2014. január 20., hétfő

137. Fejezet- Mostantól csak ezt akarom (2. rész)

Remek! Lucy-t követtem és kicsit tartottam a folytatástól. Patkány Gödör? Mégis ki ad ilyen nevet egy klubnak?! Ahogy felértünk elkezdett a cuccaim közt kutatni. Leültem az ágyra és figyeltem hogy néha felszisszen. Azt hiszem számára lányos ruháim vannak. Nem tehetek róla! Lányból vagyok vagy nem? Végül hozzám vágott néhány ruhát.


-Tessék! Ezekben talán nem fogsz kitűnni a tömegből és nem akarnak majd megerőszakolni- mosolygott Lucy.
-Megerősza...
-Jaj! Olyan kis izé vagy! Ne vegyél mindent szó szerint. Öltözz és sminkelj! Andy-ék bármikor befuthatnak a Gödörbe...- kiment miközben hadart. Miről beszél? Andy? Az meg ki? Sóhajtottam és leültem a tükör elé mikor már átvettem a ruhákat. Kifésültem a hajam és laza kontyot csináltam. Valaki kopogni kezdett az ajtón.
-Hahó!- megfordultam és Nick lépett be az ajtón.
-Szia!- mosolyogtam és visszafordultam a tükörhöz hogy nekiálljak sminkelni.
-Woah! Mi ez a stílusváltás?- mellém lépett és méregetni kezdett.
-Lucy csodás ötletének köszönhetően mi lányok elmegyünk bulizni.
-Helyes! Megérdemlitek miután ilyen előadást hoztatok össze- egy puszit nyomott az arcomra és leült az ágyra.
-Látom kitetted a plakátot- nevettem miközben felkentem a szájfényt.
-Hát... Valamit kezdeni kellett vele ha már megcsináltad- kicsit sóhajtott.
-Ez jogos... De nekem kellett volna nem? Elvégre én csináltam így az én feladatom feltenni.
-Ne akadékoskodj csak köszönd meg!
-Jó oké! Köszi!- nem vette észre hogy a szemeimet forgattam. Egy ideig csak sminkeltem mikor feltűnt hogy figyel. Idegesítően. Megfordultam és szúrósan néztem a szemébe- Mi van?
-Semmi...-felállt és mellém lépett- Csak olyan szép vagy. Ne kenj fel több sminket mert még ellopnak.
-Nick! Ne félts! Nem vagyok olyan feltűnő- gúnyosan nevettem a szemébe jelezve hogy nem érdekel a véleménye. Nem akartam tovább mellette maradni így kimentem a folyosóra ahol Lucy telefonált. Halványan elmosolyodott mikor meglátott és a fejével intett hogy menjek előre. Sóhajtva elindultam a hosszú folyosón és a lépcső tetejéről megláttam a lányokat. Tori szokásosan csak beszélt a többiek meg csak okosan bólogattak mintha érdekelné őket a mondanivaló. Mikor leértem csend lett. Gyanús volt az egész. Vajon kibeszéltek hogy ennyire megbámultak? Nagyot nyeltem és elmosolyodtam.
-Szóval... Lucy nem tudjátok hogy mikor szándékozik lejönni?- kérdezte Lilka.
-Hát... most... telefonál- motyogtam. Mindenki egyszerre sóhajtott fel. Mélyen és fájdalmasan. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy világ fájdalmas pillanatot. Nekik kell megoldani a világ minden gondját vagy csak lemaradtam valamiről? Nagyjából három hosszú és rettentően kínos perc telt el mire Lucy lejött. Vidám volt amit mi nem mondhattunk el magunkról.
-Gyerekek! Mi ez a csend? Meghalt valaki?- nevetett de mi nem találtuk ilyen viccesnek. Én inkább félre néztem hogy ne vegyen észre semmit rajtam- Na jó! Gyertek! A Gödör még kihal nélkülünk- nevet és mindenki egyszerre akart kimenni az ajtón. Ez sem volt éppen szerencsés ötlet mert ahogy kipréseltük magunkat egyszerre öten... hát elestünk.
-Mi lenne ha csak egyszer nem magadra gondolnál?- morgott Reila felém.
-Mi van?- szúrós tekintettel pillantottam felé.
-Jól hallottad! Nem mindig kapod meg az élettől azt amit akarsz tudd meg!- előre sietett én pedig ledöbbentem. Lilka és Tori mellém léptek.
-Mi történt vele?- kérdeztem halkan. Lilka szomorú szemekkel nézett rám ami aggasztott.
-Nem is tudom hogy mondjam el... Reila... Szerelmes Nick-be... és most azt hiszi hogy csak szórakozol Nick érzéseivel. Mi próbáltunk beszélni vele de...
-Szóval ez miatt volt a kínos csend is?
-Igen- sóhajtott Tori.
-Na! Ma este bulizunk és nem depizünk- mosolygott Lucy és megfogta a csuklónkat hogy elcibáljon minket a Patkány Gödörbe. Na igen. A hely pont olyan volt mint a neve. Két nagyobb és ijesztőbb ember állt a bejáratnál. Megijedtem tőlük mikor a jegyet kérték. Lucy persze odaadta és akkor kedvesebbek voltak. Ahogy beléptem megcsapott az alkohol és a dohány szaga a romlottsággal és a bűnnel együtt. Nem is számítottam másra. A színpad elé tolakodtunk ahol megpillantottam egy kicsit félelmetes fiút.


