88. Fejezet- A nap amikor minden megváltozott

-Bárcsak halott lennék!- mondtam sírva.
-Ne mondj ilyesmit! Harry szeret téged és nem fog haragudni ez miatt- próbált vigasztalni Olly.
-De terhes vagyok! Nem érted?
-De igen! De ismerem őt és rád nem tudna haragudni. Ahhoz túlságosan is szeret téged!
-Gondolod?
-Nem! Én tudom!
-Hát jó!- sóhajtottam.

Egész nap próbáltam kiheverni a történteket. Ami történt az elég rossz. De lehetne rosszabb is. Ha az újságírók gyanút fognának. Csak New York-ba ne jusson el a hír. Próba alatt is ezen járt az agyam. Ennek az eredménye az volt hogy folyton eltévesztettem a szöveget. A lányok jól szórakoztak rajtam de én nem tudtam nevetni. Szétestem és ez Max miatt van! Ha aznap este nem megyek el a klubba akkor most nem kéne azon gondolkodnom hogy hogyan mondjam el Harry-nek hogy terhes vagyok. Olly felajánlotta hogy elkísér az orvoshoz hogy biztosra menjünk mielőtt megteszem a nagy bejelentést.

-Hahó! Föld hívja Roxy-t!- kiáltott Nina.
-Mi?- néztem fel a földről.
-Azt kérdezte Annly hogy beugrunk-e a Starbucks-ba próba után egy kávéra?
-Menjetek csak! Én még elintézek néhány dolgot- mondtam és elindultam a kijárat felé.
-De a próbának még nincs is vége! Hová mész?- kiabált utánam Annly. Nem foglalkoztam velük csak kimentem. Olly a parkolóban várt.
-Szia!- köszönt kedvesen.
-Szia!

Beültünk a kocsiba és mentünk is a dokihoz. Az út alatt is azon gondolkodtam hogy mit mondjak Harry- nek. Vajon mekkorát fog csalódni bennem? Alig két hónapja járunk és máris megcsaltam.

-Megjöttünk- mondta Olly kizökkentve a gondolataimból- Minden rendben?
-Ő... igen! Csak elgondolkodtam- válaszoltam.
-Akkor menjünk- kiszálltunk a kocsiból és bementünk. A doki minket hívott elsőnek és bementünk. Felvette az adataimat és válaszoltam néhány kérdésére. Lefeküdtem és alaposan megvizsgált.

-Felölhet!- mondta a doki.
-Nos?- kérdezte Olly.
-Jól gondolták! A kis hölgy valóban terhes. De van valami amit meg kell hogy osszak magukkal.
-Mi az?- kérdeztem félve.
-Ön ikreket vár.
-Heh... ő... Szent egek! Max aztán nem sajnálta belőlem... az anyagot- dadogtam és többre nem is emlékszek mert elájultam a hírtől.

~Másnap:

Kinyitottam a szemem és nem tudtam hogy hol vagyok. Az utolsó dolog amire emlékszek az hogy a gép megérkezik Berlinbe és pofára esek. Valaki szorította a kezem és ahogy oda néztem láttam hogy Olly Murs az. Nem értettem semmit.

-Roxy!- szólt Olly de nem értettem hogy miért hív így.
-Neked meg mi bajod? Az én nevem Corin! És nem Roxy!- mondtam- Harry hol van? Bocsánatot akarok kérni tőle hogy Christin miatt úgy kiakadtam.
-Harry New York- ban van nem emlékszel? Vagyis már nem. Nemsokára ide jön és elmondhatod neki hogy mi történt.
-Miért? Mi történt?
-Terhes vagy. Nem emlékszel?
-Hogy én terhes? Hahaha... Ez jó poén volt!
-Nem viccelek!

Olly mindenről beszámolt. A buliról a terhességről és a kamukapcsolatról. Na meg hogy van egy bandám a Black angels. Nem akartam elhinni. Az orvos megvizsgált és elmondta hogy az agyam az eséskor törölt néhány fontos infót. A nevem és nagyjából az egész életemet. Feküdtem az ágyban és csak Harry-re tudtam gondolni. Mindent elszúrtam. De miért esek ennyi hibába? És miért nem tanulok belőlük?

-Corin! Megjött Harry- mondta halkan Olly. Felnéztem és megláttam őt.

A szívem majd kiugrott a helyéről. Hihetetlenül jól nézett ki. És a mosolya... Azt hittem ott kell majd összekaparni. Könnyek szöktek a szemembe a boldogságtól.

