-Na mit lépsz hercegnő?- kérdezte és a hüvelykujjamat a pöcökre tettem.
-Már mondtam hogy nem vagyok hercegnő! És nincs kedvem megölni.
-Ezt örömmel hallom. De ez nem így megy. Egy marad. Ez a szabály.
-És az Bree lesz!- hallottam távolról egy ismerős hangot és egy rossz reflex miatt meghúztam a pöcköt.
-Bátor vagy hogy szembeszállsz velem. És Az is bátor dolog hogy az öreg félszemű ennyire óvni akar téged a haláltól- Dave gúnyos hangja felhúzott. Behunytam a szemem és éreztem hogy végigfut a hátamon a hideg- Kár hogy a játék ilyen rövidre sikerült. De ez nem tőlem függött. Ég önnel!- a nyakamhoz egyre közelebb volt a tőr éle és eléggé féltem. Ha otthagyom a fogam mit csinálnak majd a lányok? Csak ennyire tudtam gondolni. Hirtelen éreztem a nyakamnál a tőrt. Az ujjam remegve csúszott végig a pisztolyon. Lőni akartam de nem mertem megtenni. Túl gyáva voltam. De aztán egy éles hang hasított át az utcán. A fegyver elsült? Egy pillanatra azt hittem hogy én tettem. Dave csak állt előttem és a mellkasából folyt a vére.
-Megdöglesz!- kiáltott Dave és hirtelen valaki a földnek lökött. Felnéztem és csak akkor láttam hogy a félszemű fura figura volt a megmentőm. Lefagytam mikor láttam hogy mindketten a földnek zuhannak. Odamásztam a félszeműhöz és az ölembe tettem a fejét.
-Igazán megtisztelt... hogy... szolgálhattam önt... Briettha... hercegnő- nyöszörögte és tisztelegni próbált de félúton elgyengült és a mellkasára esett a keze. Pont a tőr mellé. Nem értettem hogy miért mondta ezt. Nem tudtam felfogni hogy mi történt. De tisztában voltam vele hogy megmentett. A gyilkolástól és a haláltól is egyaránt. A szeméből kihunyt a fény. Mivel nyitva volt a szeme óvatosan lecsuktam neki. Felnéztem és mindenki eltűnt a másik bandából. Kivéve Dave. Ott feküdt élettelenül. Óvatosan letettem a félszemű fejét a földre és felálltam.
-Jól vagy?- kérdezte Harry és megölelt. Az a sok feszültség akkor jött ki belőlem. Nem akartam hogy így lássanak de nem bírtam ki sírás nélkül.
-Olyan jó ember volt- mondtam halkan.
-Tudom! Most hazaviszlek. Fiúk ezeket tüntessétek el! A félszemű csak nekünk fog hiányozni. A többieknek fel se tűnik majd- mondta a többieknek és elindultunk haza. Nem szóltunk egymáshoz semmit. Én mondjuk azért mert még mindig sokkos állapotban voltam. Amint hazaértünk lefürödtem és befeküdtem az ágyba.
-Itt maradsz estére?- kérdeztem halkan.
-Örömmel- válaszolta és szorosan átölelt- Látom ez a paraszt már a szobádba is befészkelte magát.
-Rajongó vagyok- mondtam egyszerűen.
-Nem tudod hogy mire célzott az öreg?
-Nem. De nem hiszem hogy sok valóságalapja lenne- elmosolyodtam és elaludtam Harry karjaiban. Álmomban megint láttam mindent ami este történt. Másnap szörnyen ébredtem. De legalább nem egyedül. Ahogy kiszálltam az ágyból megbotlottam egy nagy dobozban.
-Mi a fene!- felnéztem és láttam hogy a szekrényem üres. Gyorsan felkaptam egy köntöst és leszaladtam hogy megnézzem mi folyik itt.
-Jó reggelt! Remélem nem baj hogy bepakoltam- mosolygott Nick.
-Nem... de most nem haragszunk egymásra?
-Csak te haragszol. Én imádlak.
