimult és így is tudtam csodálni.
-Mondd el ki vagy!- kértem ismét és a haját simogattam.
-Nem mondhatom el!- mondta szomorúan és ahogy rám nézett láttam hogy a szemeit teljesen kisírta.
-Ne félj tőlem!- kérem és lassan a maszk felé nyúltam. Nem tett semmit. Lassan elemeltem a szeme elől és felfedtem az arcát. Amint rá néztem rájöttem hogy ki ő- Briettha!- nyögtem halkan és magamhoz szorítottam.
-Ne!- lökött el magától.
-Mi a baj?
-Undorodok magamtól! És tőled is!
-Pár perce nem ezt mondtad.
-Tudod ki vagyok. Most én szeretném tudni hogy ki vagy!- mondta haraggal teli szavakkal és a szemében látszott az elszántság.
-Harry Styles. A Dark Side feje. Eredetileg énekes vagyok de ez az álcám. Senki sem gyanakodna egy világhírű énekedre. Már vagy három éve vagyok tag de mindenki azt mondta hogy én legyek a vezető miután az elődöm meghalt drogtúladagolásban.
-Neked nem így kell meghalnod! Én tudom hogy te jobb vagy ennél.
-Ezek szerint... te törődsz velem?
-Igen! Tehetséges vagy és egész helyes.
-Csak egész?- viccelődtem.
-De teljesen egoista vagy!- nevetett és megöleltem.
-De ez az egoista szeretni is tud!- súgtam lágyan a fülébe.
-És kit?
-Téged!

Sziasztok! Nem tudom hogy tudtok e róla de új blogot kezdtem aminek a linkjét megtalálhatjátok oldalt. Ennek persze nem lesz vége de aki szereti az Alkonyatot annak tetszeni fog :) 1 komi ide 2 visszajelzés Facebook-on és jön a következő rész. Puszi: Sarah :* <3

126. Fejezet- Emberrablás

A tanárnő visszaengedett a helyünkre és az óra véget is ért. A tolltartómat és a könyveimet felkaptam az asztalról és kimentem volna az osztállyal de Miss Caroline megállított Alex-szel együtt.
-Gyerekek üljetek le még egy kicsit!- mondta és leültünk az első sorban.
-Miért tartott itt minket?- kérdeztem gyanakvóan.
-Az évzárón szeretném ha előadnátok ezt a dalt. Csodálatosan összhangban voltatok az első hangtól fogva. Kérlek titeket dolgozzatok össze és lépjetek fel. Ez remek lehetőség hogy szerepeljetek a tévében- a tanárnő hangja mellett mást is hallottam. Alex a pad alatt keresett valamit a zsebében.
-Én benne vagyok- mondtam de csak azért hogy minél hamarabb szabadulhassak.
-Mivel erről a csajról van szó én is- mondta Alex felpillantva a pad alól.
-Rendben akkor holnap kezdjük a próbát- mondta a tanárnő és kiment.
-Szóval együtt leszünk holnap délután- mondta Alex és egy kulcsot húzott ki a zsebéből.
-Sajnos!- sóhajtottam.
-Most edzésem lesz szóval mennem kell.
-Nekem is. Mármint nem edzésem lesz hanem színjátszószakkör- mondtam idegesen.
-Lazíts bébi! Gyere a pályára ha végeztél én várlak majd- mondta és hirtelen megcsókolt. Gyors léptekkel kiviharzott a teremből és csak pislogtam. Mikor végre felébredtem kimentem én is és a szekrényem felé összefutottam Laurával aki Dylan és Blake társaságában volt.
-Szia!- köszöntek egyszerre.
-Helló!- intettem kínosan nevetve.
-Éppen azt meséltem hogy milyen jó voltál. De miért fogott ment titeket Miss Caroline- mondta Laura és a boldogságtól már majdnem ugrált.
-Nyugi! A tanárnő azt kérte hogy adjuk elő évzárón. Csak azért mondtam igent hogy kiszabadulhassak- legyintettem.
-Mi léptünk edzésre!- mondta Blake és leléptek.
-Eszméletlenek voltatok!- mondta Laura mikor elindultunk a szekrényekhez.
-Az egész az óra miatt volt- legyintettem lazán. Kinyitottam a szekrényemet és lepakoltam.
-Ne szórakozz! Alex és közted szinte vágni lehetett a szexuális feszültséget- miközben ezt mondta előkaptam a szájfényemet és a tükörbe nézve felfrissítettem a sminkemet.
-Ez hülyeség!- nevettem és visszatekertem a tetejét- Erre a szájfényre esküszöm hogy gyűlölöm őt és ez így is lesz egészen év végéig!
-Jó! Állom. De én a tollat teszem fel tétnek amit anya hozott Amerikából- mutatta fel a világ legklasszabb tollát.
-Rendben!- kezet fogtunk és nevetve mentünk a dolgunkra. Még hogy én és ez a nyálgép! Ahogy elhaladtam a folyosón megpillantottam egy régi plakátot amin Laura és én voltunk. Fájó szívvel olvastam végig a "Big Time Rush" feliratot a vendégek között. Sóhajtva léptem el onnan. Egy kicsit fájt hogy megfeledkeztem James-ről. Várjunk! Nekem nem Kendall miatt kéne bánkódnom? Akkor miért James miatt fáj a szívem?
-Bocsi!- hallottam egy hangot amivel visszazökkentem a valóságba. Ahogy megfordultam egy fiú állt előttem.

-Mi az?- néztem rá értetlenül.
-Véletlenül megbotlottam és rád öntöttem a... Te Kendall Schmidt barátnője vagy?- kérdezte édes mosollyal. Aztán rájöttem hogy annyira elmerültem a gondolataimban hogy nem vettem észre hogy nyakon öntöttek valamivel.
-Ja nem vettem észre. És igen. Bár nem vagyok rá büszke- mondtam és csak reméltem hogy nem vörösödtem el.
-Bocsi hogy leöntöttelek. Nem tudod véletlenül hogy hol lesz a színjátszószakkör?
-A galériában. Második emelet. Ahogy felmész kétszer fordulsz jobbra és a folyosó végén lesz- mondtam és már mentem is. Gyorsan átöltöztem.

