75. Fejezet- Leánykérés és még sok minden más

~Jimi szemszöge:

Nem értettem hogy mi baja van Corinnak. Én csak a közös melót akarom. De más se lenne rossz! Nála dögösebb csajt még életemben nem láttam! Meg kell szereznem! Lola csak idegesen nézett körbe miközben kereste a szavakat.

-Nos! Én... Nem is tudom mit mondjak. Sajnálom! Ő már csak ilyen!

-Nem gáz! Csak idő kell neki és hozzá fog szokni a gondolathoz hogy velem dolgozik majd- nyugtattam meg lazán.

-Remélem hogy úgy lesz!- sóhajtott.

~20 perccel később Lola szemszögéből:

Az irodámban ültem és a papírmunkákat csinálgattam mint minden normális délután. Nem hagyott nyugodtan a gondolat hogy Corin nem akarja elfogadni ezt az ajánlatot. Pedig nem lenne rossz. Sokat fizetnek azért hogy összehozzák a közös szereplést és ha nem fogadja el akkor fújhatjuk az egészet és talán csődbe megy minden. Pont a szerződés akadt a kezembe amikor Chris lépett be az ajtón.

-Zavarok?- kérdezte boldog mosollyal.

-Nem! Már amúgy is szünetet akartam tartani- válaszoltam és letettem a papírt.

-Valami baj van?

-Igen! Corin nem akarja elfogadni a munkát!

-És ez miért baj? Hiszen nem kényszeríthetjük rá! Ha nem akarja akkor nem csinálja! Ennyi!

-Nem értem hogy miért nem vagy képes felfogni azt hogy ha nem fogadja el akkor vége a kiadónak.

-De elfelejted hogy a fiúk is itt vannak!

-Jó de az másik kiadóhoz tartozik! Te is jól tudod hogy egy épületben van két kiadó!

-Tudom de tényleg nem kéne így kiakadnod! Folyton ez van!

-Mi van? Figyelj! Nekem már nagyon elegem van hogy folyton veszekszünk mindenen!

-Igen nekem is! Éppen ezért házasodjunk össze!- Chris egy gyűrűt nyújtott felém.

-Mi? Ennyi? Ez nem zárja le a vitát! És nem így kéne megkérned a kezem! Ez így nem jó!

-Miért? Hogy lenne jobb?

-Hát nem tudom! Egy leánykérés mindig különleges és váratlan!

-Ez váratlan volt! Nem?

-Igen de nem ennyire! Egy leánykéréshez különleges tényezők kellenek! Például 1000 szál vörös rózsa vagy valami! De nem így! Egy vita lezárásának ez nem túl jó!

-Igazad van! Akkor majd megpróbálok más időpontot választani!

-Rendben! És köszönöm hogy megértettél!- mondtam kicsit elmosolyodva. Chris felém lépett és átölelt.

-Ez csak természetes! Szeretlek!

-Én is téged!

~Niall szemszöge:

Az esti koncertre próbáltunk és közben Harry-t figyeltem. Elképesztő hogy hogy tudja ilyen félvállról venni hogy Corin csak úgy elment. Szereti egyáltalán azt a lányt vagy csak játszik vele? Nem értem hogy miért kell folyton ezt csinálniuk! Szeretik egymást nem? Akkor hol a baj?

-Srácok! Álljunk le kicsit!- intett Zayn és máris mindenki leült a földre. Kivéve Liam.

-Igyatok egy kicsit és folytatjuk!- mondta miközben mindenkinek adott egy kis üveg vizet.

-Tényleg! Mi volt az a jelenet Corinnal?- nézett Louis Harry-re.

-Semmi!- legyintett.

-Nekem nem úgy tűnt!- mondtam kissé bunkón.

-Hát én is láttam és ami azt illeti...- szólt közbe Josh.

-Ugyan! Csak szokás szerint mindent túlreagál! Holnapra kiheveri! Megfektetem és rögtön nem lesz semmi baja!- mondta lazán.