-Nem emlékszek mi volt. Az a rész teljesen homályos.
-Csak nem a Tori miatt?- lépett be vidáman Reila.
-De az lehet- mondtam a fejemet fogva.
-Igyekezzetek! Felix nemsokára itt lesz és nem akarok belebotlani!- sürgetett minket Lilka- Harry-nek is szólj hogy bújjon gatyába mert a dobozod marha nehéz!
-Jól van na! Többet nem kapsz kávét!- ásítottam és felmentem a szobámba hogy felkeltsem Harry-t. Ahogy beléptem láttam hogy a szobám is üres nemcsak a szekrényem.
-Szia!- köszönt kómásan Harry.
-Szia! Költözök.
-Mi?
-Nemsokára indulunk szóval ezt le kéne vinned. De csak ha nem gond.
-Nem!- gyorsan felöltöztünk és lementünk a többiekhez.
-Bree! Ezt Susanne küldi!- Reila egy levelet nyomott a kezembe. Miközben bepakoltunk a költöztetőkocsiba elolvastam.
Kedves Bree!
Miután elénekeltem a dalt eltűntél pedig beszélni szerettem volna veled. Igazán tehetséges vagy és gratulálok a dalhoz amit előadtál. Én mint sokat látott énekes csodálkoztam. Igazából olyan volt mintha magamat láttam volna fiatalon csak jobb frizurával. Megadom a számom és szeretném ha hívnál. Segíthetek a karrieredben. Puszil: Susanne Hoffs :)
Ja és a számot a kártyán találod!
-Na mit ír?- kérdezte Harry.
-Susanne szeretne segíteni- válaszoltam és eltettem a levelet.
-Mit csináltok itt?- hallottam Felix meglepett hangját.
-Ő... Felix... Mi csak- próbált mondani valamit Reila.
-Nekem nem szóltok hogy költöztök?
-Felix! Megmagyarázom!- elé álltam- A helyzet az hogy Tori betöltötte a tizennyolcat így mindannyian nagykorúak vagyunk.
-Hallottam mi történt tegnap. És H kérte hogy engedjelek el titeket. Eleget szenvedtetek- Harry felé néztem aki bólintott.
-Akkor nem kell magyarázkodnunk?- kérdezte Lilka.
-Nem! De szeretnék sok szerencsét kívánni és megígérem hogy segítek nektek mindenben ha kell- megölelt minket és elbúcsúztunk. Nem hittem volna hogy ilyen könnyen elenged minket annyi év után. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Végül a belvárosban megálltunk és mikor kiléptem az utcára éreztem hogy most már nyugodtabb lehet az életem. Nick bekísért minket a szállodába és mindenki olyan elfoglaltnak tűnt. Viszont egy lány nagyon barátságosnak tűnt.
-Szia Nick! Megjöttek az új vendégeink?- kérdezte kedvesen és felénk fordult.
-Igen! Szeretném nektek bemutatni a hölgyet. Lucy Stars. Az apja vezeti a szállót. Megengedte hogy a legjobb szobákat kapjátok és nem kell fizetnetek. Egy feltétellel- mondta Nick. Amint kimondta a nevét kirázott a hideg.
-És mi az?- kérdezte Reila.
-Minden szabad estéteken felléptek egy két órás számmal az étteremben- mondta Lucy- Megegyeztünk?
-Lányok?- kérdezte Lilka.
-Ez egy elég jó ajánlat. Én benne vagyok- mondta Reila.
-Bree?- néztek rám.
-Hát... Nekem tetszik ez a hely. Tuti nem unatkoznék- nevettem kicsit kínosan.
-Akkor elfogadják- mondta Nick és a pulthoz mentünk. Lucy elmagyarázta hogy mi merre van és Nick vezetésével felmentünk a negyedik emeletre. Mindenki külön szobát kapott. Én a 7-es szobához kaptam kulcsot. Kinyitottam és elképesztő látvány fogadott.
-Segítek kipakolni!- mondta Nick és bejött velem a szobába.