Ahogy mentem vissza a folyosóról láttam hogy már javában tart az edzés. Egy kicsit gyorsabban szedtem a lábaimat hogy hamarabb odaérhessek. Épp az utolsó pillanatban sikerült beesnem a terembe. Akivel összefutottam fiú egy nagy vigyorral az arcán a mellette lévő székre bökött jelezve hogy nekem foglalta.
-Honnan tudtad hogy én is itt leszek?- kérdeztem gyanakvóan.
-Csak reméltem- kacsintott és leültem mellé.
-Amúgy a nevem Chole Adams- nyújtotta a kezét.
-Én Briettha. De mindenki Bree-nek hív- én is kezet nyújtottam de ő elkapta és kezet csókolt. Ez kicsit meglepett.
-Szép délutánt mindenkinek! Én Mr. Ericksen vagyok. De sokan hívnak Mr. Bean-nek- mondta nevetve egy fiatal tanár- Az első órán a színészi tehetségeteket mérem fel. Ott a párocska jöjjön ki ha már olyan jó a beszélőkéjük- mutatott ránk a tanár.
-Miért mindig én?- kérdeztem a fogaim között morogva.
-Szép vagy így egyértelműen célpont vagy- mondta Chole és kimentünk a tanárhoz.
-Rendben van! Ez egy szituációs játék. A fiatalember most ért haza a háborúból a hölgy pedig megcsalta őt és kínosnak érzi férjének a jelenlétét- utasított minket a tanár és ránk hagyta hogy mi legyen a szöveg.
-Szia drágám! Haza jöttem!- mondta boldogságot színlelve Chole.
-Ööö... Szia! Gyorsan hazajöttél- tettettem a kínos nevetést és megölelt.
-Pedig eléggé elhúzódott a harc- mondta értetlen arckifejezéssel.
-Nem... akarsz visszamenni még egy kicsit?- kérdeztem miközben megfordítottam és az ablakok felé kezdtem tolni.
-Nem örülsz nekem?- megfordult.
-De... Csak olyan hirtelen jöttél. Nem vártalak pont mára.
-Állj! Te ott! Gyere ki és csinálj úgy mintha a feleség szekrényéből esnél ki- mondta a tanár és egy srácra mutatott.

Felállt és követte Mr. Ericksen utasításait.
-Ez meg ki?- kérdezte Chole mérgesen.
-Ő? Ja ő csak a fiad!- mondtam és mellé löktem a számomra ismeretlen fiút.
-Csá apa!- mondta vakargatva a fejét.
-Nekem lányom van- bosszankodott Chole.
-Ugye milyen jól sikerült a műtét?- kérdeztem poénkodva. Még a tanárnak is tetszett.
-Apa!- pattant fel egy lány a tanár intésére.

-Nos ő a lányunk! Akkor magyarázd meg hogy ki ő- nézett rám gyanakodva Chole.
-A kertész?- kérdeztem és úgy csináltam mint aki fél.
-Megcsalsz?- kérdezte dühösen.
-Anya mit keres itt apa? Nem úgy volt hogy a másik bácsi lesz az új apu...- mondta volna a csaj gyerekhangon de befogtam a száját.
-Még kisgyerek! Nem tudja miket beszél- mondtam nevetve.
-Figyelj haver! A feleséged levelet kapott hogy eltűntél. Én segítettem neki hogy talpra álljon és ne viselje a gyászruhát- lépett Chole mellé a srác.
-Ez igaz?- kérdezte szomorúan Chole.
-Sokat jelentesz számomra. És mikor megtudtam hogy eltűntél kétségbe esve rohantam a karjaiba ahol végre megnyugvást találtam- magyarázkodtam ártatlan tekintettel.
-Szép volt!- tapsolt Mr. Ericksen és a helyünkre küldött. Miközben eleget tettünk a kérésének összepacsiztunk mind a négyen. Egész órán jól elvoltunk és mindenféle szituációt eljátszottunk amit a tanár kitalált.
-Jók voltatok!- lépett hozzánk a fiú és a lány akivel együtt játszottunk.
-Ti is jók voltatok!- mondtam mosolyogva.
-Layla!- mondta a lány és a kezét nyújtotta felém.
-Bree. De neked csak anya- nevettem a többiekkel együtt.
-Mike- mondta a srác és vele is kezet fogtam.
-Én Cgole vagyok. Nincs kedvetek összefutni most suli után?- kérdezte Chole.
-Nekem nem jó. De ti mehettek- mondtam és együtt elindultunk a folyosón. Miközben mentünk láttuk hogy Mr. Ericksen nagyon boldog.
-Miért olyan vidám tanár úr?- kérdezte Mike.
-Terhes az asszony!- mondta vidáman és beszállt a liftbe.

Nevetve továbbmentünk és az volt a téma hogy milyen jó fej Mr. Ericksen. Nem mindennapi ember. Nem hiába hívják Mr. Bean-nek. A faliújságnál leszakadtam a többiektől mert én a kolesz felé vettem az irányt. Kicsit féltem a délutáni találkozótól Alex-szel de valamiért izgatott voltam. A folyosó végén kimentem a pályára és láttam hogy az edzésnek még nincs vége. Leültem a lelátóra és onnan néztem a focistákat. De aztán valami olyat vettem észre amit nem akartam. A pomponlányok is a pályán voltak. Megláttam Laurát aki a pomponjával integetni kezdett. A lépcsőn elkezdtem lefelé futni és a végén találkoztunk.
-Szia!- köszönt Laura.
-Szia! Ez a ti híres edzésetek?- kérdeztem és körbenéztem a lányokon.
-Újabb jelentkező?- kiáltott egy lány a háttérből.
-Igen!- mondta Laura és behúzott a pályára.
-Mit művelsz!- morogtam.
-Ezért még hálás leszel!- suttogta és a lányokhoz fordult- Lányok. Ő Briettha. Szerintem sokra vinné a csapatban.
-Nahát!- lépett felém egy idősebb nő- Én Mrs. Stewart vagyok az edző. Kapj fel egy pár pompont és irány a pálya- utasított és Laura a kezembe nyomta a csili-vili labdákat és a lányok alé álltam.
-Az előbb láttad mit csináltunk?- kérdezte egy lány.
-Nem igazán- mondtam kicsit félve.
-Akkor ezt figyeld. Zenét Christal!- mondta a lány és elkezdődött a zene. Figyeltem őt ahogy táncolt és elismerően bólintottam egyet- Hajrá!- mondta nagyképűen és elment.
-Hát jó!- sóhajtottam és ismét elindították a zenét. A lány mozdulatait nem tudtam utánozni de előadtam az enyémeket és a végén az edző megtapsolt.
-Szép volt! Nincs kedved a vezérszurkoló szerephez?- kérdezte az edző és az egyenruhát nyomta a kezembe amit nekem szánt.
-Nem is tudom...- vakargattam az állam.
-Elfogadja!- ölelt át Laura.
-Rendben! Vedd fel és gyere vissza- mondta az edző és Laurával az öltöző felé mentünk.
-Megvagy húzatva? Ez hatalmas feladat!- akadtam ki de Laura csak a fejét csóválta. Pár perc múlva kiléptem az öltözőből és az egyenruhában elég kényelmetlenül éreztem magam.
-Ez olyan fura. Nem szoktam hozzá hogy közönség előtt mutogatom a hasam- panaszkodtam.
-De figyeld hogy néz Alex- mutatott a másik pálya felé és láttam hogy Alex-nek nagyon tetszik. Annyira bambult hogy eltalálta a labda. Mi lányok csak nevettünk rajta. Az edzővel pedig megbeszéltem mindent.

~Alex szemszöge:

Érdekes fordulat hogy a művészsuli így megváltozott. De örülök neki mert a csajok marha jól festenek az egyenruhájukban. Mikor végeztünk az edzéssel leültünk a lelátóra ahonnan tökéletesen láttam Bree-t.