-Roxy!- szólt édesen. Olly bólintott egyet és kiment és maga után becsukta az ajtót.
-Harry! Beszélnünk kell valamiről- mondtam halkan.
-Baj van?- kérdezte aggódva és leült mellém.
-Hát... Elég nagy...- kezdtem bele félve. Harry egy kicsit furán nézett rám- Emlékszel arra amikor kimentem Berlinbe?
-Ezt hogy érted?
-Én... hát... Tudod milyen béna vagyok. Amikor mentem le a gépről én... elestem és amnéziás lettem. Egészen eddig valaki másnak hittem magam. De én vagyok az! Corin- láttam rajta hogy már ezzel lesokkoltam. Vajon mit fog szólni a terhességhez?
-Tudhattam volna! Annyira hasonlítottál Corinra! Vagyis Roxy hasonlított rád... vagy mi.
-De ez még semmi. Amikor visszatértek az emlékeim Roxy életéről nem tudtam semmit. De Olly mindenről beszámolt. Emlékszel arra is amikor elmentem a bulira amit a fiúk szerveztek a klubban?
-Igen... De miért?
-Aznap este olyan dolog történt amit talán sosem bocsátasz meg nekem.
-Bármi is volt nem számít!
-Max és én... hát... tudod. És most... terhes vagyok. Tudom hogy mit gondolsz és...
-Nem! Te nem tudod mire gondolok. Azt hiszed haragszok rád de nem! Ami történt megtörtént és nem lehet változtatni. Az a baba megérdemli a boldog életet és nem hagyom hogy ez miatt idegeskedj!
-De nem csak egy baba... Mert... ikrek.
-Majd megoldjuk.
-De ez még mindig nem minden... Amikor Rihanna észrevette hogy elég rosszul érzem magam akkor... hát... Adott egy zacskót amiben drog volt és nem tudtam mást tenni... Egyre többet vettem be belőle és... rászoktam.
-Látsz esélyt arra hogy újra együtt legyünk?- kérdezte könnyes szemekkel. Meglepett hogy nem kiabált velem és hogy ilyen nyugodtan fogadta a történteket.
-Eléggé elszórtam az életem. Nem akarom beszennyezni a hírneved és az az egyetlen megoldás ha az elvonó után megszülöm a babákat és utána meglátjuk hogy érdemes-e folytatni.
-Nem akarlak elveszíteni és nem érdekel az emberek véleménye. Ilyen téren nem. Téged jobban szeretnek az emberek mint Roxy-t. Megértik majd ők is. Nem te tetted tönkre az életed hanem Roxy. Ő megszűnt! Nincs többé és ez a lényeg.
-Köszönöm hogy nem akadtál ki.
-Érted bármit! Nagyon szeretlek és nem akarlak elengedni olyan könnyen. Ezen keresztül kellett mennünk hogy megtudjuk milyen erős a szerelmünk. Hiszen még Roxy ként is imádtalak.

~A kiadóban:

Kiengedtek a kórházból és egyből a kiadóba mentünk. Harry mindent tudott és Lolával akart beszélni. Elég mérges volt rá. Berontott az irodába és kiabálni kezdett.

-Gratulálok! Ezt megcsináltátok!- kiabált Harry.
-Neked meg mi bajod?- kérdezte Lola értetlenül.
-Az hogy Corin élete miattatok ment tönkre! És azt hiszi hogy az ő hibája! De nem! Ez a ti hibátok! Te meg Chris szépen elintéztétek hogy olyan barmok közé kerüljön akik felcsinálják!- üvöltött tovább.
-Hogy érted hogy Corin?- kérdezte Chris.
-Úgy hogy amikor kiment Berlinbe... Ááá... hosszú! A lényeg az hogy abba a házba nem fog visszamenni! Hozzám költözik és az elvonó után olyan életet biztosítok neki amiben te meg a vőlegényed nem vagytok benne! Elegem van abból hogy ez a szegény lány folyton aggódik hogy mikor esek neki. Amint már említettem nem az ő hibája de mégis magát okolja. Ti is jól tudjátok hogy ez a ti saratok!
-Figyelmeztetlek hogy a szerződés köti őt és azt kell tennie amit mi mondunk. Ha pedig nem így tesz akkor súlyos perek zúdulnak a nyakába- oktatta ki Harry-t Chris.
-De most hogy kiderült hogy valójában ki is Roxy...- próbált kiutat találni Lola a vitából.
-Nem! A kiléte továbbra is titokban marad! Akkor nem kell magyarázkodnunk- magyarázott Chris.
-Akkor most szépen azt csináljuk hogy azt mondjuk hogy te mag Nath szakítottatok mert kiderült hogy terhes vagy és összevesztetek. Harry-hez költöztél mert a lányok ezt kérték de továbbra sem hozzátok nyilvánosságra hogy jártok. Ez titok marad!- javasolta Lola.
-Hát jó! Ebben még én is benne vagyok!- helyeselt Chris.
-Talán jó lesz!- mondta Harry.
-Még mindig jobb mint hogy Nath házában kelljen elviselnem azokat a nagyképű patkányokat- mondtam megkönnyebbülve.