Na jó! Nem is olyan félelmetes. Inkább cuki volt. De a tetkói kicsit durvák voltak az én ízlésemhez. Lucy elkezdte felhívni magára a figyelmet így a fiút tekintetét sem tudta hidegen hagyni. Jól végigmérte majd rám pillantott. A tekintetétől kirázott a hideg. Kicsit közelebb hajolt a mikrofonhoz és beleordított.
-Batmaaaan!- ilyenféle üvöltést még életemben nem tapasztaltam. Még Toritól sem mikor fangörcsöt kapott. Kikerekedett szemekkel néztem rá ő meg csak kinevetett. Na ez szarul esett. Nem is ismer de kiröhög? Ez... fura.
-Ezt neked szánta- nevetett Lucy a pólómra utalva.
-Szereti?- fordultam felé.
-Imádom!- hallottam magam előtt a hangot. Mikor visszafordítottam a fejem a srác a színpadon ülve fogadott széles és szerintem szexi mosolyával.
-Beszélj vele!- lökött közelebb Tori. Kicsit zavarban voltam mert nem is ismertem és nem tudtam mire számítsak. Ilyen emberekkel nem mindennap futok össze.
-Szi... Szia!- köszöntem bátortalanul.
-Szia! A nevem Andy Biersack- megint mosolygott.
-Amerikai vagy?- mosolyodtam el.
-Igen. Csak nem te is?
-Nem... Igazából szerettem volna eljutni oda.
-Tényleg? Én ide szerettem volna eljönni. Ahogy észreveszem nem is hiába. Jó csajok vagytok. Esetleg a barna barátnődnek van neve?
-Tori vagy Lucy?
-Az alacsonyabb.
-Tori.
-Itt vagyok- lépett hozzánk- Jaj Andy! Nagy rajongód vagyok- hirtelen Andy elkapta a csuklóját és a szemébe nézett.
-Ahogy én is a tiéd- Tori elpirult- Esetleg nem látogatsz el velünk Floridába? Ott lesz a következő koncertünk. A barátnőidet is elhozhatod.
-Elfogadja!- nevettem beleszólva a beszélgetésbe.
-Remek. Itt a számom és... gyönyörű szemed van. Tori- erre felsikított.
-Úr isten! Tudod a nevem?
-Még szép- rám mosolygott én meg vissza. Mikor zenélni kezdtek elállt a szavam és bevallom tetszett. Nem szoktam ilyen zenét hallgatni de bejött. Talán végig szerettem az ilyesmit csak nem tudtam? Nem is érdekelt csak élveztem a zenét. Lenyomtak pár számot és kezdett zúgni a fejem Andy erőteljes üvöltésétől így kimentem az utcára. Persze jól tudtam hogy nem jó ötlet mégis egy lámpa fényében sütkérezve ácsorogtam kint.