-Azt figyeld!- böktem oldalba Dylan-t aki a legjobb haverom.
-Aranyos lány- bólintott vigyorogva.
-Ismered?- kérdeztem megdöbbenve.
-Ja! Halálosan szerelmes volt belém. De eléggé eltávolodtunk amióta összejöttem a mostani barátnőmmel- mesélte miközben az izzadtságát törölgette a pólójával.
-És nem gondoltál rá úgy mint egy csajra?
-Nekem ez a lány túl ártatlan. A vadabbakat jobban csípem- legyintett nagyképűen.
-Mindent megadnék ezért a lányért!- sóhajtottam.
-Az első csókját tuti nem kapod meg.
-Még nem csókolózott?
-De. Velem- vigyorgott tovább.
A lányok edzése végéig azt hallgattam hogy miket csinált Bree. Ha jobban belegondolok tényleg túl ártatlan. Úgy tűnik hogy az én feladatom hogy bevadítsam és kihozzam belőle azt az énjét amit éneklés közben bemutatott nekünk.
-Már vártalak- mondtam miközben a falnak támaszkodtam az öltözőjük előtt.
-Mit keresel itt?- kérdezte rémülten.
-Elviszlek valahová!- mondtam és lazán elkezdtem az ujjamon pörgetni a kocsim kulcsait. Nem vártam meg míg válaszol. Elkaptam a csuklóját és az egyenruhájában rángattam ki a kocsimig.
-Mire készülsz?- kérdezte rosszat sejtő tekintettel.
-Semmire ami illegális. Vattacukrot eszünk.
-Még jó hogy legális- forgatta a szemeit- Most komolyan!
-Szállj be és megtudod- sóhajtott egyet és beszállt a kocsiba. Ő nem tudja hogy kikértem őt egész estére és mivel a nevelők lazán veszik a dolgokat megengedték. Száguldottunk az úton és arra gondoltam hogy kapcsolok zenét.

-Ez most komoly?- kérdezte felháborodva. Még mérgesen is káprázatos volt.
-Mi a baj vele?
-Az hogy az expasim is énekel benne.
-De attól még jó szám nem?
-Végül is...
-The city is o-o-o-ours... Gyerünk énekeld- kérdtem és elkezdett énekelni.
-We pull up Open the door All the girls scream- énekelte szexi hangján de közbevágtam.
-There they are- vinnyogtam de normális hangra váltottam- It's packed from wall to wall And everybody is callin'
-Here we come It's almost time Feel the rush Now hit the lights we gonna get it all sterted- folytatta.
-Becouse the night is young The line is out the door Today was crazy but tonight zhe city's ours Live it up Until the morning comes Today was crazy but tonight... The city is o-o-o-ours... The city is o-o-o-ours- énekeltük egyszerre és olyan jól szórakoztunk. Még sosem láttam olyan lányt aki ilyen felszabadult még a nyitott tetejű kocsikban is. Mire vége lett a dalnak az útnak még a felénél sem jártunk. Oldalra pillantottam és Bree barack színű ajkai pirosabb árnyalatot vett fel. Anya szája is mindig ilyen színű ha fél aggódik vagy szomorú. Szemét egyenesen a visszapillantó felé irányította. Kezét görcsösen szorította a szoknyájához ami már szinte zavarba hozott. A lábai kivillantak a rövid szoknya alól és szinte hívogattak. Visszanéztem az útra mert féltem hogy ha tovább nézem őt még balesetet okozok. Egy nagyot sóhajtott ami kicsit aggasztott.
-Baj van?- kérdeztem halkan.
-Nem... csak még mindig a fejemben van Kendall hangja...- és elkezdett mesélni a volt pasijáról. Édes csicsergése zene volt a füleimnek. Szinte ittam minden szavát. Ez a Kendall egy vesztes ha magára hagyott egy ilyen lányt. Nekem kell megvédenem ha már a pasija nem képes rá.
-Megjöttünk!- mondtam mikor egy teljesen füves részre értünk. Közel a folyóhoz de elég távol tőle hogy ne legyenek körülöttünk emberek.
-Ugye tudod hogy ez már emberrablásnak számít?- kérdezte elég mérgesen.
-Nyugi! És amúgy is! Te jöttél magadtól nem?- kérdeztem mosolyogva.
-Mit akarsz tőlem?- sóhajtott.
-Üljünk le a szélvédőn- kiszálltam a kocsiból és az említett helyet vettem célba. Kicsit habozott de rájött hogy nem ismeri a hazautat így jobban teszi ha követ. Felültünk a szélvédőre és az égre nézett. A szemében megcsillant a nap fénye. Olyan jó lenne tudni hogy ilyenkor mire gondol.
-Mi volt az igazi célod ezzel?
-Meg akarom ismerni az igazi énedet. Nem azt akinek mutatod magad. Láttam éneklés közben a szikrát a szemedben amit beszélgetés közben sosem látok. Úgy gondoltam mutatok neked valamit. Nézd!- mutattam a naplementére- Milyennek látod?
-Tudod...- sóhajtott- Régen szerettem a naplementét de amióta utoljára végignéztem elvesztette a varázsát. Most jelentéktelen felszínes és teljesen üres. Miért olyan nagy felhajtás? Lemegy a nap. Na és? Ez a dolga nem? Reggel meg felkel. Nem kelünk fel hogy megnézzük. Ez az egész hülyeség! Régen Kendall mellett a felhők furcsa és vicces formákat vettek fel és órákig kémleltük az eget hogy miket találunk... legyen az nyuszi... pillangó... vagy egy szív... Ma már nincs formája egy felhőnek sem. Mintha Kendall és James elvittek volna valamit az életemből.
-És mi az?
-A boldogság!- láttam a megtörést az arcán. De valahogy megkönnyebbültnek láttam mert végre beszélhetett valakinek az érzéseiről. Nem vagyok érzelgős de ennek a lánynak a szavai szíven ütöttek.
-Vissza adhatja neked valaki?
-Nem! Csak egy részét. De teljesen boldog talán sosem lehetek. Nekem James a mindenem.
-Nem Kendall?
-Ő csak kihasznált. Végig James mellett kellett volna lennem. De már elszúrtam. Vége!
-Tudod mit? Én megpróbállak boldoggá tenni. Kezdjünk mindent elölről. A nevem Alex- nyújtottam kezet neki.
-Bree!- kezet ráztunkés folytattam.
-Én sosem bántanék meg egy lányt sem.
A naplementét végigbeszélgettük és mindent megtudtam róla amit tényleg fontos róla tudnom. Dylan James és Kendall nem komplettek hogy hagytak elveszni egy ilyen értékes lányt mint ő. Sajnos még nem állt készen egy kapcsolatra így nem érintettem meg és próbáltam nem arra gondolni hogy nagyon dögös.