-Azért ez nem ilyen egyszerű! Én már házas vagyok és hidd el ennyi nem fogja kielégíteni...- mondtam volna de beleszólt.

-Kielégítem én! Azzal nem lesz gond!- röhögött Harry.

-De Niall nem erre gondolt! Jézusom! Hogy lehetsz ilyen gyökér? Harry neki az kell hogy szeresd nem az hogy ágyba vidd!- mondta Zayn.

-Köszi Zayn! Harry légy szíves döntsd el hogy mit akarsz és hogy miért vagytok együtt!- néztem rá.

-Kösz a felvilágosítást! De én is tudom hogy mi kell neki!- mondta majd fogta magát és elment.

~Corin szemszöge:

Feküdtem az ágyon egész nap és csak arra tudtam gondolni hogy "Vajon miért velem történik ez?" Josh is próbán volt így társaságom sem volt. Ilyen pillanatban jól jön egy pasi. De ki jöhet szóba? A fiúk közül senki mert próbán vannak. Jimi meg aztán pláne nem! Csak egy valaki van aki ilyenkor segíteni szokott! A telefonom után nyúltam és keresni kezdtem a számát.

-Szia! Rég hallottam felőled!- szólt bele meglepődött hangon.

-Szia Andy! Átmehetnék?

-Hát persze! Tudod hogy rád bármikor tudok időt szakítani.

Elköszöntünk és összeszedtem a cuccaimat. Még jó hogy csak néhány sarokra lakik így hamar odaértem. Az ajtóban megálltam és megnyomtam a csengőt. Andy kinyitotta az ajtót.

-Szia!- mondta vidáman de amikor meglátott elkomolyodott- Valami baj van?

Nem válaszoltam csak a nyakába borulva sírtam. Hosszú percekig szorítottam és közben folyamatosan csak sírtam. Bementünk és lepakoltam.

-Meddig maradsz?- kérdezte miközben egy könnycseppet körölt ki a szemem alól.
-Nem tudom! Ameddig nem zavarok!
-Te sosem zavarsz! Addig maradsz amíg szeretnél!
-Köszönöm!- mondtam és megint megöleltem.
-Ez csak természetes!- súgta lágyan a fülembe. Lassan elengedtem és a szemébe néztem. A szívem hevesen kezdett dobogni és egyre jobban közeledett felém. Nem tudtam reagálni így hagytam hogy megcsókoljon.
-Mit csinálsz?- kérdeztem és ellöktem magamtól.
-Bocs! Ezt most nem kellett volna de nem tudtam uralkodni magamon.
-Akkor légyszíves próbáld meg!

~Másnap:

Reggel kinyitottam a szemem és szörnyen éreztem magam. Olyan volt mintha egy lufit akarnának minél nagyobbra fújni a mellkasomban. Bárhogy fordultam az ágyon nem éreztem jól magam. Mintha nem találtam volna a helyem. Felültem és csak akkor vettem észre hogy Andy ott szuszog mellettem egy szál alsógatyában. Kiakartam szállni az ágyból de nem vettem észre hogy eléggé a szélén voltam és egy pillanat alatt a földre kerültem.

-Mit művelsz?- kérdezte Andy morcos hanggal.
-Felébresztettelek?- kérdeztem vissza.
-Nem! Már régóta fent vagyok. Mivel beszéltél álmodban.
-És mit mondtam?
-Harry-t hívtad és közben sírtál.
-És mit keresel mellettem?
-Hallottam hogy beszélsz és bejöttem hozzád és mivel álmos voltam lefeküdtem melléd.
-És ugye nem történt semmi?
-Nem- mondta mosolyogva.
-Akkor jó.

Elindultam a fürdő felé hogy felöltözzek és hogy normális sminket csináljak magamnak amikor megszólalt a telefonom.