~Az elvonó után:

Minden úgy történt ahogy Lola eltervezte. Az elvonó egészen Decemberig elhúzódott. Az újságírók még arról sem tudtak semmit viszont én egyre nagyobb és nagyobb lettem. Harry és én újra jártunk de csak titokban. Lassan kezd helyrejönni az életem. Tudtam hogy Számíthatok a barátaimra is. A lányok bocsánatot kértek tőlem és velük is minden rendben volt. Viszont a bandatagok furcsán néztek rám amikor kiderült az igazság a kilétemről. Apa viszont olyan boldog volt mint még soha. Olly pedig... hát ő és Nina randizgatni kezdtek és láttam hogy mindketten boldogok amitől én is az lettem. Jelenleg épp a szülőszobában vagyok és próbálok levegőhöz jutni. Szegény Harry kezét annyira szorítom hogy neki nagyobb fájdalmai vannak mint nekem. Az első baba lány lett. Amikor meghallottam a sírását könnyek szöktek a szemembe. Azt mondták hogy egészséges és semmi baja. De még hátra volt egy. Fél óra szenvedés után ő is a világra jött. De nem hallottam hogy felsír.

-Ez az! Apa lettem!- kiabált Harry az ájulás szélén.
-Elvágja a köldökzsinórt?- kérdezte a doki. Na ez betette a kaput szegénynél és elájult. Ezen elnevettem magam. De az orvosok nem voltak olyan boldogok.
-Valami baj van?- kérdeztem aggódva. Nem kaptam választ. De a kezembe adták az első babát. Harry összeszedte magát és leült mellém.
-Mi legyen a neve?- kérdezte Harry boldogan.
-Lana!- válaszoltam.
-Ez igazán szép név! Szia Lana!- köszönt neki és ránk mosolygott.
-Őszinte részvétem!- mondta a doki. Kiderült hogy a második baba halva született. Harry és én egymásra néztünk és mindketten kétségbe estünk.
-Az én hibám! Nem kellett volna drogoznom!- szorongattam továbbra is Lana-t.
-Elég! Nem mindig te vagy a hibás!- mondta Harry. Az ablakon keresztül láttam hogy a többiek ajándékokkal és lufikkal várnak minket illetve Lana-t. Harry elmondta nekik hogy mi történt és részvétet nyilvánítottak. Boldog voltam Lana miatt de szomorú mert a második gyerekemet veszítem el. Ennyire szörnyű anya lennék? A lányomat elvitték fürdeni és rögtön letámadtak az újságírók. Nem volt túl sok energiám így az interjú közepén bealudtam.

~Harry szemszöge:

Csak álltam az üvegfal előtt és nem tudtam elhinni hogy tényleg apa lettem. Lana pont olyan szép mint az anyukája. Szegény elveszítette az ikertestvérét. Mindent megteszek hogy olyan élete legyen amilyet megérdemel. Mindent meg akarok adni neki és Corin-nak. Gondolom neki is annyira rossz mint nekem.

-Gratulálok haver!- lépett hozzám Louis kizökkentve a gondolataimból.
-Köszi!- mondtam és átöleltük egymást.

-Melyik Lana?- kérdezte Niall.
-Ő az!- mutattam rá a lányomra.
-Milyen gyönyörű!- mondta Zayn.
-Egy ilyen gyökér mint Max hogy tud ilyen édes kislányt összehozni?- tette fel a költői kérdést Liam.
-Ez talált!- mondtam és lepacsiztam vele.
-Még jó hogy Corin-ra hasonlít- nevetett Zayn.
-Sok sikert fiam!- veregette meg a vállam Kevin.
-Hát... az kell majd- nevettem.

~Egy hét múlva Corin szemszöge:

Kiengedtek a kórházból és hazavittük Lana-t. A fiúk mindent elintéztek a temetéssel kapcsolatban mert tudták hogy nekem nem lenne hozzá erőm. Harry átvette tőlem a babát és Louis befogta a szemem.

-Te meg mit csinálsz?- kérdeztem értetlenkedve.
-Csak kövess!- mondta Harry és a kezemet a vállára tette. Felmentünk a lépcsőn és kinyitotta az ajtót.
-Nézhetsz!- mondta Lou és levette a kezét a szememről. Amikor kinyitottam a szemem elképesztő látvány tárult elém.

-Hogy tetszik?- kérdezte Harry.
-Ez csodálatos!- mondtam elképedve.
-Lana elaludt!- mondta Louis és átvette őt Harry-től- Majd én leteszem. Ti csak nyugodtan menjetek le.

Sziasztok! 3 komi és jön a folytatás :) Remélem tetszett a rész. Puszi: Sarah <3