Sziasztok :) végre megírtam nektek a folytatást. Ha érdekel a 127. fejezet akkor 1 komi és 2 Facebook-os visszajelzés a blogról. A linket nemsokára megtaláljátok oldalt... ott --------------------------------------------------------------------------------------------->

125. Fejezet- Az "új" suli

~James szemszöge:

Délutánig nem szóltam a fiúkhoz. Kendall került egészen addig amíg meg nem érkeztünk LA-be. De jól is tette! Ha hozzám szólt volna már fog nélkül mosolyogna a rajongóinkra a rádió stúdiója előtt. Én nem tettem volna ezt Bree-vel. Tisztelem őt és nem akarnám megbántani. Mire jó az ha azt hiszi hogy csúnyán átverték és kihasználták? Kendall-ről mindenki azt mondja hogy romantikus és kedves. De most nem ezt látom. Inkább egy árulót aki cserben hagyta azt a lányt akibe halálosan szerelmes voltam. Miatta mondtam le róla! Hogy az övé lehessen! De legalább elbúcsúzott tőlem.
-James! Életben vagy még?- kérdezte Logan és próbált vidámságot erőltetni magába és belém.
-Ja! Mehet az interjú!- mondtam sóhajtva.
-Szép délutánt mindenkinek! A nevem Johana és velem van élőben a Big Time Rush!- mondta rádiós csaj akinek interjút adtunk.
-Helló New York!- kiabált Carlos és mindannyian lekaptuk a fejhallgatót mert borzasztóan hangos volt.
-Carlos ez itt Los Angeles! New York nagyon messze van tőlünk!- mondta mérgesen Johana.
-Tudom! Azért kiabálok- mosolygott diadalmasan Carlos.
-Na most akkor egy normális köszönést a hallgatóknak- forgatta a szemér Johana.
-Helló LA! Ez a Big Time Rush!- kiabáltuk egyszerre bár kicsit halkabban mint Carlos.
-Nos fiúk! Nem rég jöttetek haza Angliából. Milyen volt?- kérdezte Johana.
-Imádtam Londonban lenni bár kár hogy lelepleződtünk mert jó volt átlagosnak lenni koncertek és interjúk nélkül- válaszolta Logan és egyet értően bólogattunk.
-Kendall. Te viszont találkoztál egy csinos lánnyal- fordult hozzá Johana.
-Igen de nem volt nagy kaland. Igazából szakított velem mert nem bírta a hírnevemmel járó gondokat- mondta Kendall.
-Vagy a nagy pofádat!- morogtam halkan.
-Mit mondtál James?- kérdezte Johana.
-Csak megragadtam az alkalmat hogy elmondjam a nézőknek. Johana gyönyörű a hajad. Mit használsz?- kérdeztem.
-Sampont James!- mondta Kendall gúnyosan.
-Tényleg? Nekem inkább gyökérkefének tűnik! Főleg a tiéd!- vágtam vissza.
-Az enyém legalább nem olyan mint Justin Bieber-é aki nemrég szabadult az óvodából!- mondta Kendall.
-Ne szidd Justin-t!- felálltam és azonnal egy biztonsági őr leültetett.
-Inkább küldjetek valami zenét a csajoknak fiúk addig lerendezitek a dolgot- mondta Johana.

~Bree szemszöge:

A lányokkal fagyit ettünk és a konyhában jól kibeszéltünk mindent ami nyomta a lelkünket. A rádiót kapcsolgatta Tori amikor James és Kendall veszekedésére lettünk figyelmesek. A műsorvezető kérte hogy küldjenek egy számot a lányoknak.
-Szeretnék egy dalt küldeni egy lánynak Londonba. A Worldwide és akinek szól az tudja meg hogy számomra örökké róla szól majd a dal- mondta James és hallottam a hangján hogy komolyan gondolja.

Elindult a dal és összeszorult a szívem ahogy meghallottam James lágy és dallamos hangját. Az este jutott eszembe. Az a szeretet amivel hozzám ért. A dal után Tori felém fordult.
-Ez a dal nem nekem szólt hanem neked- mondta Tori és megölelt.
-Sajnálom!- mondtam sírva és kiléptem a konyhából félbehagyva a csokifagyimat amit Lilka megszórt mogyoróval. Ahogy végigmentem a nappalin belebotlottam Felix-be.
-Szia! Csá lányok!- intett a konyhába akik viszonozták- Jó hogy itt vagy! Beszélni szeretnék veled- mosolygott.
-Rendben. De szeretnék elpakolni mert délután visszamegyünk a kollégiumba- mondtam és elindultam felfelé a lépcsőn.
-Felmegyek veled mert fontos.
-Ok!- vállat vontam és hagytam hogy feljöjjön velem. A szobámban elővettem a bőröndömet és a ruháim közt kezdtem keresgélni.
-Figyelj! Kendall itt van?- kérdezte Felix az ágyam széléről.
-Nem. Már nincs- mondtam szomorúan és három pólót tettem a bőröndbe.
-Helyes! Mert előléptetlek!- ezen meglepődtem és megfordultam.
-Mi?
-Jól hallottad! Mától nem csak táncos leszel a bárban. Megtudtam hogy az a bohóc tényleg elvette a szüzességed és mivel már elmúltál 18 áthelyezhetlek. Lenne rád vevő. Például ott van az az új bűnszövetkezet akiknek a vezetőjük egy taknyos 19 éves fiú. A nevét nem tudom de csak úgy említik hogy a "Nagy H"- erre ismét felkaptam a fejem.
-Te beállítanál a kurváid közé mert az új bandád ezt javasolta?- kérdeztem értetlenül.
-Figyelj! Ezek gazdagok! És te V.I.P. lány lennél. A legjobb. És nem minden jött-ment féreg bújhatna ágyba veled.
-Nem!- kiáltottam.
-De igen! Azt hitted hogy tényleg kedves vagyok amikor meglátogattalak a kórházban? Én lettem a Nagy H jobb keze és ő parancsolta hogy ezt tegyem. Én nem akarom hogy azt higgye hogy hűtlen vagyok hozzá. Én azért voltam távol mert a beavatás eddig tartott.
-De...
-Nincs de! Már felírtalak a listára! Te vagy az első- mondta és kiment a szobából. Sóhajtva leültem az ágyra. Gőzöm sem volt hogy reagálhattam volna erre.

~A kollégium előtt:

Az út hosszú és szomorú volt mindenkinek. Senki sem akart visszaemlékezni semmire mert eleget törtük magunkat a dolog miatt. Főleg ami a szobámban történt. Még mindig nem akartam elhinni hogy kurvák közé rakott be Felix. Mikor megérkeztünk a kapuban Dylan Blake Adam Carly és még páran álltak lapokkal a kezükben. Carly mosolyogva nézett rám amit viszonoztam.

-Szia! Hiányoztál!- mondta boldogan Carly és átölelt.

-Te is nekem! Mi ez az egész?- kérdeztem értetlenül a papírokra célozva a kezében.

-A felvételi eredmények- válaszolta.

-Jó rég voltam távol. Mi történt?

-Az igazgató megint pálinkával inhalált és kitalálta hogy a művésziskolák nem csak a rajzzal foglalkoznak így van tánc zene meg minden hülyeség ami ide kapcsolódik vagy a történelemben művészetnek nevezték- mondta Blake.

-De nyugi! A te felvételid már megvolt. Amikor felléptél a bálon- mosolygott Dylan.

-Csak órákat kell felvenned. Tessék itt a lista. De ti hárman felvételi kérelmet is kaptok- mondta Carly és kiosztotta a papírokat.

-Remek! Nem ért rá ez nyári szünet utánig?- néztem értetlenül a lapokra- Jé! Van R&B!