-Igen? Itt Corin!
-Szia! Én vagyok az Lola! Csak azt akarom mondani hogy nem találtalak otthon. Merre vagy?
-Andy-nél. Miért?
-Beugrok érted hogy együtt menjünk a kiadóba.
-Muszáj?
-Igen! Na leteszem. Szia!
-Szia!- letettem és leültem az ágy szélére.
-Na mi van?- mászott mellém Andy.
-Be kell mennem a kiadóba.
-Akkor öltözz!- mondta és nekem dobott néhány ruhát.
-De nem akarok bemenni mert akkor tuti hogy összefutok Jimi-vel.

74. Fejezet- Bármit csak ezt ne!

Egész éjjel forgolódtam de nem tudtam elaludni. Féltem hogy Christin megint valamin töri a fejét. Ha felbukkan mindig elveszi tőlem a számomra legfontosabb személyt az életemből. Ezért nem is szeretem őt. Sőt! Gyűlölöm! Ki akartam szellőztetni a fejem így kiszálltam az ágyból hogy sétáljak egyet. Tudom kicsit veszélyes ilyenkor egy nagy város de engem ez nem tud meghatni. Felöltöztem és kimentem az utcára. Csak mentem és mentem. Egy padra ültem ami hideg volt de a gondolataim lekötötték a figyelmem. Harry mindennél fontosabb nekem és nem akarom elveszíteni. Mégis félek hogy otthagy megint. Én azt már nem tudnám megbocsátani neki. Láttam rajta hogy hogy nézett az unokanővéremre. Vajon mi van meg Christin-ben ami bennem nincs? Ő miben több nálam? Miért szereti megkeseríteni az életem?

-Helló csajszi!- törte meg a csendet egy ismerős hang. Nem szóltam vissza csak néhány könnycsepp gurult le az arcomon.

~Josh szemszöge:

Csak a szokásos sétámon voltam amikor a parkban megláttam egy ismerős alakot. Minél közelebb mentem hozzá annál tisztábban láttam és rájöttem hogy Corin az. Szegény összekulcsolt karokkal nézte a földet és csak sírt. Amikor köszöntem neki csak lejjebb hajtotta a fejét és még jobban sírt. A haja eltakarta csodaszép arcát ami gondolom tele volt a könnyeivel. Mit művelhetett már megint Harry hogy szegény lány itt sír?

-Mi történt?- kérdeztem miközben leguggoltam elé és az állát megfogtam.
-Semmi!- válaszolt halkan és elrántotta a fejét.
-Akkor miért sírsz?
-Mi közöd hozzá?- kiáltott. A szemében csillogott az elszántság. De ez nem tartott sokáig. A tenyerét a szemei elé helyezte és tovább sírt. Tehetetlen voltam és az eső is kezdett eleredni. Lehúztam a pulcsimat és ráterítettem.
-Jól vagy?- kérdeztem miközben a tenyeremet az álla vonalára helyeztem.
-Nem!- mondta szomorú szemekkel.
-Miért? Harry bántott?
-Kivételesen nem miatta sírok! Christin az unokanővérem megint keresztbe akar tenni nekem!
-És miért?
-Nem tudom! Ő ilyen! Mindig elveszi tőlem azokat akiket szeretek.
-Elég hideg van! Gyere át hozzám és majd holnap- ránéztem az órámra és láttam hogy 00:14 van- Illetve ma eldöntöd hogy mi legyen veletek.

~Josh lakásán Corin szemszöge:

Ültem az ágy szélén és a telefonomat nézegettem. Harry-vel egy csomó közös képet csináltunk és akárhányszor nézem őket mindig nevetek de most csak sírni tudtam.

-Bejöhetek?- hátra néztem és csak bólogattam. Természetesen Josh volt az. Leült mellém és ő is a képeket nézte- Hogyan tovább?
-Még nem tudom. Ahogy Christin-t ismerem már tuti hogy rámászott Harry-re.
-Most feküdj le aludni! Hidd el hogy egy kiadós alvás után könnyebb- válaszképp csak bólogattam és lefeküdtem. Kiment a szobából és lekapcsolta a villanyt.