-Most mi van köztünk?- kérdeztem.
-Miért? Szeretnél valamit?- mosolygott.
-Jelenleg nem szeretnék kapcsolatot. Sajnálom de nem tudnék megbízni benned. Se más fiúkban.
-Rendben! Nem sokára felhozzák a dobozokat. Jó lenne ha nyitva hagynád a szoba ajtaját- kiment az ajtón és nem csukta be.
-Várj egy kicsit!- sóhajtottam- Este gondolom megejtjük az első fellépést és szeretném ha ott lennél és látnád ahogy elszúrunk mindent.
-Nem fogjátok elszúrni. Én tudom mi lesz a feladat és tetszeni fog. Annyit mondok hogy Just Dance 4- kacsintott és adott egy puszit az arcomra. Nem értettem de rá hagytam a dolgot. Megvártam hogy felhozzák a dobozokat és kinyitottam a hozzám legközelebb esőt. A plakát volt az első amit megláttam. Becsuktam és kimentem a szobából. Mivel mindenki a szobájában volt nem keltettem nagy feltűnést hogy leléptem. Lementem a lépcsőn és megláttam Lucy-t.
-Szia! Hogy tetszik a szoba?- kérdezte kedvesen.
-Nagyon szép. Mesélnél nekem erről a szállodáról?
-Persze! A közelben van egy kávézó. Felkapok egy dzsekit és mehetünk- mosolygott és a háta mögötti fogasról levett egy felsőt.
-Szia Lucy!- köszönt egy számomra ismeretlen fiú.
-Szia Matt!- köszönt vissza. Matt? Ez most komoly? Ha felbukkan Conor én belefojtom magam a kávéba.
-Ő kicsoda?- kérdeztem.
-A pultos fiú. Isteni koktélokat kever de ne menj a közelébe. Egy igazi nőfaló. De ha szereted a kalandokat a te embered- mesélte miközben kimentünk az utcára. Ahogy felnéztem a földről megláttam Harry-t. A hátával támasztotta a falat és közben telefonált. Amikor meglátott elmosolyodott és hirtelen elköszönt és letette.
-Bree! Végre lejöttél! Ki az új barátnőd?- kérdezte miközben megölelt.
-Harry bemutatom neked Lucy-t. Az apjáé ez a szálloda- mondtam és közben össze-vissza mutogattam.
-Te ismered őt? Jézusom! Egyszerűen imádom a zenéteket. Bár Zayn a kedvencem de téged is bírlak- Lucy hisztirohama nem tartott sokáig mert Harry leállította.
-Mielőtt megfulladsz adhatok valamit?- kérdezte Harry és rám nézett. Lenéztem a földre mert tudtam mire céloz. Nem akartam tanúja lenni annak amit csinál így elkezdtem figyelni a járdát. London belvárosa tényleg ennyire mocskos lenne? Úgy döntöttem hogy hagyom Harry-t nyalakodni így egyedül indultam el a kávézóba. Könnyen felismertem mert az egyetlen épület volt amin a Starbucks felirat virított. Beléptem és a pultnál kértem egy kávét.
-Dobj hozzá még egyet és én állom!- egy régről jól ismert hang ütötte meg a fülem. Oldalra néztem.
Benedict Cumberbatch
-Ben?- néztem értetlenül.
-Rég láttalak- mosolygott és elvette a kávékat. Leült egy asztalhoz nekem meg követnem kellett ha kávéhoz akartam jutni.
-Mi újság?- kérdeztem miközben leültem.
-Nemsokára el akarják kezdeni a harmadik évadot- mesélte miközben odaadta a kávét.
-Ja tényleg! Te vagy a nagy Sherlock Holmes!
-Ilyen könnyű elfelejteni életem legfontosabb alakítását?
-Dehogy! Imádom a sorozatot. De kéne bele egy nő! Olyan fura vagy egyedül. Az emberek még elkezdik terjeszteni hogy a világhírű nyomozó meleg.