-És balett!- mondta boldogan Tori.

-De mi ez a sok sport? Az nem művészet inkább barbárság- mondta Lilka.

-És mi ez a szurkolós bigyó?- néztem aggódva Carly szemébe.

-A sulinak sportos foglalkozásai is lesznek. Foci meg ilyesmi. És nekik kell a szurkolás. Bár eddig azért volt tökéletes ez a suli mert mentes volt ilyesmitől- forgatta a szemeit Carly.

-Egyet értek!- kiáltottunk egyszerre a lányokkal.

-Én nem! Tök szexi az egyenruha!- vigyorgott Blake.

-Egyet értek haver!- pacsizott le Dylan és Blake.

-Hülyék vagytok!- morogtam halkan és bementünk a koleszba lepakolni. Mikor végeztünk már este lett így fürödtünk és utána együtt nekiláttunk a kitöltéshez.

-Én szeretnék szurkolni- mondta Tori boldogan.

-Nem rossz ötlet- helyeselt Reila.

-Én inkább sportolnék- mondta Lilka.

-De mellette kell valami más is. Azt írja: Jelölje meg azt a területet ahol legfőképpen elhelyezkedni kíván az iskola művészi képzésében. A: Rajz festés. B: Zene musicalszínészet. C: Tánc (modern és klasszikus)- olvastam fel hangosan a lehetőségeket.

-Én maradok a festésnél mert a többihez nem értek- mondta Lilka és már be is jelölte.

-Én táncra megyek- mondta Tori és ő is bejelölte.

-Én a zenés képzésre jelentkezek- mondta Reila.

-Szerintem én is a zenére járok- helyeseltem- Következő kérdés: Milyen órákat kíván felvenni? Rajzon belül: Művészettörténet… Meg egy csomó olyan dolog ami engem nem érint mivel nem azt jelöltem meg- ezt nevetve tettem hozzá. Ezt a részt már egyedül töltöttem ki ahogy a többiek is. Amiket felvettem: Zeneelmélet R&B-éneklés Dráma Színpad-kommunikációelmélet és ezen kívül jelentkeztem az énekkarba és a színjátszószakkörbe. Másnap az volt az első hogy az igazgatóhoz bementünk és leadtuk a papírokat. De Torinak én írtam alá a lapját mert még nem múlt el 18 és nem jogosult arra hogy egyedül intézze a dolgait. Megkaptuk az órarendeket a kitöltés alapján és mehettünk is. Elég lassan intézte el az igazgató a dolgokat így csak a negyedik órára estünk be. Nekem Színpad-kommunikációelméletem volt agy azt a termet kerestem meg. Ahogy benyitottam láttam hogy az óra még nem kezdődött el. Nem tudtam hogy hol van hely így félve közelítettem meg a padokat.

-Bree!- hallottam egy ismerős hangot. Laura volt az.

-Szia!- köszöntem kedvesen és megölelt ami meglepett. A tiarát viselte amit még a bálon adtam neki.

-Ülj ide!- mosolygott és levette a könyveit a mellette levő padról

-Bocs! Ez már foglalt!- mondta bunkón egy szőke hajú srác.

-Akkor keresek egy másik helyet- mondtam ráhagyva a dolgot és a terem vége felé indultam.

-Ácsi! Te ki vagy?- kérdezte a srác elém állva.

-Briettha- mondtam és ott akartam hagyni de nem engedett.

-Te a csaj vagy a bárból ugye?- kérdezte egy széles vigyorral.

-Semmi közöd hozzá!- mondtam kiakadva és majdnem fellöktem mikor elmentem mellette.

-Mennyi egy kör?- kérdezte bunkón és ráadásul kiabálva.

-Alex addig kussolj amíg nem verem be a pofádat!- kiabált egy srác az utolsó üres pad mellől. Sóhajtva leültem és alaposan végigmértem a fiút. Eléggé hasonlít Jake-re a szomszédból de Jake szemüveges.

-Jó napot! Az igazgatótok sok eszének köszönhetően ez az első közös óránk. A nevem Mrs. Ross- mutatkozott be a fiatal tanár. Nagyjából a harmincas évei elején járhat. Kedves arca van de eltakarja a szemüveg és az arcába omló mogyoróbarna haja.

-Mrs. Ross!- tette fel a kezét az Alex nevű fiú.

-Igen?- felszólította.

-Ha Mrs. Ross leveszi a szemüvegét és elcsatolja a haját beszáll egy édes-hármasba a hátsó padban ülő csajjal és velem?- kérdezte Alex szemtelenül.

-Hogy hívják magát?- kérdezte Mrs. Ross idegesen.

-Alexander Robertson- mondta büszkeségtől dagadó mellel.

-És önt?- bök rám a tanárnő.

-Briettha- válaszoltam.

-Értem. Szóval ön az a lány akinek nincs vezetékneve- nézi a naplóban a tanulói listáját.

-A rejtélyes kis kurva- röhög fel aprókat horkantva Alex.

-Barom!- morogta a mellettem elhelyezkedő fiú.

-Na jó! Mr. Robertson! Még egy húzása van és az igazgatói előtt találkozunk. Kezdjük az órát!- mondta a tanárnő körbenézve az osztályon- Az első órán ismerkedünk és megtudunk egymásról mindent. A névsor a keresztnevek alapján készült az igazgatónak hála így az első Alexander Robertson- szólította fel Alex-et a tanárnő.

-Csá mindenkinek! Én Alex vagyok. Imádom a zenét és azt a barnát ott hátul!- hátra nézett és rám kacsintott.

-Üljön le! Köszönjük a felesleges információt. A következő Briettha- szólított fel Mrs. Ross.

-Én Bree vagyok. Szeretek énekelni és utálom azokat a szőke srácokat akik azt hiszik hogy jópofák!- mondtam és megvetően Alex-re pillantottam. Mikor leültem mindenki suttogni kezdett.

-Elég legyen!- csapott az asztalra Mrs. Ross- A következő Chole Adams- amikor kimondta egy szőke hajú lány felállt.

-A nevem Chloe és nem Chole!- mondta a szőke lány és leült.

-Igazán sokat tudtunk meg rólad Chloe. Biztos összetévesztettem a bátyáddal aki a másik osztályba jár- igazgatta a szemüvegét a tanárnő.

Egész órán ez ment. Mindenkit felszólított és mondott magáról pár szót mindenki. Mikor kicsengettek az új szekrényekhez siettem ami az új suliudvarra nézett az ebédlő mellett. Tényleg rengeteg dologról lemaradtam amióta nem voltam itt. A szekrényeknél Laura állt elém egy kedves mosollyal az arcán.

-Szia! Bocsi hogy az a patkány elfoglalta a helyet amit foglaltam neked.

-Semmi baj!- mondtam és becsuktam a szekrényt.

-Ne törődj Alex-szel. Azt hiszi hogy mert a focicsapat kapitánya attól az övé a világ. Tényleg! Te beálltál a szurkolók közé?- kérdezte.

-Nem. De már megfordult a fejemben.

-Akkor gyere!- mondta és elcibált az öltözőig- Nézd!- felmutatott egy egyenruhát. Piros és fekete. A suli színei.