~Másnap reggel:

Az eső hangjára ébredtem és valahogy rossz előérzetem támadt. Kinyitottam a szemem és az ablakon kinézve láttam hogy szakad az eső. Kikeltem az ágyból és a telefonom hangjára lettem figyelmes. Ránéztem a kijelzőre és Harry küldött egy üzenetet. Leültem az ágy elé és olvasni kezdtem.

Szia kicsim! Nem tudom hogy miért de nem találtalak az ágyadban. Nagyon rossz nélküled a reggel! Remélem a kiadóba eljössz és ott megbeszélhetjük a dolgot. Az unokatesódat meg állítsd le légyszi mert lelövöm! Folyton a nyakamon van és bármit mondok neki nem száll le rólam... A friss házasok pedig hazajöttek és hiányolnak téged! Siess vissza nyuszim! SZERETLEK!!! :*

Letettem a telefont és csak nevettem. A könnyeim pedig patakokban folytak végig az arcomon. Josh benyitott és nem értette hogy mi olyan vicces. Megkönnyebbültem és felálltam.

-Jó reggelt!- mondtam a könnyeimet törölgetve és kilibbentem a szobából.

-Jól vagy?- kérdezte értetlenül.

-Persze! Iszok egy kávét és indulok az ügynökségbe.

Mosolyogva főztem egy kávét és ittam egy bögrével belőle. Josh adott néhány ruhát amit még az egyik barátnője hagyott itt és már indultam is.

A kiadóhoz vezető út elég rövid volt így viszonylag hamar odaértem. Amíg mi távol voltunk az én kiadóm áthelyezett így a fiúkkal tudok lenni még munka közben is. Ennek nagyon örültem. Beléptem az épületbe és Niall fogadott. Az arcán láttam hogy a nászút nagyon jól sikerült.

-Corin!- rohant felém.
-Niall!- szorosan átöleltük egymást.
-Milyen volt? Látom tetszett!
-Állati volt! Lory egyszerűen tökéletes feleség! De veletek mi van?
-Hát tudod...- kezdtem bele amikor Harry hangját hallottam egy fal mögül. Megörültem és rohanni kezdtem. Végre minden rendben lesz! Annyira jó lesz minden! Csak mi ketten és senki más! A nagy gondolatáradatot egy kínos pillanat törte meg. Visszamentem a fal másik felére ahol Niall volt.
-Mi van?- kérdezte de nem tudtam válaszolni. Egyszerűen lesokkolt amit láttam. A fal felé mutattam és ő is átnézett a túloldalra.
-Ezt nem hiszem el! Tudtam hogy ez lesz! Valahogy éreztem!- kiabáltam és futni kezdtem a kijárat felé. Miért kell mindig ugyanabba a hibába esnem? Miért van az hogy ahány esélyt adok neki mindig tönkretesz mindent? És nem értem hogy miért vagyok olyan idióta hogy visszaengedem magamhoz amikor jól tudom hogy tönkretesz mindent? Kifutottam a kijáraton és kint szakadt az eső. Az út felé vettem az irányt és hirtelen egy autó lámpáit láttam magam előtt. Egy kezet éreztem a karomon ami visszarántott.

-Jól vagy?- kérdezte egy rekedt hang. Ismerősen csengett. Harry volt az.
-Semmi sincs rendben!- mondtam halkan.
-Nem az történt amire te gondolsz! Az a csaj rám mászott! Christin nem kell nekem!
-Biztos?- kérdeztem miközben a könnyeim előbukkantak a szemeimből.
-Bízz bennem! És amúgy is! Te jobban csókolsz!- nevetett és megfogta az állam. Átkarolta a derekam és lágyan megcsókolt.
-Ez még nem indok hogy megbízzak benned!- ellöktem magamtól.
-Hogy bizonyítsam be hogy nem én mozdultam rá az unokatesódra?
-Corin! Gyere!- szakított félbe minket Lola. Elindultam a bejárat felé- Te jó ég! Tiszta víz vagy! Harry te meg menj vissza a többiekhez mielőtt még megfázol!