-Ezt nem csak te látod így. Még mindig a bárban dolgozol?
-Nem. Igazából nincs munkám. Miért?
-Lehetnél te az a "nő". Elméletileg a harmadik évadba behoznak egy újoncot.
-Mesélj a szerepről.
-A lány rendkívül okos és gyönyörű. A lényeg az hogy a neve Nathalee aki normális ember de leköröz mindenkit... még engem is. Szóval olyan mint te csak okos.
-Menj a francba!
-Csak vicceltem!
-Elég rossz vicc volt! Szóval egy nő nemű lény aki még nálad is jobb? Ez tetszik. A névvel együtt. De mikor kezdenétek?
-Egy hónap múlva. Addigra már talán vége lesz a válogatásnak. Én mondjuk szeretném ha te lennél.
-Miért?
-Mert bírlak! Jó barátom vagy és szívesebben látnálak téged egy plakáton mint egy idegen nőt.
-Szóval bírsz? És mit szól hozzá a menyasszonyod?
-Felbontotta az eljegyzést.
-Mi van? Miért?
-Miattad. Mármint... nem nézte jó szemmel hogy szórakozni járok.
-Egy pillanat alatt színésznőt és házasságtörőt csinálsz belőlem?- amikor ezt kimondtam Lucy lépett be az ajtón. A haja kócos volt és a tátott száján elkenődött a rúzs. Ben észrevette hogy nagyon nézek valamit így ő is oda nézett. Lucy odaért az asztalhoz és leült mellém.
-Ez hozzád tartozik?- kérdezte Ben.
-Valamennyire igen. Lucy jól vagy?
-Ha.... Ha.... Meg.... Csók.... Én...- dadogta.
-Jó tudjuk! Harry Megcsókolt! És?- kérdeztem.
-Tudnom kéne róla?- kérdezte Ben kicsit furán.
-Nem hiszem!- válaszoltam.
-Hozok neki egy kávét- Ben felállt és hirtelen Lucy megölelt.
-Csókolóztam Harry-vel!- mondta boldogan.
-És? Én meg lefeküdtem vele!- elég hangosan nevettem.
-Kivel?- nézett hátra Ben.
-Senkivel!- mondtam kínosan. Az asztal felé fordítottam a tekintetem és kényelmesen hátra dőltem. A zsebembe csúsztattam a kezem és éreztem valamit az alján. Lassan kihúztam és egy cetli volt az Justin menedzserének a számával.
-Az kinek a száma?- kérdezte Lucy már lecsillapodva.
-Csak egy szám.
-De ott van a Justin felirat. Ki az a Justin?
-Na ezt én is tudni akarom- ült vissza Ben és Lucy-nak adta a kávét.
-Csak Justin... A suliból...- mondtam kínosan nevetve.
-Ha azt mondod hogy justin Bieber akkor lemegyek hídba. Ismered Harry-t a Big Time Rush-t őt- Ben-re mutatott- és ha Harry-t ismered akkor a One Direction-t is. Eszméletlen vagy!
-Akkor meg sem említem Nicholas Hoult-ot de ezt már te is tudod.
-Ne! Ezt nem hiszem el! És mi van William herceggel?- kérdezte Lucy.
-Az csak egy éjszaka volt- legyintettem viccelődve.
-Mi?- néztek rám egyszerre.
-Jézusom! Csak vicc volt!
-Elég rossz vicc!- mondta- Ben és sóhajtott.
-Tényleg! Ben-t hogy ismerted meg?- kérdezte Lucy és Ben-nel összenéztünk.
-A... a munkám hozott össze minket... Ha fogalmazhatok így- mondtam kicsit furán.
-Igen! Pincér volt régebben és összebarátkoztunk. Néha megittunk együtt egy kávét- mesélte Ben.
-Aha! Szóval pincér. Nem áll messze a mostani munkádtól- nézett rám Lucy.
-Szóval mégis van munkád?- nézett rám Ben.