-Ez aranyos! És hol a többi?- kérdeztem arra utalva hogy eléggé szellős úgy csípőtől mell alattig.

-Ezek a pomponok- mutatta fel a sötétpiros vakítóan fényes szőrös labdaszerű tárgyakat.

-Nem túl giccses?- kérdeztem és a kezembe vettem az egyiket.

-Ezzel hívjuk fel a figyelmet. És nézd! Melltartó sem kell a ruhához mert szivacsot építettek bele.

-Szerintem mennünk kéne!- néztem a telefonomra.

-Úr isten! Olyan cuki a telód!- mondta Laura elképedve.

-Ja igen! Ezt még James adta amikor... még itt voltak- mondtam szomorúan amikor elindultunk a terem felé.

-Mi van velük? Mikor mentek el?- kérdezte érdeklődve.

-Tegnap előtt mentek el. És jól vannak.

-Igaz hogy te és Kendall szakítottatok? Hallottam tegnap a rádióban.

-Igen. Elég durva volt. Tegnap reggel elment és telefonban közölte velem hogy csak arra kellettem neki.

-Mire?

-Hát... Tudod! Arra!

-Júj!- mondta egy fintorral- Sajnálom!

-Lelki támasz kell?- lépett hozzánk Alex.

-Húzz innen!- mondtuk egyszerre.

-De ha kéne egy segítő kéz. Én itt vagyok!- mondta pimasz mosollyal és a fenekemre csapott. Én viszont megfordultam és egy pofont kevertem le neki- Harcias vagy kis anyám! Az ágyban is ilyen vagy?- kérdezte és a falnak nyomott.

-Állj le!- mondta a srác aki mellettem ült előző órán. Alex fogta magát és bement a terembe.

-Köszi!- mosolyogtam rá és viszonozta.

-Jól vagy?

-Igen.

Bementünk az órára és elfoglaltuk a helyünket. A srác nevét is megtudtam. Joe Brooks. Híres akar lenni és ezért mindent elkövet. Mivel R&B-éneklés a következő óra másik tanár lép be. Miss Caroline. A stílusán látszik hogy a zene műfaja nagyon tetszik neki. Mrs. Ross szöges ellentéte.

-Na nézzük hogy mit tudtok az R&B-ről- nézett körbe a tanárnő és Alex kezére mutatott először.

-Nincs megegyezés arról hogy milyen stílus. Egyszerűen csak könnyűzene. Az R&B a Rhythm and Blues rövidítése. És ezt az elnevezést 1949- ben vezette be a Billboard- mondta diadalmasan Alex.

-Helyes. Tud valaki előadót mondani?- kérdezte a tanárnő és senki sem mert jelentkezni mert bizonytalanok voltunk- Például az én személyes kedvencem Rihanna.

Erről beugrott az álmom amiben Rihanna rászoktatott a kábítószerre. A tanárnő felírta a nevét a táblára.

-Még valaki?

-Justin Timberlake- kiabálja be Chloe.

-Madonna- mondta Joe.

-Igen. És érdekes hogy pont ezt a két énekest mondjátok. Van egy közös számuk. Mi a címe?- kérdezte ismét a tanárnő.

-4 Minute- mondtam egyszerre Alex-szel.

-Helyes válasz! És ennek örömére ti énekelhetitek el ezt a dalt itt mindenki előtt. Jöjjenek ki és ragadják meg a mikrofonokat. Ha nem tudnátok a szöveget akkor itt van a lapon. Az óra végén akartam hallani de mivel ilyen hamar rájöttetek a mai órám lényegére előbb is mehettek el- mondta Miss Charlotte.

-Ha?- kérdezte értetlenül Alex.

-Egy kettő! Gyertek!- nevetett a tanárnő és lassan kimentünk. Megragadtam egy mikrofont és egy lapot.
-Aztán el ne szúrd a dalt!- mondtam neki bunkón és a tanárnő elindította a kíséretet.

Én: Come on boy I've been waiting for somebody to pick up my stroll- kezdtem és gonosz tekintettel néztem Alex-re aki élvezte a helyzetet.
Alex: Now don't waste time, give me desire, tell me how you wanna roll- énekelte és rádöbbentem hogy nagyon jó hangja van.
Én: I want somebody to speed it up for me then take it down slow. There's enough room for both- felé fordulva énekeltem visszavágva neki. Olyanok voltunk mint a veszekedő házaspár.

Alex: Girl I can hit you back just gotta show me where it's at. Are you ready to go?- vette a lapot és fenyegetni kezdett a tekintetével miközben közelebb lépett hozzám.

Együtt: If you want it. You've already got it. If you thought it. It better be what you want. If you feel it. It must be real just. Say the word and I'm gonna give you what you want- a közös rész közben egymást kerülgettük mint amikor az oroszlánok harca lenne.

Én: Time is waiting- mivel túl közel jött hozzám ellöktem és megfordultam.

Alex: We only got four minutes to save the world- megfogta a csuklómat.
Én: No hesitating. Grab a boy- kirántottam a kezemet a szorításából.
Alex: Go grab your girl- most a vállamhoz ért.
Én: Time is waiting- egy helyben állva visszanéztem rá a vállam fölött.
Alex: We only got four minutes to save the world- közelebb húzódott és a nyakamon éreztem forró leheletét.
Én: No hesitating- próbára tettem azzal hogy megfordultam és a szánk majdnem találkozott.

Alex: We only got four minutes huh four minutes, so keep it up keep it up. Don't be a prima donna- közelebb hajolt de én hátráltam.

Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick tock tick tock- az ujjamat játékosan ráztam jobbra-balra.

Alex: That's right keep it up keep it up. Don't be a prima donna- megfogta a derekamat.

Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick tock tick tock… Sometimes I think what I need is a you intervention. Yeah- kitértem a karjai öleléséből és mikor elkezdtem a következő versszakot az osztály felé fordultam.
Alex: And I know I can tell that you like it and that it's good, By the way that you move. Oh hey- ő is az osztály felé fordult.
Én: The road to hell is paved with good intentions… Yeah- felültem az asztalra aminek a tanárnő nem örült de észrevette hogy mi ketten a harc közepén voltunk.

Alex: But if I die tonight at least I can say I did what I wanted to do. Tell me how 'bout you?- felült mellém.

Együtt: If you want it. You've already got it. If you thought it. It better be what you want. If you feel it. It must be real just say the word and I'm gonna give you what you want- a lábaimat áttettem a másik oldalra éneklés közben és lazán leugrottam a tábla és a tanári asztal közé ahol egy méter szélességű szabad hely volt.

Én: Time is waiting- az ujjammal hívogatóan Alex felé mutattam.
Alex: We only got four minutes to save the world- ő is átrakta az asztal másik oldalára a lábait és már mellettem is állt.
Én: No hesitating. Grab a boy- a hajába vezettem az ujjaimat.
Alex: Go grab your girl- közelebb jött.
Én: Time is waiting- eltoltam magamtól és az asztal oldalához sétáltam és Madonna csípőringatós járását utánoztam.
Alex: We only got four minutes to save the world- utánam jött miközben úgy méregetett mint egy kiéhezett vadállat.
Én: No hesitating- a mutatóujjammal megérintettem az orra hegyét és kacéran kacsintottam.
Alex: We only got four minutes huh four minutes, so keep it up keep it up. Don't be a prima donna- végigsimította az arcom és csókot akart.

Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick tock tick tock- eltoltam magamtól és visszatértem oda ahol eredetileg álltam.

Alex: That's right keep it up keep it up. Don't be a prima donna- mellém lépett és a derekamra helyezte a kezét.
Én: You gotta get em a heart. Tick tock tick tock tick tock…Yeah, Tick tock tick tock tick tock… Tick tock tick tock tick tock- maga felé fordított és úgy hátráltam hogy ő követte a lépéseimet. Mint egy társastáncos pár. A dal vége felé megálltam és én közelítettem felé. Végül egymás karjaiban talált ránk a dal vége. Mosolyogva néztünk az osztályra miközben a tanárnő tapsolt. Mikor a mellettem álló bájgúnárra pillantottam lefagyott a mosoly az arcomról.
-Gyerekek! Ez fantasztikus volt!- mondta a tanárnő a könnyeit törölgetve.

Sziasztok! Ez egy kicsivel mozgalmasabb rész lett. Remélem a dal leírása nem gond :) 1 komi a rész alá és 2 visszajelzés Facebook-on és jön a következő. Puszi: Sarah :* <3

124. Fejezet- Depi End

Éjjel 2 óra körül felébredtem és megkívántam a kakaót. Lassan kimásztam az ágyból és felvettem Kendall pólóját. Lementem a konyhába és a hűtőben keresni kezdtem a tejet. Mikor megtaláltam kivettem és becsuktam a hűtő ajtaját aki elég hangosra sikeredett. Sóhajtva levettem a kedvenc bögrémet és letettem a pultra.

-Te sem tudsz aludni?- hallom James hangját ami kicsit megijesztett mert a póló alatt nincs rajtam semmi és ismerem őt.
-Szia James!- köszöntem döbbenten. Elkezdtem önteni a tejet de a szemem sarkából őt figyelem. Hozzám hasonlóan levett egy bögrét és leült hozzám.
-Hallottam jól éreztétek magatokat- csak egy halvány fényű lámpa égett de így is jól kivettem a hatalmas és gúnyos vigyort az arcán. Nem válaszoltam csak letettem a tejet a pultra.
-Semmi közöd hozzá!- mondtam miközben a pult végéről elvettem a kakaót.
-Velem élvezted volna. A hangodból úgy jött le hogy inkább fájdalmas mint élvezetes.
-Ugyan úgy fájt volna! Hacsak a farkad nem akkora mint a kisujjam- nevettem kínosan.
-Hát annál jóval nagyobb.
-Nem érdekel!- mondtam és elkezdtem a kakaót belekanalazni a tejbe. 1...2...3. Tökéletes. Felálltam és a konyhaszekrény felé indultam.
-Ő nem tud úgy boldoggá tenni mint én!- mondta és szorosan a hátam mögé állt.
-Neked barátnőd van.
-Már nem. És hidd el már neked sem! Holnaptól vége! Illetve mától. Az a Kendall akit ismersz és szeretsz nincs többé! Visszamegy LA-be és nem találkozol vele soha. De én még pár óráig rendelkezésedre állok- mondta és a nyakamra tapasztotta puha ajkait.
-Fejezd be!- mondtam elcsukló hangon. Összeszorítottam a szemeimet és egy mozdulattal leráztam. A fiókból kivettem egy kanalat és a pulthoz ültem. Beletettem a bögrébe a kanalat és lassan kevergetni kezdtem.
-Azért vagy velem ilyen mert szeretsz- ült mellém és a combomat kezdte simogatni.
-Azért vagyok ilyen mert nem akarom megcsalni Kendall-t- válaszoltam és belekortyoltam a kakaóba.
-Nem csalod meg. Csak elbúcsúzol tőlem úgy ahogy üdvözöltél- mondta és elvette a kakaót.
-Nem lenne szívem megtenni. Szeretem őt- igazából hazudtam. Szeretem Kendall-t de a csókot mindennél jobban kívántam James-től.
-Látszik rajtad hogy akarod. Az arcodra van írva.
Ahogy rám nézett nem bírtam tovább. Lenyeltem az utolsó korty kakaót és letettem a bögrét a pultra. Féltem. Ha észreveszi a hiányos öltözékemet ki tudja mit fog csinálni. Győzködni kezdtem magam hogy tegyem meg. De valahol egy hang azt súgta hogy ne. Mint a filmekben amikor az ördög meg az angyal az ember vállára telepedve vitatkoznak a saját nézeteikről. Csak annyi volt a különbség hogy az ördög kért hogy ne tegyem meg. Szúrj ki vele és akkor visszakap mindent. Az angyal viszont azt hogy Tedd meg mert talán nem látod őt soha. Ez jó búcsú lenne mindkettőtöknek! Az angyalra hallgatva cselekedtem. Megvártam hogy megigya ő is a kakaót. Mikor a bögrém mellé tette az övét a szemembe nézett. A szemeim könnyekkel teltek meg és szédülni kezdtem. Ezt meg fogod bánni! Súgta az ördög és a hangok elszálltak. Minden kitisztult és csak James-re tudtam koncentrálni. A székével közelebb húzódott és megsimította a karom. Mondani akartam valamit de mikor kinyílt a szám elfelejtettem mert teljesen belefeledkeztem a szemeibe. Bűntudat kezdett gyötörni az miatt hogy éppen megcsalni készültem azt aki annyira szeret engem. Szép kis barátnő vagyok! Álmomban Corin bezzeg mindent olyan egyszerűen kezelt.
-Kérhetek tőled valamit?- kérdezte James és csak bólintottam- Mond hogy szeretsz!- nem tudtam megszólalni. Olyan közel volt hogy csak a szájára összpontosított minden porcikám. Lassan a hajába vezettem a kezem és közelebb hajoltam hozzá. Egy pillanat műve volt és halálosan beleszerettem. Tudtam legbelül hogy Kendall és ő is veszett ügy de nem érdekelt. Addig akartam kiélvezni a közelségüket amíg csak lehet. Félve közeledtem hozzá és már megéreztem az illatát mikor elvigyorodott. Szerintem meglátta hogy mi van a pólóm alatt. Illetve hogy mi nincs.
-Mi az?- kérdeztem furcsa fejet vágva.
-Semmi! Kérlek inkább folytasd- kért kiskutya szemekkel de láttam hogy a tekintete visszatéved a pólóm alá.