Visszamentünk és gyorsan kerestek nekem száraz ruhát. Köntösben ültem egy széken és a körmeimet rágtam. Tudom gusztustalan szokás de most megnyugtatott. Megkaptam a ruhákat és gyorsan felvettem. A következő munkámról nem akartak tájékoztatni. Megszárították a hajam és a lépcső tetejéről fura dolgot láttam. Egy pillanat alatt hatalmas tömeg lett a kiadó előtt és a kiadóban egyaránt. Kíváncsian néztem körbe hogy kiderítsem mi okozta a felfordulást. Nem láttam semmit kivéve három hatalmas gorillát. Vajon ki jöhetett? Lefutottam a lépcsőn de a nagy tömegtől szintén nem láttam semmit. Úgy gondoltam hogy majd úgyis kiderül hogy ki az így visszaindultam. Felmentem az emeletre és Chris fogadott.

-Szia Corin! Figyelj! Egy villámkérdés! Melyik?- két gyűrűt nyújtott felém.

-Édes vagy hogy megkéred a kezem de én már foglalt vagyok!- nevettem.
-Lola kezét szeretném megkérni szóval komolyan!
-Oké! Akkor a kék köves mert az a kedvenc színe.
-Köszi!
-Nincs mit!- nem várta meg hogy végigmondjam. Elviharzott.
-Corin! Kérlek gyere már! Kezdődik a tájékoztató!- kiáltott Lola a folyosó végén levő tárgyaló küszöbéről.
-Megyek!

Bementem és helyet foglaltam egy széken. Amíg vártunk hogy történjen valami én az ablakon bámultam kifelé. Ki lehetett az aki ekkora felhajtást csinált? A fiúk nem lehettek mert ők már régóta itt vannak. Hirtelen Lola kezét láttam ahogy az orrom előtt csettintget.

-Ébresztő! Nemsokára kezdődik a megbeszélés!- mondta kissé idegesen.
-Ja! Ő... Bocs! Elkalandoztam.
-Hát ezt észrevettük!- mondta Chris nevetve- Kezdjük!- Lolára nézett és viszonzásképp csak bólintott.
-Ez a feladat más mint a többi. Ilyesmit még nem csináltál szóval felkészítünk- Lola intett egy embernek aki kinyitotta az ajtót. Most már nem nagyon izgatott a feladat. Hátradőltem a székben és vártam az ítéletet. Unottan néztem körbe amikor megakadt a szemem valamin. Illetve valakin.

-Igen! Jól látjátok a király visszatért!- mondta mintha az övé lenne a világ. Nemár! Ez annyira gáz!
-Corin! Had mutassam be. Az úr aki bejött...- kezdte el Lola.
-Ne folytasd! Jól tudom hogy kicsoda! Jimi Blue!- vágtam a szavába.
-Nos! Ez esetben!- Jimi megfogta a kezem de én elhúztam és csak morogtam. Értetlenül rám nézett de nem tudott meghatni.
-Eddig nem mondtuk el de most már igen. Te és Jimi egy duettet fogtok készíteni. Éneklés fényképezés interjúk és klippforgatás. Ez a terv- mondta Chris amin teljesen felhúztam magam.
-Mi!? Én ezzel a felfújt hólyaggal nem készítek se közös képeket se dalt. Klippet pedig pláne nem! Interjút meg aztán végképp felejtsétek el!- kiabáltam és nagy léptekkel kimentem. Így is elég bajom van és még ezt a bohócot is a nyakamba vegyem? Na azt már nem!
-Mi a baj?- kérdezte Harry a lépcső aljában- Haragszol rám?
-Te meg az összes fiú elmehettek oda ahová gondolom!
-De szeretlek!- rohant utánam.
-Fulladj meg!- kiabáltam és kimentem az utcára ahol már jégeső esett- Remek! Nem elég hogy a mai napom egy rakás szart sem ér de még te is ráteszel egy lapáttal? Hát köszönöm szépen!- mérgemben az időjárást szidtam miközben felmentem Josh-hoz.
-Mi bajod?- kérdezte Josh.
-Csak annyi hogy már a hócipőm tele van a fiúkkal!