-Ez csak azért van hogy legyen hol laknia a barátnőivel. Az apámmal lebeszélte Nick és így minden szabad estéjükön fellépnek- mesélte Lucy.
-És ma este is fellépnek? Mert akkor elvinnék néhány alakot hogy bemutassam nekik Bree-t.
-Hahó! Én is itt vagyok!- integettem mindkettőjüknek.
-Igen. A ma este tuti. Ugye?- nézett rám Lucy.
-Persze. De kik is jönnének?- kérdeztem Ben-től.
-Majd megtudod. A lényeg az hogy a forgatással kapcsolatos... Na mindegy! Többet nem mesélek. De sajnos mennem kell. Összetrombitálom a srácokat. Akkor majd este!- Ben hirtelen felpattant és elköszönt. Végignéztük ahogy fizet és távozik.
-És íme Ben London hurrikánja!- mondtam nevetve.
-Állati jó pasi!- mondta Lucy és a tenyerébe temette az arcát.
-Ben?
-Jaj nem! Mármint helyes meg aranyos... De én Harry-ről beszélek.
-Ja hogy te még mindig itt tartasz?
-Mivel csábítottad az ágyadba?- megragadta a pólómat és eszelős pillantással méregetett.
-Lucy! Ha elmondanám meg kéne hogy öljelek! És engedj már el!
-Bocsi!- elengedett.
-Semmi baj! Miről is akartam beszélgetni veled?
-A szállodát említetted. Hát akkor most kérdezhetsz.
-Igaz! Azt mondtad hogy az apád az igazgató.
-Igen! Richard Stars.
-A pultos pedig Matt.
-Igen. De ez miért olyan fontos?
-Mert álmomban egy pontosan ilyen helyen éltem. Te is ott voltál.
-Ez kedves. Rólam álmodtál?
-A recepciós nő neve Margaret?
-Igen. De honnan tudod? Csak nem?
-De. Még ő is benne volt. Egy picit. Kicsit fura hogy valóra vált az álom.
-Ja ez nekem is fura. De mennünk kéne mert kicsit körbevezetnélek titeket a szállodán. Képzeld négy szobánként saját konyha is van mert tudjuk hogy nem mindenki rajong azért hogy társaságban egyen.
A helyzet egyre furább és furább lett. Sok olyan dolog kiderült amire álmomból is jól emlékeztem miközben visszamentünk a szállóba. Ahogy bementem a szobámba láttam hogy Nick már javában rendezgeti a cuccaimat.
-Szia szép lány!- köszönt és visszafordult a polchoz.
-Mit keresel a szobámban?- kérdeztem és leültem az ágyra.
-Az én szobám be van rendezve szóval most a tiéd következik. Amúgy dögös felső- leült mellém és méregetni kezdett.
-Mit akarsz? Azt hittem hogy harag van.
-Most akarok békülni szóval ne szólj bele!- közelebb csúszott és megfogta a kezem- Nem akartalak megalázni azzal hogy annyit fizettem. De tényleg csodálatos volt az este és nekem teljesen megérte. Többet akartam de tudtam hogy csak még mérgesebb lennél. És amúgy is fizetnem kellett mert ez nem ingyenes. A pénz pedig a tiéd szóval jól is jön a mostani helyzet alapján- minél többet beszélt annál hülyébben éreztem magam.
-Akkor én kérek elnézést a viselkedésem miatt. Nem szoktam hozzá hogy ilyen fiúk szeretnek belém.
-Alábecsülöd magad. Csodálatos vagy és van benned valami ami a többi lányban nincs meg.
-Helló mindenkinek! Csak szólok hogy szeretnélek titeket körbevezetni- rontott be Lucy.
-Akkor menj csak. Én addig elpakolok- mondta Nick és megölelt. Egy puszit nyomtam az arcára és felálltam. A folyosón már mindenki várt. Vagy két óra telt el azzal hogy Lucy körbevitt minket a szállón.
Sziasztok! Most egy ideig kicsit kevesebb rész lesz de megpróbálok minél többet írni :) Puszi: Sarah <3