Szűz kislány módjára a lábaim közé gyűrtem a póló alját és visszatértem James-re. A haja az ujjaim közé csúszott és mélyen a szemébe néztem. Ártatlan szemekkel nézett rám amiben a lámpa tompa fénye csillant meg. Lassan közelítettem meg. Még mindig féltem de próbáltam határozottnak tűnni. A szám veszélyesen közel volt az övéhez. Nem mertem megtenni de ő sem mozdult. Rám várt. Hirtelen megszédültem és ahogy előrébb hajoltam kicsúszott a szék alól a talaj és a karjaiba zuhantam és összeértek az ajkaink. Erős karjai határozottan tartottak és nem hagyta hogy elessek. Felemeltem a fejem és csak akkor jöttem rá hogy megcsókoltam. De sikeresen elszúrtam. Nem nézett rám gúnyosan. Inkább segített visszaszerezni az egyensúlyomat. A hónom alatt megfogott az egyik kezével és úgy támogatott fel egyenesen az ölébe ahol nem tudtam kikerülni őt. Átkarolta a derekamat és megcsókolt. Minden pillanata félelmetesen jó volt.
-Kár hogy elmész- mondtam halkan és szomorúan amikor felálltunk.
-Nem akarlak itt hagyni mert nagyon szere...- mondta volna de befogtam a száját.
-Ne mond ki! Kérlek! Kendall a szobámban alszik és... Most ez a csók... minden olyan zavaros lett hirtelen. Neki adtam a szüzességem. De neked nem tudok adni semmit...- most ő fogta be a szám.
-Elég ha élsz és tudom hogy jól vagy... Hát ez elég nyálasan és hülyén hangzott ugye?
-Igen! De nem baj!- mosolyogtam és elindultam a szobámba.
-Várj!- fogta meg a csuklómat.
-Ne! Így is lelkiismeret furdalásom van ez miatt.
-Csak azt akarom kérdezni hogy... Ha Kendall nem lép első ként... akkor most nekem adtad volna?
A szemében könny csillant fel. A szívem összeszorult a gyomrom pedig olyan kicsi lett hogy megbántam hogy megittam a kakaót. Kendall már megvolt! Most James jön! Hallottam a belső ördögöm csábító hangját. Hol van ilyenkor az angyal hogy elhessegesse ezeket a gondolatokat? A lépcsőről rohanni kezdtem visszafelé és a harmadik lépcsőfokról egyenesen a nyakába zuhanva csókoltam meg őt. Nem gondolkodva olyan dolgot tettem amit nem kellett volna. De talán nem is volt olyan rossz ötlet. A kanapé sokat tudna mesélni az este történtekről.
Reggel az ágyamban ébredtem. Kendall pólója nélkül. Ahogy fordultam meg akartam ölelni őt de csak a párnáját találtam a helyén. Hirtelen a párna alatt rezegni kezdett valami. A telefonom. Remegő kézzel emeltem ki a párna alól. Mikor megláttam hogy Kendall hív nehéz lett a vibráló telefon amit még James-től kaptam. Végül felvettem.
-Helló Bree! Kössz az estét!- Kendall hangját hallottam amiből gúny és nagyképűség keverékét véltem felfedezni.
-Szia! Hol vagy?- kérdeztem halkan.
-Figyu! Sietnem kell de azért megosztanék veled egy hasznos infót. Még életemben nem pazaroltam annyi pénzt egy lányra hogy ágyba vigyem mint rád.
-Mi?- felültem az ágyon és értetlenül néztem körbe a szobán ahol már eltűnt minden dolog ami az övé volt.
-Jól hallottad kiscicám! Csak arra kellettél hogy ágyba vigyelek!- egy nagyot röhögött és letette. Nem tudtam felfogni hogy mi történt. Pedig annyiszor mondta hogy szeret. Jó színész de nem lehet ilyen jól eljátszani azt hogy szeret valakit a valóságban. Főleg amikor egy csúnya sebet is bevállalt volna értem. Bár ha nem lépek közbe akkor most nem is élne. Nem hinném hogy az életét áldozná egy éjszakáért. De a hangja olyan gúnyos volt. Nem bírtam tovább. Zokogásban törtem ki. Hirtelen kopogást hallottam.
-Bree! Jól vagy?- hallottam Tori hangját. Te jó ég! Elmondjam neki hogy mi történt tegnap este? Sosem bocsátana meg.
-Jól!- válaszoltam elcsukló hangon.
-Nem úgy hallom!- mondta és szabályosan berontott az ajtón.
-Kérlek ne!- mondtam és a fejemre húztam a takarót.
-A legjobb barátnőm vagy! Kérlek mondd el mi történt ami miatt így kiakadtál.
Kitálaltam neki mindent. Szegényt elég rendesen mellbe vágta amikor elmondtam neki a telefonos dolgot. De érdekes volt hogy James miatt nem lett mérges rám. Inkább megértett. Átölelt és velem együtt sírt.
-Csajok! Mit csináltok ilyen korán?- kérdezte Reila és láttam hogy Lilka is vele van. Nekik is elmeséltük hogy mi történt és megértően átöleltek.
-Várjunk! Kendall azt mondta hogy kihasznált?- kérdezte Lika értetlenül.
-Igen- válaszoltam halkan.
-Ez nem Kendall! Az a Kendall akit mi ismerünk bolondulásig szeret téged- gondolkodott hangosan.

~Kendall szemszöge:

Remegő kézzel emeltem el a fülemtől a telefont. Egy patkány vagyok de muszáj volt megtennem. Máshogyan nem tudom elérni hogy elfelejtsen. Ahogy megfordultam James volt az első akit megláttam. Elég mérgesen nézett rám.
-Ez mi volt?- kérdezte komoran.
-Muszáj volt.
-Összetörnöd azt a lányt? Gratulálok! Remélem boldog vagy!
-Mit akarsz? Te is megfektetted vagy nem?
-Az lehet! De én nem hazudtam neki az érzéseimről!- már majdnem hogy kiabált velem. Hátat fordított.
-Szereted őt?
-Nem beszélek olyanoknak az érzéseimről aki még magával sincs tisztában!- mondta és elviharzott. A busz végében leültem és megláttam azt a képet amit még Logan készített rólam és Bree-ről. A kezemben szorongatva próbáltam visszatartani a könnyeimet. Nem akartam hogy a fiúk lássák. Főleg James.

Még most is érzem a csodálatos illatát és a puha ajkait. Emlékszem a szeme csillogására azon az estén amikor elmondtam neki azt hogy szeretem. Emlékszem a puha hajára az ujjaim köré fonódva. Emlékszek arra a pillanatra amikor először az enyém lett. A csókja édesebb volt minden édességnél amit valaha elkészítettek. Erősebb volt minden drognál vagy alkoholnál. Rabul ejtett azzal hogy rám nézett. De most már nincs. Elvesztettem. Isten látja lelkem ő a mindenem. És a telefonban nem ártani akartam neki hanem segíteni hogy túljusson rajtam és könnyebben felejtsen el. Ki akar emlékezni arra az emberre aki csúnyán kihasználta? Azért tettem mert szeretem. És ha utál talán én is könnyebben kiverem a fejemből.

Sziasztok! Csak annyit akarok mondani hogy most nem jött komi de kitaláltam valamit. Facebook-on is írhattok :) de a sztori alatt legalább 1 kominak kell lennie. Hogy Facebook-on hányan írtok az teljesen mindegy :) Puszi: Sarah :*

A blog oldala: https://www.facebook.com/pages/T%C3%B6rj-a-cs%C3%BAcsra-BTR/395316767167780?fref=ts
Az én oldalam: https://www.facebook.com/szilagyi.niki